A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.503/2020/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozók 2021. május 14-én az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz, melyben kérték a Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.503/2020/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel az véleményük szerint ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével.
[2] 2. Az indítványozók egy kölcsön megfizetése iránti polgári per (I. és II. rendű) alperesei voltak. Az indítvány alapjául szolgáló tényállás a következő volt.
[3] A per felperesének jogelődje, valamint a per I. rendű alperese között devizaalapú kölcsönszerződés jött létre, melynek célja egy személygépjármű I. rendű alperes általi megvásárlásának lehetővé tétele volt, melyhez az önerőn túli részt a felperes jogelődje biztosította. A kölcsönszerződés értelmében a svájci frankban nyilvántartott kölcsön összegét és annak kamatait forintban 84 havi részletben kellett 2007 és 2014 között visszafizetni. A kölcsön visszafizetésére a II. rendű alperes vállalt készfizető kezességet. Mivel az adós több havi részlettel is elmaradt, és azt később sem fizette meg, ezért a kölcsönadó a szerződést azonnal hatállyal felmondta, lejárttá téve a kölcsön fennmaradó összegét és annak a szerződésben kikötött ügyleti kamatait. Mivel ezt sem az I. rendű, sem a II. rendű alperes nem fizette meg, a felperes keresetet nyújtott be a Békéscsabai Járásbírósághoz, amely azonban azt 3.P.20.091/2020/12. számú ítéletével elutasította. Indokolásában kimondta, hogy a felperes részéről a szerződésben és az annak kötelező mellékletét képező üzletszabályzatban történő tájékoztatás az árfolyamkockázatról nem volt egyértelmű, így az jogellenes volt, maga a szerződés pedig érvénytelen; továbbá a szerződés érvényessé nyilvánítására – az alpereseket terhelő, pontos összeget és az annak alapjául szolgáló egyértelmű metódust tartalmazó, megfelelő felperesi számszaki levezetés hiányában – nincs törvényes lehetőség.
[4] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melynek alapján a másodfokon eljáró Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.503/2020/11. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy a felek közötti kölcsönszerződés érvénytelen, ugyanakkor azt a szerződés megkötésére visszaható hatállyal érvényessé nyilvánította, és egyetemlegesen kötelezte az alpereseket arra, hogy a felperesi kereseti követelés szerint fizessenek meg 790 054 forintot és annak késedelmi kamatát a felperes részére. Ítélete indokolásában kimondta, hogy – az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben – a felperes által benyújtott számszaki levezetés világos, abból egyértelműen megállapítható, hogy mi alapján és hogyan számolta ki a követelés pontos összegét. A bíróság elé tárt kalkuláció elvégzése során a felperes egyrészt meghatározta a nevesített előnyöket (alacsonyabb kamat), másrészt a fogyasztót ért hátrányokat (az árfolyamváltozásból eredő többletfizetési kötelezettséget), mivel ezek ismeretében állapítható meg, hogy a fogyasztó hátrányára bekövetkezett egyenlőtlenség konkrétan (összegszerűen) milyen mértékű. A kimutatott árfolyamveszteség 1 024 927 forintos összegéből levonta a kimutatott előny összegét, amelyre az I. rendű alperes szert tett a deviza alapú konstrukció kiválasztásakor a forint alapú finanszírozással szemben, melynek eredményeképpen megállapítható, hogy jelen esetben 376 951 forintnak megfelelő többletveszteséget eredményezett az árfolyamok változása. Ennyivel csökkentette az eredeti 1 167 005 forintos követelését 790 054 forintra. Az érvényessé nyilvánítást a deviza alapú szerződés kedvezőbb kamatával kérte akként, hogy a felek az árfolyamváltozást megosztva viselik. A Kúria 6/2013. számú Polgári Jogegységi Határozata 4. pontjának indokolása szerint a deviza alapú kölcsönszerződéseknél az érvénytelenség okának kiküszöbölésére és a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekedni. Mivel az elsőfokú bíróság által kifejtett indokok nem voltak helytállóak, mert az tévesen jutott arra az álláspontra, hogy a levezetés nem kellően részletes és nem megalapozott, az elsőfokú döntés felülbírálata ugyanakkor lehetséges volt, mivel a felperes az érvényessé nyilvánítási keresete mellékleteként részletes és megfelelő levezetést csatolt, mely a törvényszék számára érthető, követhető volt, és az megalapozottnak és jogszerű módon levezettnek bizonyult, ezért a törvényszék érdemben döntött a felperes kérelméről, és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a szerződést érvényessé nyilvánította, a keresetben kért összeget pedig megítélte a felperesnek.
[5] 3. Az indítványozók az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz, melyben kérték a támadott törvényszéki döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel az véleményük szerint ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal.
[6] Érvelésük szerint azzal, hogy a másodfokú bíróság felülbírálta az elsőfokú, számukra kedvező ítéletet, elvonta az elsőfokú bíróság feladat- és hatáskörét, emiatt nem volt lehetőségük a számukra hátrányos ítélettel szemben rendes jogorvoslatot, fellebbezést előterjeszteni, a felülvizsgálat pedig jelen ügy tárgyára és a pertárgyértékre tekintettel kizárt. Ezzel a törvényszék számukra egyfokúvá tette az eljárást. A járásbíróság a jogalap és az összegszerűség vizsgálhatóságának kizártsága miatt elutasította a felperes keresetét, ezáltal sem a felperesi marasztalási igény összegszerűségét, sem az alkalmazható jogkövetkezményt nem vizsgálta, ennek okán ugyanerre a törvényszéknek sem lett volna joga. Érvelésük szerint a törvényszék akkor hozhatott volna érdemi döntést, ha a döntéshez szükséges tények megállapíthatóak, mely feltétel szerintük jelen esetben nem teljesült, így a másodfokú döntés legfeljebb az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasításáról rendelkezhetett volna. Azzal, hogy a törvényszék számukra hátrányos módon első alkalommal, de jogerős döntéssel hozott ítéletet, megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését.
[7] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az 56. § (2) bekezdése értelmében a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket. E vizsgálat alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásra alkalmatlan, ennek alapján nem fogadható be.
[8] Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban a jogerős döntést hozó, másodfokú bíróság által megállapított tényállást, illetve az ebből levont jogi következtetéseket kifogásolják. Indítványuk lényege, hogy sérelmezik, hogy a másodfokú bíróság a felperes által benyújtott számszaki levezetés alapján megállapíthatónak tartotta a követelés pontos összegét, és erre tekintettel a felek közötti kölcsönszerződést érvényesnek nyilvánította, mindezt úgy, hogy az alperes indítványozókra hátrányos ítéleti rendelkezést az elsőfokú bíróság még nem, hanem csak a másodfokú bíróság mondta ki.
[9] Megállapítható, hogy a törvényi szabályok, nevezetesen a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 383. § (2) bekezdése (mely szerint „ha az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, a másodfokú bíróság ítéletével azt helybenhagyja, ellenkező esetben az elsőfokú bíróság ítéletét egészben vagy részben megváltoztatja”) biztosították a rendes jogorvoslat lehetőségét; jelen ügyben is a meghozott másodfokú határozatot sérelmezték az indítványozók. Az alapul fekvő törvényi rendelkezéseket, a jelen ügyben is meghozotthoz hasonló jellegű bírósági határozatok meghozatalát lehetővé tevő eljárási szabályokat az indítványozók nem sérelmezték, azok alaptörvény-ellenességét nem állították, az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panaszt nem terjesztettek elő. Panaszuk kizárólag a törvényszéki döntés alaptörvény-ellenessége megállapításának kimondására és e döntés Alkotmánybíróság általi megsemmisítésének indítványozására korlátozódott; e körben azonban nemcsak az alaptörvény-ellenesség, hanem az anyagi jogellenesség vagy az eljárási jogszabálysértés lehetőségére vonatkozó bizonyítékokra sem hivatkoztak. Érdemben pusztán annyit állítottak, hogy a törvényszék nem rendelkezett a döntéshez szükséges tényekkel; ez azonban tényállás-megállapítási, bizonyítékértékelési kérdés, melynek felülbírálatára az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre.
[10] Mivel az indítvány a támadott másodfokú bírósági döntés tartalmi kritikáját, ezen belül a bírósági bizonyításfelvétel és bizonyítékértékelés, illetve az eljárási jogszabályok bírósági értelmezésének kritikáját foglalja magában, ezért az nem veti fel annak a lehetőségét, hogy akár a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, akár hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó, így a panasz e vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételnek.
[11] A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése, valamint a jogszabályok értelmezése, beleértve az eljárási rendelkezések értelmezését is, a bíróságok, ezen belül is elsősorban a Kúria, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés. Az Alkotmánybíróság továbbá már a 3325/2012. (XI. 12.) AB végzésben kifejtette, ezzel kapcsolatos gyakorlata pedig azóta is töretlen, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. […] [A]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban […] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}
[12] 5. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.503/2020/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
előadó alkotmánybíró helyett
. | Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |