A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Debreceni Törvényszék 101.K.701.688/2022/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A dr. T. Tóth Balázs ügyvéd által képviselt indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján 2023. január 26-án alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Debreceni Törvényszék 2022. november 29. napján kézbesített 101.K.701.688/2022/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, az Abtv. 43. §-a alapján.
[2] 1.1. Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására kiegészített alkotmányjogi panasz és a bírósági ítélet szerint az 1972-ben született indítványozó 1987. március 2. napjától állt szolgálati viszonyban; 2014. január 24. napjáig főhatárrendész munkakörben állt alkalmazásban. A felperes hivatásos szolgálati jogviszonya 2013. május 24. napján kelt 315-63/116-2013. számú szolgálati paranccsal 2014. január 24-ei hatállyal felmentéssel megszűnt egészségügyi alkalmatlanság okán a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: régi Hszt.) 53. § c) pontja, valamint az 56. § (2) bekezdés a) pontja alapján. A felmentési okirat szerint a felperes szolgálati ideje 26 év 10 hónap 23 nap. A 2013. október 21. napján kelt 15130/101/319-1/2013. szü. iktatószámú szolgálati idő részletes kimutatását tartalmazó adatlap a nyugdíj mértéke tekintetében 2012. március 2. napjáig 25 év szolgálati időt rögzített. A 2013. december 3. napján kelt szolgálati idő igazolás rögzítette azt is, hogy a felperes 2007. december 31. napján rendelkezett a régi Hszt. 182/A. § (1) bekezdése szerinti 20 teljes év tényleges szolgálati idővel, melynek értelmében jogosulttá vált a szolgálati nyugdíja összegének a megállapítására (rögzítésére). A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a 2014. február 13. napján kelt 38-72-2-2014. iktatószámú határozatával a felperes részére – folyósítás nélküli – szolgálati nyugdíjat állapított meg (rögzítette a szolgálati nyugdíj összegét) a régi Hszt. 2011. december 31. napján hatályos 182/A. § (1)–(2) bekezdése alapján az általa 1987. március 2. napjától 2007. december 31. napjáig megszerzett 20 év szolgálati idő figyelembe vételével azzal, hogy a rögzített szolgálati nyugdíj alapján a hivatásos állományú nem minősül nyugdíjasnak. A határozat hangsúlyozta továbbá, hogy a rögzített szolgálati nyugdíjra, illetve, ha újabb szolgálati időt szerez, akkor annak évenkénti emelésekkel növelt összegének folyósítására – a nyugdíjjogosultság és a nyugdíjfolyósítás feltételeinek megléte esetén – a felperes akkor válik jogosulttá, ha a régi Hszt. 182. § (11) bekezdése alapján a megállapított (rögzített) nyugdíjak közül választhat és az számára kedvezőbb. A felperes 2022. február 22. napján korhatár előtti ellátás megállapítása iránt terjesztett elő kérelmet a megyei kormányhivatalnál (alperes), mely kérelmet az alperes elutasította a 2022. május 12. napján kelt SZ/L519/2562-9/2022. iktatószámú határozatával arra hivatkozva, hogy a felperes a korhatár előtti ellátás igénybevételéhez szükséges életkort nem töltötte be. Az alperes döntését a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (a továbbiakban: Khetv.) 7. § (1)–(2) bekezdésére, valamint az egyes bányászati dolgozók társadalombiztosítási kedvezményeiről szóló 23/1991. (II. 9.) Korm. rendelet 2. §-a 2011. december 31. napján hatályos rendelkezésére alapította.
[3] A határozat ellen az indítványozó keresettel élt, keresetét a Törvényszék elutasította.
[4] 1.2. A bíróság döntése az indítványozó álláspontja szerint sérti a tulajdonhoz való jogát [Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése] és a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogát [XXVIII. cikk (1) bekezdés]. A panasz szerint az Alaptörvényben biztosított e jogok azzal sérültek, hogy a bírói döntés a jogszabályok contra legem értelmezésével, nem a helyes jogszabályi rendelkezések alkalmazásával elutasította a kérelmezőnek a törvény alapján hatósági határozatban megállapított, „rögzített nyugellátásra” vonatkozó igényét.
[5] A panasz számos alkotmánybírósági határozat felhívása mellett részletes érvelést tartalmaz arról, hogy meglátása szerint miért sérült a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való joga a jelen esetben. Ennek lényege, hogy a bíróság jogalkalmazása nemcsak contra legem jogalkalmazás, hanem az már contra constitutionem jogalkalmazásnak is minősül a jelen esetben.
[6] A panasz érvelést tartalmaz arról is, hogy a tulajdonhoz való jog sérelme miért merül fel a jelen esetben az Alkotmánybíróság gyakorlat alapján a régi Hszt. 182/A. § (1) bekezdésében szereplő, „a szolgálati nyugdíj összegének a megállapítása (rögzítése)” intézménye kapcsán.
[7] Ezt az intézményt a szolgálati nyugdíjjal összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2007. évi CXXII. törvény iktatta be, és az 2012. január 1-jén vesztette hatályát, a Kehtv. által. A módosító törvény javaslatához fűzött indokolás szerint „[a] törvény alapján a hivatásos állomány azon tagjai részére, akik 2007. december 31-én legalább húsz év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idővel rendelkeznek, a szolgálati nyugdíj összegét – tényleges nyugdíjjogosultság és az összeg folyósítása nélkül – a 2007. december 31-én hatályos nyugdíj-megállapítási szabályok szerint meg kell állapítani (újból meg kell állapítani).”
[8] 1.3. A panasz utal arra, hogy az indítványozó 2015-ben az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult tulajdonjoga sérelme miatt, a jelen indítványában szereplő tényállás alapján. A panasz szerint az EJEB – arra hivatkozva, hogy a hazai hatékony jogorvoslatokat nem merítette ki az indítványozó azért, mert a már nem hatályos törvények alapján nem próbálta meg igényét a hazai hatóságok, illetve bíróság előtt érvényesíteni – a panaszt nem bírálta el érdemben. Az Alaptörvényben biztosított tulajdonhoz való jog állított sérelmével összefüggésben utal a panasz az EJEB egyes döntéseire.
[9] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(2) bekezdései alapján elsőként azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek.
[10] 2.1. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be.
[11] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban támadott bírói döntés alapjául szolgáló eljárásban felperes volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
[12] Alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján Alaptörvényben biztosított jog sérelmére alapítható. E feltételnek a panasz megfelel. A panasz érvelést tartalmaz a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog és a tulajdonhoz való jog körében.
[13] Arról, hogy az alaptörvényi szabályokat illetően a határozott kérelem egyik eleme az alkotmányjogi panasznál, az indokolás [52. § (1b) bekezdés e) pont], alkalmas-e a konkrét esetben a panasz befogadására, az Abtv. 29. §-a alapján kell dönteni.
[14] 2.2. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[15] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a hatalommegosztás rendszerében a többi állami szervnek a bíróságok jogértelmezését – különösen, ha az értelmezés a Kúria határozatában jelenik meg – el kell ismernie {lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}.
[16] Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy alkotmányjogi panasz alapján eljárva csak az alkotmányossági szempontokat vizsgálja, tartózkodik attól, hogy a jogszabályok értelmezésére és azok alkalmazására hivatott bíróságok tevékenységét törvényességi-jogalkalmazási kérdésekben felülbírálja. „Az a tény, hogy az eljárt bíróságok az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezték az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.” {3060/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [41]}
[17] 3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen esetben az alkotmányjogi panaszban említett, Alaptörvényben biztosított egyes jogok sérelmével kapcsolatban a panasz nem alkotmányossági, hanem szakjogi törvényességi kérdésekre vonatkozik.
[18] 3.1. A contra constitutionem jogalkalmazással kapcsolatban a 20/2017. (VII. 18.) AB határozatban – amelyre az indítvány is utal – az Alkotmánybíróság három, egymást erősítő feltétel együttes fennállását követelte meg annak megállapításához, hogy a bíróság contra legem jogalkalmazása felérjen az alkotmányossági sérelem szintjére, és megállapítható legyen az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelme. Ezek: a bíróság a jogkérdésre nyilvánvalóan vonatkozó jogi normákat nem vette figyelembe, döntésének ezt a mozzanatát nem indokolta meg, s döntését ehelyett egy olyan bírósági joggyakorlatra alapította, amelynek alapjául szolgáló jogi normákat a jogalkotó kifejezetten hatályon kívül helyezte {20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [29]; legutóbb megerősítette: 3044/2022. (I. 31.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[19] A jelen ügyben a panaszban foglaltak alapján nincs kellő következtetési alap annak megállapítására, hogy ezek az együttes feltételek a panaszra okot adó esetben a Törvényszék ítéletével összefüggésben fennállnak. A panaszban nem szerepel annak a meggyőző bemutatása, hogy a jelen esetben az indítványozó szerint milyen hatályos jogszabály alapulvételével kellett volna a régi Hszt. 182/A. § (1) bekezdésében szereplő sajátos, már hatályon kívül helyezett jogintézmény alapján az indítványozó 2022. február 22. napján benyújtott kérelmét elbírálni.
[20] 3.2. A tulajdonhoz való jog sérelmével kapcsolatban az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését eddig több alkotmánybírósági határozat értelmezte. Eszerint „[a] tulajdon jogi fogalmát és tartalmát általában nem közvetlenül az Alaptörvény, hanem a más jogi normák határozzák meg. Az Alaptörvény által védett jogok körét és tartalmát ugyanakkor az Alaptörvény alapján kell megállapítani. Ez az ellentmondás nehézséget jelent a tulajdonként védett jogosítványok meghatározásakor. Az ellentmondás úgy oldható fel, hogy az Alaptörvény tulajdonhoz való alapjogként a jogszabályok által meghatározott tartalommal elismert, konkrét időpontban fennálló konkrét jogosítványokat védi: a törvényhozás a tulajdonhoz való alapvető jog alapján általában köteles tiszteletben tartani azokat a jogosultságokat, amelyek az alkotmányos értelemben vett tulajdonhoz való alapvető jog összetevői” {25/2015. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [55]}. Az Alaptörvény tulajdonhoz való jogként a törvények által meghatározott jogosítványokat védi azokkal a további kiegészítésekkel, melyeket az Alkotmánybíróság az egyes esetek eldöntése kapcsán más alapvető jogok és alkotmányos értékekkel együtt szemlélve még a tulajdonjog alkotmányos védelmi körébe vont. Ebből következik, hogy a korábban tulajdonként megszerzett (és így az alkotmányos tulajdonvédelem alatt álló) vagyoni jogi igényeket védi az Alaptörvény XIII. cikke. Ezt erősítette meg a 3048/2013. (II. 28.) AB határozat (Indokolás [39]) is: „Az Alkotmánybíróság a vagyoni értékű jogok tekintetében kialakított gyakorlatában főként a társadalombiztosítási jogviszonyokkal összefüggő szolgáltatásokkal és várományokkal kapcsolatban állapította meg az alkotmányos tulajdonvédelem fennálltát.”
[21] A jelen esetben éppen az kérdéses, hogy az indítványra okot adó ügyben a jogszabályok által meghatározott tartalommal elismert, konkrét időpontban fennálló olyan konkrét jogosítványról van-e szó, amelyre tekintettel kellene lenni a kereset elbírálásakor.
[22] A Törvényszék ítélete részletes indokolást tartalmaz arról, hogy ilyen konkrét jogosítvány a jelen esetben miért nem állapítható meg a kereset érvelése alapján a korhatár előtti ellátást illetően, továbbá arról is, hogy a régi Hszt. 182/A. § (1) bekezdése milyen tartalommal értelmezhető; ezzel kapcsolatban a váromány, a szerzett jogok védelme ebben az esetben mit jelent (Indokolás [43]–[61]).
[23] Az indítványozó a bíróság által alkalmazott normák helyett ügye elbírálására az általa megjelölt jogot tekinti irányadónak, tehát az alkalmazott jogszabályok körét kifogásolja, összességében a rendes bíróság jogalkalmazását vonja kritika alá. Az indítványozó valójában a támadott ítéletben foglalt döntést, annak rá hátrányos voltát tekinti alapjogi sérelemnek, a döntés Alkotmánybíróság általi felülbírálata érdekében.
[24] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét támasztaná alá, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére azt visszautasította.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
előadó alkotmánybíró
. Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Márki Zoltán s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |