A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 5/2011. (II. 25.) számú önkormányzati rendelete 8. § (3) bekezdése és 10. § (2) a) pontja, valamint a Kúria Köf.5.021/2021/5. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Egy gazdasági társaság jogi képviselője (Kozeschnik és Társa Ügyvédi Iroda, képviseli: dr. Kozeschnik Bálint ügyvéd) útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó kérelme arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a Kúria Köf.5.021/2021/5. számú határozata, valamint a Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 5/2011. (II. 25.) számú önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 8. § (3) bekezdése és 10. § (2) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenes, és ezért ezeket semmisítse meg. Az indítványozó az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére, XXVIII. cikk (1) bekezdésére és XXX. cikk (1) bekezdésére hivatkozott.
[2] Az alkotmányjogi panaszra okot adó ügy lényege az alábbiak szerint foglalható össze az Alkotmánybíróság számára rendelkezésre bocsátott iratanyag alapján.
[3] 1.1. Soroksár jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) az indítványozónál építmény- és telekadó kötelezettségre irányuló ellenőrzést rendelt el a 2013–2018. évekre vonatkozóan. A vizsgált időszakban az indítványozó tulajdonát képezték a Budapest XXIII. kerületben egy kivett legelő, egy kivett bányatelep és egy kivett kavicsbánya megjelölésű ingatlanok. Az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzés eredményeként IX-143-2/2019. számú határozatával módosított IX-8598-7/2018. számú határozatában megállapította, hogy az indítványozónak az ingatlanok tekintetében a vizsgált időszakban 150 137 545 forint összegű telekadó-fizetési kötelezettsége keletkezett. Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró Budapest Főváros Kormányhivatala (a továbbiakban: másodfokú adóhatóság) a 2019. április 18. napján kelt BP/1008/07646-2/2019. számú határozatával – kizárólag az elévülésre tekintettel – megváltoztatta az elsőfokú hatóság határozatát, és a telekadó-fizetési kötelezettséget 108 287 625 forintra mérsékelte.
[4] 1.2. Az indítványozó keresettel élt a másodfokú adóhatóság határozata ellen, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a telekadó-fizetési kötelezettség törlését, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a perbeli ingatlanokra telekadó nem vethető ki, azok adómentességet élveznek, mivel azokon érvényes engedély alapján rekultiváció folyik. Hivatkozott a Kúria Önkormányzati Tanácsának (a továbbiakban: Önkormányzati Tanács) a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontja kapcsán kialakított gyakorlatára, amely szerint a rekultiváció miatt forgalmilag értéktelen és gazdasági szempontból forgalomképtelen telek vagyoni értékkel nem bír. Indítványozta az Ör. egyes rendelkezései más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárás kezdeményezését.
[5] A Fővárosi Törvényszék a 39.K.701.869/2020/55. számú végzésében kezdeményezte az Önkormányzati Tanácsnál az Ör. 8. § (3) bekezdésének és 10. § (2) bekezdés a) pontjának a Htv. 2016. december 31-ig hatályban volt 6. § c) pontjába, valamint a 2017. január 1-jétől hatályos 7. § g) pontjába ütközésének vizsgálatát. Az indítványozó bíróság szerint az adómérték konfiskáló jellegű, a támadott mentességi szabály pedig nem veszi figyelembe a telkek sajátosságait és nem differenciál a vállalkozó adóalanyok között.
[6] Az Önkormányzati Tanács az indítványt elutasította Köf.5.021/2021/5. számú határozatával. Eszerint az adó konfiskáló jellegét az egyesített szakértői vélemény alapján megállapított forgalmi értékkel (33–35. oldal) összevetve szükséges vizsgálni. Az Ör. alapján kivetett adó nem konfiskáló jellegű, ugyanis a különböző adóévekben az érintett ingatlanok értékének legfeljebb 26%-át teszi ki. Továbbá az Ör. szabályozása figyelemmel van a helyi sajátosságokra, az adómentességhez kapcsolódó szabályozás és az adótárgy szerinti differenciálás rendszere megfelel az Htv. szabályainak.
[7] 2. Az Önkormányzati Tanács döntését követően, a 39.K.701.869/2020. számú, Fővárosi Törvényszék előtt zajló adóper folyamatban léte alatt, az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Önkormányzati Tanács fenti határozatával és az Ör. két rendelkezésével szemben.
[8] A határozat alaptörvény-ellenességével kapcsolatban az indítványozó az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére, XXVIII. cikk (1) bekezdésére és XXX. cikk (1) bekezdésére hivatkozott. A tulajdonhoz való jog és a közteherviselési kötelezettség előadása szerint azért sérült, mert a Kúria „a szakvéleményt egyszerűen tévesen értelmezte, téves forgalmi értéket vizsgált és így nem állapította meg a konfiskáló jelleget”. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog az indítványozó érvelése szerint azért sérült, mert az Önkormányzati Tanács „saját joggyakorlatával szembemenve állapította meg, hogy a tárgyi telekadó nem konfiskáló jellegű”, továbbá az eltérést az Önkormányzati Tanács semmilyen módon nem indokolta.
[9] Az Ör. rendelkezései alaptörvény-ellenességével kapcsolatban az indítvány indokolást nem tartalmaz. Csupán annyit ad elő, hogy azok sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését és XXX. cikk (1) bekezdését.
[10] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[11] A jelen ügyben mindenekelőtt azt a befogadási feltételt kellett vizsgálni, hogy a 39.K.701.869/2020. számú per befejezése előtt az indítványozó jogosult volt-e alkotmányjogi panasz benyújtására.
[12] Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy az Abtv. egyedül a bírónak teszi lehetővé, hogy ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, az Alkotmánybíróságnál kezdeményezze a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását [Abtv. 25. § (1) bekezdés]. Az Abtv. erre nem ad lehetőséget az alkotmányjogi panaszok előterjesztőinek [lásd: Abtv. 26. § (1) bekezdés és 27. § (1) bekezdés]. Mivel az indítványozó adópere a Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban volt, amikor az alkotmányjogi panaszt benyújtotta, az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a beadvány idő előttinek minősül, és ezért az érdemi vizsgálatnak nincs helye, függetlenül annak tartalmától.
[13] Ezen felül az Alkotmánybíróság utal arra, hogy az Ör. rendelkezéseinek Alaptörvény-ellenességét az indítványozó egyáltalán nem indokolta. És mivel az indokolás hiánya az ügy érdemi elbírálásának akadálya {lásd például: 3353/2019. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [21]; 3392/2020. (X. 29.) AB végzés, Indokolás [18]}, ezért ezen panaszelem vizsgálatlának egyébként sem lett volna helye.
[14] Továbbá az indítványozó elmulasztotta megjelölni azokat az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezéseket, amelyek megállapítják az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, amely hiányosság szintén akadályát képezi az érdemi vizsgálatnak [vesd össze: Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont].
[15] 4. Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadhatóság feltételeinek, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján tanácsban eljárva az Abtv. 26. § (1) bekezdés és 27. § (1) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |