Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00405/2016
Első irat érkezett: 02/25/2016
.
Az ügy tárgya: a Veszprémi Törvényszék 3.Kpkf.21.054/2015/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (kisajátítás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 04/13/2016
.
Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók - az Abtv. 26. § (1) bekezdése és a 27. §-a alapján - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény (Knp.)2. § (1) bekezdése, a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.Kpk.50.033/2015/4. számú végzése, továbbá a Veszprémi Törvényszék 3.Kpkf.21.054/2015/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozók kisajátítási ügyében a közigazgatási eljárást az illetékes közigazgatási hivatal megszüntette 2008-ban. Az indítványozók a végzés felülvizsgálatát kezdeményezték a bíróságon, amely kérelmüket elkésettség miatt elutasította. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet elutasította azzal, hogy az ügyben felülvizsgálati kérelem benyújtásának nincs helye. Az indítványozók ezzel összefüggő alkotmányjogi panaszát a 3078/2014. (III. 26.) AB végzésben visszautasította az Alkotmánybíróság.
Ezt követően az indítványozók az előbbi ügyhöz kapcsolódóan a közigazgatási szerv eljárás lefolytatására kötelezés iránti kérelmet terjesztettek elő a bíróságon. A bíróság a kérelmet elutasította azzal, hogy a Knp. 2. §-ában megjelölt jogszabályi feltételek az eljárás lefolytatására való kötelezésre az adott esetben nem állnak fenn. A másodfokú bíróság a döntést helybenhagyta részben eltérő jogi indokolással.
Az indítványozók álláspontja szerint az eljáró bíróságok a támadott döntésekkel olyan jogértelmezést fogadtak el, illetve e jogértelmezés alapján olyan döntést hoztak, amellyel az indítványozóknak az Alaptörvényben foglalt alapjogait (B) cikk szerinti jogállamiságot, az R) cikk szerinti törvényességet, a I. cikk szerinti integritást, a XIII. cikkben előírt tulajdonhoz, a XV. cikk (1) bekezdés szerinti törvény előtti egyenlőséget és jogképességet, a XXIV. cikk tisztességes eljáráshoz, és a döntések valós indokolásához való jogot, a XXVIII. cikk szerinti jogorvoslati joghoz való alapjog) korlátozták.
          .
.
Indítványozó:
    Boros Károly Pál
    Borosné Mándli Katalin
    Boros Katalin Anett
    Boros Dávid Pál
Támadott jogi aktus:
    a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény 2. § (1) bekezdés
    Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.Kpk.50.033/2015/4. számú végzése, Veszprémi Törvényszék 3.Kpkf.21.054/2015/3. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk (1) bekezdés
I. cikk (2) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_405_2_2016_ind_kieg.pdfIV_405_2_2016_ind_kieg.pdfIV_405_0_2016_inditvany.pdfIV_405_0_2016_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3251/2016. (XI. 28.) AB végzés
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: határozott kérelem (mint az indítvánnyal szembeni követelmény)
    .
    A határozat kelte: Budapest, 11/21/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.11.21 15:30:00 3. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege (pdf):
    3251_2016 AB végzés.pdf3251_2016 AB végzés.pdf
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény 2. § (1) bekezdése, valamint a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.Kpk.50.033/2015/4. számú végzése, és a Veszprémi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Kpkf.21.054/2015/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A jogi képviselővel eljáró indítványozók (a nemperes eljárásban kérelmezők, a továbbiakban: indítványozók) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszaikban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Knp.) 2. § (1) bekezdése, illetve az általuk kezdeményezett közigazgatási nemperes eljárásban első- és másodfokon hozott bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól.
      [2] A panasz alapjául szolgáló nemperes eljárás előzményeként kisajátítási eljárás és polgári per volt folyamatban. A Veszprémi Járási Tanács VB. Igazgatási Osztálya 2201-18/1969. számú határozatával rendelte el balatonkenesei ingatlanok kisajátítását. A hatóság a vitatott tulajdoni viszonyokkal érintett ingatlanok vonatkozásában a kártalanítás kérdésében nem döntött, úgy rendelkezett, hogy a kártalanítási eljárást kiegészítő eljárás keretében majd azokkal szemben kell lefolytatni, akik bizonyítják, hogy a kisajátított ingatlanoknak a határozat meghozatalakor tulajdonosai voltak. A kisajátított ingatlanoknak az indítványozók ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosai voltak, akik – más hasonló helyzetben lévő személyekkel együtt – tulajdonjoguk megállapítása iránt pert indítottak. A per során a felek részegyezséget kötöttek, amely rögzítette, hogy a kisajátított ingatlanoknak a tulajdonostársak milyen arányban tulajdonosai. A részegyezségre hivatkozással a kártalanításra jogosult tulajdonosok egyike kezdeményezte a kártalanítási eljárás lefolytatását. Ezt az eljárást később – hatósági engedélyezési eljárások jogerős befejezéséig – a hatóság felfüggesztette. Ezt követően a Budai Központi Kerületi Bíróság az előtte folyamatban lévő perben végzésével jóváhagyta a kisajátítással érintett ingatlanok tulajdonosai, haszonélvezői és az alperes Balatonkenese Nagyközség Önkormányzata alperes között csereingatlannal történt kártalanítás jogcímén létrejött egyezséget. Az egyezségkötésben Boros Károly Pál indítványozó személyesen, illetve a többi indítványozó képviseletében részt vett. Az egyezségben részes tulajdonostársak az egyezségben rögzítették, hogy tulajdonjoguknak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésével a kisajátítási eljárást, illetve az egyezséggel a közöttük folyó pert véglegesen lezártnak tekintik, továbbá az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzést követően kezdeményezik a felfüggesztett kártalanítási eljárás megszüntetését, ehhez a kártalanítási eljárást kezdeményező tulajdonostárs jogi képviselőjét hatalmazták meg. A Közép-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal 2008. december 30-án kelt végzésével a kártalanítási eljárást a kezdeményező tulajdonostárs kérelmére megszüntette, a végzést a kérelmező jogi képviselőjének kézbesítették.
      [3] Az indítványozók 2013-ban az eljárást megszüntető végzés felülvizsgálata iránt keresetet nyújtottak be, amelyben azt állították, hogy a megszüntetett közigazgatási eljárás során nem volt jogi képviselőjük, részükre pedig nem kézbesítették a végzést. Hangsúlyozták, hogy jogorvoslati jogukat csak a kérelmükre másolatban megküldött végzés kézbesítésétől számított határidőben tudták gyakorolni. A bíróság a keresetről – az 1/2009. Közigazgatási jogegységi határozatra figyelemmel – végzés elleni felülvizsgálati kérelemként, nemperes eljárásban döntött, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, elkésettség miatt elutasította. A végzés ellen az indítványozók felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, amelyet a Kúria hivatalból azzal az indokkal utasított el, hogy a közigazgatási nemperes eljárásban hozott végzés ellen a további jogorvoslatot törvény zárja ki.
      [4] Az elsőfokú bíróság és Kúria végzése ellen az indítványozók alkotmányjogi panaszt nyújtottak be, amelyet az Alkotmánybíróság 3078/2014. (III. 26.) AB végzésével visszautasított.
      [5] Ezt követően az indítványozók kérelemmel fordultak a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, és az illetékes közigazgatási szerv arra való kötelezését kérték, hogy a kártalanítási eljárást megszüntető végzést első ízben eredeti okiratként kézbesítse jogi képviselőjük részére. Kérték a hatóság arra való kötelezését is, hogy a kisajátítási határozat meghozatalát követően elhalálozott ügyfelek, valamint a kisajátítást kérelmező tanács jogutódjaként eljáró önkormányzat esetében az eljárás félbeszakadásának időpontjára vonatkozóan hozza meg az eljárást felfüggesztő és a jogutódlásokat megállapító végzéseket, és kézbesítse azokat a kérelmezők részére.
      [6] Az első fokon eljárt bíróság végzésével a kérelmet arra hivatkozva utasította el, hogy a Knp. 2. §-ában az eljárás lefolytatására kötelezés jogszabályi feltételei nem állnak fenn.
      [7] Az indítványozók fellebbezése folytán eljárt Veszprémi Törvényszék részben eltérő indokolással helybenhagyta a végzést. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a kérelmezőknek először a felügyeleti szervhez kellett volna fordulniuk az állított és orvosolni kért mulasztás elhárítása érdekében, a Knp. 2. § (1) bekezdése csak végső esetben, a közigazgatás jogellenes hallgatása esetén és a törvényi feltételek megléte mellett jogosítja fel a bíróságot a közigazgatási szerv eljárásra kötelezésére.
      [8] Az indítványozók ezután a kérelmezett közigazgatási szerv felügyeleti szervéhez fordultak. A Miniszterelnökséget vezető miniszter a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet elutasította. Arra hivatkozott, hogy a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a kártalanítási eljárást megszüntető végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzésével már megállapította, hogy az indítványozók jogi képviselője részére a felülvizsgálni kért végzés 2009. január 15. napján kézbesítésre került, a hatóságot pedig a 2004. évi CXL. törvény 109. § (4) bekezdése alapján a bíróság határozatának a rendelkező része és indokolása is köti. A felügyeleti szerv indoklása szerint eljárást felfüggesztő, illetve jogutódlást megállapító végzések meghozatalára kötelezésnek azért nincs helye, mert a kisajátítási és a kártalanítási eljárások már jogerősen befejeződtek.
      [9] Az indítványozók a felügyeleti szerv döntését követően újabb kérelemmel fordultak az illetékes közigazgatási hatóság kötelezése iránt a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz. Kérelmük tartalma és indokai – a felügyeleti szerv intézkedésével kapcsolatos indokokat kivéve – megegyeztek a bíróság által már elutasított kérelemben foglaltakkal. Az elsőfokú bíróság 1.Kpk.50.033/2015/4. számú végzésével elutasította az indítványozók kérelmét. Indokolása szerint a felügyeleti szerv eljárt, eljárási kötelezettségének tehát eleget tett, így nem állnak fenn az elsőfokú hatóság eljárásra kötelezésének a Knp. 2. §-ában meghatározott feltételei. A bíróság hangsúlyozta, hogy sem a Ket., sem a Pp. rendelkezései nem biztosítanak számára lehetőséget a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet elutasító döntés felülvizsgálatára, így a bíróság nem vizsgálhatja a döntés jogszerűségét. A bíróság megállapította, hogy a jogerősen befejezett kisajátítási és kártalanítási eljárásban nincs lehetőség az eljárás félbeszakadásának, a jogutódlásnak a megállapítására, mint ahogy nincs jogi eszköz a kártalanítási eljárást megszüntető végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet elutasító végzés felülvizsgálatára sem.
      [10] A végzés ellen az indítványozók fellebbezéssel éltek. A Veszprémi Törvényszék 3.Kpkf.21.054/2015/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, mert mind a megállapított tényállást, mind az abból levont jogi következtetést helyesnek tartotta.

      [11] 2. Az indítványozók az Alkotmánybíróság főtitkárának tájékoztatására és hiánypótlásra történő felhívására módosított alkotmányjogi panaszukban a Knp. 2. § (1) bekezdésének alaptörvény-ellenességét a XIII. cikk (1) bekezdésének, és a XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmére hivatkozással állították. A támadott jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére irányuló kérelmük mellett indítványozták, hogy az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva állapítsa meg, hogy a Knp. 2. § (1) bekezdésének az Alaptörvényből levezethető lényeges tartalma hiányos, „jogalkotási” mulasztásból eredő alaptörvény-ellenesség áll fenn, a rendelkezés a jelen panaszeljárással érintett nemperes eljárásokban nem alkalmazható. Indítványozták továbbá, hogy az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva alkotmányos követelményként állapítsa meg, hogy a Knp. 2. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási kötelezettségre kötelezése a hatóságnak a panaszosokat más ügyfelekkel azonos módon megilleti.
      [12] Az indítványozók a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.Kpk.50.033/2015/4. számú végzése, és a Veszprémi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Kpkf.21.054/2015/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló panaszt is előterjesztettek. Állításuk szerint a támadott bírói döntések az Alaptörvény I. cikk (1)–(2) bekezdését, a XIII. cikk (1)–(2) bekezdését, a XV. cikk (1) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdését sértik.

      [13] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e az Abtv.-ben előírt formai és tartalmi feltételeknek.
      Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panaszok az alábbi okoknál fogva nem fogadhatóak be.
      [14] Az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény, valamint az Abtv. szerint arra jogosult indítványa alapján jár el. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglaltakat. A kérelem határozottságára vonatkozó követelmény jelentőségét az Abtv. 52. § (2) bekezdésében az Alkotmánybíróságnak címzett előírás mutatja, amely szerint az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik.
      [15] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja értelmében a kérelemben meg kell jelölni az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az e) pont szerint pedig az indítványnak indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés, bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Ezekből a jogszabályi feltételekből következik, hogy az indítványból ki kell annak derülnie, hogy az indítványozók szerint mi a tartalma a megsérteni vélt alkotmányos jognak, továbbá az indítványban be kell mutatni, hogy az Alaptörvény indítványozók által megjelölt rendelkezéseivel a támadott bírói döntések, jogszabályi rendelkezés miért ellentétesek.
      [16] Az indítvány ezeknek a feltételeknek nem felel meg. Az indítványozók hivatkoztak az I. cikk (1)–(2) bekezdésének és a XV. cikk (1) bekezdésének sérelmére, de csupán megjelölték ezeket a rendelkezéseket, sem azok tartalmát, sem saját sérelmüket nem fejtették ki. Nem felel meg a határozottság követelményének az indítványnak a tulajdonhoz és a jogorvoslathoz való jog sérelmére alapított eleme sem. Az indítványozók az Alkotmánybíróság határozataiból ismertetnek részleteket, de saját sérelmeiket nem fogalmazzák meg, így az indítványból az sem derül ki, hogy panaszaik tárgya – külön-külön – miért ellentétes a megsérteni vélt alkotmányos rendelkezésekkel. A kérelem határozottsága és egyértelműsége követelményének sérelmét okozza továbbá, hogy az indítványozók a panaszaik tárgyától eltérve, a korábbi panasz alapjául szolgáló ügyben elszenvedni vélt sérelmeiket hozzák fel abból az álláspontjukból kiindulva, hogy a kárpótlási eljárás még mindig folyamatban van.
      [17] Az Alkotmánybíróságnak olyan indítvány befogadhatóságáról kellett döntenie, amelyet több indítványozó terjesztett elő, akik mindannyian éltek az Abtv. 26. § (1) bekezdésére, illetve 27. §-ára alapított, több bírói döntést is sérelmező panasszal. Az indítványozók állítása szerint a támadott bírói döntés illetve jogszabályi rendelkezés egyaránt több alaptörvényi rendelkezéssel ellentétes. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, „[h]a a panaszos egyetlen beadványban egyaránt támad jogszabályi rendelkezést és bírói döntést is, esetleg ezek közül többet is, akkor panaszának valamennyi jogszabályi rendelkezés, illetve bírói döntés vonatkozásában, külön-külön ki kell elégítenie a törvényben meghatározott követelményeket. Az indítványból világosan ki kell derülnie, hogy mely jogszabályi rendelkezést, illetve mely bírói döntést mely alkotmányos jog sérelme miatt tart a panaszos alaptörvény-ellenesnek, és milyen indokok alapján. Ha az indítványozó több alkotmányos jog sérelmét is állítja, ezek tekintetében önálló érvelést kell előterjesztenie, vagy be kell mutatnia, hogy a támadott norma vagy bírói döntés miként vezet egyidejűleg több alkotmányos jog sérelme, illetve ezek miként függnek össze egymással. Ugyanez a helyzet, ha a panaszos több jogszabályi rendelkezés vagy bírói döntés vizsgálatát kéri egyetlen beadványban. Nem tekinthető ezért az indítvány határozottnak, ha a panaszos felsorolásszerűen több rendelkezést vagy döntést, illetve akár egy, akár több jogszabályi rendelkezést vagy bírói döntést több alkotmányos jog sérelmét állítva támadja, a megjelölt szabályok, bírói döntések tartalmához és az alkotmányos joghoz nem igazodó, összevont vagy általános indokolással” {3193/2016. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [15]}. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítvány a fentiekben megfogalmazott elvárásoknak sem felel meg. Az indítványnak a már megállapított hiányosságait tovább fokozza, hogy abban nem különülnek el egyértelműen és határozottan a bírói döntésekre, és a jogszabályi rendelkezésre, az egyes alkotmányos sérelmekre, illetve ezek össze­függésére vonatkozó részek.
      [18] Az indítványozók részletes indokolás nélkül hivatkoztak az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmére is. Az Alaptörvénynek ez a rendelkezése a hatósági eljárások alkotmányos garanciáit fogalmazza meg.
      [19] Az indítványozók a támadott jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben indítványozták, hogy az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva állapítsa meg a jogalkotó mulasztását, illetve állapítson meg az Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelményt. Az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panasz alapja a bírósági eljárásban alkalmazott jogszabály, jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenessége lehet, a panaszos emiatt a jogszabály, jogszabályi rendelkezés megsemmisítését kérheti az Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pontja alapján.
      [20] Az Abtv. indítványozók által is megjelölt 46. § (1) és (3) bekezdése az Alkotmánybíróság hivatalból megtehető megállapításokra vonatkozó hatáskörét megállapító rendelkezés. Mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség, illetve alkotmányos követelmény megállapításának kezdeményezésére mindezek alapján az indítványozók nem jogosultak.
      [21] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszok nem felelnek meg a befogadhatóság törvényi feltételeinek, így érdemi elbírálásukra nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel – az Abtv. 56. § (1) és (3) bekezdésére is figyelemmel – a panasz befogadhatósága egyéb feltételeinek vizsgálatát mellőzve az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h), és c) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető,
          előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          02/25/2016
          .
          Number of the Decision:
          .
          3251/2016. (XI. 28.)
          Date of the decision:
          .
          11/21/2016
          .
          .