A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Szolnoki Törvényszék 1.Pf.20.120/2019/32. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Ádám Sándor ügyvéd) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Szolnoki Törvényszék 1.Pf.20.120/2019/32. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, a Szolnoki Járásbíróság 8.P.20.642/2018/56. számú ítéletére kiterjedő hatállyal.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapját képező egyedi ügy előzményei az Alkotmánybíróság rendelkezésére álló iratok alapján az alábbiak szerint összegezhetőek. Az indítványozó (az alapügy alperese) és volt férje (az alapügy felperese, a továbbiakban: felperes) házasságából egy gyermek született 2013-ban. Házasságukat 2014-ben a Szolnoki Járásbíróság 10.P.21.528/2013/9. számú ítéletével felbontotta. Az indítványozó és a felperes a Szolnoki Járásbíróság 10.P.21.528/2013/9/I. számú jogerős végzésével jóváhagyott egyezségükben megállapodtak a gyermek indítványozónál történő elhelyezéséről, egyúttal a kapcsolattartást is rendezve. A gyermek 3 éves korában, az első elvitellel járó kapcsolattartást követően, az indítványozó megelőző távoltartás elrendelését kérte a felperessel szemben. Az indítványozó több alkalommal feljelentést is tett a felperes ellen a gyermek sérelmére elkövetett szexuális zaklatás miatt, a Központi Nyomozó Főügyészség azonban bűncselekmény hiányában az eljárásokat megszüntette. 2016 októberében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Szolnoki Járási Hivatala JN-07/GY/01986-17/2016. számú határozatával a gyermeket ideiglenes hatállyal rövid időre az apai nagyszülőknél helyezte el, majd 2016. novemberében JN07/GY/01986-74/2016. számú határozatával védelembe vette. A Szolnoki Járásbíróság 2017 februárjában ideiglenes intézkedéssel szabályozta a felperes és a gyermek közötti kapcsolattartást, a felperes ugyanis 2016 márciusa óta nem találkozott a gyermekkel. Budapest Főváros Kormányhivatala XIII. Kerületi Hivatala BP-13/104/00408-129/2018. számú határozatával ezt követően a gyermeket ideiglenes hatállyal a felperes háztartartásában helyezte el.
[3] A Szolnoki Járásbíróság az alperes által szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása iránt indított perben, 8.P.20.642/2018/56. számú ítéletével a gyermekek feletti szülői felügyeleti jog kizárólagos gyakorlására a felperest jogosította fel, egyúttal szabályozta az indítványozó és a gyermek közötti kapcsolattartást is.
[4] Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljáró Szolnoki Törvényszék az 1.Pf.20.120/2019/32. számú ítéletétével az elsőfokú döntést – kizárólag az időszakos kapcsolattartás vonatkozásában – részben megváltoztatta.
[5] 1.2. Ezt követően nyújtotta be az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszát az indítványozó, amelyben a támadott ítéletek vonatkozásában a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét állította. Az indítvány szerint az alapügyben meghozott bírósági ítéletek azért sértik az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert bár az indítványozó a perben az általa bizonyítani kívánt tények, körülmények kapcsán számos bizonyítási indítványt előterjesztett, ezek döntő többségének az eljáró bíróságok nem adtak helyt. Ráadásul a bíróságok az indítványozó által javasolt bizonyítást annak ellenére nem folytatták le, hogy a bizonyítási indítványok jelentős részét az indítványozó meglátása szerint maguk is „relevánsnak (vagyis nem szükségtelennek)” minősítették. Azzal, hogy a bíróságok túlnyomórészt a más eljárások során meghallgatott tanúk vallomásait, valamint az ott beszerzett szakvéleményeket vették alapul, az indítványozó álláspontja szerint sérült a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) szerinti közvetlenség elve, és végső soron a „fair trial” követelménye.
[6] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[7] 2.1. A Szolnoki Törvényszék 1.Pf.20.120/2019/32. számú ítélete tekintetében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.
[8] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A Szolnoki Törvényszék ítéletét az indítványozó jogi képviselője 2019. november 6. napján vette kézhez, míg az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2020. január 5. napján érkeztette az elsőfokú bíróság. Előbbiek alapján megállapítható, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszt a törvényi határidőben terjesztette elő.
[9] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaz.
[10] 2.2. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint e befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[11] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét amiatt vélte megvalósulni, mert az elsőfokú bíróság – az indítványozó meglátása szerint – alaptalanul nem adott helyt bizonyítási indítványai döntő többségének. Ismeretei jelentős részét nem „eredeti forrásokból” szerezte be, hanem közvetett módon, a feleket érintő büntetőeljárásban, valamint gyámhatósági eljárásban készült igazságügyi pszichológusi és pszichiáteri szakértői szakvélemények alapulvételével állapította meg a tényállást, megsértve ezzel a közvetlenség elvét. Az indítvány szerint ezen jogsértések együttesen az eljárás egésze vonatkozásában a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét eredményezik.
[12] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben kizárólag olyan tényállásmegállapítási, valamint bizonyítékértékelési kérdéseket kifogásol, amelyek vizsgálata törvényességi és nem alkotmányossági kérdés, ekként az Abtv. 29. §-a alapján nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanis a tényállás megállapítása, illetve a bizonyítékok értékelése a bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, melyet az Alkotmánybíróság nem vonhat magához, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ellenkező esetben egyfajta „szuperbíróságként”, a meglévők melletti újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el {ennek az elvnek a korai rögzítéséhez lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság feladata nem a tény-, illetőleg jogkérdések felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot számon kérje a bíróságoktól. Annak megállapítása, hogy egy peres eljárásban melyek a bizonyítandó tények, és melyek az ehhez szükséges bizonyítási indítványok, illetőleg más bírósági eljárások keretei között beszerzett bizonyítékok egy adott eljárásban mennyiben használhatóak fel, olyan tényállásmegállapítási és bizonyítékértékelési kérdések, melyek az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül esnek.
[13] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasszal összefüggésben azt is megjegyzi, hogy a másodfokú bíróság részletesen vizsgálta az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárást, további két bizonyítási indítványnak is helyt adott, valamint rögzítette, hogy „az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntéséhez szükséges körben a bizonyítást lefolytatta, a beszerzett bizonyítékok együttes, okszerű és iratszerű, logikai ellentmondástól mentes mérlegelése alapján, helyes tényállást állapított meg”.
[14] „Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]} Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3137/2017. (VI. 8.) AB végzés, Indokolás [10]}.
[15] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítvány nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos követelmények egyikét sem.
[16] 3. Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata alapján tehát arra a megállapításra jutott, hogy az nem felel meg az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságával szemben támasztott követelményeknek. Ezért az Alkotmánybíróság – az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, visszautasította.
Dr. Szabó Marcel s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Szabó Marcel s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Dienes-Oehm Egon
alkotmánybíró helyett
Dr. Szabó Marcel s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Salamon László
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Szabó Marcel s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó
alkotmánybíró helyett
Dr. Szabó Marcel s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szalay Péter
alkotmánybíró helyett
. |
. |