Ügyszám: II/03423/2015
.
Első irat érkezett: 12/30/2015
.
Az ügy tárgya: A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 71. §-ának (4) bekezdése, 72/B. §-ának (2) és (8) bekezdése, továbbá a 72/D. §-ának (13)-(14) bekezdése tárgyában előterjesztett utólagos normakontroll (nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgáló jogviszony fenntartása nemzetbiztonsági kockázat megállapítása esetén)
.
Eljárás típusa: Utólagos normakontroll eljárás
.
Indítványozók típusa:legfőbb ügyész
.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
A legfőbb ügyész - az Ütv. 11. § (2) bekezdése h) pontja, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pontja, valamint az Abtv. 24. § (1)-(2) bekezdése alapján - a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (Nbtv.) 71. §-ának (4) bekezdése, 72/B. §-ának (2) és (8) bekezdése, 72/D. §-ának (13)-(14) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az ügyészségi szolgálati jogviszony is nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgáló jogviszony. Az Nbtv. 71. §-a (2) bekezdésének f) pontjára és (4) bekezdésére, valamint 72/B. §-ának (8) bekezdésére figyelemmel pedig az ügyészségi szolgálati viszony nemzetbiztonsági kockázat megállapítása esetén csak akkor tartható fenn, ha azt a legfőbb ügyész jóváhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint az Nbtv. sérelmezett rendelkezései nem tartalmazzák azt a szempontrendszert, amely az Nbtv. 71. §-ának (2)-(3) bekezdésében meghatározott szerv - ügyészségi szolgálati viszony esetében a legfőbb ügyész - mozgásterét behatárolja a tekintetben, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgáló jogviszonyt a megállapított biztonsági kockázat ellenére mégis fenntartsa. Másrészt a kiszámíthatatlanságot és ezáltal a jogbizonytalanságot e tekintetben tovább fokozza az a körülmény, hogy a jogviszony fenntartásának jóváhagyására jogosult csak arról szerez tudomást, hogy a nemzetbiztonsági kockázat fennáll, azonban nem rendelkezik semmilyen információval a kockázat konkrét okáról. Ennél fogva a megalapozott döntéshez elengedhetetlen adatok hiányában kénytelen döntést hozni.
Az Nbtv. szerinti jóváhagyó szervet a fentieknek megfelelően megillető, minden támpontot nélkülöző és ezért ellenőrizhetetlen, parttalan mérlegelési jogkör nem felel meg a világos és egyértelmű normatartalom követelményének.
Az indítványozó álláspontja szerint az Nbtv. sérelmezett rendelkezései az Alaptörvény T) cikkének (1) bekezdésébe, B) cikkének (1) bekezdésébe, C) cikkének (1) bekezdésébe, 29. cikkének (1), (3) és (7) bekezdésébe, valamint a XII. cikkének (1) bekezdésébe, továbbá XXVIII. cikkének (1) és (7) bekezdésébe ütköznek.
          .
.
Támadott jogi aktus:
    a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 71. § (4) bekezdés 72/B. § (2) bekezdés 72/B. § (8) bekezdés 72/D. § (13) bekezdés 72/D. § (14) bekezdés
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
C) cikk (1) bekezdés
T) cikk (1) bekezdés
XII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
29. cikk (1) bekezdés
29. cikk (3) bekezdés
29. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
II_3423_0_2015_inditvany.pdfII_3423_0_2015_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    .
    Összefoglaló a döntésről:
    Összefoglaló a döntésről:
    Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokról
    szóló 1995. évi CXXV. törvény 72/D. § (13) és (14) bekezdései, valamint a 71. §
    (4) bekezdése és 72/B. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azokat 2019.
    március 31-i hatállyal megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a nemzetbiztonsági
    szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 72/B. § (2) bekezdése alaptörvény-
    ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást
    megszüntette. Az ügy a legfőbb ügyész utólagos normakontroll indítványa alapján
    indult. Az indítványozó szerint a szabályozás nem tartalmazza azt a
    szempontrendszert, amely a legfőbb ügyész mozgásterét behatárolhatná abban a
    tekintetben, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgáló jogviszonyt a
    megállapított biztonsági kockázat ellenére mégis fenntartsa. A minden támpontot
    nélkülöző és ellenőrizhetetlen, parttalan mérlegelési jogkör álláspontja
    szerint nem felel meg a világos és egyértelmű normatartalom követelményének. Az
    Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta. A nemzetbiztonsági
    szolgálatok által végzett nemzetbiztonsági ellenőrzés célja annak vizsgálata,
    hogy az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges, illetve
    a nemzetközi kötelezettségvállalásokból fakadó biztonsági feltételekkel
    összefüggésben, a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső személlyel kapcsolatosan
    nemzetbiztonsági kockázat megállapítható-e. A titkosszolgálati tevékenység
    feletti, parlamenti külső kontroll általános, még a különleges esetekben sem
    külön indokolandó hatásköre a parlamentáris demokráciáknak. Az alkotmányjogi
    kérdés nem olyan formában merül fel, hogy miért kellene egyáltalán a
    szolgálatokat ellenőrizni, hanem úgy, hogy miért maradhatna egyáltalán
    tevékenységük az ellenőrzés alól kivont terület. Az indítvánnyal támadott, a
    nemzetbiztonsági ellenőrzés jogorvoslatával kapcsolatos jelenleg hatályos
    szabályozás a korábbi jogorvoslati formák elegyét alkotja: több fokú ugyan a
    jogorvoslati rendszer, de azzal a megkötéssel, hogy az eljáró bíróság csak a
    szakvélemény kiadásának alapjául szolgáló eljárás jogszerűségét vizsgálhatja. A
    kockázati tényezőt feltáró szakvélemény alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója
    – a kezdeményező szerv vezetője – mérlegeli, hogy: a jelöltet nem alkalmazza, a
    beosztásban lévőt felmenti a fontos és bizalmas munkakör betöltése alól, és más
    beosztásba helyezi, vagy a kockázati tényező ismeretében is alkalmazza fontos
    és bizalmas munkakörben. A biztonsági szakvéleményben foglaltakat az
    ellenőrzött személy érdemben (azok tényszerűségét, valódiságát stb.) csak a
    főigazgató útján a miniszternél, majd a Bizottságnál támadhatja meg. Önmagában
    a bírói út igénybevételének formális biztosítása nem elegendő az eljárási
    garanciák teljesedéséhez, hiszen az alkotmányos szabályban előírt garanciák
    éppen azt a célt szolgálják, hogy azok megtartásával a bíróság a véglegesség
    igényével hozhasson érdemi döntést. A testület megállapította: a biztonsági
    szakvélemény hatása jelentős és lényegesen befolyásolja az ellenőrzött személy
    helyzetét, jelen ügyben az ügyészek alkotmányos státuszát. Alkotmányos csak az
    a jogorvoslati megoldás lehet, melynek terjedelme ehhez igazodni tud, és képes
    a nemzetbiztonsági szakvélemény és a döntés által okozott sérelem orvoslására,
    valódi és hatékony külső kontroll, bírói jogvédelem biztosításával. Mindezek
    eredményeképpen az Alkotmánybíróság megállapította a támadott szabályozás
    alaptörvény-ellenességét. A határozathoz különvéleményt csatolt dr. Pokol Béla,
    dr. Salamon László és dr. Szívós Mária alkotmánybíró.
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2018.09.25 10:00:00 Teljes ülés
    2018.10.16 10:00:00 Teljes ülés

    .
    .







    .