Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00806/2019
Első irat érkezett: 05/13/2019
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kvk.III.37.571/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § ) (Ve. 233. § -- választási ügyben a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés ellen)
Soron kívüli eljárás.
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/13/2019
.
Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a, valamint a Ver. 233. §-a alapján - a Kúria Kvk.III.37.571/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
A médiaszolgáltató indítványozó ellen magánszemély által benyújtott kifogás alapján az NVB hozott marasztaló határozatot, amelyben megállapította, hogy a médiaszolgálató indítványozó elmulasztotta közzétenni a 45/2019 (IV. 11.) NVB számú határozat rendelkező részét, s ezzel megsértette a Ve. 152. § (1) bekezdés c.) pontját. Felhívta a jogsértő mulasztás haladéktalan pótlására és egyúttal nagy összegű bírság megfizetésére is kötelezte. A Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott, támadott végzésével az NVB határozatát helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint azáltal, hogy a Kúria olyan határozatok szerinti jogsértéseket is figyelembe vett, amelyek még nem emelkedtek jogerőre, továbbá azáltal, hogy nem az általános hatásköri és illetékességi szabályok szerint irányadó bírósági tanács járt el az ügyében, sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseiben garantált tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz fűződő alapjoga..
.
Támadott jogi aktus:
    A Kúria Kvk.III.37.571/2019/2. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk (4) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_806_0_2019_indítvány.anonim.pdfIV_806_0_2019_indítvány.anonim.pdf
.
A határozat száma: 3118/2019. (V. 29.) AB határozat
.
Az ABH 2019 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); törvényes bíróhoz való jog (törvényes bírótól elvonás tilalma); választások során alkalmazott bírság; tisztességes eljáráshoz való jog mint indokolt bírói döntéshez való jog
.
A határozat kelte: Budapest, 05/16/2019
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
.
Összefoglaló a döntésről:
Összefoglaló a döntésről:
Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította TV2 Média Csoport Zrt. alkotmányjogi
panaszát. Az ügy előzményeként a Nemzeti Választási Bizottság 2019. április
11-én a 45/2019. (IV. 11.) NVB határozatában megállapította, hogy az
indítványozó TV2 Média Csoport Zrt. megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés c)
pontjában foglalt, esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölőszervezetek között
eljárási alapelvet a 2019. április 8-ai és április 9-ei hírműsoraival, mivel
kizárólag arról adott tájékoztatást, hogy a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség
és Kereszténydemokrata Néppárt leadta a lista bejelentéséhez szükséges
ajánlóíveket, miközben ugyanezen a napon további két jelölő szervezet is leadta
azokat. Ez utóbbi két jelölő szervezet eljárási cselekményéről szóló
tájékoztatást azonban a TV2 Média Csoport Zrt. elmulasztotta. Az NVB ezért
határozata rendelkező részében eltiltotta az indítványozót a további
jogsértéstől, és arra kötelezte, hogy a határozat rendelkező részét annak
közlésétől számított három napon belül a jogsértő közlésekkel azonos napszakban
és azokhoz hasonló módon tegye közzé. A Kúria 2019. április 17-én kelt
végzésével az NVB határozatát helybenhagyta. Az indítványozó alkotmányjogi
panaszában kérte a végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását, mivel az
véleménye szerint sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt
tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. Arra hivatkozott, hogy a támadott
végzést nem a Kúria hatályos ügyelosztási rendje szerint eljárni jogosult bírói
tanács hozta meg, továbbá, hogy a bírság kiszabása során az NVB a mérlegeléskor
ismétlődő jogsértést tételezett. Az Alkotmánybíróság egyrészt megállapította,
hogy az ügyelosztási rendtől az eljárási törvényekben szabályozott esetekben,
továbbá igazgatási úton a bíróság működését érintő fontos okból el lehet térni,
ezért a Kúria döntése nem veti fel a törvényes bíróhoz való jog sérelmét.
Másrészt az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott döntés
indokolásában nem tárható fel olyan hiányosság, amely az Alaptörvény XXVIII.
cikk (1) bekezdéséből következő indokolt bírói döntéshez való jog sérelmét
vetné fel. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az indítványt elutasította.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2019.05.16 15:00:00 3. öttagú tanács
.
A határozat szövege (pdf):
3118_2019 AB határozat.pdf3118_2019 AB határozat.pdf
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    h a t á r o z a t o t:

    Az Alkotmánybíróság a Kúria KvK.III.37.571/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.

[1] 1. A dr. Szabados Gergő eljáró ügyvéd (Dobrossy és Társai Ügyvédi Iroda, 4026 Debrecen, Péterfia utca 2. II/9.) által képviselt TV2 Média Csoport Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: indítványozó) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó a Kúria – Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) 83/2019. NVB határozatát helybenhagyó – KvK.III.37.571/2019/2. számú végzése ellen terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továb­biakban: Ve.) 233. §-a alapján alkotmányjogi panaszt 2019. május 10-én, a Kúria útján az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróságra 2019. május 13-án érkezett be. A beadvány a támadott végzést az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével tartotta ellentétesnek.

[3] 2. Az alkotmányjogi panaszból és a mellékletként csatolt dokumentumokból megállapítható, hogy a 2019. április 11-én kelt – és a Kúria Kvk.VI.37.484/2019/2. számú, 2019. április 17-én kelt végzésével helybenhagyott – 45/2019. (IV. 11.) NVB határozat kimondta, hogy az indítványozó megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölőszervezetek között eljárási alapelvet a 2019. április 8-i és április 9-i hírműsoraival azzal, hogy kizárólag arról adott tájékoztatást, hogy a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség és Kereszténydemokrata Néppárt 2019. április 8-án leadta a lista bejelentéséhez szükséges ajánlóíveket, miközben ugyanezen a napon további két jelölő szervezet is leadta azokat. Ez utóbbi két jelölő szervezet eljárási cselekményéről szóló tájékoztatást azonban a TV2 Média Csoport Zrt. elmulasztotta. Az NVB ezért határozata rendelkező részében eltiltotta az indítványozót a további jogsértéstől, és arra kötelezte, hogy a határozat rendelkező részét annak közlésétől számított három napon belül a jogsértő közlésekkel azonos napszakban és azokhoz hasonló módon tegye közzé.

[4] 2.1. 2019. április 28-án egy beadványozó kifogást nyújtott be az NVB-hez a Ve. 151. § (1) bekezdésére és 208. §-ára hivatkozással a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának megsértése miatt. Előadta, hogy az indítványozó súlyosan megsértette a „jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás” választási alapelvét azzal, hogy „nem hajtotta végre a[z NVB] 45/2019. számú határozatában foglaltakat”, pedig azt a Kúria a Kvk.VI.37.484/2019/2. számú végzéssel helybenhagyta, így az 2019. április 17-én jogerőre emelkedett. A beadványozó ezért kérte az NVB-t, hogy állapítsa meg a jogszabálysértés tényét, az indítványozót a további jogsértéstől tiltsa el, kötelezze a határozat rendelkező részének közzétételére, valamint a sorozatos és visszatérő jogsértések miatt a Ve. 152. § (2) ­bekezdése és 218. § (1) bekezdés d) pontja alapján szabja ki rá a törvényi lehetőségek szerinti legmagasabb összegű bírságot.
[5] Az NVB a 2019. április 29-én kelt, 83/2019. NVB határozatával a kifogásnak részben helyt adott. Megállapította, hogy az indítványozó azzal, hogy elmulasztotta közzétenni az NVB 45/2019. (IV. 11.) NVB számú határozatának rendelkező részét, megsértette a Ve. 152. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezésből eredő ­kötelezettséget. Az NVB felhívta az indítványozót a jogsértő mulasztás haladéktalan megszüntetésére, és 3 725 000 Ft összegű bírság megfizetésére is kötelezte.
[6] Az indokolásban az NVB kitért rá, hogy a további jogsértéstől eltiltás tekintetében a kifogást elutasította, mert ezen absztrakt kötelezés megsértése miatt önálló marasztalásnak nincs helye, és ugyan az indítványozó ismételten megállapított jogsértései miatt a 45/2019. (IV. 11.) NVB határozatban foglalt e kötelezés valóban nem teljesült, de ezt a körülményt a többi ügyben eljáró választási bizottságok és bíróságok értékelhetik, bírság kiszabásával vagy a bírság mértékének növelésével. Az NVB kifejtette azt is, hogy állandó gyakorlata szerint mellőzi az alapelvsértés megállapítását, ha a kifogásolt magatartás más, tételes jogszabályi rendelkezést sért. A kifogásban foglaltakkal szemben ezért az indítványozót nem a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás megsértése, hanem a Ve. 152. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt kötelezettség elmulasztása miatt marasztalta el. A Ve. 152. § (2)–(3) bekezdéseire utalással az NVB azt is figyelembe vette, hogy az indítványozó „terhére a jelen választási eljárásban már kétszer jogerősen állapított meg jogsértést a[z NVB], illetve a Kúria, az NVB határozatának megváltoztatásával. Egy további ügyben pedig a[z NVB] elmarasztaló döntést hozott, amely jelen ügy elbírálása idején felülvizsgálat alatt áll. Mindezek miatt alappal állítható, hogy a kiemelkedő nézettséggel bíró [indítványozó] az ismételt jogsértéseket szándékosan, a választási szervek álláspontjának ismeretében követi el, amely jelentősebb mértékű bírság kiszabását indokolja. A bírság kiszabásánál súlyosbító tényező az is, hogy annak kiszabására egy jogerős döntés végrehajtásának elmaradása miatt van szükség.” Az NVB arra is kitért, hogy az indítványozó a nyilatkozatán túl ugyan több bizonyítékot nem jelölt meg az üggyel kapcsolatban, azonban mivel a kifogásának a tárgya választási eljárásban hozott jogerős döntés végrehajtásának elmulasztása volt, erről az NVB-nek hivatalból rendelkezésre álló információi vannak, ezért nem lehetett érdemi vizsgálat nélkül elutasítani a kifogást. Hangsúlyozta az NVB azt is, hogy a kifogásolt mulasztás miatt, a tényállás tisztázása érdekében nyilatkozattételre hívta fel az indítványozót, de e megkeresésre határidőben válasz nem érkezett.

[7] 2.2. A 83/2019. NVB határozat ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. A Kúria a 2019. május 6-án kelt, KvK.III.37.571/2019/2. számú – az alkotmányjogi panasszal támadott – végzése a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak, és a 83/2019. NVB határozatot helybenhagyta.
[8] Az indítványozó kifogásaira reagálva a Kúria a végzés indokolásában kifejtette, hogy az indítványozó nem vitatta a 45/2019. (IV. 11.) NVB határozat rendelkező része közzétételének elmulasztását, felülvizsgálati kérelmében kizárólag a bírság kiszabását és annak mértékét sérelmezte. Hivatkozott rá, hogy a Ve. 152. § (2) bekezdése alapján a választási bizottság bírságot is kiszabhat; annak eldöntésében pedig, hogy ez indokolt-e, és milyen mértékben, az eset összes körülményeit – így különösen a jogsértéssel érintett médiaszolgáltató fajtáját, vételkörzetét, a jogsértéssel érintett sajtótermék jellemzőit, a jogsértés súlyát és a jogsértés ismétlődő jellegét, valamint a jogsértés nyilvánvalóan szándékos voltát – figyelembe veszi. A bírságkiszabás tehát mérlegelési jogkörben történik, a Ve. azonban csak példálózó jelleggel sorolja fel az ennek során figyelembe veendő szempontokat. Az indítványozó által kifogásolt 83/2019. NVB határozat az indokolás [12] bekezdésében ismertette a bírság összegének meghatározásakor figyelembe vett szempontokat. Az indítványozó ugyan hivatkozott arra, hogy egy korábbi jogsértést megállapító kúriai végzést az NVB döntése idején még nem kézbesítettek számára, egy másik ügyben pedig még folyamatban volt a bírósági felülvizsgálat, amelynek kedvező kimenetelében bízott, ezen ügyek tárgyát pedig egyébként is más jellegű jogsértések képezték; de a Kúria az indokolásban úgy érvelt, hogy az a bizakodás, hogy a korábbi döntések nem válnak jogerőssé és végrehajthatóvá, illetve az indítványozót érintő kifogások elutasításra kerülnek, „nem lehet megalapozó tényezője a már jogerős és végrehajthatóvá vált határozatban foglalt kötelezettség teljesítésének elmulasztásának.”
[9] A Kúria azt is leszögezte, hogy a jogsértések ismétlődő jellegének figyelembe vétele nem volt mellőzhető, és e körben nem annak van jelentősége, hogy a korábbi jogsértések tárgya azonos vagy különböző-e – mivel nem ugyanazon jogerős határozat végrehajtását kell ismétlődően elmulasztani –, hanem annak, hogy az indítvá­nyozó a „műsorszolgáltatása során többszörösen jogsértéseket követ el, amelyeket az NVB megállapít és szankcionál.” Az NVB ezért helyesen értékelte súlyosító körülményként, hogy a határozat végrehajtása maradt el, ez ugyanis azt mutatja, hogy az indítványozó többszöri elmarasztalása ellenére sem változtatott a műsorpolitikáján, nem tett értékelhető intézkedéseket a már megállapított jogsértések megszüntetésére, és ilyenre nem is hivatkozott. A Kúria megállapítása szerint a szándékossághoz sem fért kétség. A 83/2019. NVB határozatban foglalt egyéb bírságkiszabási szempontokat – pl. a kiemelkedő nézettséget – pedig az indítványozó sem vitatta. Egyebekben azt is megjegyezte az indokolás, hogy az indítványozó a felülvizsgálati kérelemben sem vitatta, hogy a megállapított tényállás helytelen volna, és nem állította, hogy a kötelezettségének eleget tett volna.

[10] 3. A Kúria végzésével szemben az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be, és kérte az alaptörvény-ellenesség megállapítását, valamint az ítélet megsemmisítését, mivel az véleménye szerint sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.
[11] Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó utalt arra, hogy az indítványt a törvényi határidőn belül nyújtotta be; a támadott kúriai végzéssel szemben további jogorvoslati lehetőség a Ve. 232. § (5) bekezdése alapján nincs; az egyedi ügyben való érintettség pedig fennáll, mivel rá a Kúria végzése és az azzal helybenhagyott NVB határozat rendelkezést tartalmaz, a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog pedig őt is megilleti az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdésére tekintettel.
[12] Az indítványozó ezt követően részletesen ismertette az alkotmányjogi panasz benyújtását megelőző eljárást, valamint az NVB és a Kúria jelen ügyben meghozott döntéseit.
[13] Az alaptörvény-ellenesség indokaként arra hivatkozott, hogy a támadott végzést nem a Kúria hatályos ügyelosz­tási rendje szerint eljárni jogosult bírói tanács hozta meg; továbbá arra, hogy a bírság kiszabása körében az NVB a mérlegeléskor ismétlődő jogsértést tételezett – a Kúria pedig ezt jogszerűnek fogadta el –, pedig a határozat meghozatalakor a fent írtak szerint egy korábbi jogsértést megállapító kúriai végzést még nem kézbesítettek az indítványozó számára, egy másik ügyben pedig még folyamatban volt a bírósági felülvizsgálat, amelynek kedvező kimenetelében bízott.

[14] 3.1. Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog kapcsán idézte az Alkotmánybíróság korábbi határozatait, melyek értelmében „a tisztességes eljárás (fair trial) követelménye az eljárásjogi garanciák érvényesülését is felöleli, és egy olyan minőséget jelent, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembe vételével lehet csupán megítélni. Ebből következően egyes részletszabályok hiánya miatt éppúgy, mint valamennyi részletszabály megalkotásának dacára lehet egy eljárás méltánytalan, igazságtalan vagy nem tisztességes. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a tisztességes eljáráshoz való jog magában foglalja az alkotmányszövegben kifejezetten nem nevesített bírósághoz való jog valamennyi feltételét is. […] Az Alkotmánybíróság értelmezésében tehát a tisztességes eljáráshoz fűződő jog körébe tartozik a hatékony bírói jogvédelem követelménye, amely szerint a jogi szabályozással szemben alkotmányos igény, hogy a perbe vitt jogokról a bíróság érdemben dönthessen” {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [24]}. Kiemelte azt is, hogy „a tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, amellyel szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél, mert már maga is mérlegelés eredménye” [14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 266.].
[15] Az alkotmányjogi panasz szerint az NVB a bírság kiszabása kapcsán, mérlegelési jogkörben arra hivatkozott, hogy az indítványozó „terhére a jelen választási eljárásban már kétszer jogerősen állapított meg jogsértést a[z NVB], illetve a Kúria, az NVB határozatának megváltoztatásával. Egy további ügyben pedig a[z NVB] elmarasztaló döntést hozott, amely jelen ügy elbírálása idején felülvizsgálat alatt áll.” Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a Kúria itt említett marasztaló döntését a 83/2019. NVB határozat meghozatala idején még nem kézbesítették, egy másik NVB határozattal szemben pedig az indítványozó bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett. Az indítványozó szerint súlyosan sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, hogy az NVB – és a határozat felülvizsgálata során a Kúria – olyan határozatok szerinti jogsértéseket is figyelembe vett súlyosító körülményként, amely határozatok még nem emelkedtek jogerőre. Ha ugyanis valaki a jogorvoslati jogával él, akkor rá nézve a nem jogerős döntésből nem származhat joghátrány. Márpedig az NVB mérlegelésében a bírság összegét illetően jelentős szerepet játszott az ismétlődő jogsértés tételezése, és ezt a Kúria iratellenesen, az NVB határozat tartalmával szemben fogadta el jogszerűnek.

[16] 3.2. Az indítványozó hivatkozott a törvényes bíróhoz való joga sérelmére is. Előadta, hogy a rendelkezésére álló információk alapján a felülvizsgálati kérelmét a Kúria 2019. április 5. napjától hatályos ügyelosztási rendjében (a továbbiakban: Ügyelosztási Rend) meghatározott K.I. tanács helyett egy másik, a K.III. tanács bírálta el. Idézte az Ügyelosztási Rend III.1. részét, amely szerint: „A közigazgatási szakágban az ügyek elosztásának módja automatikus. Az ügyek tanácsokhoz való kiosztását az iktatás szerinti ügyszámvégződés határozza meg. Az ügyelosztás ezen módjától a [bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény] 11. § (2) bekezdése alapján az eljárási törvényekben szabályozott esetekben, továbbá igazgatási úton a bíróságok működését érintő fontos okból lehet eltérni. […] A választási és nemzetiségi képviselői méltatlansági ügyek elosztásának módja automatikus. Az ügyek tanácsokhoz való kiosztását az ügyek érkezési sorrendje határozza meg, ennek figyelembevételével a soron következő tanácshoz két ügy kerül kiosztásra.”
[17] Az alkotmányjogi panaszban foglaltak szerint a közzétett határozatok ismeretében korábban is az Ügyelosztási Rend szerint tárgyalták az egyes tanácsok a választási ügyeket, és előfordulhatott ugyan, hogy valamely tanács nem az Ügyelosztási Rend szerinti összetételben tárgyalt, de ennek oka általában valamely bíró helyettesítése volt, erre pedig az Ügyelosztási Rend tartalmaz szabályokat. A Kúria honlapján szereplő hivatalos adatok szerint azonban az indítványozó kérelmét a soron következő K.I. tanács helyett – az eggyel alacsonyabb ügyszámú előző üggyel együtt – a K.III. tanács bírálta el.
[18] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 8. § (2) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság több korábbi határozatára is, amelyek a törvényes bíró fogalmát vizsgálták. Ezekből azt a következtetést vonta le, hogy „a Kúria mindössze félretette az ügyelosztásra vonatkozó szabályozást. Amennyiben a Kúria ügyelosztási rendje szerint a – nagy jelentőségű, és a sommás határidők miatt feszített eljárásrendet igénylő – választási ügyek kiosztása automatikus módon történik, és az ügyelosztási rend nem teszi lehetővé kifejezetten az e rendtől való eltérést, nem mutatható ki olyan objektív ok, ami miatt az ügyelosztási rendtől a választási ügyek esetében el lehetne térni, különös figyelemmel a kúriai tanácsok közötti helyettesítés lehetőségére is.”

[19] 3.3. Összegezve tehát az indítványozó a XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét „a törvényi rendelkezések figyelmen kívül hagyásával megvalósuló mérlegelés, és az ügyelosztási rendtől eltérően más tanács által történt elbírálás” miatt állította.

[20] 4. A Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumának vezetője 2019. május 13-án tájékoztató levelet küldött az Alkotmánybíróságnak, amelyben az Ügyelosztási Rendtől való eltérés okaira adott magyarázatot. Megerősítette, hogy a választási ügyek elosztási rendje a Kúrián automatikus és a Kúria honlapján mindenki számára megismerhető; a folyamatosan érkező ügyek kettő ügyenként kerülnek kiosztásra az elbírálásban résztvevő hat felülvizsgálati tanácsra. „Az automatikus ügykiosztás módját azonban objektív körülmények is befolyásolhatják, melyek előre nem tervezhetők, ugyanakkor a választási ügyekben a rövid elbírálási határidő és az érintettek széles köre miatt az időszerű döntés biztosítása minden más érdeket megelőz.”
[21] A tájékoztató levélben foglaltak szerint a Kvk.III. tanács tanácselnöke és előadó bírája 2019. április 24–26. között szabadságot kért, melyre tekintettel a rövid határidőre történő elbírálásban nem tudtak részt venni, ezért az Ügyelosztási Rendtől a bíróság működését érintő fontos okra tekintettel igazgatási úton eltérés történt, a Bszi. 11. § (2) bekezdése alapján.
[22] Az ügyelosztás ezért akként módosult, hogy a kieső Kvk.III. tanács ügyeit a sorban következő Kvk.IV. tanács kapta, a Kvk.III. tanács pedig az adott ügyelosztási kör végén, a Kvk.VI. tanácsot követően került sorra. Ezért került a jelen alkotmányjogi panasszal érintett ügy elbírálása is a Kvk.III. tanács elé.
[23] A kollégiumvezető azt is hangsúlyozta, hogy a Kvk.III. tanács két tagjának szabadságolása miatt a helyettesítési rend nem volt alkalmazható, mivel a tanácsban a tanácselnök, valamint egy bíró személyének megváltozása már más tanács ítélkezését jelentené, meghaladva a helyettesítés körét.
II.

[24] Az Alaptörvény érintett rendelkezése:

„XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
III.

[25] 1. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel a törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek, különösen az Abtv. 26–27. és 29–31. §-aiban foglalt feltételeknek. Ezeken kívül az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)f) pontjaiban foglalt kritériumoknak.
[26] Jelen esetben a panasz ezeknek a követelményeknek csak részben felel meg, az alábbiak szerint.

[27] 2. Megállapítható volt, hogy az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében alább felsorolt követelményeinek eleget tesz: a) tartalmazza a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §, Ve. 233. §); b) az eljárás megindításának indokait, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [az NVB határozatát helybenhagyó kúriai végzés vélt alaptörvény-ellenessége a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére hivatkozva]; c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést (a Kúria KvK.III.37.571/2019/2. számú végzése); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [XXVIII. cikk (1) bekezdés]; e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével; valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a bírói döntést.
[28] Megállapítható továbbá, hogy az alkotmányjogi panaszt a Ve. 233. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül nyújtották be; az indítványozó érintett, mivel a választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálatát ő ­kérelmezte; a Kúria KvK.III.37.571/2019/2. számú végzése a bírósági eljárást befejező döntésnek minősül; „Alaptörvényben biztosított jogának sérelmére” az indítványozó hivatkozott, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését megjelölve; továbbá az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette.

[29] 3. Az Alkotmánybíróság azt is megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz felvet-e a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést; és ennek kapcsán az alábbi megállapításokat teszi.

[30] 3.1. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése összefüggésében hivatkozott a törvényes bíróhoz való joga sérelmére amiatt, mert ügyét a Kúrián nem az Ügyelosztási Rend szerint soron következő tanács bírálta el, az Ügyelosztási Rend ilyen jellegű „félretételét” pedig nem tartotta indokoltnak, sem jogszerűnek.

[31] 3.1.1. Amint azt az Alkotmánybíróság a 36/2013. (XII. 5.) AB határozatban megfogalmazta: „Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése […] értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyét a törvény által felállított bíróság bírálja el. A törvény által felállított bíróságra vonatkozó követelmény magában foglalja a törvényes bíróhoz való jogot, vagyis azt, hogy egy konkrét ügyben az eljárási törvényekben megállapított általános hatásköri és illetékességi szabályok szerint irányadó bírói fórum (bíró) járjon el. Ezt az alkotmányos elvet a Bszi. az Alapelvek között úgy fogalmazza meg, hogy senki sem vonható el törvényes bírájától [8. § (1) bekezdése]. A törvény által rendelt bíró pedig az eljárási szabályok szerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyelosztási rend alapján kijelölt bíró [8. § (2) bekezdés]. A törvényes bíró tehát: a törvényben előre meghatározott hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyelosztási rend szerint kijelölt bíró. Az ügyelosztási rendet az objektivitás és a személytelenség biztosítása, az önkényesség kizárása érdekében előző évben állapítja meg a bíróság elnöke, amely a tárgyévben kizárólag szolgálati érdekből vagy a bíróság működését érintő fontos okból módosítható [9. § (1) bekezdés]. Ebből következik, hogy a bíró és az ügy egymáshoz rendelése alkotmányosan csak előre meghatározott, általános szabályok alkalmazásával objektív alapokon történhet.
Az Alkotmánybíróság a 993/B/2008. AB határozatában hangsúlyozta, hogy »a ’törvényes bírótól való elvonás tilalma’ […] – az önkényes ügyelosztási renddel szemben – az eljárás résztvevőit megillető biztosíték, aminek csak egyik eleme a Bszi. szabályaira épülő szolgálati beosztás szisztémája. Annak megítélésekor, hogy a konkrét ügyben ki tekinthető törvényes bírónak, ugyanilyen súllyal jönnek számításba – többek között – az eljárási törvénynek a hatáskörre, illetékességre, a jogorvoslati rendre és a tisztességes eljárás követelményének biztosítására vonatkozó további rendelkezései. […] «” (Indokolás [32]–[33]). Hasonlóan: 21/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [76]; 3357/2017. (XII. 22.) AB határozat, Indokolás [40]}.

[32] 3.1.2. Jelen ügyben a Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumának vezetője tájékoztató levelében foglaltak szerint az Ügyelosztási Rendtől igazgatási úton, a bíróság működését érintő fontos okra – „a választási ügyekben a rövid elbírálási határidő és az érintettek széles köre miatt az időszerű döntés biztosítása” – tekintettel történt eltérés. Erre a jogalapot a Bszi.-nek az egyébként az Ügyelosztási Rendben is kifejezetten felhívott 11. § (2) bekezdése biztosította, amely szerint: „Az ügyelosztási rendtől az eljárási törvényekben szabályozott esetekben, továbbá igazgatási úton a bíróság működését érintő fontos okból lehet eltérni.” A tájékoztató levél arra is kitért, hogy az Ügyelosztási Rendben szabályozott helyettesítési rend a konkrét esetben – mivel két bíró (a tanácselnök és a tanács előadó bírája) is szabadságot kért – nem volt alkalmazható; valamint hogy az adott ügyelosztási körnek (az automatizmus rendszerét egyébként megtartó) módosításáról már az érintett tanács kiesésének napján intézkedés történt, amelyről az érintett tanácsok értesültek.
[33] A fentiekre tekintettel az alkotmányjogi panasz nem veti fel a törvényes bíróhoz való jog sérelmét.

[34] 3.2. Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog kapcsán hivatkozott továbbá arra is, hogy nem tartja megfelelőnek azokat az indokokat és felhívott körülményeket, amelyek alapján rá az NVB határozata és az azt felülvizsgáló kúriai végzés a fent említett összegű bírságot kiszabta.
[35] Az indokolt bírói döntéssel összefüggésben az Alkotmánybíróság következetes álláspontja, hogy „[a] tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevéte­leit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon” {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]}. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a bírói döntést érdemben befolyásoló alkotmányossági kérdésnek tekintette, és szükségesnek látta érdemben megvizsgálni azt, hogy a támadott kúriai végzésből – amely helybenhagyta a 83/2019. NVB határozatot – az egyedi ügy összes körülményére és az irányadó eljárási szabályokra tekintettel kellő részletességgel kitűnnek-e az indítványozóra kiszabott bírságról szóló döntés indokai.
[36] A fenti szempontok mérlegelése után az Alkotmánybíróság a panaszt befogadta, és az Ügyrend 31. § (6) bekezdése szerint érdemben bírálta el.
IV.

[37] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

[38] 1. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmeként a fent írtak szerint azt jelölte meg, hogy az NVB és a Kúria a törvényi rendelkezések figyelmen kívül hagyásával mérlegelt és szabott ki rá bírságot a Ve. 152. § (2) bekezdése alapján, és e körben súlyosító tényezőként vette figyelembe olyan korábbi jogsértéseit is, amelyekkel kapcsolatban a jogorvoslati eljárásban meghozott döntést számára még nem kézbesítették.

[39] 2. Az Alkotmánybíróság az indítványozó ezen érve kapcsán rámutat, hogy az indítványozó jogsértéseinek ismétlődő jellege – amelyek kapcsán valamennyi, az indítványozó által is hivatkozott eljárásban jogsértést, a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt „esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között” alapelv megsértését állapította meg a Kúria – csak egy volt aközül a négy szempont közül, amelyeket mérlegelve az NVB a bírságkiszabás mellett döntött, és amelyekről számot is adott a 83/2019. NVB határozat Indokolásának [12] bekezdésében. Bírság kiszabására, valamint a bírság mértékének mikénti megállapítására nemcsak a jogsértés ismétlődő jellege adhat okot, és az NVB nem is pusztán emiatt szabta azt ki a konkrét ügyben.
[40] A Ve. 152. § (2) bekezdése – irányadó eljárási szabályként – „az eset összes körülményeinek” figyelembevételét írja elő a választási bizottság számára, amikor azt mérlegeli, hogy indokolt-e bírság kiszabása, és ha igen, milyen mértékben. Ugyanezen bekezdés második mondatának „így különösen” fordulatából az is nyilvánvaló, hogy a Ve. csak példálózó jelleggel sorolja fel a mérlegelési szempontokat; a 83/2019. NVB határozatban – a jogsértés ismétlődő jellegén kívül – szereplő konkrét körülményeket pedig, amelyek a bírság kiszabását és annak mértékét alátámasztották, az indítványozó maga sem cáfolta. E körülményre a Kúria végzése is rámutatott a 83/2019. NVB határozat felülvizsgálatakor; ahogy arra is, hogy az „ismétlődő jelleg” sem csak azt jelentheti, hogy az érintett ugyanazon jogerős határozat végrehajtását mulasztja el ismétlődő jelleggel, hanem azt is, hogy műsorszolgáltatása során többszörösen követ el jogsértéseket, amelyeket az NVB megállapít és szankcionál, de az érintett a többszöri elmarasztalás ellenére sem változtat a műsorpolitikáján.

[41] 3. Az NVB határozat felülvizsgálatakor a Kúria csak a bírság kiszabását vizsgálta, mert ahogy arra a végzés indokolása ki is tért, „[a] felülvizsgálati kérelem kizárólag a bírság kiszabására vonatkozott, a[z indítványozó] annak mellőzését vagy másodlagosan mérséklését kérte, így a Kúria az NVB határozatát e körben vizsgálta felül.” A Kúria támadott Kvk.III.37.571/2019/2. számú végzésének indokolása a [18]–[24] bekezdéseiben reagált az indítványozó felülvizsgálati kérelmében felhozott érvekre, részletesen vizsgálva és magyarázva az NVB határozatban foglaltak jogalapját, valamint az NVB mérlegelésében szerepet játszó szempontokat és tényeket. Rámutatott, hogy a Ve. 43. § (4) és (5) bekezdéseiben foglaltak alapján az NVB megfelelően állapította meg a tényállást, e körben az általa hivatalosan ismert tényeket – jelen esetben a korábbi jogsértéseket megállapító határozatok létét – nem kellett bizonyítani.
[42] A Kúria szerint az NVB határozat Indokolásában a Ve. 46. § dc) alpontjának megfelelően szerepelnek a mérlegelésben szerepet játszó szempontok és tények. A végzés nem fogadta el az indítványozó azon érveit, amelyek a bírság összegének megállapításakor figyelembe vett szempontokat kifogásolták, és azokra reagálva a fent írtak szerint konkrétan ki is mondta, hogy „[az indítványozó] azon bizakodása, hogy a korábbi döntések nem válnak jogerőssé és végrehajtandóvá, illetve a műsorszolgáltatásával szemben felhozott kifogások elutasításra kerülnek, nem lehet megalapozó tényezője a már jogerős és végrehajthatóvá vált határozatban foglalt kötelezettség teljesítésének elmulasztásának.” Az ismétlődő jelleget – mint az egyikét a számos szempontoknak, amelyeket az NVB a bírság kiszabásakor figyelembe vett – a Kúria az NVB-vel összhangban megállapíthatónak találta, és arra is felhívta a figyelmet, hogy ezt a Ve. 152. § (2) bekezdése kifejezetten meg is jelöli a bírság kiszabása során értékelendő körülményként, így az a jelen eljárásban sem volt mellőzhető.
[43] Nem osztotta a Kúria az indítványozó azon álláspontját sem, hogy a jogsértés súlyát mérsékelte volna az, hogy „pusztán” a határozat végrehajtása maradt el; ezzel szemben az NVB és a Kúria szerint ezt súlyosító körülményként kellett értékelni, mert az indítványozó „többszöri elmarasztalása ellenére sem változtatott műsorpolitikáján, nem tett értékelhető intézkedést a már megállapított jogsértések megszüntetésére, és ilyenre nem is hivatkozott.”
[44] A Kúria emellett a szándékosság és a kiemelkedő nézettség szempontjai vonatkozásában is azonos álláspontra helyezkedett az NVB-vel, külön megemlítve, hogy utóbbi fennálltát az indítványozó sem vitatta. Végezetül a Kúria is említést tett arról, hogy az NVB a tényállás tisztázása érdekében nyilatkozattételre hívta fel az indítványozót, aki azt válasz nélkül hagyta. Megjegyezte azt is, hogy az indítványozó „még felülvizsgálati kérelmében sem vitatta, hogy a megállapított tényállás helytelen volna, nem állította, hogy kötelezettségének eleget tett volna.”

[45] 4. Az Alkotmánybíróság számos alkalommal kifejtette, hogy „a rendes bíróságoktól eltérően nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}. Nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, és az abból levont következtetés megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {elsőként lásd: 3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [12] és 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; legutóbb megerősítette: 3129/2015. (VII. 9.) AB végzés, Indokolás [5]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ekként a tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata {3250/2014. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [11]; 3239/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [14], 3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [16], 3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [41]}. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, nem ténybíróság, a bizonyítási eljárás lefolytatása, a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás(ok) során a bíróságok, végső soron a Kúria feladata {3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]}. Mindezt kiegészítik a 30/2014. (IX. 30.) AB határozatban megállapítottak, miszerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása (Indokolás [89])” {3161/2017. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [11]}.
[46] A fent kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a támadott Kvk.III.37.571/2019/2. számú végzés – és az abban felülvizsgált 83/2019. NVB határozat – indokolása az egyedi ügy körülményeinek és az irányadó eljárási jogszabályoknak megfelelően megjelölte azokat a szempontokat és tényeket, amelyek megalapozták a bírság kiszabását és mérlegeléssel megállapított mértékét, reagálva egyúttal az indítványozó által felhozott észrevételekre is. A támadott döntés indokolásában nem tárható fel olyan hiányosság, amely az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből következő indokolt bírói döntéshez való jog sérelmét vetné fel; az indítványozó ez irányú kifogása (amelyet már a felülvizsgálati kérelemben is tartalmilag azonosan előadott) valójában inkább a Ve.-ben a választási bizottsághoz telepített – és a Kúria által felülvizsgált – mérlegelési jogkörben meghozott döntés, és az annak keretében értékelt szempontok, körülmények Alkotmánybíróság általi újraértékelését kívánja elérni, ebbe azonban az Alkotmánybíróság nem bocsátkozhat.

[47] 5. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az indítványt elutasította.

    Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
    tanácsvezető alkotmánybíró
    .
    Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
    alkotmánybíró

    Dr. Szabó Marcel s. k.,
    alkotmánybíró
    Dr. Salamon László s. k.,
    alkotmánybíró

    Dr. Szalay Péter s. k.,
    előadó alkotmánybíró

    .
    English:
    .
    Petition filed:
    .
    05/13/2019
    .
    Number of the Decision:
    .
    3118/2019. (V. 29.)
    Date of the decision:
    .
    05/16/2019
    Summary:
    The panel of the Constitutional Court rejected the constitutional complaint submitted by TV2 Media Group Plc. As the background of the case, on 11 April 2019, the National Election Committee stated in the decision No. 45/2019. (IV. 11.) NVB that the petitioner TV2 Media Group Plc. had violated the procedural principle of equal opportunity for candidates and candidate-setting organisations granted in Section 2 (1) c) of the Act “Ve.”, as in its news programs of 8 April and 9 April of 2019, it only provided information about the FIDESZ – Hungarian Civic Alliance and the Christian Democratic People's Party submitting the candidate-proposing sheets necessary for the registration of the list, while two more candidate-setting organisations also submitted their sheets on the same day. However, the TV2 Media Group Plc. failed to report about the procedural acts by the latter two candidate-setting organisations. Therefore, the National Election Committee prohibited, in the holdings of its decision, the petitioner from further breach of the law, and obliged it to communicate the holdings of the decision within three days from its publication in the same time of the day and in a similar manner as the injuring communications had been made. In its ruling of 17 April 2019, the Curia approved the decision of the National Election Committee. The petitioner requested in its constitutional complaint the establishment of the ruling’s conflict with the Fundamental Law, due to its alleged violation of the right to fair court proceedings enshrined in Article XXVIII (1) of the Fundamental Law. The petitioner claimed that the challenged ruling had been passed by a judicial panel other than the one entitled to act according to the Curia’s case allocation rules in force, and that the National Election Committee had assumed, in its assessment made in the course of imposing the fine, a recurring breach of the law. The Constitutional Court verified, on the one hand, that a deviation from the case allocation rules may take place in the cases regulated in the procedural Acts as well as in administrative way, because of a serious reason affecting the operation of the court, therefore, the Curia’s decision does not imply the injury of the right to a lawful judge. On the other hand, the Constitutional Court stated that the reasoning of the challenged decision was not defective in any way that could raise the issue of the injury of the right to a reasoned judicial decision, which follows from Article XXVIII (1) of the Fundamental Law. Accordingly, the Constitutional Court rejected the petition.
    .
    .