A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Balassagyarmati Törvényszék 21.Pf.20.576/2019/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó – jogi képviselője útján (dr. Bihari Krisztina ügyvéd) – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában a Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság 21.Pf.20.576/2019/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel az álláspontja szerint ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogával.
[2] 2. Az indítvány benyújtását megelőző bírósági eljárásnak az alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából lényeges elemei a rendelkezésre bocsátott bírósági döntésekben írtak szerint a következőképpen foglalhatók össze.
[3] 2.1. Az indítványozó (a perben alperes) mint kölcsönvevő és a perben felperes hitelintézet jogelődje mint hitelező között 2007 júniusában svájci frank alapú, változó kamatozású kölcsönszerződés jött létre. A szerződés alapján forintban meghatározásra került az indítványozónak nyújtott kölcsön összege, valamint a törlesztőrészletek teljes összege. Az indítványozó a szerződésből eredő fizetési kötelezettségének felhívásra sem tett eleget, ezért a felperes 2013. október 28. napján 2013. november 20. napjára szólóan a szerződést felmondta azzal, hogy az indítványozó tartozása a szerződés felmondásakor 121 895 forint volt. A felek 2014 februárjában részletfizetési megállapodást kötöttek, melyben az indítványozó vállalta, hogy a szerződésből eredően fennálló 2 577 156 forint tartozását 65 havi kamatmentes részletben fizeti meg. Az indítványozó a részletfizetési megállapodásban vállalt fizetési kötelezettségét sem teljesítette. A felperes törvényi kötelezettsége alapján az indítványozóval elszámolt, az elszámolással szemben az indítványozó panaszt terjesztett elő. A panaszt a felperes elutasította, az indítványozó a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását nem kezdeményezte. Ezt követően a felperes tájékoztatása szerint a részletfizetési megállapodás módosult, tekintettel arra, hogy a tisztességtelenül felszámított 114 503 forintot a tartozásból levonta. Időközben az indítványozó kereseti kérelmet terjesztett elő a Szegedi Törvényszéken a szerződés érvénytelensége megállapítása és elszámolása iránt. Az elsőfokú bíróság ítéletében – egyebek mellett – a szerződést érvényessé nyilvánította akként, hogy az induló ügyleti kamat mértékét 8,29%-ban állapította meg. A Szegedi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét e vonatkozásban helybenhagyta.
[4] 2.2. A hitelező ezt követően benyújtott keresetében tőke-, lejárt késedelmi kamat tartozás, valamint ezek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az indítványozót. Álláspontja szerint jogerős bírósági ítélet állapította meg, hogy a felek között érvényes kölcsönszerződés jött létre, 8,29%-os induló ügyleti kamatmértékkel. A szerződés alapján kérte az indítványozó kötelezését azzal, hogy a szerződés felmondásra került, ezért az indítványozó tartozása fennáll.
[5] Az indítványozó a kereset elutasítását kérte, mivel nézete szerint a hitelező nem közölte egyértelműen, hogy milyen összeggel tartozik, így a kereset az összegszerűség tekintetében aggályos. Hivatkozott arra, hogy a szerződés érvénytelen, mert nem tartalmazza a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. § (1) bekezdésének b) és c) pontja, továbbá a 203. § (6) és (7) bekezdésére vonatkozó szabályokat. Vitatta a jogerős ítéleti döntés azon rendelkezéseit is, mely szerint a bíróság küszöbölte ki a szerződés érvénytelenségi okát. Utalt az EUB 2018. szeptember 20-i OTP Bank Nyrt. és OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt. kontra IlyésTeréz és Kiss Emil, C-51/17, ECLI:EU:C:2018:750 ítéletének (a továbbiakban: C-51/17.) 81. pontjára, mely szerint az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételek átláthatóságát a bíróságnak hivatalból tisztáznia kell. Ez az előírás a tagállami bíróságokra kötelező, így ezen eljárásban az árfolyamkockázattal kapcsolatos kérdéseket is hivatalból vizsgálnia kell a bíróságnak. Arra is hivatkozott, hogy a szerződés felmondása érvénytelen, tekintettel arra, hogy a felmondás időpontjában lejárt fizetési kötelezettsége nem volt.
[6] Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemben szereplő tartozás és kamatai megfizetésére kötelezte az indítványozót. A döntésében foglaltak szerint alaptalan volt az indítványozó azon védekezése, mely szerint a szerződés felmondásának időpontjában nem volt tartozása; a hitelező által becsatolt iratokból megállapíthatóan a szerződés felmondásakor a tartozás 121 895 forint volt. Megalapozatlannak ítélte az indítványozó azon hivatkozását is, miszerint a hitelező a felmondás időpontjában nem vette figyelembe a tisztességtelenül felszámított 114 503 forint törvény alapján elszámolt összeget. Megállapította, hogy a szerződés felmondását, illetőleg megszűnését követően a peres felek részletfizetési megállapodást kötöttek, mely alapján az indítványozó részteljesítést foganatosított, amit a hitelező a kimutatások szerint a korábbi jogerős ítéletben meghatározott kamatmérték figyelembevételével elszámolt.
[7] Az elsőfokú bíróság az indítványozónak az összegszerűségre, illetve a szerződés érvénytelenségére vonatkozó védekezését illetően vizsgálva a Szegedi Törvényszék és a Szegedi Ítélőtábla eljárásában hozott döntéseket és megállapította, hogy mindazon kérdésekben, amelyeket az indítványozó ezen eljárás során ismételten vitássá tett, az eljáró bíróságok már határoztak és az indítványozó vonatkozásában a kereseti kérelem elutasításra került, így az indítványozó ezen kérdéseket a bíróság előtt folyó eljárásban már nem tehette vitássá, így az indítványozó ellenkérelme megalapozatlan. Megállapította, hogy a korábban eljáró bíróságok kifejezetten az indítványozó kérelmére az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás vonatkozásában az üzletszabályzat rendelkezéseit vizsgálták és e körben az indítványozó kereseti kérelme elutasításra került, erre tekintettel a C-51/17. számú ügyben hozott EUB ítéletre történő hivatkozás is alaptalan. A hivatkozás a 2018. szeptember 20. napján hozott ítélet kapcsán a korábbi ítéletek vonatkozásában is megalapozatlan, mivel, ha esetlegesen a bíróság a tisztességtelen feltételek alapján hivatalból nem járt volna el a peres felek között a per eldöntése során, úgy ezen későbbi döntés visszamenőleges hatállyal nem bírhat. A felmondás érvénytelenségére vonatkozó indítványozói hivatkozást illetően kifejtette, hogy a Szegedi Törvényszék jogerős ítélete alapján a felek között létrejött kölcsönszerződés érvényes, ez alapján nem hivatkozhat arra, hogy érvénytelen szerződés vonatkozásában a felmondás is érvénytelen. Megjegyezte, hogy a felmondást követően az indítványozó részletfizetési megállapodást kötött a hitelezővel a tartozás részletekben történő megfizetése iránt, ezzel a felmondást tudomásul véve kötött ismételt megállapodást a tartozás megfizetésére.
[8] 2.3. Az ítélettel szemben az indítványozó nyújtott be fellebbezést, melyben előadta, hogy álláspontja szerint a hitelező sem a kereset összegszerűségét, sem az alapszerződés érvényességét nem bizonyította. E körben hivatkozott a Pp. 170. § (2) bekezdés b) pontjára. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem indokolta meg a rendelkező részben foglalt ítéleti döntését. Sérelmezte, hogy a hitelező elszámolási kötelezettségének nem tett eleget, a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2.tv.) szerinti elszámolást nem terjesztett elő, amely minden érvénytelenség megállapítására keresetet előterjesztő felperest kötelez. Sérelmezte továbbá a Szegedi Ítélőtábla ítéletében meghatározott 8,29%-os kamatot és hivatkozott arra, hogy a Kúria a korábbi joggyakorlatot megváltoztatta, mert csak a tisztességtelenül felszámított összeg nem vitatható többé, a felülvizsgált elszámolás adatai azonban igen. Álláspontja szerint nem vizsgálta a bíróság a Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontját. Súlyosan jogszabálysértőnek minősítette az ítélet azon megállapítását, mely szerint „a múltbeli eseményekre az elszámolás nem vonatkozhat, az elszámolás 2015. február 1. napján rögzült”. Az indítványozó álláspontja szerint a hitelező felmondásából nem állapítható meg, hogy miért mondta fel a szerződést, a felmondás oka ugyanis nem került megjelölésre. Az összegszerűség tekintetében a bíróság semmiféle bizonyítási eljárást nem folytatott le, a hitelező a követelés összegszerűségét, a felmondás érvényességét, illetve jogszerűségét nem bizonyította. Hivatkozott arra, hogy érvénytelen jogügylet felmondása nem lehet érvényes, súlyosan jogszabálysértő az ítélet ténymegállapítása, mely feltételezi a felmondás érvényességét, miközben ezt korábban a peres eljárásban senki nem vizsgálta. Az indítványozó álláspontja szerint 2013 novemberében a szerződés megszüntetésekor nem volt tartozása; az árfolyamkülönbözettel, a szerződéskezelési díjjal és az egyéb ügyviteli költséggel túlfizetésben volt. Fellebbezésében továbbá hivatkozott több, a perbelihez hasonló ügyben meghozott döntésre, melyek álláspontja szerint az ügyben az ítélkezés alapjául szolgálhatnak.
[9] A hitelező fellebbezési ellenkérelme a járásbíróság ítéletének a helybenhagyására és az indítványozó perköltségben való marasztalására irányult.
[10] A másodfokú bíróság az iratok felülvizsgálata, valamint a lefolytatott részbizonyitás adatai alapján megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos, ezért a járásbíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezésben írtakkal kapcsolatosan a következőket emelte ki: A hitelező keresetlevele megfelel a Pp. 170. §-ában foglaltaknak. Követelése összegszerűségében is levezetésre került pontosan megjelölve, hogy mely időpontban, hogyan alakult a követelés összege és mennyi volt a hitelező pontos követelése a fizetési meghagyás beadásának időpontjában. Alaptalan továbbá az indítványozónak a DH2. tv.-re, illetve ezen törvény szerinti elszámolásra történő hivatkozása is, mivel a hitelező a jelen perben érvénytelenség megállapítása iránti keresetet nem terjesztett elő. A Szegedi Törvényszék, illetve a Szegedi Ítélőtábla döntéseire, illetve az ítéletben foglaltakra való hivatkozás szintén nem lehet alapos, tekintettel arra, hogy a jogerős döntésben foglaltak jelen perben már nem vitathatók. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat és megállapította, hogy arra vonatkozóan már jogerős döntés született, mely szerint a vitatott szerződés megfelel a hivatkozott rendelkezésnek. Az általános szerződési feltételek, az üzletszabályzat és a hirdetmény alapján az is megállapítható, hogy a felek szerződése azoknak megfelelt. Helyesen állapította meg továbbá a járásbíróság, hogy a tisztességtelenül felszámított összeg visszamenőlegesen nem vehető figyelembe a felmondáskori tartozásba, továbbá az indítványozónak a felmondás időpontjában volt tartozása, így a felmondás sem jogszerűtlen. A benyújtott elszámolásokból megállapítható, hogy az indítványozó teljesítése során késedelembe esett, mely felmondási ok; az a tény pedig, hogy a felmondásra a késedelem miatt került sor, rögzítésre került a felmondásban. Az árfolyamkockázatra történő ismételt hivatkozást illetően a törvényszék megjegyezte, hogy az e körben előterjesztett kérelem szintén ítélt dolog, a Szegedi Törvényszék, illetve Ítélőtábla előtt az jogerősen elbírálásra került. A peres felek közötti jogügylet érvényes volt, így annak felmondása is érvényes. Megállapítható, hogy az indítványozónak a szerződésből eredően volt lejárt tartozása, ha minimális összegű is, de vitathatatlanul késedelembe esett, mely a felmondás alapjául szolgált. A felek között létrejött szerződés érvényes volt, erre vonatkozóan jogerős ítélet áll rendelkezésre, tehát az a hitelező részéről érvényesen felmondható volt. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság döntése az indítványozó valamennyi hivatkozására kiterjedően megalapozott volt.
[11] 3. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) bekezdésének a sérelmét állította. Az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlási felhívását követően az indítványát kiegészítette.
[12] Az indítványozó azért kérte az Alkotmánybíróság vizsgálatát, „mert a Balassagyarmati Törvényszék 21.Pf.20.576/2019/13. számú ítéletében kizárta a felmondás jogszerűtlensége/érvénytelensége vizsgálatát. […] Tisztességtelen eljárásban elvonta tőlem azt a jogot a Bíróság, hogy a semmisségi kifogásom alapján a törvényi elszámolásban rögzített tisztességtelenül felszámított összeg figyelembe vétele mellett a felmondás jogszerűségét megvizsgálja”.
[13] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt, tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelme körében kifogásolta, hogy „a bíróság bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül, pusztán a felperes által az érvényes szerződés mellékleteként becsatolt – alap elsődleges kereseti kérelem – mellékleteinek, okiratainak a szemrevételezése alapján” állapította meg, hogy „a szerződés felmondásának az időpontjában volt-e olyan mértékű lejárt tartozása a fogyasztó adósnak, amely alapján a legsúlyosabb szankció, a tartozás egyösszegben történő lejárttá tételének a lehetősége nyílt meg a pénzügyi intézmény számára”.
[14] Álláspontja szerint, mivel a szerződés érvénytelen volt (azt a megelőző eljárásban bíróság nyilvánította érvényessé), a felmondás sem lehetett érvényes. Hiányolta a DH2. tv. 37/A. §-a szerinti elszámolást. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 380. § c) pontja és a 381. §-a alapján járt el és emiatt úgy hoztak az ügyében ítéletet, hogy a semmisségi kifogásait meg sem vizsgálták a bíróságok. A bíróságok figyelmen kívül hagyták az Alkotmánybíróság 3019/2017. (II. 17.) AB határozatban foglaltakat is.
[15] Nézete szerint a szerződés vitathatatlanul érvénytelen volt, így érvényesen felmondani sem lehetett volna, „ennek ellenére a Törvényszék mégis […] a felmondás érdemi vizsgálatát lefolytatta, és azt érvényesnek, valamint-joghatás kiváltására alkalmasnak ítélte meg”. Álláspontja szerint az ítéletek indokolásának ki kellett volna térnie arra, hogy a tisztességtelennek nyilvánított feltételek milyen hatással voltak a tőke, kamat, költség tartozás összegére. Kifogásolta, hogy a bíróságok miért nem indokolták meg, hogy eltértek a 3019/2017. (II. 17.) AB határozatban foglaltaktól, illetve azt miért nem tartották alkalmazhatónak. E körben hivatkozott a 3330/2020. (VIII. 5.) AB határozatra is. Álláspontja szerint „a perben nem folytattak le bizonyítási eljárást sem, az ellenkérelmemben foglalt összes kifogást nem bírálta el. Úgy hoztak egy fogyasztóval szemben marasztaló ítéletet, hogy sem a jogerős ítéletben alkalmazott jogkövetkezménnyel, sem a végrehajtható marasztalási ítélettel szemben nincs jogorvoslati lehetőségem”.
[16] 4. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[17] Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság törvényi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett, az indítványozó érintettnek tekinthető és az ítélettel szemben további jogorvoslatra nincs lehetősége. Az indítvány az Abtv. 52. § (1) bekezdésében és (1b) bekezdésében foglalt követelményeket is teljesíti.
[18] Az Abtv. 29. §-a szerint „az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.” Ez alternatív feltétel, bármelyik megléte indokot ad a befogadásra. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a hivatkozott alaptörvényi rendelkezésekhez kapcsolódóan alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek tekinthető kérdést az indítványozó nem fogalmazott meg. Ebből következően a testület a továbbiakban azt vizsgálta, hogy az indítványban felhozott érvek következtében felmerülhet-e olyan szempont, amely alapján megkérdőjelezhető, hogy a másodfokú bíróság döntése megfelel az Alaptörvénynek.
[19] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is emlékeztet arra, hogy a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz „nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének”. Az Alkotmánybíróság „az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi” {elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]} Az Alkotmánybíróság nem látott rá módot vagy indokot, hogy e gyakorlatától jelen ügyben eltérjen.
[20] Az, hogy a másodfokú bíróság döntéshozatala során a Pp. mely szabálya alapján járt el, ilyen, a fenti körbe tartozó jogalkalmazási kérdés. A másodfokú bíróság feladata annak vizsgálata, hogy fennállnak-e azok a feltételek, amelyek alapján érdemi döntést tud hozni, vagy az elsőfokú bíróságot kell új eljárásra utasítani (abban az esetben, ha az első fokon hozott ítéletet nem hagyja helyben). Szintén a fentiek körébe tartozó, az Alkotmánybíróság által nem felülvizsgálható kérdés, hogy a rendelkezésre álló okiratok alapján meghozható-e a döntése, vagy további bizonyítás felvétele szükséges.
[21] Az Alkotmánybíróság az indokolási kötelezettséggel összefüggésben hivatkozik állandó gyakorlatára, mely szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből az a minimumkövetelmény vezethető le a bírósággal szemben, „hogy az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket.” {7/2013. (III. 1.) AB határozatban, Indokolás [34]} Az Alkotmánybíróság az indokolási kötelezettség határait kijelölve hangsúlyozza, hogy ezen Alaptörvényből fakadó követelményből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]; 3107/2016. (V. 24.) AB határozat, Indokolás [38]}.
[22] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bíróságok részletesen megindokolták döntéseiket, ezek érvelését a testület nem vizsgálhatja felül. A bíróságok – többek között – kitértek egyrészt arra, hogy mivel az indítványozó a szerződés felmondását követően részletfizetési megállapodást kötött, így a felmondás jogszerűségét maga sem vitatta, másrészt arra, hogy a szerződés felmondásakor több hátralékos tartozása volt, mint a tisztességtelenül felszámított összeg (tehát az egyenlege mindenképpen negatív előjelű volt).
[23] Az indítványozó csak hivatkozott arra, hogy a bíróságoknak alkalmazniuk kellett volna a 3019/2017. (II. 17.) AB határozatban foglaltakat, ám az Alkotmánybíróság által vizsgálható érveket nem fejtett ki e körben. Az Alkotmánybíróság ezen döntése a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseinek érvénytelen szerződéses kikötéseire tekintettel szükséges elszámolás módszertanának különös szabályairól szóló 54/2014. (XII. 10.) MNB rendelet 6. § (2) bekezdésének alkalmazásával összefüggésben mond ki alkotmányos követelményt, azonban sem az indítványból, sem a becsatolt bírósági iratokból nem lehet arra következtetni, hogy ezt a rendelkezést alkalmazták volna a bíróságok, így ezt az indítványi elemet sem tartotta a testület érdemi elbírálásra alkalmasnak.
[24] Tekintettel arra, hogy a végzés indokolásának 4. pontjában (Indokolás [16] és köv.) kifejtettek szerint az indítvány alapján nem merül fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatának a szükségessége, ezért az indítvány befogadásának a feltételei nem állnak fenn.
[25] 5. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)–(2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Abtv. 29. §-ára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel – visszautasította.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
előadó alkotmánybíró
. | Dr. Patyi András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |