Hungarian
Ügyszám:
.
IV/03411/2015
Első irat érkezett: 12/28/2015
.
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.VI.20.970/2015/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (2/2014 PJE határozat, visszaható hatály)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Sulyok Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Pfv.VI.20.970/2015/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
A deviza alapú kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránti per felperesei - indítványozók - kereseti kérelmét a Pesti Központi Kerületi Bíróság elutasította, fellebbezésük folytán a másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és megállapította a kölcsönszerződés érvénytelenségét. A pénzintézet alperes által kezdeményezett felülvizsgálati eljárást a Kúria a jogerős ítéletet követően hatályba lépő, a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a alapján felfüggesztette, továbbá meghozta 2/2014 PJE. számú jogegységi határozatát - szintén a jogerős ítélet meghozatalát követően. A Kúria per felfüggesztésére vonatkozó törvényi akadályok elhárulását követően 2015. októberében folytatta az eljárását és a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte azzal, hogy szerződésben szereplő egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó oklista és az árfolyamrésre vonatkozó rendelkezések a 2/2014. PJE határozat alapján érvénytelenek, nem a jogszabályba ütközés, hanem a tisztességtelenség jogcímén. Megállapította azt is hogy az árfolyamrés alkalmazása csak részleges érvénytelenséget eredményezhetett.
Az indítványozók érvelése szerint sérült az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti, jogbiztonsághoz fűződő alapjoguk a visszaható hatályú jogalkalmazás révén, továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti független és pártatlan eljárás elve is, amennyiben az eljáró bíróság saját szubjektív megítélése játszott elsődleges szerepet az ügy eldöntéséről, amit jogbiztonságot és alapvető jogelveket sértő inokolással támasztott alá. Hivatkoznak a Kúria Gfv.VII.30.209/2015. számú eljárására, amelyben a Kúria megállapította, hogy a jogerős döntés után hatályba lépett és a jogerős döntés indokolásával ellentétes tartalmú törvényeket a felülvizsgálati eljárásban a jogerő megszüntetésére a visszaható hatály miatt nem lehet alkalmazni. Sérelmezik a Kúria olyan megállapításait az ítéletben, miszerint "a jogegységi határozat nem jogszabály, ebből eredően nincs hatályba lépése, így a visszaható hatály kérdése sem merülhet fel"..
.
Támadott jogi aktus:
    a Kúria Pfv.VI.20.970/2015/6. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_3411_0_2015_inditvany_anonim.pdfIV_3411_0_2015_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3167/2016. (VII. 22.) AB végzés
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: devizahitel szerződések; jogbiztonság mint visszaható hatályú jogalkalmazás tilalma; jogegységi határozat alkotmányossági felülvizsgálata
    .
    A határozat kelte: Budapest, 07/11/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.05.17 9:00:00 1. öttagú tanács
    2016.07.05 9:00:00 1. öttagú tanács

    .

    .
    A határozat szövege (pdf):
    3167_2016 AB végzés.pdf3167_2016 AB végzés.pdf
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Balsai István és dr. Juhász Imre alkotmánybírók párhuzamos indokolásával – meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VI.20.970/2015/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozók – meghatalmazással igazolt jogi képviselőjük útján – alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz.
      [2] Az indítványozók – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett – alkotmányjogi panaszukban a Kúria Pfv.VI.20.970/2015/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték.
      [3] Az ügy előzményei a következők. Az indítványozók a 2005-ben kötött deviza-alapú, jelzáloggal biztosított lakáshitel szerződésük érvénytelenségének megállapítása iránt keresetet terjesztettek elő a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál. Az indítványozók szerint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló – már nem hatályos – 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 213. § c), d) és e) pontjai alapján a szerződés semmis, mivel nem tartalmazta költségként az árfolyamrést, a törlesztőrészletek összegét (vagy azok számítási módját) a teljes futamidőre vonatkozóan, illetve nem határozta meg azokat a feltételeket sem, amelyek bekövetkezése esetén az alperes pénzügyi intézmények az egyoldalú szerződésmódosítás jogával élhettek. Az indítványozók keresetét a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 27.P.92.880/2012/24. számú ítéletével elutasította. Az ítéletben foglaltak szerint a szerződés alapján egyértelműen megállapítható volt a törlesztőrészletek számításának módja, összegszerű meghatározása azonban – az árfolyam előre meg nem becsülhető változása miatt – nem volt elvárható a pénzügyi intézményektől, illetve az nem is volt lehetséges. Az elsőfokú bíróság az indítványozók keresetét a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) és d) pontjai alapján sem találta megalapozottnak. Az elsőfokú ítélet ellen az indítványozók fellebbezéssel éltek.
      [4] A Fővárosi Törvényszék a 43.Pf.630.709/2014/5. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és – a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c), d) és e) pontjai alapján – megállapította a szerződés érvénytelenségét. A Fővárosi Törvényszék kiemelte, hogy a törlesztőrészletek összegének meghatározása csak egzakt módon történhet, nem pedig esetlegesen választott napi árfolyam alapulvételével. Az ítélet ellen az alperes pénzügyi intézmények terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet.
      [5] A Kúria – az alkotmányjogi panasszal támadott – Pfv.VI.20.970/2015/6. számú ítéletében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az első fokú ítélet megváltoztatásával megállapította, hogy a felek között létrejött szerződésnek az árfolyamrésre és az egyoldalú kamat-, költség- és díjemelésre vonatkozó rendelkezései érvénytelenek. A Kúria a támadott ítéletében rámutatott, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel állapította meg a szerződés teljes érvénytelenségét, mivel a 6/2013. számú PJE határozat 5. pontjához fűzött indokolás, illetve a 2/2014. számú PJE határozat (a továbbiakban: PJE határozat) 3. pontja alapján eleve csak részleges érvénytelenségről lehetett szó. A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Törvény) 3. § (1) bekezdése már kifejezetten részleges érvénytelenséget eredményező semmis kikötésnek minősítette az árfolyamrés alkalmazását (helyébe mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés esetén a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama lép), ezt tehát a Kúria hivatalból – az eljárás megismétlése nél­kül – megállapíthatta. A Kúria az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségének kérdésében úgy foglalt állást, hogy a felek közötti szerződés tartalmazta az oklistát, ezért a szerződés megfelelt a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak, így nem tekinthető jogszabályba ütközőnek, e vonatkozásban a tisztességtelenség kérdése merülhetett fel. Az indítványozók a tisztességtelenség megállapítására nem terjesztettek elő keresetet, ami azonban szükségtelen is lett volna a Törvény 4. §-ával felállított vélelemre tekintettel (az alpereseknek a törvényi vélelem megdöntésére irányuló keresetét a Kúria egy másik ügyben elutasította). Az előzőekre tekintettel a Kúriának ismételten csupán deklarálnia kellett az egyoldalú kamat, költség és díjemelésre vonatkozó rendelkezések érvénytelenségét. Az indítványozók keresete e két elemben tehát – a jogcím és a jogkövetkezmények téves megjelölése ellenére – érdemben alapos volt.
      [6] A Kúria ítéletével szemben az indítványozók alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő. Az indítványozók álláspontja szerint a másodfokú ítélet jogerősen kimondta, hogy a kölcsönszerződés érvénytelen (semmis). Kifejtik, hogy a Kúria a jogerős döntés meghozatalát követően elfogadott PJE határozatot visszaható hatállyal – a jogerőt áttörve – alkalmazta, ezért a támadott ítélet sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését. Az indítványozók előadják, hogy a Kúria ítéletét objektív jogi rendelkezések figyelmen kívül hagyásával – a jogbiztonságot és alapvető jogelveket sértő indokolással – hozta meg, ezért az sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését. Az indítványozók az előzőekkel összefüggésben az Alaptörvény 28. cikkének sérelmére is hivatkoztak.

      [7] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében először azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz eleget tesz-e a befogadhatóság feltételeinek.
      [8] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz formai követelményeinek való megfelelés körében áttekintette, hogy az indítvány határidőben érkezett-e [Abtv. 30. §-a], illetve, hogy tartalmaz-e határozott kérelmet [Abtv. 52. § (1b) bekezdése].
      [9] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében – az Abtv. 27. §-a szerinti – alkotmányjogi panaszt – a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A Kúria a támadott döntést 2015. október 27-én hozta meg, az indítványozók alkotmányjogi panaszukat 2015. december 23-án – megállapíthatóan határidőben – adták postára.
      [10] Az alkotmányjogi panasznak az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozók kérelme e feltételeknek csak részben felel meg. Az indítványozók hivatkoztak az Alaptörvény 28. cikkére, ugyanakkor e rendelkezés sérelmével kapcsolatosan indokolást nem terjesztettek elő. Az indítványozók a Kúria döntésének alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában azért állították, mert szerintük az eltért a jogszabályoktól, valamint a jogbiztonság elvétől. Az indítványozók ugyanakkor nem terjesztettek elő alapjogsérelmüket alátámasztó, alkotmányjogilag megalapozott indokolást, így kérelmük ezek vonatkozásában nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 28. cikkének sérelmére való hivatkozással összefüggésben megjegyzi a következőket. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz jogintézményének célja valamely, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének orvoslása. Alkotmányjogi panaszt – bizonyos kivételekkel – csak valamely Alaptörvényben biztosított jog megsértése esetén lehet előterjeszteni {lásd például: a 3121/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [89] pontja}. Az Alkotmánybíróság több alkalommal rámutatott arra is, hogy az Alaptörvény 28. cikke a bíróságok számára alkotmányos kötelezettségként írja elő, hogy ítélkező tevékenységük során a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék. Ugyanakkor az Alaptörvény e szabálya nem az Alaptörvényben az indítványozó számára biztosított jog, így ennek megfelelően vélt sérelmére alkotmányjogi panasz sem alapítható {lásd például: 3109/2016. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [20] pontja}.

      [11] 3. Az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeinek (az Abtv. 27. §-ának, illetve a 29–31. §-ainak) való megfelelés vizsgálata során az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.

      [12] 3.1. Az indítványozók a bírósági ügyek felperesei, ezért érintettségük egyértelműen megállapítható, jogorvoslati lehetőségeiket kimerítették.

      [13] 3.2. Az Alkotmánybíróság az előbbiekben már hivatkozott azon – töretlen – gyakorlatára, amelynek értelmében alkotmányjogi panaszt csak valamely, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet alapítani. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor következetes gyakorlatot követ a tekintetben is, hogy „a jogbiztonság önmagában nem Alaptörvényben biztosított jog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén – lehet alapítani” {3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [14], továbbá lásd még például: 3066/2013. (II. 28.) AB végzés, Indokolás [9] pontja}.
      [14] Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban kifejtett érvelésük lényege szerint a Kúria visszaható hatállyal alkalmazta ügyükben a PJE határozat egyes rendelkezéseit, ezért az ítélet sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését.

      [15] 3.3. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz indítvány akkor fogadható be, ha az abban kifejtettek a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet támasztanak alá, illetve ha alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnek fel.
      [16] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntéseket kizárólag alkotmányos szempontok szerint vizsgálja felül, ugyanakkor tartózkodik attól, hogy szakjogi, vagy törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {megerősítette többek között a 3059/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [15] pontja}.
      [17] Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban kifejezetten a PJE határozat – szerintük – visszaható hatállyal történt alkalmazását sérelmezték. Elsődlegesen annak megállapítása volt szükséges, hogy egy jogegységi határozat (jelen esetben a PJE határozat) alkalmazása felvetheti-e a visszaható hatályú jogalkalmazás kérdését.
      [18] Az Abtv. 37. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság – többek között – alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a jogegységi határozat Alaptörvénnyel való összhangját. Az Abtv. szövege elsősorban a jogegységi határozatnak normaként történő felülvizsgálatára utal, ugyanakkor nem zárja ki annak alkalmazásával összefüggésben az Abtv. 27. §-a szerinti panasz benyújtását {a jogegységi határozat alkotmányjogi panasz eljárásban történő felülvizsgálatával összefüggésben lásd például a 3264/2014. (XI. 4.) AB határozat, Indokolás [32]–[36] pontjait, illetve a 7/2015. (III. 19.) AB határozat, Indokolás [27] pontját}. A jogegységi határozat meghozatalának, alkalmazásának feltételeit az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32–44. §-ai határozzák meg. Az Alkotmánybíróság a PJE határozat 1. pontjának alkotmányossági vizsgálata során hozott 11/2015. (V. 14.) AB határozat, Indokolás [29] pontjában megerősítette egy korábbi döntését, amelynek értelmében az Alaptörvény a Kúria számára – a jogalkalmazás egységessége érdekében – biztosítja, hogy jogegységi határozatban valamely jogszabály értelmezésére vonatkozóan egységes és kötelező tartalmat adjon [a jogegységi határozat alkotmányos funkcióját legutóbb a 2/2016. (II. 8.) AB határozat foglalta össze]. A Bszi. 42. § (1) bekezdése értelmében a jogegységi határozat a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától – valamennyi bíróságra, így a Kúriára nézve is – kötelező. A jogegységi határozat intézménye tehát szükségszerűen egy múltban keletkezett jogszabály egységes értelmezését hivatott biztosítani {ezzel összefüggésben lásd például: 2/2016. (II. 8.) AB határozat, Indokolás [48] pontja}, amely közzétételét követően valamennyi bíróság által – a folyamatban lévő ügyekben is – alkalmazandó.
      [19] A Kúria a PJE határozatot – a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében – a másodfokú ítélet meghozatalát (2014. április 30.) követően hozta meg (2014. június 16.). Az Alkotmánybíróság – a Törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálata során – a 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [96] pontjában rámutatott, hogy „a bíróságoknak az egyedi ügyekben értelmezés útján kialakított gyakorlata (az anyagi jogi szabályok eseti értelmezése) eredményezte […] a PJE határozat megszületését […]. A Kúria a jogegység biztosítása érdekében foglalta össze az egyedi jogesetek eldöntése során felmerült és alkalmazott irányadó elveket és szabályokat”. Az előbb idézett alkotmánybírósági döntésben említett egyedi jogesetek a deviza alapú kölcsönszerződésekkel összefüggésben – a jelen ügy alapját képező eljáráshoz hasonló – tömegesen született bírósági döntések voltak. A Kúria a PJE határozatot tehát éppen ezen, nagyszámú ügyek egységes elbírálása érdekében hozta meg. Az előbbiekben kifejtettekre tekintettel megállapítható, hogy a PJE határozatnak a támadott ítéletben való alkalmazása nem sérti – és nem is sértheti – a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát, mivel az egyfelől az alkotmányjogi panasszal is érintett ügyekre vonatkozó egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében született, másfelől – éppen előző funkciójának beteljesítése céljából, a Bszi. 42. § (1) bekezdésére tekintettel – a folyamatban lévő ügyekben, így a felülvizsgálati eljárás során is alkalmazandó.

      [20] 4. Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy az indítványozók alkotmányjogi panasza egyrészt nem felel meg az Abtv.-ben előírt formai követelményeknek, másrészt nem támaszt alá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve nem vet fel olyan, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely az alkotmányjogi panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.
      [21] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában, valamint a 29. §-ában foglaltak, illetve az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján az indítványt visszautasította.

        Dr. Sulyok Tamás s. k.,
        tanácsvezető,
        előadó alkotmánybíró
        .
        Dr. Balsai István s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Juhász Imre s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Salamon László s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Juhász Imre alkotmánybíró párhuzamos indokolása

        [22] Az alkotmányjogi panasz visszautasításával és részben annak indokaival is egyetértek. A PJE határozat visszamenőleges hatályú alkalmazásával kapcsolatos indítványi elem visszautasítását azonban más okból tartottam volna megalapozottnak.
        [23] A végzésben megjelenő gondolattal, amely szerint a jogegységi határozat természeténél fogva „visszamenőleges hatályú”, hiszen egy múltban keletkezett norma egységes értelmezését hivatott megteremteni, egyetértek.
        [24] Ugyanakkor a többségi végzés a visszamenőleges hatályú jogalkalmazás fogalmával operálva megállapítja, hogy az alkotmánybírósági gyakorlat „következetes” abban, hogy a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma kiterjed a bírói jogalkalmazásra is. Ez a megállapítás azonban nem kellően átgondolt és nem kellően megalapozott.
        [25] Helyesnek és követendőnek azt a gyakorlatot tartom, amelyet az Alkotmánybíróság – az indítványozók által kifejezetten sérelmezett visszaható hatályú bírósági jogalkalmazás kérdését illetően – az alábbi ügyben a következőképpen fogalmazott meg: „[a]z alkotmányjogi panasznak a bíróságok »visszaható hatályú joggyakorlását« sérelmező része tekintetében az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a jogállamiság alkotmányossági elemeként számon tartott visszamenőleges hatály kérdése a jogalkotást illetően vethet fel alkotmányossági aggályokat, a bíróságok ítélkezési tevékenysége szükségképpen visszamenőleges jellegű, így annak önmagában alaptörvény-ellenesség nem tulajdonítható.” {3013/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [20]}
        [26] Teljesen feleslegesnek és elhibázottnak tartom tehát a visszamenőleges hatályú jogalkalmazás fogalmának bevezetését az alkotmánybírósági gyakorlatba. Álláspontom szerint ugyanis a visszamenőleges alkalmazandóság körében a visszaható hatályú jogalkotás tilalmához hasonló, a jogállamiságból közvetlenül levezethető követelmény nincs, hanem a vonatkozó szakjogági jogszabályi rendelkezések előírásait kell követni. Ettől függetlenül természetesen ezekben az esetekben is szem előtt kell tartani az e körben, az Alkotmánybíróság által korábban megfogalmazott alkotmányos követelményeket, így a szerzett jogok védelmét vagy a kellő felkészülési idő biztosítását.
        [27] A jelen ügyben tehát egyetértek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alapított indítványi elem visszautasításával, de nem a visszamenőleges hatályú jogalkalmazás hiányára hivatkozva, hanem azért, mert a bírói döntésben megjelenő jogértelmezés nem vetett fel a jogbiztonság elvének sérelmét feltételező alapvető alkotmányjogi kérdést.

        Budapest, 2016. július 11.
        Dr. Juhász Imre s. k.,
        alkotmánybíró

        [28] A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom.

        Budapest, 2016. július 11.
        Dr. Balsai István s. k.,
        alkotmánybíró
          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          12/28/2015
          .
          Number of the Decision:
          .
          3167/2016. (VII. 22.)
          Date of the decision:
          .
          07/11/2016
          .
          .