A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.978/2020/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A vadásztársaság indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt, amelyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.978/2020/6. számú ítélete alaptörvény- ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló közigazgatási perben megállapított tényállás szerint az elsőfokú vadászati hatóság húsz éves időtartamra megállapította a kódszámmal rendelkező vadgazdálkodási rendeltetésű vadászterület határát, egyidejűleg a vadászterület földtulajdonosi közösségét (a továbbiakban: földtulajdonosi közösség) nyilvántartásba vette. A földtulajdonosi közösség 2017. július 25. napján gyűlést tartott, amelyen – többek között – közös képviselőt választott, akit az elsőfokú hatóság nyilvántartásba vett. A földtulajdonosi közösség egyik tagja, – az indítványozó elnöke (a továbbiakban: földtulajdonos) – polgári pert indított a gyűlésen hozott valamennyi határozat érvénytelenségének megállapítása iránt, továbbá fellebbezéssel élt a megválasztott közös képviselő nyilvántartásba vételéről rendelkező határozat ellen. A másodfokú hatóság megsemmisítette az első fokon hozott határozatot, az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte, később ezt a határozatát hivatalból visszavonta, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A földtulajdonos keresettel támadta meg ez utóbbi másodfokú határozatot. A Miskolci Törvényszék 10.K.700.974/2020/11. számú ítéletével megsemmisítette a korábbi másodfokú határozatot visszavonó és az elsőfokú határozatot helybenhagyó határozatot. A jogerős ítélet ellen érdekeltként a föltulajdonosi közösség választott képviselője terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Kúria Kfv.III.37.978/2020/6. számú ítéletével hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, és a felperes keresetét elutasította. A Kúria megítélése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást pontosan és törvényesen állapította meg, nem észlelte azonban, hogy a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal, mivel a felperes és a per tárgya közötti közvetlen jogi kapcsolat, a felperes anyagi jogi érdekeltsége nem volt megállapítható.
[3] 2. Az indítványozó a Kúria ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszában arra hivatkozott, hogy sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében a tisztességes bírósági eljáráshoz, egyúttal a XXVIII. cikk (7) bekezdésében a jogorvoslathoz biztosított joga annak következtében, hogy a Kúria tárgyaláson kívül hozta meg a jogerős ítélettel ellentétes tartalmú, jogorvoslattal nem támadható határozatát. A tárgyaláson kívüli elbírálás állítása szerint csökkentette érvelési lehetőségeinek potenciálját az azonnali reagálás, a közvetlen válaszadás, a jogi helyzet egyes részleteinek pontosítása, a jogi érvrendszer szóbeli előadásának vonatkozásában. Tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét okozta álláspontja szerint továbbá az is, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelem keretein tartalmilag nyilvánvalóan túllépve döntött a kereshetőségi jog kérdésben, amely az eljárás korábbi szakaszában nem volt vita tárgya. A Kúriának a kereshetőségi jogra vonatkozóan kifejtett értelmezésével, érvelésével kapcsolatban sérelmezte az indokolás formális jellegét, továbbá hogy a Kúria a felperes anyagi jogi érdekeltsége vizsgálatakor figyelmen kívül hagyta azt a tényt, a kérdésnek azon alapjogi vonatkozását, hogy a felperesnek a földtulajdonosi közösség tagjaként tulajdonhoz való jogából (XIII. cikk) fakadóan vadászati joga van, amit a Kúria döntése következtében nem tud gyakorolni.
[4] 3. Az Abtv. 56. § értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit.
[5] Az indítvány tartalma, az ahhoz mellékelten csatolt bírósági határozatok, egyéb iratok alapján az Alkotmánybíróság a befogadhatóság törvényi feltételei közül mindenekelőtt az indítványozó érintettségét tartotta szükségesnek megvizsgálni. Az alkotmányjogi panasz elsődleges funkciója ugyanis, hogy eszközül szolgáljon az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogai sérelmének orvoslására. Ebből következően előfeltétele a panasz befogadásának, majd érdemi elbírálásának az indítványozó érintettsége, azaz az indítványozó, a támadott bírói döntés és az indítványban megsérteni állított alapjogok között fennálló kapcsolat.
[6] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[7] Az Abtv. 27. § (2) bekezdés alapján jogállásától függetlenül érintettnek minősül az a személy vagy szervezet, a) aki (amely) a bíróság eljárásában fél volt, b) akire (amelyre) a döntés rendelkezést tartalmaz, vagy c) akinek (amelynek) jogára, kötelezettségére, magatartása jogszerűségére a bíróság döntése kiterjed.
[8] A rendelkezésre álló iratok alapján az Alkotmánybíróság kétség nélkül jutott annak megállapításához, hogy az indítványozó a panasz alapjául szolgáló közigazgatási perben, illetve az azt megelőző hatósági eljárásban nem vett részt, a Kúria támadott ítélete az indítványozóra vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, a sérelmezett határozatot vele nem közölték. Mindezekre figyelemmel az indítványozónak a panasz alapjául szolgáló egyedi ügyben való közvetlen érintettsége nem áll fenn.
[9] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése szerint az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását – így az érintettséget is – az indítványozónak kell igazolnia. Az indítványozó nem hivatkozott arra, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló perben részt nem vett személyként a Kúria sérelmezett ítélete jogait, kötelezettségeit, jogállását vagy működését érinti, arra kihatással van vagy lesz. Nem tartalmaz az indítvány arra vonatkozó előadást, érvelést sem, amiből elvileg következhetne, hogy az indítványozó saját Alaptörvényben biztosított jogai sérültek a Kúria támadott határozata következtében, ezért az indítványozó tágabb értelemben vett érintettsége sem volt megállapítható.
[10] 4. Az indítványozó érintettségének hiányára tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – a befogadhatóság további feltételeinek vizsgálatát mellőzve – az Abtv. 27. § (1) és (2) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján visszautasította.
[11] Az alkotmányjogi panasz visszautasítására tekintettel az Alkotmánybíróságnak nem kellett döntenie az indítványozónak az Abtv. 61. § (1) bekezdése alapján a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztése iránt előterjesztett kérelme tárgyában.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |