English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00719/2019
Első irat érkezett: 04/25/2019
.
Az ügy tárgya: A Szegedi Törvényszék 2.Pkf.20.161/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (végrehajtási kifogás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 06/26/2019
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó − az Abtv. 27. § alapján − a Szegedi Törvényszék 2.Pkf.20.161/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, a Hódmezővásárhelyi Járásbíróság 0603-3.Vh.443/2016/10. számú végzésére kiterjedő hatállyal.
A Hódmezővásárhelyi Járásbíróság az előtte folyamatban volt végrehajtási ügyben a végrehajtást kérő végrehajtási kifogásának helyt adva a végrehajtást foganatosító indítványozó végrehajtói irodját kötelezte az eljárással érintett ingatlan becsértékének ismételt megállapítására és újabb árverés kitűzésére.
A másodfokú bíróság az elsőfokú végzést azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a végrehajtót a munkadíja 20%-ának megfizetésére is kötelezte.
Az indíványozó álláspontja szerint azáltal, hogy a bíróságok az ingatlan becsértékével kapcsolatos közismert eljárási szabályokkal ellentétes, önkényes jogértelmezésre jutottak, megsértették az Alaptörvény B.) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményéből fakadó jogbiztonság követelményét. Álláspontja szerint a bírósági eljárásnak nem csak formájában, de eredményében is tisztességesnek kell lennie, ám a támadott döntések ezen elvárásnak nem felelnek meg több okból kifolyólag, ezért az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésébe, a XXIV. cikk (1) bekezdésébe és XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseibe ütközőek. Az indítványozó véleménye szerint a munkadíj visszafizetésére vonatkozó bírósági rendelkezés pedig az Alaptörvény XIII. cikkében garantált tulajdonhoz való jogba ütközően alkotmányellenes..
.
Támadott jogi aktus:
    A Szegedi Törvényszék 2.Pkf.20.161/2019/2. számú végzése, a Hódmezővásáhelyi Járásbíróság 0603-3.Vh.443/2016/10. számú végzés
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
Q) cikk (2) bekezdés
Q) cikk (3) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
26. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_719_0_2019_indítvány.anonim2.pdfIV_719_0_2019_indítvány.anonim2.pdfIV_719_3_2019_indkieg.anonim.pdfIV_719_3_2019_indkieg.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3011/2020. (II. 4.) AB végzés
    .
    Az ABH 2020 tárgymutatója: érintettség (alkotmányjogi panasz eljárásban)
    .
    A döntés kelte: Budapest, 01/21/2020
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2020.01.21 9:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3011_2020 AB végzés.pdf3011_2020 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Szegedi Törvényszék 2.Pkf.20.161/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenessége megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Papp Gábor Végrehajtói Irodája indítványozó (a továbbiakban: indítványozó vagy indítványozó1) és Tichy-Rács Ádám (a továbbiakban: indítványozó2) alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz.
    [2] Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszukban a Szegedi Törvényszék 2.Pkf.20.161/2019/2. számú végzése és a Hódmezővásárhelyi Járásbíróság 0603-3.Vh.443/2016/10. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték, mivel az véleményük szerint ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, a Q) cikk (2) bekezdésével, a Q) cikk (3) bekezdésével, a XIII. cikk (1) bekezdésével, a XV. cikk (2) bekezdésével, a XXIV. cikk (1) bekezdésével, a XXVIII. cikk (1) bekezdésével, a XXVIII. cikk (7) bekezdésével és a 26. cikk (1) bekezdésével.
    [3] Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 26. §-ára – feltehetően (1) bekezdésére – és 27. §-ára is hivatkoztak. Mivel a 26. § tekintetében semmilyen további kérelmet, indokolást nem tartalmaz az alkotmányjogi panasz, az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszként bírálta el az indítványt.

    [4] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege – amelyben az indítványozó egy végrehajtói iroda, illetve annak alkalmazottja egy önálló bírósági végrehajtó helyettes, az ügyben előterjesztett beadvány és a bíróságok által hozott határozatok alapján az alábbiakban összegezhető.
    [5] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló perben a felperes jogelődjének kérelmére egy közjegyző 2010. július 2. napján végrehajtási záradékot bocsátott ki 2.800.000 Ft és járulékai behajtása érdekében az adóssal szemben. A végrehajtási eljárást ekkor még nem az indítványozó1, hanem más végrehajtói iroda (a továbbiakban: Végrehajtói Iroda I.) foganatosította. Az eljárás során, 2011. április 29-én a Végrehajtói Iroda I. egyik végrehajtója 46.V.800/2010/20. szám alatt az adós tulajdonát képező ingatlan becsértékét lakottan 3.850.000 Ft-ban, beköltözhetően 5.500.000 Ft-ban határozta meg. Az ingatlan becsértékével szemben a felek kifogást nem terjesztettek elő. A felperes jogelődje az ingatlan árverését kérte, ezért a Végrehajtói Iroda I. 2011. szeptember 21. napján ingatlan-árverési hirdetményt bocsátott ki, majd a végrehajtó megállapította 34. számú jegyzőkönyvében, hogy az árverés időtartama alatt ajánlat nem érkezett, így az árverés eredménytelen volt. A végrehajtó ezt követően ismételten ingatlan-árverési hirdetményt tett közzé, melyben az ingatlan becsértékét a korábbiak szerint határozta meg. A 2012. február 28. napjára kitűzött árverés is eredménytelenül zárult, tekintettel arra, hogy a végrehajtást kérő az adóssal megállapodást kötött, ezért a végrehajtást kérő kérte a végrehajtási eljárás szünetelését.
    [6] Az adóssal szemben a végrehajtás – ügyátosztás folytán – az indítványozó1 előtt folytatódott. A követelés behajtása érdekben a végrehajtást kérő 2016. október 19. napján kérte a végrehajtót a végrehajtási eljárás folytatására, továbbá az adós tulajdonát képező ingatlan tekintetében újabb árverés kitűzésére. A végrehajtást kérő 2017. február 17. napján az árverés ismételt kitűzését kérte, melyet 2017. május 11. napján megismételt. A végrehajtó újabb árverést nem tűzött ki.
    [7] A végrehajtást kérő 2018. január 26. napján, majd 2018. március 13. napján kérte a végrehajtót az adós tulajdonát képező ingatlan becsértéke ismételt megállapítására, és ennek közlésére. A végrehajtó 2018. március 21. napján többek között közölte a végrehajtást kérővel, hogy a jogelődje által kezdeményezett eljárásában az ingatlan becsértékét már 2011. április 29. napján közölték. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 140. § (8) bekezdése szerint a becsérték ismételt megállapítására a Vht. 305. § (3) bekezdése és az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXI. törvény 16. § d) pontjára figyelemmel nincs mód. A Vht. 159. § (1) bekezdés szerinti kérelmére jelen eljárásban ismételt árverési hirdetmény kibocsátására kerülhet sor a korábbi, 2011. április 29. napján kelt becsérték közlésben megállapított értéken. Tájékoztatta a végrehajtást kérőt, hogy ameddig az ismételt becsérték közlés iránti kérelmét fenntartja, úgy jelen eljárásban ingatlanárverés ismételt kitűzésének helye nincs.
    [8] A végrehajtást kérő végrehajtási kifogására tekintettel a Hódmezővásárhelyi Járásbíróság 0603-3.Vh.443/2016/10. számú végzésével kötelezte indítványozó1-et az ingatlan vonatkozásában az ingatlan becsértékének ismételt megállapítására és közlésére, majd újabb árverés kitűzésére. A végzés indokolása szerint a Vht. 140. § (8) bekezdésében foglaltak alapján, ha a becsérték megállapítása óta 3 év eltelt, és az ingatlan még nem került értékesítésre, a végrehajtó bármelyik fél kérelmére az árverés kitűzése előtt a becsértéket az (1) és (2) bekezdésben foglaltak alkalmazásával ismételten megállapítja. E rendelkezés a bírósági végrehajtással kapcsolatos és egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXX. törvénnyel (a továbbiakban: módosító törvény) került beiktatásra a Vht. szövegébe. A Vht. 305. § (1) bekezdése szerint e törvénynek a módosító törvénnyel megállapított rendelkezéseit a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel a módosító törvény hatályba lépésének időpontjában folyamatban lévő végrehajtási eljárásokban is alkalmazni kell. E törvény a Vht. 305. § (3) bekezdése szerint az ingatlan becsértékének megállapítására vonatkozó, a módosító törvénnyel megállapított rendelkezéseket azokban az ügyekben kell alkalmazni, amelyben a módosító törvény hatályba lépését követően történik meg a becsérték közléséről történő tájékoztatás. Ha az ingatlan árverésére vagy az ingatlan-árverési hirdetmény közzétételére már a módosító törvény hatályba lépése előtt kerül sor, a következő árverés kitűzésére az annak alapján folytatott árverésre és a soron következő végrehajtási cselekményre kell a törvénynek a módosító törvénnyel megállapított rendelkezéseit alkalmazni. A Vht. 305. § (3) bekezdésének 2. mondatát az eljáró bíróság akként értelmezte, hogy a végrehajtást kérő a Vht. 140. § (8) bekezdésben foglaltak alapján az ingatlan becsértékének ismételt megállapítását kérheti. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a Vht. 217. § (5) bekezdése szerint végrehajtási kifogásnak helyt adott és a végrehajtót az ingatlan becsértékének ismételt megállapítására és közlésére és újabb árverés kitűzésére kötelezte.
    [9] A végzéssel szemben a végrehajtó terjesztett elő fellebbezést, amelyben a bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogás elutasítását kérte, mivel álláspontja szerint a „támadott végzés iskolapéldája annak, hogy a törvényszék, mint másodfokú bíróság egyetlen – álláspontja szerint téves – döntése, hogyan képes lyukat ütni a joggyakorlat szövetén”. E körben hivatkozott a Szegedi Törvényszék 2.Pkf.21.684/2018/2. számú határozatára, amely „ellentétes a korábban, 6 és fél év óta országosan bevett, a végrehajtói kar és a jogalkotó által is megerősített, kialakult egységes és töretlen jogértelmezéssel”. Álláspontja szerint a Vht. 305. § (3) bekezdése alapján nincs helye ismételt becsértékközlésnek akkor, ha az eredeti becsérték közlése 2012. szeptember 1. napját, a Vht. 140. § (8) bekezdését beiktató törvény hatályba lépését megelőzően került sor, továbbá akkor sem, ha a kérelmező fél az árverési hirdetményt már átvette. Mivel az ingatlan becsértékének közlése 2011. április 29. napján megtörtént, ebből következően az ismételt becsérték közlés kizárt, így indokolt az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatása. Annak nincs akadálya, hogy az eredeti becsértékközlés alapján a Vht. 159. § (2) bekezdésének alkalmazása mellett ismételt árverés kitűzésre kerüljön sor.
    [10] A végrehajtást kérő az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte, annak mindenben helyes indokai alapján, álláspontja szerint a végrehajtó tévesen értelmezi a Vht. 305. § (3) bekezdésének 2. mondatát.
    [11] A Szegedi Törvényszék 2.Pkf.20.161/2019/2. számú végzése a fellebbezést elutasította. A másodfokú bíróság a fellebbezést alaptalannak találta, és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyes tényállást állapított meg és a végrehajtási kifogás elbírálása során helyesen értelmezte a Vht. 140. § (8) bekezdését és a Vht. 305. § (3) bekezdését.
    [12] A Vht. 140. § (8) bekezdése szerint, ha a becsérték megállapítása (kifogás esetén a bíróság általi jogerős megállapítás) óta 3 év eltelt és az ingatlan még nem került értékesítésre, a végrehajtó bármelyik fél kérelmére az árverés kitűzése előtt a becsértéket a Vht. 140. § (1)–(2) bekezdésben foglaltak alkalmazásával ismételten megállapítja. E jogszabályhelyet a módosító törvény 36. §-a iktatta a Vht. rendelkezései közé, amely 2012. szeptember 1. napjától kezdődően hatályos. A Vht. 305. § (3) bekezdés szerint a lefoglalt ingatlan becsértékének megállapítására vonatkozó, a módosító törvénnyel megállapított rendelkezéseket azokban az ügyekben kell alkalmazni, amelyekben a módosító törvény hatályba lépését követően történik meg a becsértékközlésről történő tájékoztatás. Ha az ingatlan árverésére vagy az ingatlanárverési hirdetmény közzétételére már a módosító törvény hatálybalépése előtt sor került, a következő árverés kitűzésére, az annak alapján lefolytatott árverésre és a soron következő végrehajtási cselekményre kell az e törvények a módosító törvénnyel megállapított rendelkezéseit alkalmazni. A törvény indokolása szerint a sikeres árverés egyik előfeltétele az ingatlan becsértékének reális megállapítása, amelyre akkor van a legnagyobb esély, ha a becsértékmegállapítás és az értékesítés között nem telik el észszerűtlenül hosszú idő.
    [13] A végrehajtást kérő a Vht. 140. § (8) bekezdése alapján az ingatlan becsértékének ismételt megállapítását jogszerűen kérte a végrehajtótól, hiszen a becsérték megállapítása (2011. április 29.) óta 3 év eltelt. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a végrehajtási eljárásban a korábban eljáró végrehajtó az ingatlanbecsérték-megállapítását követően több árverési hirdetményt tett közzé, amelyek alapján azonban az árverés eredményre nem vezetett.
    [14] A Vht. 305. § (3) bekezdésének második mondata alapján ezért a Vht. 140. § (8) bekezdése a jelen végrehajtási eljárásban is alkalmazható, hiszen a módosító rendelkezés hatályba lépését megelőző sikertelen ingatlanárverés után a Vht. 140. § (8) bekezdése hatályba lépését követően kerülhet sor újabb ingatlanárverés kitűzésére. A fenti miniszteri indokolás mellett az Alaptörvény 28. cikkében foglaltaknak is ez a jogértelmezés felel meg. A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán rámutatott, hogy ettől eltérő jogszabály-értelmezésen alapuló, a bíróságok számára kötelezően alkalmazandó jogegységi határozatot [Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés] vagy a jogegység alkalmazása érdekében közzétett elvi bírósági határozatot [a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 31. § (2) bekezdés] vagy elvi bírósági döntést a fellebbező fél nem jelölt meg.
    [15] A becsérték ismételt megállapítása iránti kérelem nem késett el, hiszen a felek csak az ingatlanárverési hirdetmény közzétételéből értesülhetnek arról, hogy a végrehajtó ingatlanárverést kíván kitűzni, ezért az árverési hirdetmény kézbesítését megelőzően nincsenek abban a helyzetben, hogy kérjék az ingatlan becsértékének ismételt megállapítását. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy jelen esetben a végrehajtást kérő az ismételt árverési hirdetmény kibocsátását megelőzően kérte a becsérték ismételt megállapítását a végrehajtótól.
    [16] Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság a Vht. 217. § (5) bekezdésének második mondata alapján helyesen kötelezte a végrehajtót az elmulasztott intézkedés megtételére. Az elsőfokú bíróság azonban a Vht. 217/B. § (1) bekezdésében foglalt jogkövetkezményt, azaz a munkadíj 20%-ának megfizetésére kötelezést elmulasztotta alkalmazni, holott ez a törvény szövege alapján mellőzhetetlen abban az esetben, amennyiben a végrehajtó intézkedése vagy annak elmulasztása lényegesen jogszabálysértő. Jelen esetben az is megállapítható, hogy a Vht. 217/B. § (2) bekezdése szerinti kivételek nem vehetőek figyelembe az alapos végrehajtási kifogás jogkövetkezményének alkalmazása során, mert a lényeges eljárási szabálysértéshez nem a végrehajtó érdekkörén kívül felmerülő ok vezetett, illetőleg nem kifogás elbírálása keretében történt meg az ingatlan forgalmi értékének bírósági meghatározása.
    [17] A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Vht. 224. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 259. §-a alapján alkalmazandó 253. § (2) bekezdése alapján a rendelkező rész Vht. 217/B. § (3) bekezdésében foglalt kiegészítésével hagyta helyben.

    [18] 2. Az indítványozók ezt követően terjesztették elő az Abtv. 27. §-a alapján az alkotmányjogi panaszukat. A főtitkár tájékoztatta az indítványozókat, hogy indítványuk nem alkalmas az alkotmányjogi panasz befogadására.
    [19] Az indítványozók a főtitkár tájékoztatását követő 30 napon belül alkotmányjogi panaszukat kiegészítve előterjesztették a panasz befogadása mellett szóló érveiket.
    [20] Indítványukban a támadott határozatok megsemmisítését arra tekintettel kérték, hogy azok megítélésük szerint sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, Q) cikk (2) bekezdését, Q) cikk (3) bekezdését, XIII. cikk (1) bekezdését, XV. cikk (2) bekezdését, XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (7) bekezdését, és 26. cikk (1) bekezdését.
    [21] Nehezményezték az indítványozók, hogy a másodfokú bíróság ügyükben nem a megítélésük szerint értelmezte a jogszabályokat, és nem tett eleget az Alaptörvény 25. cikke (2) bekezdésében foglalt, a jogegység kialakítására vonatkozó kötelezettségének.
    [22] Álláspontjuk szerint pusztán önmagában azért szankcionálni a végrehajtót, mert valamely jogszabály tekintetében a felsőbb fokú bíróság másképpen értelmezi a jogszabályi rendelkezéseket önkényes, és ebből fakadóan alaptörvény-ellenes. Megítélésük szerint a végrehajtó a végrehajtási eljárás lefolytatása során a bírósághoz hasonlóan jogalkalmazói tevékenységet folytat, és elvárt tőle a befolyásmentesség. A támadott határozatok a végrehajtó pártatlanságát és függetlenségét is sértették.
    [23] Az indítványozók hivatkoztak az ügyben fennálló érintettségükre, és a 3157/2014. (V. 23.) AB határozatra, amely önálló bírósági végrehajtó által végrehajtási kifogás tárgyában benyújtott alkotmányjogi panasz volt, amelyet az Alkotmánybíróság befogadott {3157/2014. (V. 23.) AB határozat, Indokolás [11]}.

    [24] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el az ügyben.
    [25] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. A tanács vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

    [26] 3.1. Az indítványozó1 a bírósági eljárásban részt vett, így érintettsége a támadott határozattal összefüggésben megállapítható.
    [27] Az indítványozó2 tekintetében a panaszbeadvány is rögzíti, hogy az indítványozó1 alkalmazottja, aki a bírósági eljárásban nem vett részt. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy indítványozó2 nem jogosult a panasz előterjesztésére. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az alkotmányjogi panaszt indítványozó1 tekintetében vizsgálta.
    [28] Az indítvány az Abtv. 27. § b) pontjának eleget tesz, mivel indítványozó1 a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
    [29] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására – az Abtv. 27. §-ára hivatkozással – a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljáró bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.
    [30] A Szegedi Törvényszék 2.Pkf.20.161/2019/2. számú végzését – az első fokon eljáró bíróság tájékoztatása szerint – 2019. február 26. napján elektronikus úton kézbesítették indítványozó1-nek, míg alkotmányjogi panaszát 2019. április 9-én nyújtotta be az ügyben első fokon eljáró bírósághoz.
    [31] Az indítványozó tehát az alkotmányjogi panaszt a Szegedi Törvényszék 2.Pkf.20.161/2019/2. számú végzésével szemben a törvényi határidőn belül terjesztette elő.

    [32] 3.2. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, ennek feltételeit az 52. § (1b) bekezdése részletezi. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó kérelme e feltételeknek csak részben felel meg.
    [33] Az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog vélt sérelmének lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Megjelöli a sérelmezett bírói döntést, továbbá kifejezett kérelmet terjeszt elő annak megsemmisítésére.
    [34] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában szereplő, megsértettnek állított rendelkezések nem mindegyike alapjog vagy alaptörvényben biztosított jog, így az Alaptörvény Q) cikkének (2) bekezdése, Q) cikkének (3) bekezdése, 26. cikkének (1) bekezdése nem tartalmaz az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot, ezért e rendelkezésekre alkotmányjogi panasz nem alapítható, ahogyan az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére is csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén – lehet alapítani {3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]}.
    [35] Az indítványozó beadványában nem hivatkozott a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz ebben a vonatkozásban sem felel meg a törvényi feltételeknek.
    [36] Az Alkotmánybíróság továbbá megállapította, hogy bár az indítványozó kifejtette, hogy az álláspontja szerint az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való joga, a XXIV. cikk (1) bekezdésben írott tisztességes hatósági eljáráshoz való joga és a XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joga tekintetében is sérelmet szenvedett, érvei tartalmilag az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogra vonatkoznak.

    [37] 4. Az Alkotmánybíróság tehát az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében rögzített diszkrimináció tilalma és a XXVIII. cikk (1) bekezdésében írott tisztességes bírósági eljáráshoz való joga tekintetében vizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt további feltételeinek való megfelelést. Vizsgálata során a következőket állapította meg.
    [38] Az indítványozó, bár kifejtette, hogy az álláspontja szerint az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdés és a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti alapjogai sérelmet szenvedett, érvei tartalmilag törvényességi kérdéseket érintenek.
    [39] Az Abtv. 27. §-a értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó – Alaptörvényben biztosított – jogát sérti [a) pont].
    [40] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése alapján az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia.
    [41] Az indítványozó által kifejtettek lényege szerint, a másodfokú bíróság végzésével, mivel a végrehajtó munkadíját részben megvonta, a végrehajtó egyedi szankcionálását valósította meg, amely – a panasz szerint – nem szükséges, és nem indokolt. Ez a végrehajtó fegyelmezésére szolgáló szankciós eszköz, amely azonban – az indítványozó álláspontja szerint – szükségtelen és indokolatlan beavatkozás a független végrehajtói tevékenységbe. Ezáltal sérül a végrehajtó függetlensége és pártatlansága.
    [42] Az indítványozó hivatkozott a 3079/2017. (IV. 28.) AB határozatra, miszerint az a Vht. általa felhívott jogszabályok helyes értelmezését meghatározza, és azok időbeli hatálya tekintetében is helyes értelmezést adott. Megítélése szerint a támadott határozat az Alkotmánybíróság értelmezésével szemben éppen ellentétes jogértelmezést tartalmaz.
    [43] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint, amelyet az indítványozó által is hivatkozott 3079/2017. (IV. 28.) AB határozat is idéz, nem bővíthető korlátlanul az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése tekintetében az Alaptörvény szerinti felsorolás. E határozatban is megerősítette az Alkotmánybíróság: „Az Alkotmánybíróság a 3206/2014. (VII. 21.) AB határozatban az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésére vonatkozóan megállapította, hogy az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése az alapjogok egyenlőségét és a diszkrimináció tilalmát tartalmazza. A tételesen felsorolt tulajdonságok mellett az »egyéb helyzet szerinti különbségtétel« fordulat nyújt garanciát ahhoz, hogy az előre nem látható, de a felsorolásban szereplő tulajdonságokhoz döntő hasonlóságot mutató helyzetben élő személyeket se érhesse hátrányosan sújtó különbségtétel. Ez a nyílt felsorolás korlátlanul nem bővíthető, nem nyújt ugyanis védelmet olyan személyeknek, akiket valamely szabály éppen hátrányosan érint, de mégsem diszkriminál. Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében garantált diszkriminációtilalom ugyanis csupán olyan élethelyzeteket ölelhet át, amelyekben az emberek önazonosságát, identitását meghatározó lényegi tulajdonságuk miatt előítélettel, vagy társadalmi kirekesztéssel néznek szembe. Vagyis a diszkriminációtilalom alkotmányos klauzulája elsődlegesen a társadalom személyben rejlő és tetszés szerint nem változtatható tulajdonság mentén elkülönülő csoportjainak védelmét szolgálja.” {3079/2017. (IV. 28.) AB határozat, Indokolás [16]}
    [44] A hatályos jogszabályok értelmezésének vitatásán túl tehát az további érveket az indítvány nem tartalmaz.
    [45] Rámutat az Alkotmánybíróság, hogy amennyiben az egységes joggyakorlat kialakítása azt indokolná, arra irányuló indítvány esetén – az Alaptörvény 25. cikkének (2) bekezdése alapján – a jogegységi határozat meghozatala a Kúria hatáskörébe tartozik. Ennek megítélése azonban a Kúria hatáskörébe tartozó kérdés.
    [46] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panaszindítvány akkor fogadható be, ha az abban kifejtettek a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet támasztanak alá, vagy ha alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnek fel.
    [47] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem felel meg ezeknek a követelményeknek, mert az indítványozó egyértelműen az ügyében eljáró bíróságok jogértelmezését tartotta alaptörvény-ellenesnek.
    [48] Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörében eljárva a bírói döntést törvényességi szempontból nem vizsgálhatja felül. „Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntések alaptörvény-ellenességének alátámasztására. Ezért az indítvány nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.” {3179/2016. (IX. 26.) AB végzés, Indokolás [15]}
    [49] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A bírósági döntéseket – az Alaptörvény felhatalmazása alapján – az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálata során.
    [50] Az Alkotmánybíróság ezúton is hangsúlyozza, hogy következetes gyakorlata szerint „[a] bírósági joggyakorlat egységének biztosítása sem az Alkotmánybíróság, hanem a bíróságok, kiemelten pedig a Kúria feladata [Alaptörvény 26. cikk (3) bekezdése, a Bszi. III. fejezete], ezt az Alkotmánybíróság a jogbiztonságra és az alapjogokra figyelemmel sem vonhatja magához. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}
    [51] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszban nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel, ami a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolttá tenné.

    [52] 5. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében, valamint 29. §-ában foglaltak, illetve az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) c) és h) pontjai alapján visszautasította.
    [53] Az alkotmányjogi panasz befogadásának visszautasítása okán a támadott ítélet végrehajtásának felfüggesztéséről az Alkotmánybíróságnak nem kellett rendelkeznie.

      Dr. Juhász Imre s. k.,
      helyettes tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
      .
      Dr. Czine Ágnes s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Sulyok Tamás s. k.,
      alkotmánybíró
      Dr. Horváth Attila s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Szalay Péter s. k.,
      alkotmánybíró

      .
      English:
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      04/25/2019
      Subject of the case:
      .
      Constitutional complaint against the ruling No. 2.Pkf.20.161/2019/2 of the Szeged Regional Court (enforcement objection)
      Number of the Decision:
      .
      3011/2020. (II. 4.)
      Date of the decision:
      .
      01/21/2020
      .
      .