Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00505/2017
Első irat érkezett: 02/10/2017
.
Az ügy tárgya: A Veszprémi Törvényszék 2.Bf.559/2015/49. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (nyomozási bíró kizárása a büntetőügy további elintézéséből)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Varga Zs. András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Veszprémi Törvényszék 2.Bf.559/2015/49. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Álláspontja szerint - tekintettel a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatban foglaltakra - sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, hogy a jogerős ítélet meghozatalában olyan bírók vettek részt, akik a büntetőeljárás korábbi szakaszában, az előzetes letartóztatást elrendelő illetve fenntartó végzést helybenhagyó másodfokú végzés meghozatalában jártak el. Kifogásolja, hogy a Veszprémi Törvényszék 2.Bf.5932012/11. számú ítéletének meghozatalában (melyet a Győri Ítélőtábla hatályon kívül helyezett) két olyan bíró is részt vett, aki a megismételt eljárásban a Veszprémi Törvényszék 2.Bf.559/2015/49. számú ítélete meghozatalában szintén részt vett..
.
Támadott jogi aktus:
    Veszprémi Törvényszék 2.Bf.559/2015/49. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_505_9_2017_ind_kieg_anonim.pdfIV_505_9_2017_ind_kieg_anonim.pdfIV_505_0_2017_inditvany_anonim.pdfIV_505_0_2017_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3354/2017. (XII. 22.) AB határozat
    .
    Az ABH 2017 tárgymutatója: alkotmányos követelmény; bíróra vonatkozó kizárási szabályok; mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség; tisztességes eljáráshoz való jog mint pártatlan bírósági eljáráshoz való jog
    .
    A határozat kelte: Budapest, 12/12/2017
    .
    .
    Összefoglaló a döntésről:
    Összefoglaló a döntésről:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa az 1. rendű terheltre vonatkozóan megállapította a
    a Veszprémi Törvényszék 2.Bf.559/2015/49. számú ítéletének alaptörvény-
    ellenességét. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítélet ellentétes
    a pártatlanság követelményével, ugyanis a vádemelést megelőzően a nyomozási
    bíró előzetes letartóztatásról szóló döntését felülvizsgáló másodfokú tanács
    elnöke, illetve egy további tagja volt a későbbiekben az indítványozó ügyében
    eljáró ítélkező tanács elnöke, illetve tagja. Esetében a másodfokú ítélet
    meghozatalában előadó bíróként, illetve a tanács tagjaként részt vett két bíró
    a megismételt eljárásban tanácselnökként, illetve a tanács tagjaként vett
    részt. Álláspontja szerint mindezek alapján nem várható el egy olyan tanácstól
    a pártatlanság követelménye, amely egyszer már hozott ítéletet, állást foglalt
    a bűnösség és a bizonyítékok kérdésben is, ráadásul úgy, hogy a nyomozás során
    is eljárt bíróként. Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta.
    Az Alkotmánybíróság figyelembe vette a felülbírálat terjedelmét a másodfokú
    eljárásban, a kizárással kapcsolatos akkori bírói gyakorlatot, továbbá azt,
    hogy a felülbírálatot elvégző tanács tagjait nem érintette kizárási szabály. Az
    Alkotmánybíróság döntését arra alapozta, hogy az alkotmányjogi panaszt
    megalapozó ügyben nem követte felülvizsgálati eljárás a másodfokú döntést, így
    az tekinthető olyan végső, végleges döntésnek, amelynek meghozatalában olyan
    bírók jártak el, akiknek pártatlanságához a fenti indokok szerint kétely
    fűződik. Az indítványozó I. rendű terhelt volt a büntetőeljárásban, rajta kívül
    még három másik terheltre terjed ki a jogerős ítélet hatálya. Mivel azonban az
    alkotmányjogi panaszeljárás csak az indítványozó és a bíróság közötti közjogi
    jogviszonyt érintette, a többi vádlott nem részese az Alkotmánybíróság
    eljárásának, ezért az Alkotmánybíróság csak az indítványozó vonatkozásában
    semmisítette meg a támadott ítéletet, így határozata a többi terheltre nem
    terjed ki. A határozathoz különvéleményt fűzött dr. Stumpf István
    alkotmánybíró.
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2017.12.12 16:00:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A határozat szövege (pdf):
    3354_2017 AB határozat.pdf3354_2017 AB határozat.pdf
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Stumpf István alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő

      h a t á r o z a t o t:

      Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Veszprémi Törvényszék 2.Bf.559/2015/49. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt az I. rendű terheltre kiterjedően megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság döntése az ítélet hatályát a többi terhelt vonatkozásában nem érinti.
      I n d o k o l á s

      I.

      [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Veszprémi Törvényszék megismételt eljárásban 2016. november 29-én meghozott 2.Bf.559/2015/49. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.

      [2] 2. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítélet ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó pártatlanság követelményével, ugyanis a vádemelést megelőzően a nyomozási bíró előzetes letartóztatásról szóló döntését felülvizsgáló másodfokú tanács elnöke, illetve egy további tagja volt a későbbiekben az indítványozó ügyében eljáró ítélkező tanács elnöke, illetve tagja. E körben hivatkozik a hasonló tárgyú 34/2013. (XI. 22.) AB határozat és 21/2016. (XI. 30.) AB határozat megállapításaira. Az indítványozó álláspontja szerint továbbá abból az okból sem áll fenn a pártatlanság követelménye, hogy a megismételt eljárásban ugyanaz a tanács, illetve ugyanaz a bíró jár el, mint amelynek a döntését a felsőbb bírói fórum hatályon kívül helyezte. Esetében a másodfokú ítélet meghozatalában előadó bíróként, illetve a tanács tagjaként részt vett két bíró a megismételt eljárásban tanácselnökként, illetve a tanács tagjaként vett részt. A később hatályon kívül helyezett ítélet egy további bűncselekményben állapította meg az indítványozó bűnösségét, a kiszabott szabadságvesztés letöltendő részét ezzel 21 hónapról 60 hónapra emelte, majd a megismételt eljárásban nem találták bűnösnek e bűncselekmény elkövetésében, ugyanakkor a letöltendő szabadságvesztés tartamát 42 hónapra emelték. A több mint 6 évig elhúzódó eljárás alatt három különböző ítélet született, ebből kettőt közel azonos összetételű tanács hozott, mindkét esetben súlyosabb büntetést szabott ki, mindezt úgy, hogy két bíró is eljárt a nyomozási szakaszban. Álláspontja szerint mindezek alapján nem várható el egy olyan tanácstól a pártatlanság követelménye, amely egyszer már hozott ítéletet, állást foglalt a bűnösség és a bizonyítékok kérdésben is, ráadásul úgy, hogy a nyomozás során is eljárt bíróként.

      II.

      [3] Az Alaptörvény érintett rendelkezése:

      „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
      III.

      [4] Az indítvány megalapozott.

      [5] 1. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
      [6] Az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 32. § (3) bekezdése szerint az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasz benyújtásának nincs helye, ha a Kúria a felülvizsgálati kérelmet, illetve indítványt még nem bírálta el. Ebben az esetben az alkotmányjogi panasz soron kívül, az egyéb feltételek vizsgálata nélkül is visszautasítható. Minderről a főtitkár tájékoztatta az indítványozót, aki a tájékoztatást követően visszavonta a felülvizsgálati kérelmét. Mivel az Alkotmánybíróság a Kúria folyamatban lévő eljárására tekintettel ekként nem utasította vissza az indítványt, az indítványozó pedig elhárította az eljárási akadályt, az Alkotmánybíróság megvizsgálta a befogadás egyéb feltételeit.
      [7] Az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [8] Jelen esetben az indítványozó az indítvánnyal érintett bírósági eljárásban terheltként szerepelt, így az egyedi ügyben érintett személynek minősül. A támadott ítélet az ügy érdemében hozott döntésnek minősül, mellyel szemben jogorvoslatnak helye nincs. A Veszprémi Törvényszék döntése 2016. november 29-én kelt, az alkotmányjogi panaszt 2017. február 8-án adta postára, közvetlenül az Alkotmánybíróságnak címezve. Az indítványban foglaltak szerint az írásba foglalt jogerős ítéletet az indítványozó 2017. január 5-én vette át, ezzel kapcsolatban a bíróság tértivevényt, illetve egyéb vétívet nem tudott csatolni. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Abtv. 30. §-ában meghatározott hatvannapos határidőn belül előterjesztettnek tekintette az alkotmányjogi panaszt. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítvány határozott kérelmet is tartalmazott, ugyanis megjelölte az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét és indokolást arra nézve, miért sértette azokat a sérelmezett bírói döntés.
      [9] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az indítványozó által is hivatkozott 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, illetve 21/2016. (XI. 30.) AB határozat már értelmezte az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból fakadó követelményeket az ítélkező tanácsok összetételére vonatkozóan. E tekintetben az indítvány új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel. Ugyanakkor – figyelemmel a fenti két határozatban rögzített alkotmányos szempontrendszerre – vizsgálandó a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdése.

      [10] 2. Az idézett alkotmánybírósági határozatok az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljárás részét képező pártatlanság követelményét vizsgálták a büntetőeljárásokban ítélkező tanácsok összetételét illetően. Mindkét határozat alkotmányos követelményt fogalmazott meg arra alapozva, hogy kétely övezheti az ítélkező bírák pártatlanságát, ugyanis a vádemelést megelőzően nyomozási bírói jogkörben eljárva (a nyomozási bíró jogkörében eljáró törvényszéki egyesbíróként, illetve a nyomozási bíró, valamint törvényszéki egyesbíró döntései elleni jogorvoslat alapján eljáró másodfokú bírói tanács tagjaként) az előzetes letartóztatás elrendeléséhez vagy fenntartásához szükséges gyanú megalapozottságát illetően döntést hoztak. A megalapozott gyanú nem más, mint a bűnösség nagyfokú valószínűsítése, amelyet kizárólag a meglévő bizonyítékok számbavétele és korlátozott értékelése alapján lehet megállapítani, vagy fennállását ellenőrizni. Ebből következően a bűnösségről, és a megalapozott gyanú fennállásáról történő döntés közötti határvonal bizonytalanná válhat, amelynek eredményeként a bírót a megalapozott gyanú fennállásáról kialakított előzetes álláspontja képes befolyásolni az ügy későbbi megítélésében. Mindemellett e döntés meghozatala érdekében olyan tényeket, bizonyítékokat is megismerhetnek és azokról szükségképpen előzetesen állást foglalnak az érintett bírók, amelyeket a későbbiekben, az ítélkezés során már nem használnak fel {részletesen: 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [44], [51]–[52], [54]; 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [41]–[43]}.
      [11] Az indítványozó csatolta a Veszprém Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2010. szeptember 30-án meghozott 2.Bnyf.249/2010/2. számú végzését, mellyel az indítványozó előzetes letartóztatását elrendelő nyomozási bíró által hozott határozatát az eljáró tanács helybenhagyta. E tanács tagjai közül kettő az indítvánnyal támadott ítélet meghozatalában is részt vett. Csatolta továbbá a Veszprém Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2011. június 23-án meghozott 2.Bkf.525/2011/3. számú végzését, mellyel a tárgyalás előkészítése során az előzetes letartóztatás meghosszabbításáról hozott végzést hagyta helyben az eljáró tanács, hasonló összetételben.
      [12] Látható tehát, hogy az indítványozó által sérelmezettek a vádemelést megelőzően meghozott végzés vonatkozásában megegyeznek a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatban vizsgáltakkal. A vádemelést megelőzően a nyomozási bíró határozata elleni jogorvoslat alapján eljáró másodfokú bírói tanács két tagja is részt vett a jogerős ítélet meghozatalában. A 34/2013. (XI. 22.) AB határozatban az Alkotmánybíróság nem állapított meg alaptörvény-ellenességet és a vizsgált döntéseket nem semmisítette meg, mely döntését három körülményre alapozta: figyelembe vette a felülbírálat terjedelmét a másodfokú eljárásban, a kizárással kapcsolatos akkori bírói gyakorlatot, továbbá azt, hogy a felülbírálatot elvégző tanács tagjait nem érintette kizárási szabály (Indokolás [57]). Ezzel szemben a 21/2016. (XI. 30.) AB határozat alaptörvény-ellenességet állapított meg és megsemmisítette a támadott kúriai ítéletet, tekintettel arra, hogy a kizárással érintett bíró a Kúria eljáró tanácsának tagja volt, így a döntést végső jogorvoslati fórum hozta (Indokolás [45]). Az Alkotmánybíróság a jogkövetkezmények vonatkozásában szintén követi ez utóbbi fenti döntésben foglaltakat, tekintettel arra, hogy nem követte felülvizsgálati eljárás a másodfokú döntést, így az tekinthető olyan végső, végleges döntésnek, amelynek meghozatalában olyan bírók jártak el, akiknek pártatlanságához a fenti indokok szerint kétely fűződik. Hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy e döntésével nem azt kéri számon az eljáró bíróságon, hogy nem követte a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatban megállapított alkotmányos követelményt, hiszen döntésének meghozatala korábbi, mint az AB határozat Magyar Közlönyben való megjelenése. Ez azonban nem változtat a fennálló alaptörvény-ellenes helyzeten. Az alkotmányjogi panasz jogorvoslati jellege pedig megköveteli, hogy az indítványozó alapjogát ért sérelem ne maradjon orvoslás nélkül.
      [13] Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a támadott ítéletet megsemmisítette. Az indítványozó I. rendű terhelt volt a büntetőeljárásban, rajta kívül még három másik terheltre terjed ki a jogerős ítélet hatálya. Mivel azonban az alkotmányjogi panaszeljárás csak az indítványozó és a bíróság közötti közjogi jogviszonyt érintette, a többi vádlott nem részese az Alkotmánybíróság eljárásának, ezért az Alkotmánybíróság csak az indítványozó vonatkozásában semmisítette meg a támadott ítéletet, így határozata a többi terheltre nem terjed ki, így a meghozott döntés az ítélet hatályát az ő vonatkozásukban nem érinti.

      [14] 3. Az indítvány azon elemét, mely szerint a megismételt eljárásban ugyanaz a tanács, illetve ugyanaz a bíró jár el, mint amelynek a döntését a felsőbb bírói fórum hatályon kívül helyezte, az Alkotmánybíróság döntés megsemmisítésére tekintettel nem vizsgálta. Utal ugyanakkor arra az Alkotmánybíróság, hogy a hivatkozott határozatai az eljárás korábbi, vagyis a bírósági szakaszt megelőző szakaszában eljárt, nyomozási bírói feladatokat ellátó bírók vonatkozásában állapítanak meg alkotmányos követelményt, vagyis csak különböző eljárási szakaszokra vonatkoznak, azonos eljárási szakaszokban hozott döntésekre (így az azonos eljárási szakaszban hozott különböző határozatok felülbírálatára, vagy – hacsak a Be. másként nem rendelkezik –, a másodfokú és a hatályon kívül helyezést követően megismételt eljárásokra) nem. Az azonos eljárási szakaszban hozott döntések az eljáró bíró vagy bírói tanács összetétele szempontjából nem hozhatók összefüggésbe a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal {3096/2017. (IV. 28.) AB végzés, Indokolás [10]}. Hasonlóképpen nem vizsgálta érdemben azt sem, hogy felveti-e a pártatlanság kételyét, ha a tárgyalás előkészítése során az előzetes letartóztatás meghosszabbításáról hozott végzést helybenhagyó tanács tagjai vesznek részt a későbbiekben az ítélet meghozatalában.
          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Pokol Béla s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István alkotmánybíró különvéleménye

          [15] Nem értek egyet a határozattal, a bírói döntés megsemmisítésével.
          [16] A vizsgált bírói döntést a testület a 34/2013. (XI. 22.) AB határozatra, illetve a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatra hivatkozva semmisíti meg. Nem értettem egyet ezekkel a határozatokkal, mert alkotmányos követelményi formában állapítottak meg egy – a törvényből korábban hiányzó – kizárási okot: „a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el”. A bírákra vonatkozó kizárási ok megalkotását – a hivatkozott határozatoktól eltérően – jogalkotói feladatnak tartottam. A fenti határozatokhoz fűzött különvéleményemben kifejtettem, hogy a jogi szabályozás Alaptörvényből levezethető lényeges tartalmának hiányát mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításával, s így jogalkotással tartottam pótolhatónak, nem pedig alkotmányos követelmény megállapításával. (Ezt támasztja alá egyebek mellett az is, hogy a jogalkotó a törvényből hiányzó kizárási okot utóbb – tehát még ugyanennek a kizárási oknak alkotmányos követelményi formában történő megállapítását követően is – szükségesnek tartotta tételesen törvénybe foglalni: az egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2017. évi XXIX. törvény 1. §-ával.)
          [17] A jelen határozat mérvadónak tekinti a korábbi döntésekben foglaltakat, a vitatott alkotmányos követelményt, s ennek alapján semmisíti meg a bírói döntést. Miután az alkotmányos követelmény megállapításával nem értettem, illetve nem értek egyet, a megállapított alkotmányos követelmény alapján a jelen bírói döntés megsemmisítését nem tudom elfogadni.

          Budapest, 2017. december 12.
          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró
          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          02/10/2017
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. 2.Bf.559/2015/49 of the Veszprém Regional Court (exclusion of the investigating magistrate from the further administration of the case) (IV/505/2017.)
          Number of the Decision:
          .
          3354/2017. (XII. 22.)
          Date of the decision:
          .
          12/12/2017
          .
          .