English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00133/2023
Első irat érkezett: 01/18/2023
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.SZTKbkf.12/2022/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (vagyonelkobzás utólagos alkalmazása érdekében előterjesztett egyszerűsített felülvizsgálat)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 02/23/2023
.
Előadó alkotmánybíró: Márki Zoltán Dr.
.
Indítvány befogadás:
.
Indítvány befogadva.
.
Befogadás dátuma:
.
05/30/2023
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.SZTKbkf.12/2022/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérik az Alkotmánybíróságtól.
A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa - a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 5.SZTKbf.10/2020/17. számú ítéletével - 2020. december 18-án jogerőre emelkedett SZTKb.II.6-59825-II/2014. számú ítéletében az indítványozót folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt halmazati büntetésül, mint bűnszervezetben elkövetőt, 7 évi fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetésre, 7 év közügyektől eltiltásra és 108 millió forint pénzbüntetésre ítélte. A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa az ítéletében nem rendelkezett vagyonelkobzásról.
A költségvetési csalás miatt benyújtott vádiratban a Központi Nyomozó Főügyészség indítványt tett a vagyonelkobzásra. A Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.16/2018/66. számú ítéletével az indítványozót felbujtóként elkövetett különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette miatt 7 évi fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetésre, 7 év közügyektől eltiltásra és 330 millió forint pénzbüntetésre ítélte. Az egyéb érdekeltként megnevezett indítványozó vonatkozásában egyszerűsített felülvizsgálatot rendelt el.
A Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) a fentiek alapján két indítványt készített az egyszerűsített felülvizsgálat lefolytatására. Az egyik vonatkozásában a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 42.SZTKbfe.15/23-3/2022. számú végzése elutasította az ügyészség indítványát. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.SZTKbkf.12/2022/3. számú végzése az elsőfokú döntést megváltoztatta és vagyonelkobzást rendelt el.
Az indítványozók előadása szerint az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban a bíróság végzése bűnszervezeten alapul, holott az alapügyben megállapított bűnszervezetet nem vizsgálták, az alapügyben eljáró bíróság a vádhoz kötöttség megsértésével állapította meg a bűnszervezetet. Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban a bíróság helyt adott a KNYF indítványának, ezzel megsértette a ne bis in idem elvét, a vagyonelkobzás elrendelésével vikárius felelősséget teremtve, megsértve a tisztességes bírósági eljáráshoz, védelemhez, indokolt bírói döntéshez, pártatlansághoz, hatékony jogorvoslathoz való alapjogot valamint a fegyverek egyenlőségének elvét. Továbbá a másodfokú bíróság nem kézbesítette a terhelt, a vagyoni érdekelt és a védő részére az ügyészi fellebbezést, ezért elzárta őket attól, hogy eljárási jogaikat gyakorolhassák, megsértve a tisztességes eljáráshoz és védelemhez való alapjogukat..
.
Támadott jogi aktus:
    a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.SZTKbkf.12/2022/3. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
II. cikk
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (3) bekezdés
XXVIII. cikk (6) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_133_0_2023_Inditvany_anonim.pdfIV_133_0_2023_Inditvany_anonim.pdf
.
A döntés száma: 3029/2024. (I. 24.) AB határozat
.
A döntés kelte: Budapest, 01/09/2024
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
II. cikk
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (3) bekezdés
XXVIII. cikk (6) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
24. cikk (2) bekezdés d) pont
28. cikk

.
Összefoglaló a döntésről:
Összefoglaló a döntésről:
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a
Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának a támadott végzését. Az eljárás alapjául
szolgáló ügyben az indítványozót folytatólagosan elkövetett hivatali
vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt szabadságvesztésre és
pénzbüntetésre ítéleték. Az eljáró bíróság az ítéletében nem rendelkezett
vagyonelkobzásról. A Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) indítványozta
egyszerűsített felülvizsgálat lefolytatását. A felülvizsgálat folytán eljáró
Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a támadott végzésével az elsőfokú döntést
megváltoztatta, és vagyonelkobzást rendelt el. Az indítványban foglaltak
szerint az egyszerűsített eljárásban a másodfokú bíróság nem kézbesítette a
védelem részére az ügyészség fellebbezését és a fellebbviteli főügyészség
átiratát, ezért a fellebbezésben és az átiratban foglaltakra az indítványozó és
védője nem tudtak reagálni. Továbbá, mivel az egyszerűsített felülvizsgálati
eljárásban nincs helye harmadfokú eljárásnak, így sérült az indítványozó
tisztességes eljáráshoz való joga, védelemhez való joga és a hatékony
jogorvoslathoz való joga. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította,
hogy az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban az ügyészi fellebbezés
alapján eljáró másodfokú bíróság valóban nem kézbesítette a vagyonelkobzással
érintett terhelt, vagyoni érdekelt és a védő számára az ügyészi fellebbezést. A
másodfokú bíróság ezzel elzárta ezen személyeket attól, hogy eljárási jogaikat
gyakorolhassák, így például bizonyítási indítvánnyal éljenek vagy észrevételt
tegyenek az ügyészi fellebbezésre. A fellebbezéshez való hozzáférés biztosítása
az Alaptörvényből következik, ezért a fellebbezés kézbesítésére vonatkozó
garanciális szabályok megsértése a tisztességes eljáráshoz való jog és a
védelemhez való jog érvényesülését korlátozzák, így alaptörvény-ellenesek. Az
Alkotmánybíróság ezért a támadott döntést megsemmisítette.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2023.05.30 12:30:00 2. öttagú tanács
2024.01.09 12:00:00 2. öttagú tanács

.

.
A döntés szövege (pdf):
3029_2024_AB_határozat.pdf3029_2024_AB_határozat.pdf
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    h a t á r o z a t o t:

    Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.SZTKbkf.12/2022/3. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti.
    I n d o k o l á s
    I.

    [1] 1. A jogi képviselővel (dr. Gellér Balázs ügyvéd) eljáró V. L. és F. N. indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján nyújtottak be alkotmányjogi panaszt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.SZTKbkf.12/2022/3. számú végzésével szemben.

    [2] 2. Az indítványozók által kifogásolt ügy lényege a következő.
    [3] A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa az SZTKb.II.6-598-25-II/2014. számú és – a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.SZTKbf.10/2020/17. számú határozata folytán – 2020. december 18-án jogerős ítéletével V. L. indítványozót bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés és más bűncselekmények elkövetésében. Ezért őt a bíróság – mint bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül 7 év fegyházbüntetésre, 540 napi tétel, napi tételenként 200 000 Ft, mindösszesen 108 millió Ft pénzbüntetésre és a közügyektől 7 évi eltiltásra ítélte.
    [4] A Központi Nyomozó Főügyészség 2021. október 7-én 1.Nyom.158/2012. számon a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsánál vagyonelkobzás utólagos alkalmazása érdekében egyszerűsített felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. Indítványozta, hogy a bíróság az ügyiratok alapján, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 77/B. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése szerint rendeljen el vagyonelkobzást a terhelt és élettársa mint vagyoni érdekelt (indítványozók) – alapügyben zár alá vett – vagyonára. A Központi Nyomozó Főügyészség jelezte továbbá, hogy az indítványozó terhelt egy másik, a Fővárosi Törvényszéken 17.B.1284/2014. számon folyamatban volt ügyében is egyszerűsített felülvizsgálati indítványt nyújtott be.
    [5] Az indítványozó terhelt védője indítványozta, hogy a bíróság utasítsa el az ügyészség egyszerűsített felülvizsgálati indítványát, mivel az a büntetőeljárási törvénybe ütközik. Indítványozta továbbá tárgyalás tartását és a beadványai szerinti bizonyítás felvételét.
    [6] Az ügyész a 2022. március 24-én és a június 23-án megtartott – egyaránt zárt – tárgyaláson fenntartotta az indítványában foglaltakat. Az indítványozó védője írásban további kiegészítő indítványokat és észrevételeket tett.
    [7] A Fővárosi Törvényszék a 2022. június 23-án megtartott zárt tárgyaláson meghozott és kihirdetett 42.SZTKbfe.15/23-3/2022. számú végzésével – mint alaptalant – elutasította az egyszerűsített felülvizsgálati indítványt.
    [8] A végzés indokai szerint a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa előtt folyamatban lévő SZTKb.II.6/2014. számú ügyben az ügyészség nem tett indítványt az indítványozóval szemben vagyonelkobzás elrendelésére. Emellett – a végzés szerint – az indítványozó egy másik ügyében lehet helye egyszerűsített felülvizsgálatnak, mivel a költségvetési csalás olyan bűncselekmény, amelynek elkövetésével vagyontárgyakra tesznek szert az elkövetők.
    [9] A végzéssel szemben kizárólag az ügyészség jelentett be a tárgyaláson fellebbezést. A Központi Nyomozó Főügyészség a bejelentett fellebbezésének 2022. augusztus 26-án a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsához érkezett 1.Nyom.158/2012/2725. számú indokolásában – az elsőfokú döntésnek az egyszerűsített felülvizsgálati indítványban foglaltak szerinti megváltoztatását, – vagyonelkobzás alkalmazását indítványozta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor az elbíráláskor hatályban lévő büntető törvénykönyvet alkalmazta, továbbá az alapügyben hozott ítélet alapján a terhelt bűnösségét korrupciós bűncselekmények bűnszervezetben elkövetésében állapították meg, az ügyészi indítványban szerzett vagyontárgyait a bűnszervezetben részvétel ideje alatt szerezte. Mindezekre figyelemmel megállapíthatóak a vagyonelkobzás elrendelésének a terhelttel szemben az elkövetéskor hatályos régi Btk. 77/B. § (1) bekezdés b) pontja szerinti, a vagyoni érdekelttel szemben a (2) bekezdés szerinti feltételei.
    [10] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az elsőfokon eljárt ügyészség fellebbezését azzal tartotta fenn, miszerint az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás során alkalmazandó büntető törvény vizsgálatánál nem csupán annak van jelentősége, hogy a vagyonelkobzás vonatkozásában az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos törvény tartalmaz-e enyhébb rendelkezést a terheltre nézve. Annak is jelentősége van, hogy az alapeljárásban mely büntető törvényt alkalmazták a bíróságok, az eljárt bíróságok döntése alapján pedig megállapítható, hogy az elkövetéskor hatályos régi Btk.-t alkalmazták. Ezért a főügyészség álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa helytelenül helyezkedett arra az álláspontra, hogy az elbíráláskor hatályos törvény kell alkalmazni.
    [11] A főügyészség – az első fokon eljáró ügyészséggel egyezően – kifejtette továbbá, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a jogerős ítéletben meghatározottakat, miszerint a terhelt bűnszervezetben követte el a bűncselekményeket. A régi Btk. 77/B. § (1) bekezdés b) pontja meghatározza, hogy vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett, a (4) bekezdés pedig egyértelműen meghatározza, hogy az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett valamennyi vagyont. Vagyis e vagyon tekintetében megfordul a bizonyítási teher, mivel az elkövetőnek kell bizonyítania, hogy a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett vagyonhoz törvényesen jutott.
    [12] A főügyészség szerint téves az elsőfokú bíróság álláspontja, miszerint a terhelt a korrupciós bűncselekményeket nem haszonszerzési célzattal követte el. A jogerős ítélet tényállása tartalmazza, hogy a terhelt a cselekményeit haszonszerzési célzattal valósította meg, és a bíróság éppen erre figyelemmel ítélte jelentős mértékű pénzbüntetésre.
    [13] A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság a 2022. október 19-én tartott tanácsülésen meghozott 6.SZTKbkf.12/2022/3. számú végzésével az indítványozóval szemben – az egyszerűsített felülvizsgálati indítványban foglaltakkal egyezően – vagyonelkobzást rendelt el.
    [14] Az ítélőtábla kifejtette, hogy a régi Btk. 77/B. § (1) bekezdés b) pontja szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető a bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett. A (4) bekezdés szerint pedig az (1) bekezdés b) pontja esetében az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett valamennyi vagyont. A régi Btk. 77/B. § (2) bekezdése kötelezővé teszi a vagyonelkobzást akkor is, ha a bűncselekmény elkövetéséből eredő, annak elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonnal más személy gazdagodott. Az ítélőtábla megállapította, hogy mindezek alapján nem kétséges, hogy ezen esetekben kötelezően, mérlegelést nem tűrően vagyonelkobzást kell elrendelni.
    [15] Az ítélőtábla – az alapügyben hozott jogerős ítélet tényállása alapján – megállapította továbbá, hogy az indítványozó az ügyészi indítványban meghatározott vagyontárgyait és vagyoni értékű jogait az általa irányított bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerezte az aktív vesztegetéssel működtetett szórakozóhelyek bevételéből. Az ítélőtábla megállapította továbbá, hogy a védelem által hivatkozott körülményeket is megvizsgálta és azok a törvényi vélelmet nem tudták megdönteni.

    [16] 3. Az indítványozók ezt követően nyújtottak be alkotmányjogi panaszt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.SZTKbkf.12/2022/3. számú végzése ellen.
    [17] Az indítványban az Alaptörvény II. cikkének, a XXVIII. cikk (1), (3), (6) és (7) bekezdésének sérelmére hivatkozva kérték a bírósági döntés megsemmisítését.
    [18] Az indítvány szerint az alapügyben sérült a vádhoz kötöttség elve, miután a vádirat mindösszesen a bűnszervezet megnevezést tartalmazza, ugyanakkor nem tartalmaz arra vonatkozó tényállást. Álláspontjuk szerint bár az indítványozó terhelt beismerte a bűnösségét a tárgyaláson, valójában azt nem ismerte be, hogy bűnszervezetben vett részt. Hivatkozott arra, miszerint amint a vádirat, úgy az ítélet sem tartalmazza a bűnszervezet tényállását, ez pedig sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot.
    [19] Sérült a ne bis in idem elve is, mivel az ügyészség az indítványozókat ugyanazon bűnszervezeti elkövetés miatt kétszer akarja a vagyonától megfosztani.
    [20] Az indítvány szerint a bűnfelelősség elve is sérült az ügyben, mivel az ügyben eljárt bíróságok abban a téves feltevésben voltak, hogy a vesztegetés az indítványozó terhelt érdekeltségébe tartozó vendéglátó- és szórakoztatóipari létesítmények működését szolgálta.
    [21] Az indítvány szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében meghatározott tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, a (3) bekezdésben meghatározott védelemhez való jog és a (7) bekezdés szerinti jogorvoslathoz való jog sérelmét jelenti, hogy az egyszerűsített eljárásban a másodfokú bíróság nem kézbesítette a védelem részére az ügyészség fellebbezését és a fellebbviteli főügyészség átiratát sem. Ezért a fellebbezésben és az átiratban foglaltakra nem tudtak reagálni, azokat a másodfokú bíróság vagyonelkobzást elrendelő végzésének kézbesítésével egyidejűleg kapták meg. A másodfokú bíróság arról sem tájékoztatta az indítványozókat, hogy tanácsülésen bírálja el az ügyet. Az indítvány hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság tanácsülésen döntött a fellebbezésről, aminek tartalmát az indítványozók nem ismerték. Ezáltal a másodfokú bíróság ellehetetlenítette a védelem jogának és a jogorvoslathoz való jog érvényesülését, s mivel az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban nincs helye harmadfokú eljárásnak, így a hatékony jogorvoslathoz való joguk ebben az értelemben is sérült.
    II.

    [22] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:

    „II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”

    „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
    [...]
    (3) A büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.
    [...]
    (6) A jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték.
    [...]
    (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”

    [23] 2. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) indítvánnyal érintett rendelkezései:

    „596. § (1) A másodfokú bíróság tanácsának elnöke
    [...]
    c) a vádlottnak és a védőnek kézbesíti a más által bejelentett fellebbezést és a másodfokú bíróság mellett működő ügyészség indítványát,”

    „598. § (2) A másodfokú bíróság tanácsülésen határoz akkor is, ha az ítélet ellen a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést és a tényállás megalapozott, vagy a vádlott terhére bejelentett fellebbezés kizárólag az 583. § (3) bekezdés a), vagy c) pontján alapszik, és nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését az ügyészség, a vádlott, a védő vagy a fellebbező nem indítványozza.
    [...]
    (4) A tanács elnöke a (2) bekezdés szerinti esetben az ügyészséget, a vádlottat, a védőt és a fellebbezőt értesíti a tanácsülés kitűzéséről, a tanács összetételéről, a tanácsülés időpontjáról, és tájékoztatja arról, hogy nyolc napon belül a más által bejelentett fellebbezésre, indítványra vagy nyilatkozatra észrevételeket tehetnek.”
    „672. § (1) Egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban e törvény rendelkezéseit az e Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”

    „675. § (5a) A másodfokú bíróság az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban a fellebbezésről tanácsülésen határoz, ha az ügyész, a terhelt vagy a védő meghallgatása szükséges, nyilvános ülést tart, ha más bizonyítást vesz fel, tárgyalást tart.”

    [24] 3. A régi Btk. 2013. június 30-ig hatályos, indítvánnyal érintett rendelkezései:

    „137. § E törvény alkalmazásában

    8. bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése,”

    [25] 4. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 2019. július 9-ig hatályos, indítvánnyal érintett rendelkezései:

    „459. § (1) E törvény alkalmazásában
    1. bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése;”

    [26] 5. A Btk. 2019. július 10-től hatályos, indítvánnyal érintett rendelkezései:

    „459. § (1) E törvény alkalmazásában
    1. bűnszervezet: legalább három személyből álló, hosszabb időre, hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése;”
    III.

    [27] 1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósága feltételeinek vizsgálatakor a következőket állapította meg.

    [28] 1.1. Az indítványozók az Abtv. 27. §-ára hivatkozva terjesztettek elő alkotmányjogi panaszt.
    [29] Alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján hatvan napon belül lehet benyújtani, az indítvány határidőben érkezett. Az indítványozók jogi képviselő útján járnak el, aki a meghatalmazását csatolta.

    [30] 1.2. Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozott kérelem feltételeinek – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (3) és (7) bekezdése vonatkozásában – megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, továbbá indokolja a bírósági döntés Alaptörvénybe ütközését és kifejezetten kéri annak megsemmisítését.
    [31] Ezzel szemben az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény II. cikke és a XXVIII. cikk (6) bekezdése esetében nem határozza meg az Alaptörvényben biztosított jog sérelmezettségének indokát, lényegét, mibenlétét. Az indítvány továbbá nem tartalmaz az ügy vonatkozásában alaptörvényi sérelem beazonosítására alkalmat, lehetőséget biztosító indokolást arra nézve, hogy a bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény rendelkezéseivel. Az indítványozónak ebben a körben az alkotmányos összefüggéseket kellett volna bemutatnia {vö. 3506/2021. (XI. 30.) AB végzés, Indokolás [11]–[12]; 3053/2019. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [12]; 3231/2018. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [13]; 3327/2019. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [14]; 3353/2019. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [21]; 3077/2020. (III. 18.) AB végzés, Indokolás [17]}.
    [32] Az alkotmányjogi panasznak az indítványozó terhelt bűnösségét megállapító jogerős ítélettel szembeni kifogásai mindegyike pedig részint elkésett [Abtv. 30. § (1) bekezdés], részint nem tartalmaz az ügy vonatkozásában sérült alaptörvényi rendelkezést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont].
    [33] Az Alkotmánybíróság az indítványozónak a jogerős ítéletben megállapított bűnszervezetben elkövetés ellenében felhozott érvei vonatkozásában ismételten megjegyzi a következőket.
    [34] A bűnszervezet fogalmisága, illetve a bűnszervezetben elkövetés megállapíthatósága kapcsán értelemszerűen a vonatkozó nemzetközi egyezmény tartalmisága és a nemzetközi szabályozás tartalma képez a jogalkalmazásnak alapot.
    [35] A bűnszervezetre vonatkozó szabályozás nemzetközi alapjaként 1998. december 21-én az Európai Unió Tanácsa együttes fellépést fogadott el az Európai Unió tagállamaiban a bűnöző szervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításáról. 2000. december 14-én a 2282/2000. (XI. 29.) számú Korm. határozat alapján a belügyminiszter aláírta az ENSZ keretében létrejött Egyezményt a határon átnyúló szervezett bűnözés ellen. Az Egyesült Nemzetek keretében, Palermoban, 2000. december 14-én létrejött, nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezmény a 2006. évi CL törvénnyel került kihirdetésre.
    [36] Az Egyezmény 2. cikk a) pontja szerint a szervezett bűnözői csoport bizonyos ideig fennálló, három vagy több főből álló strukturált csoport, amely összehangoltan működik egy vagy több, a jelen Egyezményben meghatározott súlyos bűncselekmény elkövetése céljából, közvetlen vagy közvetett módon pénzügyi vagy más anyagi haszon megszerzésére törekedve. A c) pont értelmében a strukturált csoport nem egyetlen bűncselekmény azonnali végrehajtására, és nem alkalomszerűen létrehozott csoport, amelyben nem szükséges, hogy tagjai pontosan meghatározott szerepekkel rendelkezzenek, vagy hogy tagsága állandó legyen, illetőleg fejlett hierarchiával rendelkezzen {3470/2023. (XI. 7.) AB végzés, Indokolás [28]; 3471/2023. (XI. 7.) AB végzés, Indokolás [28]; 3472/2023. (XI. 7.) AB végzés, Indokolás [28]; 3473/2023. (XI. 7.) AB végzés, Indokolás [28]}.
    [37] Ehhez képest a hierarchikus kapcsolat sem a korábbi Btk. bűnszervezet fogalma, sem az Egyezmény alapján nem elvárt.
    [38] Az Alkotmánybíróság a hatályos Btk. bűnszervezet fogalmával kapcsolatban – a következetes ítélkezési gyakorlatot illetően – a következőkre is hivatkozik.
    [39] „A Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény 107. §-a módosította a Btk. bűnszervezet fogalmára adott értelmező rendelkezését. E szerint bűnszervezet a legalább három személyből álló, hosszabb időre, hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. A módosítás 2019. július 10. napján lépett hatályba.
    A Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pontja szerint bűnszervezet a három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.
    A módosítást követően hatályos Btk. nem tartalmaz törvényi értelmezést a »hierarchikusan szervezett« és a »konspiratívan működő« fogalmi elemekhez. Ezek értelmezése a jogalkalmazó, a bíróság feladata. A jogalkalmazó alkotmányossági kötelességének eleget téve értelmezésekor figyelembe veszi a jogszabályhoz fűzött indokolást, azonban annak kötőereje nincs, az nem anyagi jogi szabály. A törvényi indokolás az egyes fogalmi elemek megállapításához ad értelmezési segítséget. A bíróság feladata megvizsgálni minden ügyben, hogy megállapítható-e adott tényállás alapján a bűnszervezetben elkövetés. A bíróság számára e tekintetben mindig (változatlanul) az alanyi oldal vizsgálata a lényeges. A terhelteknek tudnia kellett, hogy azt a bűncselekményt, aminek elkövetői, bűnszervezetben valósítják meg.
    A jogszabályi változás folytán a hierarchikus szervezettség nem jelenti valamennyi bűnszervezetben résztvevő személy hierarchiában való elhelyezkedését. Amennyiben olyan adat áll rendelkezésre, amely akár egy résztvevő szervezői, koordináló, irányító szerepére vonatkozik a feladatok megosztása során, akkor e körülmény olyan alá-fölérendeltséget jelentő személykapcsolatnak tekinthető, amely megalapozhatja a bűnszervezet megállapítását az új fogalom szerint is.
    A csoport konspiratív működése – ami nem más, mint az együttreménykedés, »összeesküvés« – lényegében a korábbi fogalom szerinti «összehangolt működéssel» összhangban álló, a leplezettség pedig ennek a mikéntje. Amennyiben a külvilág elől rejtve valósul meg, akkor értelemszerűen nem jelenti a teljes szervezet minden tagjával való együttműködést, hanem az egyes cselekményekhez rendelt személyek összehangolt tevékenységét feltételezi.” {Bfv.III.745/2021/30., idézi: 3470/2023. (XI. 7.) AB végzés, Indokolás [31]; 3471/2023. (XI. 7.) AB végzés, Indokolás [31]; 3472/2023. (XI. 7.) AB végzés, Indokolás [31]; 3473/2023. (XI. 7.) AB végzés, Indokolás [31]}

    [40] 1.3. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva [Abtv. 27. § (1) bekezdés].
    [41] A vagyonelkobzásra vonatkozó utólagos rendelkezést a Be. az egyszerűsített felülvizsgálat egyik esetkörének tekinti (Be. 671. § 12. pont). Az egyszerűsített felülvizsgálat célja alapvetően a meghozott határozat korrekciója, mellyel az egyes büntető anyagi jogi intézményekhez kapcsolódva utólagos kiegészítő (kijavító, hiányosságot pótló) rendelkezések meghozatalára van lehetőség abban az esetben, ha a bíróság alapügyben meghozott határozata járulékos jellegű kérdésben hiányos (vagy törvénysértő) rendelkezést tartalmaz. Ebből fakadóan az egyszerűsített felülvizsgálat járulékos jellegű eljárás, az annak során hozott döntések pedig az alapügyben hozott döntésekhez képest kiegészítő jellegűek.
    [42] A vagyonelkobzás büntetőjogi jogkövetkezmény (intézkedés). Kétségtelen ezért, hogy ha a bíróság egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban büntetőjogi jogkövetkezmény (intézkedés) alkalmazásáról dönt, az – az Alkotmánybíróság gyakorlatában {vö. 3185/2023. (IV. 12.) AB végzés, Indokolás [17]} – az eljárást lezáró egyéb döntésnek minősül, ekként az erről szóló végzés az Abtv. 27. § második fordulata szerint alkotmányjogi panasz tárgya lehet {vö. 3362/2022. (VII. 25.) AB végzés, Indokolás [18]}.
    [43] Egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban harmadfokú eljárásnak nincs helye [Be. 674. § (7) bekezdés], ezért az indítványozók számára nincs biztosítva jogorvoslati lehetőség a sérelmezett – az elsőfokú vagyonelkobzásra vonatkozó ügyészi indítványt elutasító határozatot megváltoztató, vagyonelkobzást elrendelő másodfokú – döntéssel szemben. Az egyedi ügyben érintettség megállapítható, mivel az egyik indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott ügyben terhelt volt, a másik indítványozó pedig vagyoni érdekelt.

    [44] 1.4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
    [45] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (3) és (7) bekezdésének sérelmére hivatkozott azzal összefüggésben, hogy az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban a másodfokú bíróság az ügyészség – egyszerűsített felülvizsgálati indítványát elutasító elsőfokú végzéssel szemben bejelentett – fellebbezését és a főügyészség átiratát nem kézbesítette a védelem számára és tanácsülésen hozta meg az indítványozókra nézve hátrányos, terhükre szóló vagyonelkobzást elrendelő döntését.
    [46] Az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltétele, hogy az indítvány a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {vö. 3259/2022. (VI. 3.) AB határozat, Indokolás [29]; 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}.
    [47] Az Alkotmánybíróság szerint jelen esetben alkotmányjogi jelentőségű kérdés a másodfokú bíróság eljárása kapcsán, miszerint az ügyészség által bejelentett fellebbezés és főügyészségi átirat védelem részére kézbesítésének – ezáltal a védekezés lehetősége biztosításának – elmaradása, továbbá tanácsülésen az indítványozók terhére megváltoztatott határozat meghozatala következtében valóban sérült-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben oltalmazott tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, a (3) bekezdésben meghatározott védelemhez való jog és a (7) bekezdés szerinti jogorvoslathoz való jog.

    [48] 2. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt 2023. május 30-án befogadta.
    IV.

    [49] Az alkotmányjogi panasz – a következők szerint – megalapozott.

    [50] 1. Az Alaptörvény 28. cikke alapján a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik, vagyis az Alaptörvénynek ez a rendelkezése a bíróságok számára alkotmányos kötelezettségként írja elő, hogy ítélkező tevékenységük során a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék {vö. 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]; 28/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]}.
    [51] Az indítványozók kifogásait érintően az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság a bírói döntésben foglalt jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, azt, hogy a jogszabály alkalmazása során a bíróság az Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e. Ha a bíróság az előtte folyamatban lévő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül járt el, és az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával, akkor a meghozott bírói döntés alaptörvény-ellenes {3259/2022. (VI. 3.) AB határozat, Indokolás [32]; 3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]; 13/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [30]}.
    [52] Vagyis az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasznak kizárólag akkor ad helyt, ha a bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás egyértelmű következménye valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelme.
    [53] Jelen eljárásban az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a másodfokú bíróság eljárása és döntése következtében az indítványozókat érintően az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében meghatározott tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, a (3) bekezdés szerinti védelemhez való jog és a (7) bekezdésben foglalt jogorvoslathoz való jog sérelme megvalósult-e.
    [54] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében meghatározott tisztességes bírósági eljáráshoz való jog olyan alapjogot tartalmaz, amely elsősorban a bírósági eljárással szemben támasztott eljárási garanciák rendszerét jelenti {vö. 3154/2021. (IV. 22.) AB végzés, Indokolás [10]; 5/2020. (I. 29.) AB végzés, Indokolás [47]}. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a döntéseiben esetről esetre határozta meg a tisztességes bírósági eljárás konkrét ismérveit. Így nevesíteni lehet azokat a követelményeket, részjogosítványokat, amelyek ezen alapjog alkotmányos tartalmát jelentik {vö. 3294/2021. (VII. 22) AB határozat, Indokolás [55]; 3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [19]; 3257/2020. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [33]}.
    [55] Ehhez képest az Alkotmánybíróság az egyes részjogosítványokból fakadó garanciákat mindig az adott eljárás keretein belül vizsgálja. Az Alkotmánybíróság jellemzően az adott eljárás egészének a figyelembevételével értékeli, hogy az eljárás tisztességes volt-e. Az alkotmányossági vizsgálat során ugyanakkor nem lehet eltekinteni attól sem, hogy a tisztességes bírósági eljárásból fakadó követelmények nem ugyanazokat a garanciákat jelentik az egyes bírósági szakaszok esetében (pl. elsőfokú eljárás, rendes és rendkívüli jogorvoslati eljárás). Az Alkotmánybíróság ezért a tisztességes bírósági eljárásból fakadó követelményeket mindig az adott eljárás sajátosságaihoz igazodóan értékeli {vö. 21/2020. (VIII. 4.) AB határozat, Indokolás [58]}.
    [56] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdése szerinti védelemhez való jog a terhelt és a védő jogaiban ölt testet, a védelemhez való jog alkotmányos megítélése csakis a terhelt és a védő jogainak együttes szemlélete alapján lehetséges. A büntetőeljárások során a védelemhez való jog formális biztosítása nem elegendő, az Alkotmánybíróság egyrészt annak hatékony érvényesülését követeli meg, másrészről kifejezetten kiterjeszti azt a terhelt és a védő megfelelő felkészülésére, jogaik gyakorlására, az iratokhoz való hozzáférésére. „A védelemhez való jog a büntetőeljárás alá vont személy azon jogaiban, illetve a hatóságok azon kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy a vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje, arról álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni érveit felhozhassa, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá védő segítségét vehesse igénybe. A védelemhez való jog tartalmát képezik a védő azon eljárási jogosítványai, illetve a hatóságok azon kötelezettségei, amelyek részéről a védelem ellátását lehetővé teszik.” {vö. 3248/2023. (VI. 9.) AB határozat, Indokolás [24]; 8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [26]; ABH 1991, 414, 415}
    [57] Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog alkotmányos védelmi köre a rendes jogorvoslati eljárásokra terjed ki. Vagyis azt a követelményt támasztja, hogy az elsőfokon meghozott bírósági döntésekkel szemben magasabb bírói fórumhoz lehessen fordulni {vö. 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [60]}. „A jogorvoslathoz való jog olyan alkotmányos alapjog, amely tárgyát tekintve a bírói, illetőleg a hatósági (más közigazgatási) döntésekre terjed ki, tartalmát tekintve pedig azt kívánja meg, hogy valamennyi, az érintett jogát vagy jogos érdekét (helyzetét) érdemben befolyásoló érdemi határozat felülvizsgálata érdekében legyen lehetőség más szervhez, vagy azonos szerv magasabb fórumához fordulni” {3064/2014. (III. 26.) AB határozat, Indokolás [15]}.

    [58] 2. Az Alkotmánybíróság az indítványban foglaltakat – a gyakorlatában kimunkált alkotmányos követelményeknek megfelelően – a következők szerint vizsgálta.
    [59] Elsőként vizsgálta az indítványozók hivatkozását, miszerint az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás során a másodfokú bíróság nem küldte meg részükre az ügyészségnek az elsőfokú bíróság végzésével szembeni fellebbezését, továbbá a fellebbviteli főügyészségnek a fellebbezésről szóló átiratát sem. A másodfokú bíróság – az indítvány szerint – arról sem tájékoztatta az indítványozókat, hogy tanácsülésen kívánja elbírálni az ügyet. Mindennek következtében az indítványozók nem tudtak észrevételt tenni az ügyészség álláspontjára, s az ügyben a bizonyítási indítványaik előterjesztésének lehetőségétől is elestek.
    [60] Másodszor vizsgálta a másodfokú bíróság kötelezettségét arra vonatkozóan, miszerint az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban más által bejelentett fellebbezést kézbesítenie kell-e az érintetteknek.
    [61] Eldöntendő kérdést mindezek alapján tehát az képezett, hogy a másodfokú bíróság (esetleges) mulasztása eredményezhette-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében meghatározott tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, a (3) bekezdés szerinti védelemhez való jog, illetve a (7) bekezdésben foglalt jogorvoslathoz való jog sérelmét.
    [62] 2.1. Az ügyiratokból tényszerűen a következők állapíthatók meg.
    [63] 2022. június 23-án az elsőfokú bíróság – zárt tárgyaláson – meghozta az ügyészség egyszerűsített felülvizsgálati indítványát elutasító végzését.
    [64] Kizárólag az ügyészség jelentett be fellebbezést a végzéssel szemben, mindkét érintett tekintetében az elsőfokú döntésnek az egyszerűsített felülvizsgálati indítványban foglaltak szerinti megváltoztatása, vagyonelkobzás alkalmazása érdekében.
    [65] 2022. augusztus 26-án érkeztette az elsőfokú bíróság, és 2022. augusztus 28-án, pótlólag terjesztette fel az eljáró másodfokú bírósághoz a Központi Nyomozó Főügyészség tárgyaláson bejelentett fellebbezésének – 2022. augusztus 25-én kelt – 1.Nyom.158/2012/2725. számú indokolását. A fellebbezés érintettek részére kézbesítése nem történt meg.
    [66] 2022. szeptember 22-én a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsához érkezett TÜK.7/5-83/2014. számú, 2022. szeptember 14-én kelt átiratában a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az elsőfokú ügyészi fellebbezést – kiegészítve – fenntartotta.
    [67] 2022. október 19-én a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa tanácsülésen meghozta a 6.SZTKbkf.12/2022/3. számú – az ügyészi indítvány tartalmának megfelelő – vagyonelkobzást elrendelő végzését.
    [68] 2022. október 25-én az Ítélőtábla a másodfokú végzést és a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség TÜK.7/5-83/2014. számú átiratát kézbesítette V. L. indítványozónak és védőjének.
    [69] 2022. október 26-án az Ítélőtábla a másodfokú végzést és a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség TÜK.7/5-83/2014. számú átiratát kézbesítette F. N. indítványozónak.
    [70] Következésképpen – az ügyiratok alapján – megállapítható, hogy a másodfokú végzés meghozatalát megelőzően nem lett kézbesítve az indítványozóknak és a védőnek az ügyészség 1.Nyom.158/2012/2725. számú indokolt fellebbezése és a másodfokú bíróság mellett működő ügyészség TÜK.7/5-83/2014. számú fellebbezést fenntartó átirata sem. Utóbbit a másodfokú bíróság a 6.SZTKbkf.12/2022/3. számú vagyonelkobzást elrendelő végzésének megküldésével egyidejűleg kézbesítette.

    [71] 2.2. Az Alkotmánybíróság a Be. indítvánnyal érintett rendelkezései alapján a következőket állapította meg.
    [72] Egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban a Be. rendelkezéseit az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásra vonatkozó fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni [Be. 672. § (1) bekezdés]. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az egyszerűsített eljárásra vonatkozó fejezet rendelkezése nem tér el a Be. általános szabályaitól (nincs eltérő rendelkezés), úgy az utóbbit, amennyiben pedig van eltérő rendelkezés, akkor – értelemszerűen – az eltérő szabályt kell a bíróságoknak alkalmazniuk.
    [73] A Be. az általános szabályoktól – jelen alkotmányjogi panaszindítvány szempontjából – eltérő rendelkezést a másodfokú eljárásra vonatkozóan, az eljárási forma megválasztásában ír elő.
    [74] E szerint a másodfokú bíróság a fellebbezést főszabály szerint tanácsülésen bírálja el. A másodfokú bíróság nyilvános ülést akkor tart, ha az ügyész, a védő vagy a terhelt meghallgatása szükséges, míg tárgyalást, amennyiben bizonyítást vesz fel [Be. 674. § (5a) bekezdés]. Következésképpen az indítvány hivatkozása a Be. általános szabályainak alkalmazására [Be. 598. § (2) és (4) bekezdés] téves. Az iratok alapján megállapítható, hogy a másodfokú bíróság a Be. rendelkezései alapján, tanácsülésen eljárhatott az ügyben. Így a tisztességes eljárás sérelme a választott eljárási forma vonatkozásában értelemszerűen nem merülhetett fel.
    [75] A Be. az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban, a más (nem a védelem) által benyújtott fellebbezés kézbesítésére vonatkozó szabályok esetében nem rendelkezik az általános szabályoktól eltérően.
    [76] Ehhez képest törvényi előírás, miszerint a másodfokú bíróság tanácsának elnöke a fellebbezés elintézésének előkészítése során kézbesíti a vádlottnak és a védőnek a más által bejelentett fellebbezést és a másodfokú bíróság mellett működő ügyészség indítványát [Be. 596. § (1) bekezdés c) pont]. (A fellebbezés elintézésének előkészítése körében dönt egyébként belátása szerint az eljárási forma megválasztásáról is.)
    [77] A fellebbezés kézbesítésének részint azért van jelentősége, hogy az ellenérdekű fél (a terhelt és a védő) megtehesse észrevételeit, esetleges bizonyítási indítványait, részint pedig a tanács elnöke számára ehhez képest, illetve ezáltal is biztosított az eljárási forma megválasztásáról való megalapozott döntés lehetősége. Tekintve, hogy a másodfokú bíróság, ha a felek meghallgatása szükséges, nyilvános ülésen, ha bizonyítást kell felvennie, kizárólag tárgyaláson járhat el.

    [78] 2.3. Az Alkotmánybíróság a fellebbezés (és az arra vonatkozó ügyészségi átirat) kézbesítésének elmaradására vonatkozóan a következőket állapította meg.
    [79] Az, hogy a védelem rendelkezzen a számára kedvező (tudomásul vett) elsőfokú határozattal szemben bejelentett ügyészi fellebbezéssel, s arra vonatkozóan álláspontját kifejthesse, a terhelti jogok érvényesülése, s ennek következtében a tisztességes eljárás szempontjából garanciális, törvényi biztosíték. Jelentőségét fokozza, ha a másodfokú bíróság egyébként a védelemmel nem ismertetett ügyészi fellebbezésben foglaltakra alapozza határozatát, amint jelen esetben is történt.
    [80] Mindez igaz a vagyoni érdekeltre is, aki – jelen ügyben – olyan vagyonnal rendelkezni jogosult, amelyre vagyonelkobzás rendelhető el [Be. 57. § (1) bekezdés b) pont]. A vagyoni érdekelt (többek között) jogosult arra, hogy az őt érintő körben bizonyítékot terjesszen elő, indítványt, észrevételt tegyen, jogorvoslattal éljen [Be. 57. § (2) bekezdés a), e) pont]. A jogait viszont – a terhelthez hasonlóan – kizárólag akkor tudja gyakorolni, amennyiben a bíróságok a jogai érvényesülésének lehetőségét biztosítják számára.
    [81] A másodfokú bíróság a fellebbezés (és az arra vonatkozó ügyészi átirat) kézbesítésének elmaradásával a terheltet (és a vagyoni érdekeltet), illetve a védelmet elzárta, megfosztotta attól a jogától, hogy álláspontját kifejthesse az ügyészi indítványok ellenében.
    [82] Jelentősége annak van, hogy ha az elsőfokú határozathoz képest a vádlott és a vagyoni érdekelt terhére, ellenében eltérő tartalmú döntés végett tesz az ügyészség indítványt, akkor azt feltétlen kézbesíteni kell a terheltnek és a védőnek (illetve az őt érintő körben a vagyoni érdekeltnek).
    [83] Ez a jogosultság a terheltet (és a vagyoni érdekeltet) a bírósági eljárás tisztességessége szempontjából attól függetlenül általában megillető, hogy milyen döntést hoz a bíróság. Ám jelentősége nyilvánvaló, ha egyébként a másodfokú bíróság helyt ad az ügyészi, terhelt (és a vagyoni érdekelt) érdekével ellentétes indítványnak.
    [84] Az ügyben irányadó régi Btk. 77/B. § (4) bekezdése és a Btk. 74/A. §-a, továbbá a másodfokú bíróság mellett működő ügyészség átirata is meghatározza, hogy az ellenkező bizonyításáig kell a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett valamennyi vagyont vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni. Vagyis mindaz kivételt képez(het), amelyről bizonyítja a védelem a vagyon törvényes eredetét. Következésképpen a bizonyítási teher megfordul, a terhelt köteles a vagyon törvényes, s nem a vádló annak bűnös eredetét bizonyítani. A másodfokú bíróság a fellebbezés indokolásának és az ügyészség átirata kézbesítésének elmulasztásával jelen esetben valójában bizonyítási indítványai lehetőségétől is megfosztotta a terheltet, holott a bizonyítási kötelezettség (miszerint a vagyon törvényes eredetét neki kell bizonyítania) kétségtelenül őt terhelte.
    [85] Ezzel összhangban, illetve összefüggésben álló, s a 22/2012. (V.11.) AB határozat, továbbá a 7/2013. (III. 1.) AB határozat és a 13/2013. (VI. 17.) AB határozat nyomán gondolkodást vezetőnek vehető, irányadónak tekinthető a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joggal kapcsolatban kimunkált korábbi alkotmánybírósági gyakorlat.
    [86] E szerint „mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat, vagy valamely perben jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. A »tisztességes eljárás« (fair trial) követelménye nem egyszerűen egy a bíróságnak és az eljárásnak itt megkövetelt tulajdonságai közül (ti. mint »igazságos tárgyalás«), hanem az idézett alkotmányi rendelkezésben foglalt követelményeken túl – különösen a büntetőjogra és -eljárásra vonatkozóan – az 57. § többi garanciájának teljesedését is átfogja. Sőt, az Egyezségokmánynak és az Emberi Jogok Európai Egyezményének – az Alkotmány 57. §-a tartalmához és szerkezetéhez mintát adó – eljárási garanciákat tartalmazó cikkei általában elfogadott értelmezése szerint a fair trial olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás »méltánytalan« vagy »igazságtalan«, avagy »nem tiszteséges«.” [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998 91, 95]
    [87] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában továbbá a „tisztességes eljárásnak az egyezmény- és alkotmányszövegekben nem nevesített, de általánosan és nem vitatottan elismert eleme a »fegyverek egyenlősége«, amely a büntetőeljárásban azt biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson. A fegyverek egyenlősége nem minden esetben jelenti a vád és a védelem jogosítványainak teljes azonosságát, de mindenképpen megköveteli, hogy a védelem a váddal összevethető súlyú jogosítványokkal rendelkezzen. A fegyverek egyenlőségének egyik feltétele (és a nemzetközi szervek esetjogában is leginkább kimunkált területe) a felek mindegyikének személyes jelenléte az eljárási cselekmények során, illetve egyes eljárási szereplők (például szakértők) megtartása semleges pozícióban. A másik feltétel, hogy az ügyben releváns adatokat a vád, illetve a terhelt és a védő ugyanolyan teljességben és mélységben ismerhessék meg. Itt érintkezik a fair trial elve a védelemhez való jog hatékonyságának és a védelemre való felkészülés kellő idejének és eszközeinek követelményével” [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998 91, 95–96.].
    [88] Jelen ügyben is erről van szó. Kétségtelen, hogy a törvény a vagyonelkobzás elrendelését eljárásjogilag is – a vagyonelkobzás rendeltetését szem előtt tartva – következetesen érvényesíti. Ugyanakkor ez – értelemszerűen – nem jelentheti a törvényi jogorvoslat, illetve az ahhoz hozzáférés esélyének ellehetetlenülését, figyelmen kívül hagyását, nem vezethet ehhez.
    [89] Különös jelentősége van ennek akkor, ha (mint jelen esetben) a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ellenében az ügyész által a vádlott terhére bejelentett fellebbezés alapján a terhelt terhére megváltoztató döntést hoz. Ezzel rokonítható helyzetet mutat az Emberi Jogok Európai Bírósága Osváth kontra Magyarország (20723/02), 2005. július 5-i ügyben hozott döntése, amely alapján a Kúria az 1/2007. BK véleményben a régi Be. – hatályos törvénnyel megegyező rendelkezései – vonatkozásában az ügyészi fellebbezés védelem részére való kézbesítésének és a fellebbezésre tett észrevétel (másodfokú döntéshozatalt megelőző) bevárásának kötelezettségét írta elő a bíróságok számára.
    [90] Eszerint „a vádlottnak és a védőnek kézbesíteni kell a más által bejelentett fellebbezést és a másodfokú bíróság mellett működő ügyész indítványát. Erre tekintettel, ha a másodfokú bíróság mellett működő ügyész az elsőfokú határozathoz képest – a vádlott terhére – eltérő tartalmú döntés végett tesz indítványt, azt kézbesíteni kell a vádlottnak és a védőnek azzal, hogy arra a Be. 360. § (3) bekezdése értelmében észrevételt tehetnek. Értelemszerű, hogy ilyen esetben – a másodfokú bíróság döntését megelőzően – be kell várni a határidőben tett észrevételt, illetve a határidő leteltét.”
    [91] Jelen ügyben tehát az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdésének sérelme azáltal valósult meg, hogy az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban az ügyészi fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság nem kézbesítette a vagyonelkobzással érintett terhelt, vagyoni érdekelt és a védő számára az ügyészi fellebbezést. A másodfokú bíróság elzárta a vagyonelkobzással érintett terheltet, vagyoni érdekeltet, továbbá a védőt attól, hogy eljárási jogaikat gyakorolhassák, így pl. bizonyítási indítvánnyal éljenek, észrevételt tegyenek az ügyészi fellebbezésre. A másodfokú bíróság választott jogértelmezése nem csupán a Be. hivatkozott rendelkezései szempontjából bír jelentőséggel, hanem közvetlen alkotmányjogi összefüggésben áll az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdéseivel. A fellebbezéshez való hozzáférés biztosítása az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdéséből következik, ezért a fellebbezés kézbesítésére vonatkozó garanciális szabályok megsértése a tisztességes eljáráshoz való jog és a védelemhez való jog érvényesülését korlátozza, így alaptörvény-ellenes.
    [92] Végül megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy egyéb nem ügydöntő végzések elleni fellebbezés esetén is a kifejtettek szerinti a törvényi elvárás. A Be. az ügydöntő végzések elleni fellebbezés szabályait rendeli alkalmazni a nem ügydöntő, jogorvoslattal támadható döntések esetére, így a más által bejelentett fellebbezés (és az arra vonatkozó ügyészségi átirat) védelem részére kézbesítése vonatkozásában [vö. Be. 579. § (3) bekezdés és Be. 596. § (1) bekezdés c) pont].

    [93] 3. Ekként az Alkotmánybíróság megállapította az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdésének sérelmét és az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.SZTKbkf.12/2022/3. számú végzését a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette.

    [94] 4. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott végzés az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésébe is ütközik. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a támadott végzés alaptörvény-ellenességét az előbbiek szerint megállapította, a további indítványelem vizsgálatától eltekintett.
        Dr. Czine Ágnes s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Handó Tünde s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Márki Zoltán s. k.,
        előadó alkotmánybíró
        .
        Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Schanda Balázs s. k.,
        alkotmánybíró
        .

        .
        English:
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        01/18/2023
        Subject of the case:
        .
        Constitutional complaint against the ruling No. 6.SZTKbkf.12/2022/3 of the Military Panel of the Budapest-Capital Regional Court of Appeal (simplified review submitted for the ex post application of confiscation)
        Number of the Decision:
        .
        3029/2024. (I. 24.)
        Date of the decision:
        .
        01/09/2024
        Summary:
        The Constitutional Court declared that the challenged ruling of the Military Panel of the Budapest-Capital Regional Court of Appeal was in conflict with the Fundamental Law and annulled it. In the case underlying the proceedings, the petitioner was sentenced to imprisonment and a fine for the continuous criminal offence of bribery in office and other offences. In its judgement, the trial court made no provision for confiscation of assets. The Central Investigation Chief Prosecutor’s Office has requested conducting a simplified review. By the contested ruling, the Military Panel of the Budapest-Capital Regional Court of Appeal, acting on review, reversed the decision of the first instance and ordered the confiscation of assets. According to the petition, in the simplified procedure, the court of second instance failed to serve on the defence the appeal of the prosecution and the transcript of the prosecutor's office, and the petitioner and his defence counsel were therefore unable to respond to the appeal and the transcript. Furthermore, as there is no third instance procedure in the simplified review procedure, the petitioner's right to a fair trial, his rights of defence and his right to an effective remedy were infringed. In its decision, the Constitutional Court found that the court of second instance, acting on the basis of the prosecutor's appeal in the simplified review procedure, had indeed failed to serve the prosecutor's appeal on accused person affected by the seizure of assets, the party with property interests and the defence counsel. The court of second instance thus prevented those persons from exercising their procedural rights, such as the right to submit a request for evidence or to comment on the prosecution appeal. Providing access to appeal follows from the Fundamental Law and therefore the breach of the guarantee rules on the service of the appeal constitutes a restriction on the right to a fair trial and the rights of the defence and is therefore contrary to the Fundamental Law. Therefore, the Constitutional Court annulled the challenged decision.
        .
        .