English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00818/2021
Első irat érkezett: 04/12/2021
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.III.21.009/2019/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (bírósági jogkörben okozott kár)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 06/28/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Miskolci Törvényszék 10.P.22.529/2016/45. számú ítélete, a Debreceni Ítélőtábla Pf.I20.054/2019/4. számú ítélete és a Kúria Pfv.III.21.009/2019/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó mint felperes bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított keresetet egy korábbi ügyében eljáró alperesi bíróság ellen hivatkozással arra, hogy az eljárási cselekmények, mulasztások az eljárás egészét tekintve a per befejezését jelentősen késleltették és a tisztességes eljáráshoz való jogát sértették meg. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, melyet a másodfokú bíróság - részben helyt adva az indítványozó felperes keresetének- az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és az alperest 200 000 Ft. megfizetésére kötelezte. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indítványozó álláspontja szerint a tisztességes eljáráshoz való alapjogát és a jogorvoslathoz való alapjogát sértik a bírósági döntések, sérült a pártatlanság követelménye, a jogértelmezés alkotmányos követelménye, ezen belül az önkényes mérlegelés tilalma, az ügy ésszerű időn belüli elbírálásához való jog, az érdemi és hatékony jogorvoslathoz való jog, továbbá a bíróságok az indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget. Mindez az indítványozó tulajdonhoz való jogának megsértését is eredményezte..
.
Támadott jogi aktus:
    A Miskolci Törvényszék 10.P.22.529/2016/45. számú ítélete, a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.054/2019/4. számú ítélete, a Kúria Pfv.III.21.009/2019/6. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_818_2_2021_Indkieg_egys_szerk_anonim.pdfIV_818_2_2021_Indkieg_egys_szerk_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3530/2021. (XII. 13.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 11/23/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.11.23 9:30:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3530_2021 AB végzés.pdf3530_2021 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.21.009/2019/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó – jogi képviselője (dr. Szepesházi Péter ügyvéd) útján – 2021. április 12-én az Alkotmány­bíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben, illetve a 2021. június 2-án benyújtott indítványkiegészítésében kérte a ­Miskolci Törvényszék 10.P.22.529/2016/45. számú ítélete, a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.054/2019/4. számú ítélete, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.009/2019/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel azok véleménye szerint ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével.

      [2] 2. Az indítványozó egy, az eljárás tisztességtelen volta és észszerűtlen elhúzódása miatti kártérítés iránti, valamint bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti per felperese volt; az indítvány alapjául szolgáló tényállás a következő volt.
      [3] Az indítványozó egy birtokvédelemre irányuló kérelmét elutasító jegyzői határozat elleni perben (a továbbiakban: alapper) terjesztett elő keresetet 2012-ben a Fehérgyarmati Városi Bíróságon (a továbbiakban: járásbíróság, illetve alapperben eljáró elsőfokú bíróság), mely kereseti követelését elutasította, és megállapította, hogy az indítványozó azon igénye, hogy a telekszomszédja a telekhatár közelében álló fenyőfát vágja ki, mert az jogellenes behatást okoz az ő tulajdonában álló ingatlan egy részére, alaptalan. Az alapperben a járásbíróság szakértőt rendelt ki, kiterjedt bizonyítást folytatott, melynek alapján meghozta a keresetet elutasító döntését. Az ez ellen benyújtott fellebbezés alapján az alkotmányjogi panaszindítvány közvetlen alapjául szolgáló későbbi polgári per alperese, a Nyíregyházi Törvényszék járt el, mely az alapperben született elsőfokú járásbírósági döntést, annak helyes indokaira tekintettel, helybenhagyta.
      [4] Ezt követően az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 2. § (3) bekezdésére alapított kártérítés megfizetése iránti, valamint bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti pert indított az alapperben másodfokon eljáró és jogerős döntést hozó Nyíregyházi Törvényszékkel szemben, melyet a perben az Országos Bírósági Hivatal képviselt. A későbbi indítványozó szerint az alapperben a bíróságok tisztességtelenül jártak el, továbbá indokolatlanul hosszú idő elteltével hozták meg mind első-, mind másodfokon a döntéseiket, valamint okszerűtlen és iratellenes bizonyítékértékelést végeztek. Utóbbi körben különösen azt sérelmezte a későbbi indítványozó felperes, hogy az alapperben eljáró bíróságok szerinte megfelelő indok nélkül alapították a kirendelt szakértő véleményére az alapperbeli kereseti kérelmet elutasító döntésüket, így valótlan tényállás alapján utasították el a kereseti kérelmet. Azt is sérelmezte, hogy a járásbíróság nem tett eleget a bizonyítási teherrel kapcsolatos felvilágosítási kötelezettségének. Kereseti követelése a régi Pp. 2. § (3) bekezdésének sérelme miatt 10 000 000 Ft, a bírósági jogkörben okozott kár miatt pedig további 442 000 Ft (az alapperbeli eljárás felperesi perköltségének összege) volt.
      [5] A polgári perben első fokon eljáró Miskolci Törvényszék 10.P.22.529/2016/45. számú ítéletével a keresetet elutasította. Érvelése szerint az első- és másodfokú eljárás együttesen 3 év 9 hónapos pertartama, figyelemmel a felperes hiánypótlásaira, valamint a perben előterjesztett keresetváltoztatásra és az ebből adódó szakértői kirendelésre is tekintettel nem tekinthető jelentősen eltúlzottnak. Az eljáró bíróságok mérlegelését sem értékelte kirívóan okszerűtlennek, így a kereseti követelést teljes egészében megalapozatlannak találta.
      [6] Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes fellebbezést nyújtott be. A másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.054/2019/4. számú jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, kötelezte az ­alperes Nyíregyházi Törvényszéket, hogy fizessen meg a felperesnek 200 000 Ft-ot, egyebekben az első­fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Azt állapította meg, hogy az anyagi jogi alapok tekintetében az elsőfokú bíró­ság helytálló megállapításra jutott, ugyanis az alapperben a rendelkezésre álló bizonyítási eszközök meg­határozása adekvát volt, és a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésére sem került sor. Mivel az anyagi jogi hivatkozások lényegében az alapperbeli jogerős döntés felülmérlegelésére irányultak, és az anyagi jogerőt kívánták a kártérítési perben áttörni, erre azonban jogi lehetőség nincs, a kártérítési perben az alapperben megállapított tényállás már nem tehető kritika tárgyává, ezért e vonatkozásban az elsőfokú ítélet érdemi dön­tése és indokolása helytálló.
      [7] Az eljárás tisztességtelensége megállapítására irányuló kereseti kérelem elutasítása is megalapozott és jogszerű volt, ilyen, az eljárást tisztességtelenné tevő tényt ugyanis a felperes nem tudott felhozni. A tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatos felperesi észrevétel sem volt ilyen, ugyanis a bíróságnak csak a felperes által nem ismert bizonyítandó tények köréről kell tájékoztatást adnia; amire azonban a felperes ilyenként a kártérítési perben hivatkozott, arról az alapperbeli periratokból megállapítható volt, hogy a felperes azzal az alapper kezdetétől tisztában volt, a bizonyítási indítványait is ennek megfelelően terjesztette elő.
      [8] Az eljárás – a perek tisztességtelen lefolytatásától megkülönböztetendő – észszerűtlen elhúzódása tekintetében azonban a felperesnek a jogalap tekintetében igaza volt, megállapítható volt ugyanis, hogy két alkalommal több mint féléves, a bíróságoknak felróható késedelmet szenvedett az eljárás befejezése; összességében a per mintegy egy évvel tartott tovább, mint amennyi idő alatt a perbeli körülmények alapján egyébként befejeződhetett volna. Erre tekintettel a másodfokú bíróság 200 000 Ft összeget kártérítésként megállapított a felperesnek, a tízmilliós kereseti kérelmet azonban túlzottnak tartotta. A 442 000 Ft-ot pedig azért nem ítélte meg, mivel bíró­sági jogkörben okozott kár címén az alapperben a felperesi érdekkörben felmerült, általa viselendő költségekre az eljárás elhúzódása nem hatott ki, azzal okozati összefüggésben nem állt, azok ugyanebben a volumenben felmerültek volna akkor is, ha az alapperbeli eljárás rövidebb ideig tart, de a felperes abban pervesztes lesz.
      [9] A jogerős döntéssel szemben mindkét fél által benyújtott felülvizsgálati kérelmek alapján eljáró Kúria a jogerős ítéletet Pfv.III.21.009/2019/6. számú ítéletével hatályában fenntartotta, lényegében egyetértve az ítélőtábla indo­kolásával. Az alapperbeli szakértő kirendelésével, a bizonyítási eljárással és a benyújtott bizonyítási indítványok elutasításával kapcsolatos érveket mint az anyagi jogerő áttörését eredményező érveket érdemben nem vizsgálta, megállapítva, hogy a felperes lényegében az alapperben született jogerős döntést kívánta a kártérítési perben vitássá tenni. Magával a másodfokú döntéssel kapcsolatban a felperes kifogásolta, hogy a jogerős ítéletből nem derül ki, hogy milyen indokok alapján változtatta meg az elsőfokú ítéletet a másodfokú bíró­ság. Ezzel szemben a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet 13–15. oldalai ezt az indokolást ténylegesen tartalmazzák, ismertetve a mérlegelés szempontjait is. Kifejtette felülvizsgálati kérelmében a felperes azt is, hogy nem ért egyet azzal a kialakult joggyakorlattal, amely szerint a kártérítési per nem jelenthet új jogorvoslati fórumot a fél számára, és a kártérítési perben a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs lehetőség. Továbbá a felperes szerint a jogerős határozat indokolása nem terjedt ki minden, a felperes keresetlevelében hivatkozott elemre.
      [10] A Kúra ezzel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a bíróság nem köteles a fél által szükségtelenül felsorolt jogszabályhelyek mindegyikével kapcsolatos álláspontját kifejteni. Indokolási kötelezettségének akkor is eleget tesz, ha a releváns, logikus, jogilag is követhető, a döntést megalapozó jogi érveit, az ezek kapcsán irányadónak vett jogszabályokat, azokkal kapcsolatos jogi álláspontját kifejti. Összességében a Kúria szerint megállapítható, hogy a jogerős ítélet mindezen követelményeknek eleget tett, a jogvita lényegéhez tartozó kérdéseket részletesen indokolta, illetőleg utalt az elsőfokú ítélet helyes indokaira, foglalkozott a bizonyítás szükséges körével és kifejtette álláspontját azokban a jogvita lényegéhez tartozó kérdésekben is, amelyeket a fellebbezés érintett. Végül a Kúria szerint a jogerős döntés helyesen értékelte azt is, hogy mintegy egy évnyi időszakkal lehetett volna rövidebb az eljárás, és a bírói gyakorlattal összhangban állt az erre tekintettel megítélt 200 000 Ft összegű kártérítés is.

      [11] 3. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a támadott bírósági döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel azok véleménye szerint ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével, azaz a tulajdonhoz való joggal, valamint a tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogokkal, ezeken belül is a bírósághoz fordulás jogával, az önkényes mérlegelés tilalmával, a „felperesi indok elbírálásához való joggal”, továbbá az eljárás észszerű időn belüli befejezéséhez való joggal.
      [12] Az indítványozó, a támadott bírósági döntések kimerítő jellegű, az indokolás nagyobb részét kitevő, szó szerinti bemutatásával részletesen leírja a tényállást, majd utal a panasz benyújtása alapjául szolgáló indokokra. Érvelése szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését amiatt sértették meg a bíróságok, mert önkényes mérlegelést végeztek, mivel az alapperben a bíróságok „nyilvánvalóan” helytelenül állapították meg a tényállást, amelyet a kártérítési perben eljáró bíróságoknak észlelniük kellett volna, és erre tekintettel az igényelt kártérí­tési összegeket számára meg kellett volna ítélniük. A megállapított kártérítés alacsony, amit nem tesz indokolttá az, hogy ez az összeg megfelel a bírói gyakorlatnak. A bírói gyakorlat figyelembe vétel eleve jogtalan, és ön­kényessé teszi az ítéletet, magát az eljárást pedig tisztességtelenné. Az indítványozó e körben kifejti, hogy nem ért egyet a Debreceni Ítélőtábla azon megállapításával, miszerint a kártérítési per nem jelenthet új jogorvoslati lehetőséget a fél számára, és hogy a bizonyítékok felülmérlegelésére a kártérítési perben nincs lehetőség; ez „a hatékony érdemi döntéshez, jogorvoslathoz és így indokoláshoz való jogba is ütközik”. Megismétli a kártérítési perben is felhozott azon érveit, hogy az eljáró bíróságok az eljárási és az anyagi jogszabályokat is tévesen alkalmazták, emiatt sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti joga. Szintén megismétli a kártérítési perben felhozott, az alapperbeli bizonyítékok általa állított téves értékelésével kapcsolatos érveit is, valamit indokolást fejt ki arra nézve is, hogy miért volt téves a járásbíróság és a Nyíregyházi Törvényszék alapperbeli döntése, e körben hasonló érveket hoz fel az általa állított iratellenesség körében, mint amelyeket a kártérítési perben is előadott. Végül az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése körében a támadott bírósági döntéseket azért tartja alaptörvény-ellenesnek, mert a pervesztesség befolyásolta a perköltséget, az elmaradt kártérítés pedig sérti a tulajdonhoz való jogát.

      [13] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az 56. § (2) bekezdése értelmében a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket. E vizsgálat alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásra alkalmatlan, ennek alapján nem fogadható be.
      [14] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban az indítványozó érdemi, alkotmányjogilag releváns indokolást nem fejt ki arra nézve, hogy a támadott bírósági döntések miért sértik a tulajdonhoz való Alaptörvényben biztosított jogát; az a puszta kijelentés, hogy nem kapott (általa megfelelőnek tartott összegű) kártérítést, nem tekinthető ilyen, alkotmányjogilag releváns indokolásnak. Erre tekintettel az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban az indítvány nem felel meg annak az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti feltételnek, miszerint az indítványnak tartalmaznia kell indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes a megjelölt Alaptörvényben biztosított joggal.
      [15] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában egyebekben a jogerős döntést hozó, másodfokú bíróság által megállapított tényállást, az ebből levont jogi következtetéseket, valamint a Kúria által megállapított tényállást és annak jogértelmezését támadja, továbbá megismétli a kártérítési perben, valamint a kártérítési per alapjául szolgáló perben, vagyis az alapperben is leírt, az ügy érdemi megítélésével kapcsolatos érveit. Az indítványozó valójában a bíróságok által felvett bizonyítás módját, illetve annak eredményét sérelmezi, indítványa pedig a számára kívánatos döntés meghozatalára irányul. Mivel az indítvány a támadott bírósági döntések, sőt az azok által értékelt, alapperbeli bírósági döntések tartalmi kritikáját, ezen belül a bírósági bizonyításfelvétel és bizonyítékértékelés, illetve az eljárási és anyagi jogi jogszabályok bírósági értelmezésének kritikáját foglalja magában, ezért az nem veti fel annak a lehetőségét, hogy akár a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, akár hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó, így a panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételnek.
      [16] A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése, valamint a jogszabályok értelmezése, beleértve az eljárási rendelkezések értelmezését is, a bíróságok, ezen belül is elsősorban a Kúria, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés. Az Alkotmánybíróság továbbá már a 3325/2012. (XI. 12.) AB végzésben kifejtette, ezzel kapcsolatos gyakorlata pedig azóta is töretlen, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. […] [A]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban […] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}

      [17] 5. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Miskolci Törvényszék 10.P.22.529/2016/45. számú ítélete, a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.054/2019/4. számú ítélete, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.009/2019/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.

          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Schanda Balázs s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Pokol Béla

          előadó alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Márki Zoltán s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          04/12/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. Pfv.III.21.009/2019/6 of the Curia (damages caused in the court's scope of competence)
          Number of the Decision:
          .
          3530/2021. (XII. 13.)
          Date of the decision:
          .
          11/23/2021
          .
          .