Hungarian
Ügyszám:
.
V/00642/2016
Első irat érkezett: 04/04/2016
.
Az ügy tárgya: lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 2013. augusztus 1. napjától hatályos 14. § c) pont ca) alpontja, 14/A. § (1) bekezdése, valamint az egyházi elismerésről és az egyházi jogi személyek jogállásának és működésének sajátos szabályairól szóló 295/2013. (VII.29.) Korm. rendelet 1. § d) pontja és 3. § (1) bekezdés b) pont ba)-bc) alpontja elleni bírói kezdeményezés (bevett egyházként történő elismerés)
.
Eljárás típusa: Nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata
.
Indítványozók típusa:bíró
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 04/13/2016
.
Előadó alkotmánybíró: Stumpf István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó bíró 9.K.30.483/2015/19. számú végzésével - az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján, a per tárgyalásának felfüggesztésével egyidejűleg - nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályi rendelkezések alkalmazásának kizárására irányuló eljárást kezdeményezett az Alkotmánybíróságnál.
Az indítványozó bíró kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság rendelje el a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (Ehtv.) 2013. augusztus 1. napjától hatályos 14. § c) pont ca) alpontja, 14/A. § (1) bekezdése, valamint az egyházi elismerésről és az egyházi jogi személyek jogállásának és működésének sajátos szabályairól szóló 295/2013. (VII.29.) Korm. rendelet (Korm. rendelet) 1. § d) pontja, 3. § (1) bekezdés b) pont ba)-bc) alpontja alkalmazásának kizárását a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 9.K.30.483/2015. számon folyamatban lévő ügyben.
Az indítványozó álláspontja szerint a felperes - az 6/2003. (III.1.) AB határozat meghozatalát követően - bevett egyházként történő elismerését kezdeményezte az alperesnél, az alperes a felperes kezdeményezését a közigazgatási per tárgyalását képező 6496-1/2014/EKEF számú határozatában elutasította, arra hivatkozással, hogy a felperes az Ehtv. 14/A. § (1) bekezdés szerinti nemzetközi működéssel nem rendelkezik, esetében az Ehtv. 14. § c) pont ca) alpontjában meghatározott feltétel nem áll fenn. Erre tekintettel a felperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte.
Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmánybíróság 23/2015. (VII.7.) AB határozatában megállapította, hogy az Ehtv. és a Korm. rendelet hivatkozott rendelkezései nemzetközi szerződéssel (az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 9. és 14. cikkével) ellentétesek, megállapította továbbá, hogy a rendelkezések nem alkalmazhatók a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt a 2.K.30.398/2014. számú ügyben, általános alkalmazási tilalom elrendelését azonban mellőzte.
Az indítványozó álláspontja szerint a 2.K.32.746/2015. számú perben a bíróságnak olyan jogszabályt kell alkalmaznia, melynek nemzetközi szerződésbe ütközését az Alkotmánybíróság 23/2015. (VII.7.) AB határozatában már megállapította, és e körben utalt a 6/2014. (II.26.) AB határozatra 35/2011. (V.6.) AB határozatra és a 3257/2015. (XII.22.) AB határozatra..
.
Támadott jogi aktus:
    a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 2013. augusztus 1. napjától hatályos 14. § c) pont ca) alpontja, 14/A. § (1) bekezdés
    az egyházi elismerésről és az egyházi jogi személyek jogállásának és működésének sajátos szabályairól szóló 295/2013. (VII.29.) Korm. rendelet 1. § d) pont, 3. § (1) bekezdés b) pont ba)-bc) alpont
Anonimizált indítvány (pdf):
V_642_0_2016_inditvany.pdfV_642_0_2016_inditvany.pdf
.
A határozat száma: 3137/2016. (VI. 29.) AB határozat
.
Az ABH 2016 tárgymutatója: alkalmazási tilalom bírói kezdeményezések esetén; bírói kezdeményezés elbírálásának feltételei; nemzetközi jog és a belső jog összhangja
.
A határozat kelte: Budapest, 06/21/2016
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
Q) cikk
Q) cikk (2) bekezdés

.
Összefoglaló a döntésről:
Összefoglaló a döntésről:
Az Alkotmánybíróság tanácsa június 21-én megállapította, hogy a lelkiismereti
és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási
közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 14. § c) pont ca)
alpontja és 14/A. § (1) bekezdése, továbbá az egyházi elismerésről és az
egyházi jogi személyek jogállásának és működésének sajátos szabályairól szóló
295/2013. (VII. 29.) Korm. rendelet 1. § d) pontja és 3. § (1) bekezdés b) pont
ba)-bc) alpontjai a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő
9.K.30.483/2015. számú ügyben nem alkalmazhatóak. Az indítványozó bíró szerint
a Keresztény Testvéri Közösség felperesnek az emberi erőforrások minisztere
alperes ellen egyházi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági
felülvizsgálata iránt indított, előtte folyamatban lévő perében a bíróságnak
olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek nemzetközi szerződésbe ütközését
az Alkotmánybíróság 23/2015. (VII.7.) AB határozatában már megállapította. A
testület a bírói kezdeményezést megalapozottnak találta. A határozat indokolása
szerint a nemzetközi jog és magyar jog összhangjának biztosítása nemcsak
jogalkotói feladat, hanem valamennyi állami szervnek kötelezettsége, amikor a
jogszabályokat értelmezni kell. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazandó
jogszabályt a nemzetközi jogra is figyelemmel, azzal összhangban kell
értelmezni. A jelen esetben nemzetközi bíróság által nemzetközi szerződésbe
ütközővé nyilvánított szabályról van szó.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2016.06.14 15:00:00 2. öttagú tanács
2016.06.21 15:00:00 2. öttagú tanács

.
A határozat szövege (pdf):
3137_2016 AB határozat.pdf3137_2016 AB határozat.pdf
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata tárgyában meghozta a következő
    h a t á r o z a t o t:

    Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 14. § c) pont ca) alpontja és 14/A. § (1) bekezdése, továbbá az egyházi elismerésről és az egyházi jogi személyek jogállásának és működésének sajátos szabályairól szóló 295/2013. (VII. 29.) Korm. rendelet 1. § d) pontja és 3. § (1) bekezdés b) pont ba)–bc) alpontjai a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő 9.K.30.483/2015. számú ügyben nem alkalmazhatóak.
    I n d o k o l á s
    I.


    [1] 1. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája a Keresztény Testvéri Közösség felperesnek (a továbbiakban: felperes) az emberi erőforrások minisztere alperes ellen egyházi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított, 9.K.30.483/2015. számú perében – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 32. § (2) bekezdése alapján – indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (a továbbiakban: Ehtv.) 2013. augusztus 1. napjától hatályos 14. § c) pont ca) alpontja, 14/A. § (1) bekezdése, illetve az egyházi elismerésről és az egyházi jogi személyek jogállásának és működésének sajátos szabályairól szóló 295/2013. (VII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.R.) 1. § d) pontja, 3. § (1) bekezdés b) pont ba)–bc) alpontjai az adott ügyben történő alkalmazásának kizárását kérte.

    [2] 2. Az ügy előzménye, hogy felperes az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény alapján nyilvántartásba vett egyházként működött, az Ehtv. hatályba lépését követően azonban az Országgyűlés egyházkénti elismerésre vonatkozó kérelmét az 8/2012. (II. 29.) OGY határozatban (a továbbiakban: OGYh.) elutasította.
    [3] Az Alkotmánybíróság utóbb a 6/2013. (III. 1.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh1.) a felperest érintően is megállapította, hogy „mivel az Alkotmánybíróság a jelen esetben […] az alaptörvény-ellenes rendelkezések megsemmisítését, illetve alkalmazhatatlanságát a főszabálytól eltérően, visszaható hatállyal mondta ki, a rendelkezések alapján elfogadott OGYh.-hoz és az Ehtv. közvetlenül hatályosult 34. § (4) bekezdéséhez joghatás nem fűződhet, azok alapján az OGYh. mellékletében megjelölt egyházak egyházi jogállásukat nem veszítették el, vallási egyesületté történő átalakulásuk nem kényszeríthető ki.” {Abh1., Indokolás [215]}
    [4] Az Ehtv.-nek a vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII. törvény által beiktatott 33. § (1) bekezdése szerint „az olyan vallási közösség, amelynek vonatkozásában e törvény 2012. január 1-jétől 2012. augusztus 31-éig hatályos 34. § (1), (2) és (4) bekezdése az Alkotmánybíróság 6/2013. (III. 1.) AB határozata alapján nem alkalmazható, egyházként történő elismerését a 14/B. § és a 14/C. § szerinti eljárás keretében e rendelkezés hatálybalépésétől számított 30 napos jogvesztő határidőn belül kezdeményezheti”. Felperes ez alapján 2013. szeptember 30-án bevett egyházként történő elismerését kezdeményezte az emberi erőforrások miniszterénél. A miniszter a felperes kezdeményezését határozatban elutasította, arra hivatkozással, hogy a felperes az Ehtv. 14/A. § (1) bekezdése szerinti nemzetközi működéssel nem rendelkezik, esetében az Ehtv. 14. § c) pont ca) alpontjában meghatározott feltétel nem áll fenn. Felperes a miniszter által hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte.

    [5] 3. Az indítványozó bíró álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezések a 23/2015. (VII. 7.) AB határozat (a továbbiakban: Abh2.) alapján ellentétesek az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezménnyel (a továbbiakban: Egyezmény).
    [6] Megítélése szerint tehát az indítvány alapját képező perben olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek nemzetközi szerződésbe ütközését az Alkotmánybíróság már megállapította, ezért – utalva a 35/2011. (V. 6.) határozatra, a 6/2014. (II. 26.) AB határozatra és a 3257/2015. (XII. 22.) AB határozatra is – a per tárgyalásának felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte.

    II.


    [7] 1. Az Egyezménynek az indítvánnyal érintett rendelkezései:

    „9. Cikk Gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság
    1. Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz; ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.

    2. A vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásának szabadságát csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a közbiztonság, a közrend, közegész­ség vagy az erkölcsök, illetőleg mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek.”

    „11. Cikk Gyülekezés és egyesülés szabadsága
    1. Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához, beleértve érdekei védelmében a szakszervezetek alapítását és az azokhoz való csatlakozásnak a jogát.
    2. E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megakadályo­zása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek. Ez a Cikk nem tiltja, hogy e jogoknak a fegyveres erők, a rendőrség vagy az államigazgatás tagjai által történő gyakorlását a törvény korlátozza.”

    [8] 2. Az Ehtv. támadott – és az indítványozó szerint az egyedi ügyben alkalmazandó – rendelkezései:

    „14. § A vallási tevékenységet végző szervezetet az Országgyűlés egyházként ismeri el, ha
    […]
    c) legalább
    ca) százéves nemzetközi működéssel rendelkezik vagy
    […]”.

    „14/A. § (1) A 14. § c) pont ca) alpontja szerinti nemzetközi működést
    a) legalább két országban egyházi státusszal rendelkező és azonos hitelveket valló egyházak által kiállított igazolás,
    b) legalább két országban működő és azonos hitelveket valló egyházak, tagegyházak szövetsége által a szövetségi tagságról kiállított igazolás, vagy
    c) legalább két országban működő részegyházakat összefogó világegyház által kiállított igazolás
    alapján kell megállapítani.”

    [9] 3. A Korm.R. támadott – és az indítványozó szerint az egyedi ügyben alkalmazandó – rendelkezései:

    „1. § A vallási tevékenységet végző szervezet a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (a továbbiakban: Ehtv.) 14/B. § (1) bekezdése szerinti kezdeményezéshez csatolja a vallási tevékenységet végző szervezet
    […]
    d) az Ehtv. 14/A. § (1) bekezdésében meghatározott igazolást,”

    „3. § (1) A kirendelt szakértő szakvéleményt ad arra vonatkozóan, hogy
    […]
    b) az Ehtv. 14/A. § (1) bekezdésében meghatározott igazolást kiállító szervezet
    ba) legalább két országban egyházi státusszal rendelkezik és azonos hitelveket vall a vallási tevékenységet végző szervezettel,
    bb) legalább két országban működik és azonos hitelveket valló egyházak, tagegyházak szövetsége, amelynek a vallási tevékenységet végző szervezet az igazolás kiállításakor igazolhatóan tagja,
    bc) világegyházként legalább két országban működő részegyházakat fog össze és a vallási tevékenységet végző szervezet is részegyháznak minősül.”

    III.

    [10] A bírói kezdeményezés megalapozott.

    [11] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy a bírói kezdeményezés megfelel-e a törvényi feltételeknek.
    [12] Az alkalmazandó norma megtámadásának a lehetőségét az Abtv. – 25. § (1) bekezdéséhez hasonlóan megszövegezett – 32. § (2) bekezdésében a bíró számára annak megakadályozására biztosítja a jogalkotó, hogy a bíróság a döntését nemzetközi szerződésbe ütköző norma alkalmazásával legyen kénytelen meghozni. Amennyiben a bíró az előtte folyamatban lévő eljárásban alkalmazandó jog nemzetközi szerződésbe ütközését észleli – a nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabály mellőzésére vonatkozó hatásköre hiányában –, az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján köteles az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni.
    [13] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése szerint az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. Ebből következően, ha a kezdeményező bíró nem is állítja, hogy a támadott normát az ügyben alkalmazni kellene, vagy nem mutat rá a nemzetközi szerződésbe ütközőnek vélt norma és az egyedi ügy kapcsolatára oly módon, hogy az összefüggés az Alkotmánybíróság számára az indítvány tartalmából egyértel­műen megállapítható legyen, az alkotmánybírósági eljárás lefolytatásának nincs helye.” {Abh2., Indokolás [20]–[21]}
    [14] A jelen ügyben az indítványozó bíró olyan rendelkezések alkalmazásának kizárását kezdeményezte, amelyeket az alperes határozatának indokolása kifejezetten nevesít, azokat alkalmazta.

    [15] 2. Az indítványozó bíró a kifogásolt jogszabályi rendelkezések nemzetközi szerződésbe ütközését az Abh2.-be foglaltakra állította.
    [16] Az Abh2. rendelkező részének 1. pontjában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ehtv. 14. § c) pont ca) és cb) alpontja, valamint 14/A. § (1)–(3) bekezdése, továbbá a Korm.R. 1. § c) és d) pontja, 3. § (1) bekezdés ac) alpontja és b) pont ba)–bc) alpontja nemzetközi szerződésbe ütközik. A nemzetközi szerződésbe ütközés Abh2.-beli megállapítása tehát kiterjedt mindazokra a jogszabályi rendelkezésekre [Ehtv. 14. § c) pont ca) alpontja, 14/A. § (1) bekezdése, illetve a Korm.R. 1. § d) pontja, 3. § (1) bekezdés b) pont ba)–bc) alpontjai], amelyek vonatkozásában a jelen ügyben a bírói kezdeményezés érdemben elbírálható.
    [17] Az Alkotmánybíróság az Ehtv. 14. § c) pont ca) és cb) alpontjának nemzetközi szerződésbe ütközését közvetlenül az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) is a Magyar Keresztény Mennonita Egyház és társai kontra Magyarország ügyben (70945/11, 23611/12, 26998/12, 41150/12, 41155/12, 41463/12, 41553/12, 54977/12 és 56581/12) 2014. április 8-án hozott ítéletben (a továbbiakban: EJEB ítélet) tett megállapításokra alapozta {ld. Abh2., Indokolás [36]}.
    [18] A jelen ügyben érdemben érintett további rendelkezések vonatkozásában pedig arra tekintettel állapított meg nemzetközi szerződésbe ütközést az Alkotmánybíróság, hogy azok az Ehtv. 14. § c) pont ca) és cb) alpontjába foglalt feltételeket ismétlik meg, illetve azok alkalmazására vonatkozó részletszabályokat tartalmaznak {ld. Abh2., Indokolás [37]}.
    [19] Az Alkotmánybíróság a 6/2014. (II. 26.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh3.) megfogalmazott értelmezéssel összhangban járt el az Abh2.-ben, ahol nemzetközi szerződésbe ütköző – de meg nem semmisített – törvényi rendelkezés alkalmazását tiltotta meg: „[a]z Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdéséből egyebek között az következik, hogy a nemzetközi jog és magyar jog összhangjának biztosítása nemcsak jogalkotói feladat, hanem valamennyi állami szervnek kötelezettsége, amikor a jogszabályokat értelmezni kell. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazandó jogszabályt a nemzetközi jogra is figyelemmel, azzal összhangban kell értelmezni. A jelen esetben nemzetközi bíróság által nemzetközi szerződésbe ütközővé nyilvánított szabályról van szó […].
    Az Abtv. 42. § (1) bekezdésének a kötelező megsemmisítést előíró és az Abtv. 45. § (4) bekezdésének az alkalmazási tilalomra vonatkozó szabályai együttes értelmezése akkor nincs ellentétben a nemzetközi jog és a magyar jog összhangjának biztosítására vonatkozó kötelezettséggel, ha az Alkotmánybíróság a nemzetközi egyezménybe ütköző jogszabály alkalmazási tilalmát rendeli el a folyamatban lévő bírósági eljárásokban. Ennek hiányában Magyarország bíróságai arra kényszerülnének, hogy nemzetközi egyezménybe ütköző jogszabályt alkalmazzanak.” {Abh2. Indokolás [52]; Abh3., Indokolás [39]–[40]}.
    [20] Az Abh2. meghozatalakor az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is érintett jogszabályi rendelkezések vonatkozásában az általános alkalmazási tilalom elrendelését mellőzte, mivel az ott elbírálthoz hasonló, akkor folyamatban lévő bírósági ügyről nem volt hivatalos tudomása; ugyanakkor rögzítette, hogy az eljárására okot adó esetleges későbbi hasonló ügyekben az alkalmazási tilalomról egyedileg fog döntést hozni {ld. Abh2., Indokolás [54]}
    [21] Az Alkotmánybíróság az Abh2.-ben megfogalmazott indokoknak megfelelően döntött – a jelen indítvánnyal tartalmilag érdemben megegyező bírói kezdeményezés tárgyában – a 3257/2015. (XII. 22.) AB határozatban is (a továbbiakban: Abh4.) {ld. Indokolás [17]–[22]}.
    [22] A fentiekre tekintettel az Alaptörvény – Q) cikke – védelmének érdekében az Alkotmánybíróság az Abtv. 45. § (2) bekezdése, illetve (4) bekezdése alapján a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő 9.K.30.483/2015. számú ügyben a jelen határozat rendelkező része szerint alkalmazási tilalmat rendelt el {vö. Abh2., Indokolás [53]; Abh3., Indokolás [41]–[42]; Abh4., Indokolás [23]}.
        Dr. Szívós Mária s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Balsai István s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Stumpf István s. k.,
        előadó alkotmánybíró
        Dr. Pokol Béla s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Varga Zs. András s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        04/04/2016
        .
        Number of the Decision:
        .
        3137/2016. (VI. 29.)
        Date of the decision:
        .
        06/21/2016
        .
        .