English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02145/2022
Első irat érkezett: 09/20/2022
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.VI.37.049/2022/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (életkorhoz kötött kötelező védőoltás alóli mentesség)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 12/09/2022
.
Előadó alkotmánybíró: Szabó Marcel Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Kfv.VI.37.049/2022/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és részbeli megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól. Másodlagosan - az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján - kéri az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 58. § (3a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását.
Az indítványozó gyermeke 15 hónapos korában megkapta az MMR kötelező védőoltást és a Prevenar 13 oltást. Az oltást követően autoimmun betegsége (juvenilis idiopathiás arthritis, JIA) alakult ki nála, magas, elhúzódó lázas állapottal. Az anya a védőoltások és a gyermek betegsége között összefüggést látott, ezért kérte ennek megállapítását az Országos Epidemiológiai Központtól (OEK). Az OEK többször is tájékoztatta a felperest arról, hogy az MMR oltás és a JIA közötti ok-okozati összefüggést epidemiológiai adatok nem támasztják alá, vizsgálatok sem erősítik meg, a JIA kisgyermekkorban, fertőzés után alakul ki, arra genetikailag determinált egyénekben. Az indítványozó ezt követően kezdeményezett közigazgatási hatósági eljárást, a gyermek következő védőoltás alóli mentesítése céljából. Kérelmét a közigazgatási hatóság első- és másodfokon is elutasította; a hatósági döntések ellen az indítványozó bírósághoz fordult. A bíróság az indítványozó keresetét elutasította, a felülvizsgálati eljárás során a Kúria a bíróság ítéletét a közigazgatási határozatokra kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban a hatóság az indítványozó mentesítésre irányuló kérelmét részben helybenhagyta; a DTPa+IPV és a DTPa védőoltás elleni mentesítést elutasította, az MMR és Hepatitis B elleni védőoltások alóli mentesítést helybenhagyta; a bíróság az indítványozó keresetét elutasította, a Kúria a felülvizsgálati kérelem folytán a panaszban sérelmezett ítéletével a jogerős bírósági ítéletet hatályában fenntartotta. A kúriai döntés elvi tartalma szerint a kötelező védőoltás alóli mentesítési eljárásban a bizonyítási teher az indítványozóra esik, az ő kötelezettsége a megfelelő orvosi szakvélemény benyújtása, vagyis annak bizonyítása, hogy a mentesítés törvényi feltételei fennállnak. Ha a közigazgatási határozat alapjául igazságügyi orvosszakértői vélemény szolgál, annak megdöntésére igazságügyi orvosszakértői vélemény alkalmas.
Az indítványozó előadja, hogy a DPTa oltások alóli mentességet annak ellenére nem állapították meg, hogy az oltást szakértő és kezelőorvos is ellenjavallotta. Érvelése szerint eltérő szakmai álláspontok esetén a beteg, illetve törvényes képviselője jogosult annak eldöntésére, hogy melyik álláspontot fogadja el. A bizonyítási teher megfordításával, a bíróságok nem teljeskörű tájékoztatásával, a költségfizetési kötelezettség előírásával az eljárás során sérült a lelkiismereti- és vallásszabadság gyakorlásához fűződő joga, a gyermek nevelésének megválasztásához fűződő joga, valamint a tisztességes közigazgatási és bírósági eljáráshoz fűződő joga, valamint a gyermeknek a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez való joga..
.
Támadott jogi aktus:
    az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 58. § (3a) bekezdés
    a Kúria Kfv.VI.37.049/2022/6. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk (3) bekezdés
II. cikk
III. cikk (2) bekezdés
VII. cikk (1) bekezdés
X. cikk (2) bekezdés
XVI. cikk (2) bekezdés
XX. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2145_2_2022_Indkieg_egy.szerk_anonim.pdfIV_2145_2_2022_Indkieg_egy.szerk_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3331/2023. (VI. 21.) AB végzés
    .
    Az ABH 2023 tárgymutatója: határozott kérelem (mint az indítvánnyal szembeni követelmény); védőoltás; eljárási szabálysértés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 06/06/2023
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2023.06.06 13:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3331_2024 AB végzés.pdf3331_2024 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.37.049/2022/6. számú ítélete, valamint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 57. § (2a) bekezdése, 58. § (3) bekezdése, 58. § (3a) bekezdése, valamint a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 5. § (1) bekezdés d) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A jogi képviselő nélkül eljáró természetes személy indítványozók alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő, amelyben kérték egyrészről az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.37.049/2022/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, az indítványozók ügyében született előzmény-döntésekre (Szegedi Törvényszék 10.K.701.066/2021/6. számú ítélete; Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Kiskunhalasi Járási Hivatal Népegészségügyi Osztály BK-08/NEO/5722-15/2021. számú határozat; Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv. II.37-367/2019/10. számú ítélete; Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.623/2015/116. számú ítélete; Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal BKR/001/02194-2/2015. számú és BKR/001/02194-3/2015. számú határozatai; Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Kiskunhalasi Járási Hivatala BK-08R/005/00274-26/2015. és BK-08R/005/00274-27/2015. számú határozatai) is kiterjedő hatállyal. Az indítványozók az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 57. § (2a) bekezdése, 58. § (3) bekezdése, 58. § (3a) bekezdése, valamint a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet (a továbbiakban: R.) 5. § (1) bekezdés d) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérték.

      [2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló jogvita lényege az alábbiak szerint foglalható össze.
      [3] A II. rendű indítványozó 15 hónapos korban esedékes MMR védőoltásának 2012. augusztus 16-ai beadását követően rövid időn belül juvenilis idiopathiás arthritisz megbetegedést diagnosztizáltak. Az I. rendű indítványozó 2015. január 19. napján és 2015. augusztus 6-án a gyermeke kötelező védőoltások alóli végleges mentesítése iránti kérelmeket terjesztett elő. Az elsőfokú hatóság határozataival a kérelmeket elutasította, amelyeket a másodfokon eljáró Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: alperes) a 2015. október 14. napján kelt, BKR/001/02194-2/2015. számú és 2015. október 15. napján kelt, BKR/001/02194-3/2015. számú határozataival helybenhagyott. Az alperesi határozatokkal szemben az I. rendű indítványozó keresetet terjesztett elő. A közigazgatási perben (a továbbiakban: alapper) a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 4.K.27.623/2015/116. számú ítéletével – szakértői bizonyítás lefolytatását követően – a keresetet elutasította. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria a Kfv.II.37.367/2019/10. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet és az alperes határozatait – az elsőfokú határozatokra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az első­fokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolásában rámutatott arra, hogy az I. rendű indítványozó kérelme valamennyi kötelező védőoltás alóli végleges mentesítésre irányult, azonban a többe a kevesebb beleértendő, és az I. rendű indítványozó kérelmének részbeni alaposságát a perben beszerzett szakértői vélemény alá­támasztja. A megismételt eljárásra előírta az elsőfokú hatóságnak, hogy amennyiben az I. rendű indítványozó nem csatol olyan szakvéleményt, amely a kérelmét megfelelően alátámasztja, akkor a hatóságnak hiánypótlási felhívást kell kibocsátania, amelyben fel kell hívni a kezelőorvos által kiállított szakvélemény csatolására. Az első­fokú hatóságnak kérelmeket egy eljárásban kell elbírálnia és a szakvéleményben foglaltaknak megfelelően kell eljárnia, amelynek során nyilatkoztatnia kell az I. rendű indítványozót, hogy kérelmét a teljesíthető részben fenntartja-e, amennyiben igen, úgy a hatóságnak a módosított kérelemről kell döntenie. Ha az indítványozó megfelelő kezelőorvosi szakvéleménnyel tudja alátámasztani kérelme további részeit, úgy arra nézve új kérelmet nyújthat be.
      [4] A megismételt eljárásban eljáró Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Kiskunhalasi Járási Hivatal Népegészségügyi Osztálya nyilatkozattételi felhívására az I. rendű indítványozó a gyermek MMR és Hepatitis B és a DTPa+IPV és a DTPa védőoltások alóli soron kívüli mentesítését kérte. Kérelme alátámasztására csatolt két orvosi szakvéleményt, valamint az eljárás során benyújtotta a kezelőorvos 2021. március 25. napján kelt szakorvosi véleményét is. Az eljáró hatóság 2021. június 11. napján kelt BK-08/NEO/5722-15/2021. számú határozatával a DTPa+IPV és a DTPa védőoltások alóli mentesítési kérelmet elutasította; az MMR és Hepatitis B elleni védőoltások alóli mentesítés iránti kérelemnek helyt adott. Döntését az Eütv. 57. § (1) bekezdése, valamint a (2) bekezdés a) pontjára, 58. §-ára, továbbá az R. 5. § (1)–(2) bekezdéseire alapította. Indokai szerint a kezelőorvos 2021. március 25. napján kelt szakorvosi véleménye az IPV, DTPa, dTap oltással kapcsolatban a mentesítés feltételének fennállását nem támasztja alá, tekintettel arra, hogy az nem tér ki arra, hogy az alapperben ki­rendelt igazságügyi orvosszakértő által javasolt további vizsgálatok megtörténtek volna a kiskorú esetleges immun­hiányos állapotának, illetve rheumatoid arthritisre való hajlamának felderítése érdekében. Mivel a megismételt eljárás során a II. rendű indítványozó egészségi állapotára, betegségére vonatkozóan újabb vizsgálati eredményt, szakorvosi véleményt, laboratóriumi leletet nem került benyújtásra, és a kezelőorvos szakorvosi véleménye sem tartalmazott erre vonatkozó tényt, adatot, ezért a hatóság a döntését az alapperben beszerzett igazságügyi orvosszakértő szakvéleményére alapozta. Rámutatott arra, hogy a kérelemhez csatolt kezelőorvosi vélemény 2016-2020 közötti időszakra vonatkozóan tartalmaz információt, megállapításokat. Az alapperben beszerzett kiegészített igazságügyi orvosszakértői véleménynél újabb adatok nem támasztják alá a gyermek életkorhoz kötötten kötelező, elmaradt 6 éves kori, továbbá a betöltött 11 éves korban esedékes védőoltása alóli mentesség indokoltságát.

      [5] 1.2. Ezt követően fordult bírósághoz az I. rendű indítványozó és kérte elsődlegesen az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését; másodlagosan annak megváltoztatását és a mentesítési kérelmének helyt adást a DTPa+IPV és a DTPa oltások tekintetében is. Az elsőfokon eljáró Szegedi Törvényszék 2021. november 23. napján kelt 10.K.701.066/2021/6. számú ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes eljárása megfelelt a Kúria határozatában előírt követelményeknek. Kiemelte, hogy a perben eldöntendő kérdést az képezte, hogy az Eütv. 58. § (3a) bekezdésében foglaltak alapján csatolt kezelőorvosi vélemény a mentesítés indokoltságát alátámasztotta-e az alperesi határozat alapjául szolgáló igazságügyi orvosszakértői véleményben foglaltakra tekintettel. Rögzítette, hogy I. rendű indítványozó a bizonyítási teherre vonatkozó külön – szóbeli – tájékoztatás ellenére sem kérte igazságügyi orvosszakértő kirendelését, hanem arra hivatkozott, hogy az olthatóság kérdésében a kezelőorvos jogosult dönteni, a kezelőorvosi vélemény megalapozott.

      [6] 1.3. A jogerős ítélettel szemben az I. rendű indítványozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az ügyben eljáró bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan annak megváltoztatását, az alperesi határozat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését. A Kúria 2022. május 11. napján meghozott Kfv.VI.37.049/2022/6. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria szerint az ügyben eljáró bíróság pontosan és törvényesen állapította meg a tényállást és abból helytálló következtetést vont le az alperesi határozat törvényessége kérdésében. A döntés elvi tartalma szerint a kötelező védőoltás alóli mentesítési eljárásban, mint kérelemre induló eljárásban a bizonyítási teher a felperesre esik, a felperes kötelezettsége a megfelelő orvosi szakvélemény benyújtása, vagyis annak bizonyítása, hogy a mentesítés Eütv. 58. § (3) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározott feltételei fennállnak. Ha a közigazgatási határozat alapjául igazságügyi orvosszakértői vélemény szolgál, annak megdönté­sére igazságügyi orvosszakértői vélemény alkalmas.

      [7] 1.4. Az indítványozók (a perben felperesként résztvevő I. rendű indítványozó, és az oltási kötelezettséggel érintett kiskorú II. rendű indítványozó) a Kúria jogerős ítéleteivel, valamint az Eütv. és a R. egyes rendelkezéseivel szemben terjesztettek elő alkotmányjogi panaszt az Abtv. 27. §-a és 26. § (1) bekezdése alapján 2022. szeptember 8. napján.
      [8] Az indítványozók szerint a támadott bírói és hatósági döntések az alábbiak szerint ellentétesek az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésével, II. cikkével, III. cikk (2) bekezdésével, VII. cikk (1) bekezdésével, XVI. cikk (1) és (2) bekezdéseivel, XX. cikk (1) bekezdésével, XXIV. cikk (1) bekezdésével, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésével.
      [9] Az indítványozók álláspontja szerint sérült a II. rendű indítványozó emberi élethez, illetve egészséghez való joga, valamint az I. rendű és II. rendű indítványozók emberi méltósághoz való joga amiatt, hogy a II. rendű indítványozó DTPa oltások alóli mentesítésének a jogi feltételét annak ellenére nem állapították meg, hogy az oltást a kezelőorvos és egy igazságügyi orvos szakértő is ellenjavallotta, egy szakértő pedig nem tudta ki­zárni, hogy II. rendű indítványozó egészsége az oltás következtében nem sérül, vagy abba nem hal bele. Álláspontjuk szerint továbbá a bizonyítási teher megfordításával az orvostudomány bizonytalanságait oltásra kötelezhetőséget jelent, ami a fentieken felül az Alaptörvényből fakadó tudományos kísérletezés tilalmát is sérti. Az I. rendű indítványozó tisztességes eljáráshoz való joga az indítvány szerint amiatt sérül, hogy az alperes a kereset benyújtását követően „szelektálva” küldte meg az iratokat a bíróságnak, amit a bíróság „hallgatólagosan elfogadott”. A bírósági ítéletben elmaradt továbbá mindkét fél álláspontjának a részletes ismertetése, továbbá sérült a kereseti kérelemhez kötöttség elve, valamint az indokolási kötelezettség is.
      [10] Az I. rendű indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát sértette az a körülmény is, hogy őt a közigazgatási perben pervesztességére tekintettel az alperes állami szerv olyan költség megfizetésére kötelezte, amely költség valójában a közigazgatási perrel összefüggésben nem is keletkezett, tekintettel arra, hogy a költségként fel­számolt iratok szerkesztését olyan személy végezte, aki egyébként is rendszeres munkaviszonyban áll az al­peressel, s akinek a munkaköri feladata éppen az ilyen iratok szerkesztése. Az I. rendű indítványozó lelkiismereti szabadsága sérült az indítvány szerint amiatt, hogy nem dönthet úgy, hogy gyermekét egyáltalán nem oltatja be, végül a tudományos kutatás szabadsága pedig azáltal, hogy az olthatóság kérdésében a végső döntést nem a tudomány képviselői, hanem az állam hozza meg.
      [11] Az indítványozók az Abtv. 26. § (1) bekezdés szerinti panaszukban az Eütv. 58. § (3) bekezdésének, valamint az Eütv. 58. § (3a) bekezdésének sérelmét az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésével, II. cikkével, III. cikk (2) bekezdésével, VII. cikk (1) bekezdésével, X. cikk (2) bekezdésével, XVI. cikk (2) bekezdésével, XXIV. cikk (1) bekezdésével, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésében állították. Meglátásuk szerint azon rendelkezések, melyek szerint a kezelőorvosnak a kötelező oltások alóli mentesítés kérdésében nincs döntési, csak kezdeményezési joga [Eütv. 58. § (3) bekezdés], valamint a kötelező, életkorhoz kötött védőoltás alóli mentesítési eljárásban a mentesítési feltétel bizonyítása a kérelmezőt terheli [Eütv. 58. § (3a) bekezdés], nincs összhangban sem a vonatkozó jogszabályokkal, sem az Alaptörvénnyel.
      [12] Az I. rendű indítványozó kifejti, benne az a lelkiismereti meggyőződés alakult ki, hogy a gyermekét a kötelező oltások alól mentesítenie kell. Meglátása szerint az államnak az Alaptörvény X. cikke és VII. cikke alapján is semlegesnek kellett volna maradnia, azonban a bíróságok a bizonyítási teher megfordításával mindent meg­tettek annak érdekében, hogy ezen meggyőződése mellett ne tudjon kiállni, amivel – tekintettel arra, hogy emberi méltóság érvényesülésének a feltétele a lelkiismereti meggyőződéshez való jog biztosítása – súlyosan sértették az emberi méltóságát, lelkiismereti szabadságát, valamint az Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdésben megfogalmazott azon jogát, miszerint szülőként jogában áll a gyermekének adandó nevelést megválasztani. Álláspontja szerint a II. rendű indítványozó oltásra kötelezése nem más, mint orvosi kísérletre való kényszerítés, illetve a gyógyszergyártói érdekeknek az emberi élet, emberi méltóság elé helyezése.
      [13] Konkrét jogszabályi rendelkezés megjelölése nélkül az I. rendű indítványozó aggályosnak tartja azt is, hogy mind az alapeljárásban, mind a megismételt eljárásban köteles volt a bizonyítás költségeit megelőlegezni, valamint az illetéket és egyéb perköltséget megfizetni azért, mert gyermeke élete és egészsége védelme, valamint az oltásokkal kapcsolatos lelkiismereti meggyőződése biztosítása érdekében kezdeményezte a gyermek kötelező oltások alóli mentesítését. Mindez meglátása szerint sértette az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében, II. cikkében, III. cikk (2) bekezdésében, VII. cikk (1) bekezdésében, X. cikk (2) bekezdésében, XVI. cikk (2) bekezdésében, XXIV. cikk (1) bekezdésében, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt jogait.
      [14] Az indítványozók szerint továbbá nincs összhangban a vonatkozó jogszabályokkal és az Alaptörvénnyel az Eütv. 57. § (2) bekezdés a) pontja sem, amely szerint a miniszter rendeletben határozza meg azokat a fertőző betegségeket, amelyek esetében életkorhoz kötötten kötelező védőoltás elrendelésének van helye, mindez pedig szintén sérti az indítványozók Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében, II. cikkében, III. cikk (2) bekezdésében, VII. cikk (1) bekezdésében, X. cikk (2) bekezdésében, XVI. cikk (2) bekezdésében, XXIV. cikk (1) bekezdésében, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt jogaikat. Kifejtik, álláspontjuk szerint az alapvető jogok mellett az alapvető kötelezettségekre vonatkozó szabályokat, így a részletszabályokat is csak törvény állapíthatja meg.
      [15] Az indítványozók álláspontja szerint végül az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésével, II. cikkével, III. cikk (2) bekezdésével, VII. cikk (1) bekezdésével, X. cikk (2) bekezdésével, XVI. cikk (2) bekezdésével, XXIV. cikk (1) bekezdésével, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésével ellentétes az R. életkorhoz kötötten merevgörcs (tetanusz) elleni védőoltás felvételére kötelező 5. §. (1) bekezdés d) pontja is, mivel a fertőzés nem okoz járványt.

      [16] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

      [17] 2.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.II.37.367/2019/10. számú ítéletével összefüggésben megállapítja, hogy azt az Alkotmánybíróság IV/680/2020. számon már vizsgálta és az indítványt – tekintettel arra, hogy a Kúria döntése az eljárás meg­ismétlése folytán nem minősült az ügy érdemében hozott döntésnek, az eljárás pedig az alkotmányjogi panasz előterjesztésének idején változatlanul folyamatban volt – az Alkotmámybíróság egyesbíróként eljárva visszautasította.
      [18] A Kúria Kfv.VI.37.049/2022/6. számú ítéletét az I. rendű indítványozó 2022. július 12. napján vette át, az indítványozók pedig beadványukat 2022. szeptember 8. napján, határidőben adták postára.

      [19] 2.2. A Kúria Kfv.VI.37.049/2022/6. számú ítéletével összefüggésben az I. rendű indítványozó a jogorvoslati lehe­tőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az I. rendű indítványozó, mint az alkotmányjogi panaszra okot adó per felperese, jogosultnak és érintettnek tekinthető. Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panaszra okot adó eljárás tárgya a II. rendű indítványozó kötelező védőoltásának be­adása volt, ezért az Abtv. 27. § (2) bekezdésének megfelelően a II. rendű indítványozó indítványozói jogosultsága és érintettsége is megállapítható. Az I. rendű indítványozó a II. rendű indítványozó törvényes képviseletében is eljárva terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.

      [20] 3. Az Alkotmánybíróság elsőként az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszelemet vizsgálta meg.

      [21] 3.1. Az Alaptörvény II. cikke, III. cikk (2) bekezdése, VII. cikk (1) bekezdése, XVI. cikk (1) és (2) bekezdései, XX. cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése az alkotmányjogi panasz szempontjából Alaptörvényben biztosított jogoknak tekinthetőek, ekként azokra (az egyéb feltételek teljesülése esetén) alapozható alkotmányjogi panasz.
      [22] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint azonban az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése nem tartalmaz az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot {lásd például: 3349/2021. (VII. 23.) AB végzés, Indokolás [34]}, ekként az alkotmányjogi panasz ezen elemében nem teljesíti az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti követelményt.
      [23] Az Alkotmánybíróság rögzíti továbbá, hogy gyakorlata következetes a tekintetben, hogy az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a közigazgatási aktusok közvetlen vizsgálatára, ha azokkal szemben biztosított a bírósági jogorvoslat lehetősége {3090/2015. (V. 19.) AB határozat, Indokolás [22]}. Nincs akadálya ugyanakkor annak, hogy az Alkotmánybíróság egy bírói döntés alaptörvény-ellenességét állapítsa meg az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelme miatt, ha a bíróság helybenhagy egy jogszabálysértő közigazgatási határozatot, ezzel mintegy „elfogadva” az alaptörvény-ellenességet {3071/2017. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [12]}. Ebből ugyanakkor az is következik, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmét csak áttételesen, az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntésen keresztül állapíthatja meg. Figyelemmel az alkotmány­jogi panasz tartalmára, mely alapvetően a bíróságok alaptörvénysértését állítja, valamint figyelemmel a támadott bírói döntések megállapításaira, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állító panaszelemet az Alkotmánybíróság tartalma szerint bírálta el és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése keretei között értékelte.

      [24] 3.2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § szerinti követelményeknek megfelelő alkotmányjogi panaszt – egyéb feltételek megléte mellett – abban az esetben fogadja be, amennyiben az határozott kérelmet tartalmaz. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja értelmében a kérelem akkor határozott, ha megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az e) pont értelmében pedig a kérelemnek egyértelmű indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
      [25] Az indítvány Alaptörvény II. cikke, III. cikk (2) bekezdése, VII. cikk (1) bekezdése, XVI. cikk (1) és (2) bekezdései, XX. cikk (1) bekezdése sérelmét állító elemei tekintetében az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozók alkotmányjogilag értékelhető érveléssel nem fejtették ki, hogy meglátásuk szerint mi és mennyiben okozza a fenti alapjogok vélt sérelmét. A megsérteni vélt alaptörvényi rendelkezések sérelmének állítása önmagában (adott esetben a támadott bírói döntés, illetőleg az annak alapjául szolgáló tényállás puszta megismétlésével, annak az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével való érdemi, tartalmi összekapcsolás nélkül) nem alapozza meg az alkotmányossági vizsgálatot, ehhez az is szükséges, hogy az indítványozók bemutassák a támadott bírói döntés és a megjelölt alaptörvényi rendelkezések tartalma közötti ellentétet, azaz a támadott ítélet által okozott alapjogi sérelmet.
      [26] Alkotmányossági összefüggéseket bemutató, érdemi vizsgálatot megalapozó indokolást a hivatkozott alapjogok tekintetében az indítvány ugyanakkor nem tartalmaz, az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ­pedig alkotmányjogilag értékelhető indokolás hiányában ezen indítványi elemek nem felelnek meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelménynek, és ekként nem alkalmasak érdemi elbírálásra {lásd például: 3022/2022. (I. 13.) AB végzés, Indokolás [20]}.
      [27] Az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti követelményének ugyanakkor a XXVIII. cikk (1) bekezdése állított sérelmével összefüggésben eleget tesz.

      [28] 3.3. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
      [29] Az I. rendű indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való joga az indítvány szerint amiatt sérül, hogy az alperes a kereset benyújtását követően „szelektálva” küldte meg az iratokat a bíróságnak, amit a bíróság „hall­gatólagosan elfogadott”. A bírósági ítéletben elmaradt továbbá mindkét fél álláspontjának a részletes ismerte­tése, továbbá sérült a kereseti kötöttség elve, valamint az indokolási kötelezettség is. Az I. rendű indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát sértette az a körülmény is, hogy őt a közigazgatási perben pervesztességére tekintettel az alperes állami szerv olyan költség megfizetésére kötelezte, amely költség valójában a közigazgatási perrel összefüggésben álláspontja szerint nem is keletkezett.
      [30] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel, tekintettel az Alkotmánybíróság tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal kapcsolatos, kimunkált gyakorlatára. Az Alkotmánybíróságnak ezért az Abtv. 29. §-ának megfelelően azt kellett a továbbiakban vizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panaszban foglaltak alapján megállapítható-e a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye.
      [31] Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az indítványozók olyan tényállás-megállapítási, bizonyíték-értékelési, törvényességi, illetve jogszabály-értelmezési kérdéseket kifogásolnak, amelyek vizsgálata törvényességi és nem alkotmányos­sági kérdés, ekként az Abtv. 29. §-a alapján nem tartoznak az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Mindezekkel összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat tartja fontosnak külön is kiemelni.
      [32] „Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányos­sági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]} Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelöl­heti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvos­lati eszközzel már nem orvosolható {3352/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}. Önmagában az a tény, hogy az indítványozók valamely kérdésben nem osztják az ügyben eljáró hatóságok, illetőleg bíróságok jogi álláspontját, még nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, függetlenül az indítványozók érveinek helytállóságától vagy azok esetleges helytelenségétől.
      [33] Az Alkotmánybíróság a Kúria a döntését megvizsgálva arra az álláspontra jutott, hogy a bíróság a felek állápontját kellő részletességgel ismertette és a döntést megfelelően meg is indokolta. A Kúria döntésében azt is kiemelte, hogy a megismételt alperesi eljárás és az alperesi határozat jogszerűtlenségét állító kifogások – a kezelőorvos ügyfélkénti bevonásának elmaradása, a szakértő kirendelésének mellőzése, az Eütv. rendelkezéseinek téves alperesi értelmezése – a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatók. .A felülvizsgálati eljárásban ugyanis az első­fokú ítélet jogszerűségét, illetőleg a kúriai joggyakorlatnak való megfelelését kell vizsgálni. Nem lehet a felülvizsgálat tárgya olyan jogkérdés, amire az elsőfokú eljárásban nem hivatkoztak, ezáltal arról az elsőfokú bíróság állást sem foglalt (Kúriai ítélet, Indokolás [34]).
      [34] A Kúria hangsúlyozta továbbá, hogy az I. rendű indítványozó állításával szemben az elsőfokú bíróság nem orvosszakmai kérdésben foglalt állást, amikor azt állapította meg, hogy a kezelőorvosi vélemény az alapperben kirendelt igazságügyi szakértő kiegészített szakvéleménye tükrében aggályos, azt ugyanis arra tekintettel rögzítette az ügyben eljáró bíróság, hogy az alperes szakmai alapokon álló közigazgatási határozatának jogszerű­sége szakértő által készített szakvéleménnyel dönthető meg. A kezelőorvosi véleményt jellegénél fogva nem tartotta ugyanis alkalmasnak a Szegedi Tudomány Egyetem Általános Orvosi Kar Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Igazságügyi Orvostani Intézetigazságügyi orvosszakértői által kiadott kiegészített szakvéleményben foglaltak megdöntésére. Ezzel lényegében – összhangban az irányadó és az elsőfokú ítéletben hivatkozott ­kúriai jog­gyakorlattal – azt mondta ki, hogy az igazságügyi orvosszakértői vélemény csak egy, a vele tudományos megalapozottságában összemérhető szakértői véleménnyel lett volna megdönthető. Az I. rendű indítványozó ­azonban szakértő kirendelését külön felhívásra sem indítványozta. Ennek hiányában a kereseti állítás bizonyítatlansága állt fenn, amelynek egyenes következménye a kereset elutasítása (Kúriai ítélet, Indokolás [52]). Az eljáró bíróságok ennek megfelelően az indítványozó álláspontjával szemben nem a tudományos bizonytalanság terhét telepítették az indítványozóra, hanem azt állapították meg, hogy az indítványozó a számára egyébként az eljárásjogi szabályok keretei között rendelkezésre álló bizonyítási eszközök segítségével (és nem pedig az indít­ványozó által állítottak szerint a tudományos bizonyosság mércéje szerint) nem tudta a kereseti kérelmében foglaltakat bizonyítani. Annak vizsgálata pedig, hogy az igazságügyi orvosszakértői vélemény tartalmából pontosan milyen jogi következtetéseket lehet levonni, olyan tényállás-megállapítási és bizonyíték-értékelési kérdés, melyet az Alkotmánybíróság (nem lévén negyedfokú bíróság) nem vonhat magához.
      [35] Az Alkotmánybíróság e körben végezetül arra is utal, hogy az indítványozók alkotmányjogi panaszukban olyan további eljárási szabálytalanságokat is sérelmeztek, melyek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét el nem érő, kirívóan súlyos, nyilvánvalóan önkényes, a bírói döntést érdemben befolyásoló jogalkalmazási hiba hiányában még az indítványozók érveinek helytállósága esetén is legfeljebb törvénysértésként, és nem alap­törvény-­sértésként értékelhetőek. Az indítványozók ugyanakkor alkotmányjogi panaszukban nem jelöltek meg olyan elemet, amelyre tekintettel az indítványozó állításainak (egyébként ugyancsak nem igazolt) helyt­állósága esetén az adott esetben fennálló törvénysértés elérte volna az alaptörvény-ellenesség kételyének szintjét {hasonlóan például: 3125/2023. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [19]}. Az Alkotmánybíróság pedig e körben azt is megjegyzi, hogy a Kúria alkotmányjogi értelemben véve kellő részletességgel támasztotta alá döntésének jogi indokait, beleértve azt is, hogy a felülvizsgálati eljárás keretében egyes elemek vizsgálatát a Kúria eljárási okokból miért nem végezhette el (Kúria ítélete, Indokolás [34]).
      [36] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítvány a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állító elemei sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, sem pedig alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vetnek fel, ezért az indítvány ebben a vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos követelmények egyikének sem.

      [37] 4. Az Alkotmánybíróság ezt követően az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panaszelemet vizsgálta meg. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz esetén feltétel, hogy az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet Alaptörvényben biztosított jogának sérelme az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-­ellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be.
      [38] Az Eütv. 57. § (2a) bekezdésének, valamint az R. 5. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazására a Kúria ítéletének meghozatala során nem került sor, azokat az elsőfokon eljáró Szegedi Törvényszék sem alkalmazta, az indítványozók a bizonyítás költségeit megelőlegezésével, valamint az illeték és egyéb perköltségek megfizetésével kapcsolatos panaszukkal összefüggésben pedig konkrét jogszabályi rendelkezést nem jelöltek meg, ekként az Alkotmánybíróság a fenti indítványi elemeket jelen eljárásában nem vizsgálhatta {hasonlóan: 3369/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [21]}. Az Eütv. 58. § (3) és (3a) bekezdései a Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban alkalmazásra kerültek, ekként az alkotmányjogi panasz ebben az elemében teljesíti az Abtv. 26. § (1) bekezdése törvényi követelményét.
      [39] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszok benyújtásának további törvényi feltétele [Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pont, 52. § (1b) bekezdés b) pont], hogy az indítványozó valamely Alaptörvényben biztosított joga sérelmére hivatkozzon. Az indítványozók az Eütv. 58. § (3) bekezdésének, valamint az Eütv. 58. § (3a) bekezdésének sérelmét az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésével, II. cikkével, III. cikk (2) bekezdésével, VII. cikk (1) bekezdésével, X. cikk (2) bekezdésével, XVI. cikk (2) bekezdésével, XXIV. cikk (1) bekezdésével, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésében állították.
      [40] Ahogy fentebb, az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz elbírálása körében az Alkotmánybíróság már megállapította, az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése nem tartalmaz az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot, ekként önmagában nem lehet alapja alkotmányjogi panasznak {lásd például: 3349/2021. (VII. 23.) AB végzés, Indokolás [34]}. Az indítvány tehát ezen elemében nem teljesíti az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pontja szerinti követelményt.
      [41] Az I. rendű indítványozó kifejti, benne az a lelkiismereti meggyőződés alakult ki, hogy a gyermekét a kötelező oltások alól mentesítenie kell. Meglátása szerint az államnak az Alaptörvény X. cikke és VII. cikke alapján is semlegesnek kellett volna maradnia, azonban a bíróságok a bizonyítási teher megfordításával mindent meg­tettek annak érdekében, hogy ezen meggyőződése mellett ne tudjon kiállni, amivel – tekintettel arra, hogy emberi méltóság érvényesülésének a feltétele a lelkiismereti meggyőződéshez való jog biztosítása – súlyosan sértették az emberi méltóságát, lelkiismereti szabadságát, valamint az Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdésben megfogalmazott azon jogát, miszerint szülőként jogában áll a gyermekének adandó nevelést megválasztani. Álláspontja szerint a II. rendű indítványozó oltásra kötelezése nem más, mint orvosi kísérletre való kényszerítés, illetve a gyógyszergyártói érdekeknek az emberi élet, emberi méltóság elé helyezése.
      [42] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozók sérelmének lényege az életkorhoz kötött védő­oltások kötelező jellege. Az Alkotmánybíróság a kötelező védőoltások alkotmányjogi vetületével először a 39/2007. (VI. 20.) AB határozatban foglalkozott részletesen. A határozat rögzítette, hogy „[t]ekintettel a természettudományos előfeltevésekre, az […] előírt, életkorhoz kötött védőoltások alkalmas és szükséges eszköznek minősülnek egyfelől a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének biztosításához, másfelől az egész társadalom fertőző betegségekkel, járványokkal szembeni védelméhez” [39/2007. (VI. 20.) AB határozat, ABH 2007, 464, 487]. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy „az alkotmánybírósági eljárás során nem kérdőjelezhető meg, hogy a védőoltások (köztük az életkorhoz kötött védőoltások) az em­beri szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését szolgálják. Tehát egyfelől az egyént (a gyermeket) védik a fertőzéstől, másfelől az egész társadalmat a járványok megjelenésétől” [39/2007. (VI. 20.) AB határozat, ABH 2007, 464, 485]. Kimondta továbbá, hogy „jelen ügyben nem az a kérdés, hogy döntésképes felnőttek visszautasíthatják-e a saját és mások egészségét védő oltásokat, hanem az, hogy megtehetik-e ezt gyermekeik nevében. A különbség azért alapvető, mert – az Alkotmány 67. § (1) bekezdése alapján nemcsak a családnak, hanem az államnak is biztosítania kell a gyermekek számára azt a védelmet és gondoskodást, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükhöz szükséges. Ezért az államnak akár a szülőkkel szemben is védelmeznie kell a gyermekek önálló érdekeit. Mivel a védőoltások az érintett egyén és a társadalom többi tagjának egészségét védik, a gyermekeknek érdekük fűződik ahhoz, hogy megkapják az életkorhoz kötött védőoltásokat. Továbbá a gyermekközösségek tagjainak érdekük fűződik ahhoz, hogy a közösség tagjai minél nagyobb számban legyenek immunizáltak.” [39/2007. (VI. 20.) AB határozat, ABH 2007, 464, 493]
      [43] Az Alkotmánybíróság ezen megállapításait az Alaptörvény hatálybalépését követően a 3080/2019. (IV. 17.) AB határozatában is irányadónak tekintettel (lásd különösen az Indokolás [41]–[43] bekezdéseit). Az Alkotmánybíróság jelen alkotmányjogi panasz alapján nem látott okot a korábban tett elvi jellegű megállapításainak felülvizsgálatára; ellenkezőleg, kifejezetten megerősíti, hogy az alkotmánybírósági eljárás során nem kérdő­jelezhető meg, hogy a védőoltások (köztük az életkorhoz kötött védőoltások) az emberi szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését szolgálják. Tehát egyfelől az egyént (a gyermeket) védik a fertőzéstől, másfelől a gyermeket körülvevő kisebb közösséget, valamint az egész társadalmat a járványok megjelenésétől {3080/2019. (IV. 17.) AB határozat, Indokolás [43]}.
      [44] Jelen ügyben az indítványozók a lelkiismereti szabadság korlátozásán túlmenően nem fejtették ki, hogy a megjelölt Alaptörvényben biztosított jogok sérelme álláspontjuk szerint miben áll az Eütv. 58. § (3) és (3a) bekezdéseit érintően. Ezért az indítvány kapcsán azt kellett megállapítani, hogy az indítványozó nem hivatkozott olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességre az Alaptörvény II. cikkével, III. cikk (2) bekezdésével, VII. cikk (1) bekezdésével, X. cikk (2) bekezdésével, XVI. cikk (2) bekezdésével, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban, amelyet az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálat tárgyává tudott volna tenni. Mivel tehát az indítványozók nem támasztották alá alapjogi érvekkel, hogy az Eütv. 58. § (3) és (3a) bekezdései miért járnak az általuk hivatkozott Alaptörvényben biztosított jogok sérelmével, megállapítható, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának.

      [45] 5. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapulvételével az alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 5. §-a alapján el­járva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében foglaltakra is, visszautasította.
          Dr. Salamon László s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szabó Marcel s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          09/20/2022
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint aimed at establishing the lack of conformity with the Fundamental Law and annulling the judgement No. Kfv.VI.37.049/2022/6 of the Curia (granting local protection to a real property)
          Number of the Decision:
          .
          3331/2023. (VI. 21.)
          Date of the decision:
          .
          06/06/2023
          .
          .