Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00167/2016
Első irat érkezett: 01/28/2016
.
Az ügy tárgya: a Kúria Kfv.II.37.414/2015/8. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (iskolai szegregáció)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 02/04/2016
.
Előadó alkotmánybíró: Balsai István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Kfv.II.37.414/2015/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmesítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó törvényes képviselője átiratkozási kérelmet nyújtott be a pilisjászfalui általános iskolába arra hivatkozva, hogy a lakóhelye szerinti körzetes piliscsabai iskola szegregált intézmény, amit az is bizonyít, hogy az iskolában 2015-ben az Emberi Erőforrás Miniszter megtiltotta az első osztály indítását. Az éves kompetencia felmérések alapján az iskolai tanulók teljesítménye messze elmarad az országos átlagtól, az iskola 47 tanulója közül 47 hátrányos helyzetű. A településen működő két másik (egyházi, illetve német nemzetiségű) iskola nem állami fenntartású, köteles beiratkozású iskola, tehát nem köteles a körzetes gyerekek felvételére. Az indítványozó átiratkozási kérelmét első fokon a pilisjászfalui iskola, másodfokon a KLIK utasította el, bírósági felülvizsgálat során a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságis elutasította keresetét, a jogerős bírói döntést a Kúria hatályában fenntartotta. Az indítványozó szerint sérült a gyermek oktatáshoz való joga, a döntés a hátrányos megkülönböztetés tilalmába esik, illetve sérülnek az Alaptörvénynek a gyermek mindenek felett álló érdekét érvényesítő rendelkezései is (XVI. cikk (1)-(2) bekezdései). Érvelése szerint alaptörvény-ellenes a bírói döntés azért is, mert a bíróságok nem végezték el a gyermek diszkriminációmentes oktatáshoz való joga, illetve az oktatáshoz való könnyebb hozzáférés közötti alapjogi tesztet, de az alapjogi kollízió nézete szerint egyébként is látszólagos, mert a lakóhely szerinti iskolában történő oktatás igénybevétele - az iskola szegregáltsága miatt és amiatt, hogy a településen nincs a diszkrimináció mentes oktatás követelményének eleget tévő oktatási intézmény - nem lehet alkotmányos hivatkozás. Sérelmezi továbbá, hogy a Kúria a szegregáció tilalmát tévesen értelmezte, és annak nem megfelelő bizonyításának hiányát a panaszos terhére rótta..
.
Támadott jogi aktus:
    a Kúria Kfv.II.37.414/2015/8. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XI. cikk
XV. cikk (2) bekezdés
XVI. cikk (1) bekezdés
XVI. cikk (2) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_167_0_2016_inditvany_anonim.pdfIV_167_0_2016_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3148/2016. (VII. 22.) AB végzés
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: alkotmányjogi panasz; érintettség (alkotmányjogi panasz eljárásban); és gondoskodáshoz való joga; gyermek mindenek felett álló érdeke; határozott kérelem (mint az indítvánnyal szembeni követelmény); iskolai szegregáció; iskolaválasztás
    .
    A határozat kelte: Budapest, 07/05/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.06.21 10:00:00 Teljes ülés
    .
    A határozat szövege (pdf):
    3148_2016 AB végzés.pdf3148_2016 AB végzés.pdf
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Szívós Mária alkotmánybíró párhuzamos indokolásával, valamint dr. Czine Ágnes, dr. Sulyok Tamás és dr. Varga Zs. András alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.II.37.414/2015/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria Kfv.II.37.414/2015/8. számú ítéletével szemben.
      [2] Az indítványozó – mint gyermeke törvényes képviselője – átiratkozási kérelmet nyújtott be a pilisjászfalui általános iskolába, arra hivatkozva, hogy a lakóhely szerinti körzetes piliscsabai iskola szegregált intézmény.
      [3] Kérelmét első fokon a pilisjászfalui iskola, másodfokon a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Pilisvörösvári Tankerület is elutasította. A bírósági felülvizsgálat során a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ugyancsak elutasította keresetét, a jogerős bírói döntést pedig a Kúria hatályában fenntartotta.
      [4] A Kúria nem találta megalapozottnak azt a felperesi állítást, hogy a hatóság nem foglalkozott a szegregáció lehetőségével, mivel a két iskola adottságait egybevetette, és választ adott a felperes szegregációra vonatkozó felvetésére is. E körben a Kúria megjegyezte, hogy a szabad iskolaválasztási jog nem jelent korlátlan választási lehetőséget, a körzetes iskolát kivéve nem teremt alanyi jogot egy meghatározott iskolába való felvételre. A ­Kúria álláspontja szerint – a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben – az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy nem sérült sem a gyermekek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény 3. cikke (a továbbiakban: ENSZ egyezmény), sem az Alaptörvény XVI. cikkének (1) és (2) bekezdése, sem a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) rendelkezései. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) rendelkezéseinek vélt sérelme tekintetében a Kúria rámutatott, hogy „a felperes az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál eljárást nem kezdeményezett, a jelen ügyben a hatósági eljárásban ilyen kifogást nem is tett, e kérdés ott fel sem merült, míg a bírósági eljárásban e körben bizonyítást nem kért, így állítását nem igazolta.”

      [5] 2. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, kérve a Kúria Kfv.II.37.414/2015/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
      [6] Az indítványozó álláspontja szerint a megjelölt ítélet sérti az Alaptörvény XI. cikkét, a XV. cikk (2) bekezdését, illetve a XVI. cikk (1) és (2) bekezdéseit, több gyermekjogi és diszkriminációt tiltó nemzetközi egyezményt, valamint az Nkt. és az Ebktv. egyes rendelkezéseit a bizonyítási teher és a jogellenes elkülönítés tilalma tekintetében.

      [7] 3. Az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem befogadható.

      [8] 3.1. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai feltételeit vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy a határidőben előterjesztett alkotmányjogi panasz benyújtásra jogosulttól, azaz az alapügy felperesétől származik [Abtv. 51. § (1) bekezdés], és az indítvány határozott kérelmet tartalmaz a megjelölt bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés].

      [9] 3.2. Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság formai feltételeinek vizsgálatát követően az alkotmányjogi panasznak az Abtv. 27. § és 29. §-a szerinti tartalmi követelményeit vizsgálta.
      [10] Az eljárás során az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette [Abtv. 27. § b) pont]. Az Abtv. 27. § a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti.
      [11] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

      [12] 3.3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt rámutat, hogy az Abtv. 27. §-ából következően nem tekinthető a bírósági szervezetrendszer egyik felülbírálati fórumának, és valójában e hatásköre is – az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül – az Alaptörvény védelmét biztosítja [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés]. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére. Ellenkező esetben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.
      [13] Az Alkotmánybíróság jogköre – a fentiekben hivatkozottak szerint – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Következésképpen a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.

      [14] 4. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában hivatkozott olyan vélt jogszabálysértésekre és bizonyítékokra is, amelyeket már a bírósági eljárás során előadott és azokat az eljáró bíróságok elbírálták.
      [15] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az e körben előadott aggályok a bizonyítékok bírói mérlegelésével és szakjogi ténymegállapításaival összefüggésben merültek fel, tehát tartalmilag bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára irányulnak, amelyre az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel.
      [16] Bár az indítványozó az Alaptörvény nemzetközi szerződések, valamint az Alaptörvény több rendelkezésének sérelmét is megjelölte, ugyanakkor az Alkotmánybíróság által értékelhető, kifejezetten alkotmányjogi érvelésnek tekinthető indokolást ezek tekintetében nem adott elő és a bírói döntések érdemével kapcsolatosan sem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne figyelembe venni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.

      [17] 5. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved.
      [18] Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és f) pontja alapján – visszautasította.
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnökhelyettese
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Pokol Béla s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          [19] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 66. § (3) bekezdésében biztosított jogköröm alapján a következő párhuzamos indokolást csatolom az Alkotmánybíróság határozatához.
          [20] Az alkotmányjogi panasz tárgyában hozott visszautasító végzéssel egyetértek, azonban úgy vélem, hogy a visszautasító végzés indokolásában szükség lett volna rámutatni a következőkre is.

          [21] 1. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Pilisvörösvári Tankerülete – mint másodfokú közigazgatási hatóság – kiemelte az általa hozott határozatban, hogy a Pest Megyei Kormányhivatal által a 2014/2015. tanévre meghatározott iskolai felvételi körzethatárok kijelölésénél a Piliscsaba Nagyközség közigazgatási határán belül élők vonatkozásában további két általános iskolát is kijelölt körzetes iskolaként.
          [22] A panaszos – a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek törvényes képviselője – pedig nem valószínűsítette azt, hogy gondoskodna gyermeke másik településre való utaztatásáról, és ezáltal biztosítaná gyermeke tankötelezettségének teljesítését.
          [23] A határozatot felülvizsgáló közigazgatási bíróság is ezért erősítette meg ítéletében, hogy az átjelentkezési kérelem elbírálásának legnagyobb súllyal figyelembe vett körülménye – elsősorban a gyermek érdekére tekintettel – az volt, hogy a szülők által választott iskola másik településen van (5 km-re), valamint arra is tekintettel volt, hogy a gyermek, a lakóhelyén található két másik iskolába is beíratható lett volna.

          [24] 2. Az eljáró bíróságok azt is helyesen állapították meg, hogy az Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdése alapján egy szülőnek sincsen alanyi joga arra, hogy egy meghatározott iskolába nyerjen felvételt gyermeke.

          Budapest, 2016. június 5.
          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró különvéleménye

          [25] Nem értek egyet a végzés rendelkező részével. Álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak az indítványt be kellett volna fogadnia, és azt követően el kellett volna végeznie a támadott döntés Alaptörvénnyel való összhangjának az érdemi vizsgálatát.
          [26] A végzés az indítvány befogadásának alapvetően két akadályát nevesíti. Elsősorban megállapítja, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában „vélt jogszabálysértésekre és bizonyítékokra” hivatkozik. Másodsorban rögzíti, hogy az indítványozó nem adott elő „az Alkotmánybíróság által értékelhető, kifejezetten alkotmányjogi érvelésnek tekinthető indokolást”, továbbá „a bírói döntések érdemével kapcsolatosan sem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne figyelembe venni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét”.
          [27] El tudom fogadni a végzés elsősorban megfogalmazott kifogásait és az indítvány ezzel összefüggő elemeiben a visszautasítást. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján ugyanis az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik felhatalmazással.
          [28] Úgy vélem ugyanakkor, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. rendelkezéseiből szükségszerűen nem következő feltételeket támasztva, indokolatlanul utasította vissza az indítvány érdemi vizsgálatát a másodsorban meg­fogalmazott kifogások kapcsán. Álláspontom az alábbi érveken alapul.
          [29] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontján alapuló és az Abtv. 27. §-ában rögzített alkotmánybírósági hatáskör az egyedi ügyekben született bírói döntések alkotmányossági vizsgálatának speciális jogorvoslati eszköze. Arra biztosít lehetőséget, hogy az indítványozó közvetlenül a bírói döntés ellen terjessze elő alkotmányjogi panaszát, amennyiben kifejezetten a döntés és nem az annak alapjául szolgáló jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-elleneségét állítja. Az egyéni alapjogvédelem rendszerének ezen új eleme, az Abtv. 27. §-án alapuló hatáskör gyakorlása új megközelítés kialakítását igényli az Alkotmánybíróság vizsgálatában az alkotmányjogi panasznak a normakontrollal egybekötött válfaját érintően kialakult gyakorlathoz képest.
          [30] Az új eszközzel az Alkotmánybíróság óvatosan bánik, az Abtv. 27 §-ára alapított indítványok befogadásával kapcsolatos gyakorlata még alakulóban van. Figyelemmel arra a tényre, hogy a jogalkotó ezen hatáskör biztosításával az alapjogvédelem új korszakát nyitotta meg, és ez a hatáskör a testület jellegadó funkciójává vált, különös jelentősége van annak, hogy az Alkotmánybíróság ezt a gyakorlatot miként alakítja. Épp ezért tartom fontosnak, hogy minden olyan esetben, amely a gyakorlat alakításának az irányát befolyásolhatja, különös figyelem irányuljon az Alkotmánybíróság döntésének a megállapításaira. Úgy vélem, hogy a jelen végzés ezen esetek közé sorolható.
          [31] Az Abtv. rendelkezései az alkotmányjogi panasz előterjesztőjével szemben számos követelményt nevesítenek. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés alapján az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A törvényhely pontosan meghatározza azt is, hogy a kérelem mikor, mely tartalmi elemek megléte esetén tekinthető határozottnak. Ezen kritériumok közül a visszautasítás jelen esetben nevesített indokai alapján a következők bírnak relevanciával. A kérelem – egyebek mellett – akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az eljárás megindításának az indokait és alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének a lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. További kritérium, hogy az indítványozó határozza meg az Alaptörvény, illetve a nemzetközi szerződés megsértett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Végül elvárás, hogy az indítvány tartalmazzon indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével vagy a nemzetközi szerződéssel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont].
          [32] A konkrét esetben előterjesztett indítvány álláspontom szerint olyan érvelést tartalmaz, amely kellően tartalmas ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság értékelésének alapjául szolgáljon. Az indítványozó jogi képviselője 9 oldal terjedelmű beadványában az érintett hazai jogszabályi rendelkezések és a nemzetközi jogi követelmények pontos megjelölésén túl részletesen bemutatta az ügy előzményeit, ismertette a tényállást és ezt követően kifejtette az alkotmányjogi panasz előterjesztésének az indokait. Ennek keretében megjelölte a megsérteni vélt jogokat és érdekeket, kifejtette az állított alapjogi jogsérelem lényegét, és megindokolta, hogy mindezek alapján a támadott bírói döntés miért alaptörvény-ellenes. Ezért nem tudom elfogadni az indítvány visszautasítását azon az alapon, hogy az nem tartalmaz az Alkotmánybíróság által értékelhető érvelést.
          [33] A végzés ezen felül véleményem szerint olyan elvárást fogalmaz meg az indítványozóval szemben, amely az Abtv. rendelkezéseiből nem következik. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja értelmében ugyanis az indítványnak tartalmaznia kell, hogy a bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Ehhez képest többlet elvárás azt megkövetelni, hogy a magyarázat olyan tartalmú legyen, amely pontosan körülír valamely alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy felveti a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. Ez utóbbi feltételek fennállását az Abtv. 29. §-a értelmében az Alkotmánybíróság köteles az ügy valamennyi körülményét figyelembe véve megvizsgálni. Úgy vélem ezért, hogy jelen esetben az Alkotmánybíróság alaptalan többletkövetelményt támasztott az indítványozóval szemben, és az indítványt részben ezen követelmény teljesítésének a hiánya miatt utasította vissza. A döntéssel így a másodikként jelölt visszautasítási ok alapján sem tudok egyetérteni.
          [34] Fontosnak tartom, hogy az Alkotmánybíróság nagy körültekintéssel alakítsa az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontján és az Abtv. 27. §-án alapuló hatáskörének a gyakorlását, és kellő alapossággal fontolja meg az arra alapított döntéseit ugyanúgy, mint ezen döntések indokait. A döntéshozatal során ugyanis ki kell iktatnia az új hatáskör gyakorlásában szükségszerűen megjelenő bizonytalanságokat, elejét venni a következetlenségnek és a hatáskört olyan módon alkalmazni, amely illeszkedik annak valódi tartalmához és jelentőségéhez.
          [35] A fentiek alapján azt gondolom, hogy a jelen alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróságnak be kellett volna fogadnia és az indítványozó érvei alapján lefolytatnia a bírói döntés és az Alaptörvény XI. cikke, XV. cikk (2) bekezdése és XVI. cikk (1) és (2) bekezdései összhangjának az érdemi vizsgálatát.

          Budapest, 2016. július 5.
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Sulyok Tamás alkotmánybíró különvéleménye


          [36] Nem értek egyet azzal, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.II.37.414/2015/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította.
          [37] Az indítványban foglaltak szerint az indítványozó azért kívánta a körzetestől eltérő (a szomszédos településen található) általános iskolába átíratni a gyermekét, mert úgy vélte, hogy a körzetes iskola szegregált: a tanulók mindegyike hátrányos helyzetű és csaknem 100%-ban roma származású. Az indítványozó szintén roma származású gyermekének fejlődését, nevelését azonban véleménye szerint jobban szolgálná egy, a kompetencia-felmérések szerint magasabb színvonalú oktatást nyújtó, ráadásul integrált intézmény, ahol roma és nem roma származású diákok együtt tanulnak.
          [38] Az indítványozó az átiratkozási kérelem elutasításával összefüggésben pontosan körülírt alaptörvény-ellenességre hivatkozott: alapvető jog [Alaptörvény XI. cikk (1)–(2) bekezdés, XVI. cikk (1)–(2) bekezdés] tekintetében állított hátrányos megkülönböztetést, és kérelmét világos, egyértelmű, megítélésem szerint alkotmányjogilag releváns indokokkal támasztotta alá. Bár az Alaptörvény egyetlen szülőnek sem garantálja, hogy a gyermeke egy meghatározott iskolába felvételt nyerjen, azonban az alapvető jogok tekintetében történő diszkrimináció nemcsak a jogalkotó, hanem a jogalkalmazó számára is tiltott, alaptörvény-ellenes lenne.
          [39] A többségi döntéssel ellentétben úgy vélem, hogy az alkotmányjogi panasz nem szenved befogadhatósági akadályban, mivel az ügy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét veti fel. Az indítványt ezért az Alkotmánybíróságnak be kellett volna fogadnia, és érdemben meg kellett volna vizsgálnia.

          Budapest, 2016. július 5.
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Varga Zs. András alkotmánybíró különvéleménye


          [40] Nem értek egyet az alkotmányjogi panasz befogadása visszautasításának az indokával, és nem értek egyet a panasz befogadása visszautasításával sem.
          [41] Az indokolás 4. pontja utolsó mondta értelmében a panasznak az Alaptörvény XI. cikke és a XVI. cikk (1) és (2) bekezdése sérelmére alapított része „az Alkotmánybíróság által értékelhető, kifejezetten alkotmányjogi érvelésnek tekinthető indokolást” nem adott elő.
          [42] A kilenc oldal terjedelmű indítvány a panaszra okot adó konkrét ügy megfelelő ismertetése mellett részletes, és alkotmányjogi szempontból a panasz befogadásához elegendő indokolást tartalmaz.
          [43] A panasz tartalmazza, hogy abban az iskolában, amelyből a gyermeket más iskolába átíratni kívánták, megtiltotta az oktatásért felelős miniszter, hogy a 2015/2016-os tanévben új első osztály induljon. A panasz utal arra is, hogy a panaszoson kívül közel azonos időszakban még tíz másik gyermek szülője kérte az iskolából átvételét a környező iskolák valamelyikébe. A panasz szerint valamennyi gyermek átiratkozását elutasította a Tankerület, az első fokon eljárt Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság hat gyermek ügyében állapította meg, hogy jogellenes volt a Tankerület határozata, és utasította új eljárásra a köznevelési intézményt, de mindössze egyetlen gyermeknek sikerült végül a választott iskolában folytatni tanulmányait.
          [44] Az indítványozó szerint „az alkotmányjogi panasz benyújtását az indokolja, hogy az ügyben eljáró közigazgatási szervek és bíróságok az ügyben esetlegesen felmerült alapjogi kollíziót nem oldották fel, a gyerekjogi szempontokat nem érvényesítették, és figyelmen kívül hagyták, hogy tárgyi ügyben mely megoldás szolgálta volna a gyermek mindenekfelett álló érdekét. Ezzel a panaszos oktatáshoz való alapvető jogát a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben megsértették. Az alapjogi kollízió látszólag azzal állt fenn, hogy míg egyrészről a panaszos a gyermeke egyenlő bánásmódhoz való jogára hivatkozott, addig az átvételt elutasító szervek az iskola és lakóhelye közötti távolságra. Lényegében a bíróságnak abban kellett ítéletet mondania, hogy a gyermek diszkriminációmentes oktatáshoz való joga, avagy az oktatáshoz való könnyebb hozzáférés élvez-e előnyt, melyik szolgálja adott ügyben a gyermek mindenek feletti érdekét.”
          [45] Az Alaptörvénynek az indítványban hivatkozott XVI. cikk (1) bekezdése tartalmazza a gyermeknek a jogát a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez, védelemhez és gondoskodáshoz, a (2) bekezdése tartalmazza a szülőknek a jogát a gyermeküknek adandó nevelés megválasztására, ennek tipikus eleme az iskola megválasztása a szülő által. A panasz a szülőknek ezt a jogát véli sérülni a konkrét jogalkalmazás során, és ezt megfelelően, az Abtv. 29. §-ában írt követelményeket kielégítő módon indokolja.
          [46] Véleményem szerint ezért az Alkotmánybíróságnak a panaszt az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján be kellett volna fogadnia, az Abtv. 56. § (4) bekezdése alapján az ügy érdemi elbírálásának lett volna helye. A támadott bírói döntés alaptörvény-ellenességéről vagy a panasz elutasításáról az ügy érdemi elbírálása során lehetett volna megalapozottan állást foglalni.

          Budapest, 2016. július 5.
          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          alkotmánybíró
            .
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            01/28/2016
            .
            Number of the Decision:
            .
            3148/2016. (VII. 22.)
            Date of the decision:
            .
            07/05/2016
            .
            .