A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.I.38.318/2019/2. számú végzése alaptörvény-elleneségének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselő útján (dr. Kővári Gergő Benjámin Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Kővári Gergő Benjámin ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Kvk.I.38.318/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria támadott végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését és (7) bekezdését.
[2] A megelőző eljárásban az indítványozó kérelmezőként vett részt. A Kúria által megállapított tényállás szerint a Pécsi Ítélőtábla a Pk.III.50.029/2019/7. számú végzésével megállapította, hogy a 2019. október 13. napján megtartott helyi önkormányzati polgármester és képviselők választásán Várfölde községben megtartott szavazás a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjába ütközés miatt jogszabálysértő volt. Az ítélőtábla a megtartott szavazást a polgármester-választásról és az egyéni listás képviselő-választásról, továbbá a Várfölde Helyi Választási Bizottságnak (a továbbiakban: HVB) a polgármester-választás, valamint az egyéni listás képviselő-választás eredményét megállapító határozatát megsemmisítette, és a szavazást a polgármester-választás és az egyéni listás képviselő-választás tekintetében megismételtette. Az ismételt szavazást 2019. november 10. napjára tűzte ki.
[3] A megismételt önkormányzati választással kapcsolatban egy természetes személy 2019. november 13-án kifogást nyújtott be a HVB eredmény megállapítására vonatkozó jegyzőkönyvbe foglalt határozata ellen.
[4] A kifogás elbírálása során a Zala Megyei Területi Választási Bizottság (a továbbiakban: TVB) a 93/2019. (XI. 15.) számú határozatában megállapította, hogy a Ve. 221. § (2) bekezdése alapján fellebbezés benyújtására nincsen lehetőség jegyzőkönyvbe foglalt döntés ellen. A Ve. 242. § (1) bekezdése alapján a választási szerv hallgatása miatt kifogás benyújtására van lehetőség, amelyet a felettes választási szerv, a jelen esetben a Zala Megyei Területi Választási Bizottság jogosult elbírálni. Megállapította továbbá, hogy a kérelmezőnek a Ve. 307/N. § (1) bekezdésére való hivatkozása helytálló volt, tekintettel arra, hogy a szavazóköri eredmény összesítését követően további feltételként írja elő a jogszabály a választás eredményének megállapítását. Ezen feladatát ugyanakkor a HVB nem teljesítette, ezért a TVB a szavazóköri jegyzőkönyvek adatai alapján megállapította a polgármester és az egyéni listás képviselő-választás eredményét.
[5] A TVB határozata ellen az indítványozó és egy magánszemély külön-külön nyújtott be fellebbezést, amelyeket a Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) együttesen bírált el. Ennek eredményeként a 487/2019. számú – 2019. november 20-án kelt – határozatával a TVB 93/2019. (XI. 15.) számú határozatát részben megváltoztatta, és a HVB 26/2019. (XI. 10.) számon jegyzőkönyvbe foglalt döntése elleni részében a jogorvoslati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította, a határozat egyéb rendelkezéseit helybenhagyta.
[6] Az NVB döntése ellen az indítványozó bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Kúria a felülvizsgálati kérelem folytán meghozott Kvk.I.38/318/2019/2. számú – 2019. november 28-án kelt – végzésével az NVB 487/2019. számú határozatának felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a támadott részében pedig a felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
[7] A Kúria végzésének indokolásában kiemelte, hogy a Kvk.I.37.597/2014/5. és a Kvk.III.37.503/2014/3. számú döntéseiben is megtestesülő egységes gyakorlata szerint a Ve. 222. § (1) bekezdésében előírt érintettség csak akkor állapítható meg, ha az állított jogsérelem a kérelmező saját jogaira és kötelezettségeire közvetlenül kihat. Az érintettség igazolása a kérelmezőt terheli.
[8] A Kúria a hivatkozott gyakorlata alapján a konkrét ügyben rámutatott: a Pécsi Ítélőtábla Pk.III.50.029/2019/7. számú végzéséből ismert volt, hogy a kérelmező a 2019. évi önkormányzati választásokon polgármesterjelölt volt. A Kúria hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az indítványozó a bírósági felülvizsgálat iránti kérelmét nem ebben a minőségében, hanem polgármesterként terjesztette elő. Azt azonban nem igazolta, hogy a polgármesteri tisztség betöltőjeként mennyiben lenne érintett az önkormányzati választásban, polgármesteri tisztségét mennyiben befolyásolja az NVB 487/2019. számú határozata. A Kúria utalt arra is, hogy az indítványozó azt sem tárta fel, hogy természetes személyi minőségében mennyiben sérült joga, jogos érdeke, illetve jogi helyzete.
[9] A Kúria a kifejtett indokok alapján az indítványozó felülvizsgálati kérelmét a Ve. 222. § (1) bekezdése és 231. § (1) bekezdés a) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
[10] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kérte a Kúria Kvk.I.38.318/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését, mert álláspontja szerint sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését.
[11] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria támadott végzése az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot azért sérti, mert köztudomású – a közhiteles választási névjegyzékben szereplő – tény, hogy az indítványozó polgármesterjelöltként indult a választásokon. A Kúria ugyanakkor erre a tényre nem volt figyelemmel, és ezért sérült az indítványozó tisztességes eljáráshoz való joga.
[12] Az indítványozó a jogorvoslathoz való jog sérelmével összefüggésben arra hivatkozott, hogy a Kúria lényegében azért nem állapította meg az érintettségét, mert kérelmezői minőségét nem polgármester-jelöltként, hanem polgármesterként tüntette fel. Az ügy iratai alapján azonban megállapítható volt jelölti minősége is, amelyet a Kúria figyelmen kívül hagyott. Ennek következtében a jogorvoslat formálissá vált, amely az indítványozó jogorvoslathoz való jogát kiüresítette.
[13] Az indítványozó a jogorvoslathoz való jog sérelmével összefüggésben hivatkozott a XXIII. cikk (1) bekezdésére is, ugyanakkor az Alaptörvény ezen rendelkezésével kapcsolatban nem állította a támadott kúriai végzés alaptörvény-ellenességét.
[14] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[15] 3.1. Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság törvényi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy a határidőben benyújtott indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésén alapuló törvényi feltételeinek csak részben tesz eleget.
[16] Az indítvány ugyanis nem alkalmas érdemi elbírálásra, ha az indítványozó megjelöli ugyan az Alaptörvénynek azt a rendelkezését, amelyet sérülni vél, de nem indokolja meg – a panasz nem tartalmaz részletes érvelést arra vonatkozóan –, hogy az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével miért ellentétes a bírói döntés {3075/2016. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [19]; 3231/2016. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [26]}. Az elégtelen indokolás miatt akadálya az érdemi elbírálásnak az is, ha a támadott bírói döntés és az Alaptörvény megjelölt rendelkezése között nem állapítható meg összefüggés, vagy az alkotmányjogi értelemben nem releváns {3067/2016. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [13]; 3187/2017. (VII. 14.) AB végzés, Indokolás [9]; 3198/2017. (VII. 21.) AB végzés, Indokolás [9]; 3063/2018. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [27]}.
[17] 3.2. Az indítványozó részben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmére hivatkozott, ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg, hogy az indítvány ebben a részében az Abtv. 52. § (1b) bekezdésén alapuló törvényi feltételeknek megfelel-e.
[18] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó tisztességes eljárás (fair trial) olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek a figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes {6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 95.; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [24]; 3003/2019. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [25]}. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelme akkor állapítható meg, ha a lefolytatott eljárás egészében nem felelt meg a tisztességes tárgyalás követelményeinek. Egyes eljárási hibák önmagukban nem feltétlen vezetnek az eljárás „tisztességtelenségére”. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ezért egy eljárás tisztességességét mindig esetről estre lehet csak megítélni, a konkrét ügy körülményeinek figyelembe vételével. Nevesíteni lehet ugyanakkor számos olyan követelményt (részjogosítványt), amelyeknek egy eljárásnak meg kell felelnie ahhoz, hogy tisztességesnek minősüljön {lásd részletesen: 3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [19]}.
[19] Az indítványozó álláspontja szerint ügyében egy köztudomású tény figyelmen kívül hagyása eredményezte a tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelmét. Azt azonban – a hivatkozott alkotmánybírósági gyakorlat alapján – nem indokolta meg, hogy az alkotmányjogi panaszban állított eljárási szabálysértés a tisztességes eljárás mely követelményével áll összefüggésben, és ezáltal nem állapítható meg, hogy a támadott bírói döntés és az Alaptörvény megjelölt rendelkezése között mi az alkotmányjogilag releváns összefüggés. Az Alkotmánybíróság megjegyzi azt is, hogy a Kúria az indítványozó polgármester-jelölti minőségét nem hagyta figyelmen kívül (lásd: a Kúria végzésének [11] bekezdése), hanem az érintettség igazolására vonatkozó törvényi feltételek körében az érintettség kifejezett igazolásának a hiányát állapította meg.
[20] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét pusztán állította, azonban a kérelem nem tartalmazza „az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], illetve az „indítványban foglalt kérelem részletes indokolását” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont].
[21] 4. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {például 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[22] 4.1. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy az alkotmányjogi panasz lényegével és az Alkotmánybíróság feladatával nem összeegyeztethető, ha az Alkotmánybíróság – hasonlóan egy rendes bírósági felülvizsgálati fórumhoz – a bírósági döntések korlátlan felülvizsgálatát végezné pusztán amiatt, mert egy téves döntés érintheti a sérelmet szenvedett fél jogait {3037/2014. (III. 13.) AB határozat, Indokolás [29]–[30]}.
[23] 4.2. Az Alkotmánybíróság a Ve. szabályai alapján több döntésében rámutatott, hogy „a Ve. a jogorvoslat szabályai között az adott ügyben való érintettség fogalmát nem határozza meg, az érintettség fogalom használatával az eljárásban részes felekhez képest más résztvevői körre utal – mely elvi síkon lehet többek között akár akinek jogát, jogos érdekét, jogi helyzetét az ügy érinti –, ezt azonban mindig az adott ügyben, esetről esetre a jogorvoslati kérelmet elbíráló szerv, jelen esetben a Kúria dönti el.” {3081/2014. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [15]; 3082/2014. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [16]; 3097/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [14]}
[24] Az Alkotmánybíróság választási ügyekben a jogorvoslathoz való jog sérelmére alapított alkotmányjogi panaszokkal összefüggésben több esetben rámutatott arra is, hogy a Ve. 222. § (1) bekezdése szerint az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet bírósági felülvizsgálati kérelemmel élhet. Ha az indítványozó panaszában a bíróságnak az ügyben való érintettségével összefüggő megállapításokat kifogásolja, önmagában nem veti fel a bírói döntés alaptörvény-ellenességének a kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem {3294/2018. (IX. 13.) AB végzés, Indokolás [42]–[43]; 3317/2019. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [11]}.
[25] A jelen ügyben a Kúria a végzésének indokolásában kiemelte, hogy választási eljárásban a beadványok előterjesztőinek jogi státusza többféleképpen megnyilvánulhat (pl. jelölt, választó), és egy-egy tényálláshoz ezen eltérő státuszuk függvényében eltérő módon viszonyulhatnak, státuszukból eredő érintettségük az eljárás egyes szintjein eltérő lehet. A Kúria ezért hangsúlyozta, hogy a választási ügyekben „elengedhetetlen a konkrét tényálláshoz igazodó konkrét érintettség vizsgálata”. Ennek a törvényi követelménynek ugyanakkor az indítványozó nem tett eleget, mert érintettségét nem igazolta.
[26] A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével összefüggésben az indítványozó alkotmányjogi panaszában kizárólag a Kúria felülbírálati jogkörébe tartozó mérlegelését kifogásolta. A panaszban megjelölt aggályok a bíróság döntését érintően nem tartalmaznak kifejezetten olyan érvelést, amely alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek minősülne, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatát megalapozná.
[27] 5. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglalt követelményeknek, részben pedig az Abtv. 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Balsai István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
előadó alkotmánybíró
. | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
. |
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |