A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.II.1.230/2021/10. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Czudar Balázs ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben kérte a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Bfv.II.1.230/2021/10. számú végzése, a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.5/2021/43. számú ítélete, valamint a Balassagyarmati Törvényszék 19.B.77/2019/184. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] A Balassagyarmati Törvényszék 2020. október 7. napján kihirdetett 19.B.77/2019/184. számú ítéletével az indítványozót mint I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 176. § (1) bekezdés és (3) bekezdés] és ezért 8 év 6 hónap szabadságvesztésre és Magyarország területéről 10 év kitiltásra ítélte.
[3] A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2021. június 17. napján jogerős 3.Bf.5/2021/43. számú ítéletével mindkét vádlott tekintetében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát 5 év 6 hónapra enyhítette, az indítványozó tekintetében a bűncselekmény minősítésénél a Btk. 176. § (1) bekezdés IV. fordulatára is utalt és egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[4] A Kúria 2022. szeptember 5. napján hozott Bfv.II.1.230/2021/10. számú végzésével az indítványozó által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva az első- és a másodfokú ítéleteket hatályában fenntartotta.
[5] Az indítványozó 2022. november 10. napján jogi képviselője útján az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Bfv.II.1.230/2021/10. számú végzése, a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.5/2021/43. számú ítélete, valamint a Balassagyarmati Törvényszék 19.B.77/2019/184. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése céljából.
[6] Az indítványozó álláspontja szerint megsértették az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt jogait, mert a nyomozás részrehajló volt, továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, mert a bíróságok egyes bizonyítási indítványait nem vették figyelembe, illetve elutasították, továbbá terhére értékeltek – álláspontja szerint – nem bizonyított tényeket, feltételezéseket, késedelmet. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogának és a IV. cikk (1)–(3) bekezdésben foglalt személyi szabadsághoz való jogának sérelmét abban ragadta meg, hogy – számos panasza ellenére – előzetes letartóztatásban volt a büntetőeljárás teljes tartama alatt. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében rögzített egyenlő bánásmódhoz való jogát álláspontja szerint az sértette, hogy letartóztatása fenntartásának okául a bíróság azt jelölte meg, hogy nem rendelkezik magyar lakóhellyel, miközben a magyar lakóhellyel rendelkező más fogvatartottak esetében az enyhébb szabadságkorlátozással járó bűnügyi felügyeletet is alkalmazták. Az indítványozó az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését is megjelölte, de indokolást nem fűzött hozzá.
[7] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés].
[8] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani az ügyben első fokon eljáró bírósághoz címezve. Az indítványozó jogi képviselője 2022. szeptember 12. napján vette át a Kúria Bfv.II.1.230/2021/10. számú végzését és az alkotmányjogi panaszt 2022. november 10. napján nyújtotta be az elsőfokú bíróságnál. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alkotmányjogi panasz határidőben érkezett.
[9] Az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az indítványozó panasza eleget tesz-e az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésben foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek.
[10] Az Abtv. 27. § (1) bekezdésén alapuló indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (Abtv. 27. §), a támadott bírósági határozatok megjelölését [a Kúria Bfv.II.1.230/2021/10. számú végzését, a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.5/2021/43. számú ítéletét, a Balassagyarmati Törvényszék 19.B.77/2019/184. számú ítéletét]. A panasz tartalmazza az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [az Alaptörvény IV. cikk (1)–(3) bekezdést, a XV. cikk (1)–(2) bekezdést, a XXIV. cikk (1) bekezdést, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdést]. Az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz továbbá abban a tekintetben, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg támadott bírósági határozatok alaptörvény-ellenességét és azokat semmisítse meg.
[11] Az indítvány az alábbiak tekintetében nem tesz eleget az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek.
[12] Az indítvány nem tartalmaz alkotmányjogi szempontból értékelhető indokolást az Alaptörvény a IV. cikk (1)–(3) bekezdés, a XV. cikk (1)–(2) bekezdés, és XXVIII. cikk (7) cikk tekintetében. Az indítványozó alkotmányjogi panasza ezért ebben a vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az ilyen indokolás hiánya az indítványi elem érdemi elbírálásának az akadálya {pl. 3149/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [27]}.
[13] Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó, mint az alkotmányjogi panasznak alapul szolgáló büntetőeljárás terheltje, értelemszerűen jogosultnak és érintettnek minősül, és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
[14] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[15] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a büntetőügyben eljáró bíróság döntése ellen az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott, de a nyomozó hatóság eljárását is kifogásoló alkotmányjogi panasz vizsgálata nem az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, hanem az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján végezhető el összességében a büntetőeljárás egésze vonatkozásában. Így lehet biztosítani, hogy a büntetőeljárás egésze, mint olyan megfeleljen a tisztességesség követelményének {3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [44]}.
[16] Az indítványozó tisztességes eljáráshoz fűződő jogának az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése alapján a nyomozó hatóság, míg a XXVIII. cikk (1) bekezdés alapján a bíróság által történő megsértését állította, de nem jelölte meg, hogy milyen részjogosítvány alapján. Indokként a nyomozati iratok hiányosságait hozta fel, az általa indítványozott bizonyítás elutasítását, illetve mellőzését, valamint egyes, álláspontja szerint nem bizonyított tényeknek, valamint egyéb körülményeknek a terhére történő értékelését.
[17] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó kifogásai a számára kedvezőtlen bírósági döntés törvényességi kritikáját tartalmazzák. Az Alkotmánybíróság többször hangsúlyozta azon álláspontját, hogy az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belüli újabb jogorvoslati fórumnak, a jogorvoslattal már nem támadható bírósági határozatok által okozott jogsérelem orvoslása eszközének. A jogszabályokat ugyanis a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés; Indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban utal arra, hogy az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}.
[18] Mindezek következtében az indítványozónak az alkotmányjogi panaszban foglalt kifogásai nem támasztják alá a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét, illetve nem vetnek fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[19] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.
alkotmánybíró
. | Dr. Horváth Attila s. k.
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.
alkotmánybíró
. |
. |