Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Nyíregyházi Törvényszék 4.B.134/2011/69. számú ítélete, a Nyíregyházi Törvényszék 3.B.685/2017/9. számú ítélete, a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.216/2018/4. számú ítélete és a Kúria Bfv.II.389/2019/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó előadta, hogy az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal 2000-2005. adóévek vonatkozásában az indítványozónál ellenőrzést végzett, mely során adóhiányt állapított meg, amelynek késedelmi kamatokkal együttes befizetésére felszólította. A másodfokú eléjárásban a hatóság az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és az adóhiány összegét jelentős mértékben csökkentette. Az indítványozó keresetet indított a Fővárosi Bíróság előtt, hivatkozással arra, hogy az adóhatóság családi adózásnak megfelelő vizsgálatot végzett, melyet a magyar adójogi szabályozás nem ismer, és nem is tesz lehetővé. Az indítványozónál ugyanis a férj és a feleség bevételeit és kiadásait összemosva közös vagyonmérleget vett fel, mely ellentétes a hatályos adójogi szabályozással. Az indítványozó ellen ezt követően büntetőeljárás indult, amely az adóhatósági határozatokat vette alapul. Időközben a bíróság az adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte a közigazgatási eljárásban, később megállapította, hogy nem volt adóhiány, ennek ellenére a büntetőeljárás folytatódott. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság az indíványozót pénzbüntetésre ítélte, amit a másodfokú bíróság megrovás intézkedésre enyhített. A Kúria az elsőfokú bírói döntést és a jogerős döntést hatályában fenntartotta.
Az indíványozó álláspontja szerint az adóhatósági és nyomozati eljárás egymás mellett párhuzamosan futó volta a büntető eljársában a terheltet megillető, az ártatlanság vélelméből levezetett alkotmányos garanciák védelmét kizárta. A vádirat kellékhiányos, volt, mert a hatályos Be. 217. § (1) bekezdés i) pontjában foglalt kötelező követelményeket nem tartalmazta, tehét a vád bizonyítása nem a bíróság, hanem a vádhatóság feladata lett volna. Azzal, hogy a bíróságok elfogadták a hiányos vádiratot, lényegében mentesítették a vádhatóságot a bizonyítási teher alól, mintegy hátrányba helyezve a vádlottat. A bírói döntések ezzel megsértették a tisztességes eljáráshoz való alapjogát, ártatlanság vélelmét és pártatlanság követelményét..
. |