A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr Bragyova András alkotmánybíró különvéleményével – meghozta az alábbi
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló 98/2013. (X. 24.) VM rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján 2013. november 30-án alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybíróságra.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján kéri a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló 98/2013. (X. 24.) VM rendelet egésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Álláspontja szerint a rendelet ellentétes a 91/174/EGK tanácsi irányelv rendelkezéseivel, így a rendelet az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdését sérti. A rendelet ellentétes továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével és az Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdésével.
[3] Az Alkotmánybíróság felhívta az indítványozót arra, hogy az Abtv. 52. § (1b) bekezdésére tekintettel egészítse ki kérelmét. Indítvány-kiegészítését az indítványozó jogi képviselője útján 2014. január 3-án nyújtotta be az Alkotmánybíróságnak.
[4] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi feltételeknek.
[5] Az indítványozó az Abtv. 26. § (2) bekezdés szerinti hatáskörben kérte az Alkotmánybíróság eljárását. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen kezdeményezhető, abban az esetben, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás.
[6] Az ezt állító indokolás nem állja meg a helyét, mert az indítványhoz becsatolt mellékletek által tartalmazott hatósági határozatok jelzik a közigazgatási bíróság útján nyitva álló jogorvoslati lehetőséget. Ily módon az alkotmányjogi panasz benyújtására csak az Abtv. 27. §-a alapján lett volna lehetőség, miután az indítványozó kimerítette ezt a jogorvoslati utat, melyre azonban a jelen ügyben nem került sor.
[7] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság teljes ülése megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pontja szerinti feltételeknek, ezért azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés e) pontja alapján visszautasította.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
Dr. Bragyova András alkotmánybíró különvéleménye
[8] Nem értek egyet a végzéssel, mert az alkotmányjogi panaszt befogadhatónak tartom.
[9] A többségi álláspont szerint az indítványozó nem merítette ki a – közigazgatási bíróság útján – nyitva álló jogorvoslati lehetőséget, ezért alkotmányjogi panasz benyújtására kizárólag az Abtv. 27. §-a alapján lett volna lehetősége.
[10] Ezt vitatom.
[11] A fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló 98/2013. (X. 24.) VM rendelet (a továbbiakban: VM rendelet) 3. § (2) bekezdése értelmében „[f]ajtánként egy tenyésztőszervezet ismerhető el”. A tenyésztő szervezetkénti elismerés feltételeit, valamint eljárási szabályait az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény (a továbbiakban: Átv.) tartalmazza. Az Átv. 18. § (8) bekezdése alapján „[a] tenyésztési hatóság közigazgatási eljárásban országos illetékességgel hozott döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs”. Jogorvoslatra így a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. §-a szerinti bírósági felülvizsgálat révén van lehetőség. Ennek során a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 339. § (1) bekezdése alapján a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és a jogszabálysértő határozatot hozó közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi. Mivel a VM rendelet alapján fajtánként csak egy tenyésztőszervezet ismerhető el, annak kijelölése után a tenyésztőhatóság csak elutasító határozatokat hozhat (amelyről az indítvány mellékleteként benyújtott hatósági határozatok is tanúskodnak). Jelen esetben a bírói felülvizsgálat nem lehet alkalmas arra, hogy orvosolja a panaszos sérelmét, mert az alaptörvény-ellenességet éppen a határozat jogszerűsége okozza. A lehetőségig egyértelmű szabályozás alapján ugyanis a hatóság jogszerűen csak egy határozatot hozhat, ha egyszer kijelölt egy tenyésztő szervezetet: elutasítót. Az indítványozó azonban éppen azt tartja Alaptörvénybe ütközőnek, hogy minden egyes kutyafajtára egy (ezért monopol) tenyésztő szervezet van. A panaszosnak tehát nincs esélye panasza orvoslására a rendes bírói jogorvoslatban, mert a bíróság a határozatot nem helyezheti hatályon kívül – hiszen jogszerű.
[12] Az Alkotmánybíróság ehhez hasonló kérdésben már állást foglalt a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 90. § ha) pontja, valamint 230. §-a alaptörvény-ellenességének vizsgálata során meghozott 33/2012. (VII. 17.) AB határozatában. Ebben értelmezte az Abtv. 26. § (2) bekezdésében meghatározott feltételeket: „[a]z Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha »a) az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és b) nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette.« E szabályokat figyelembe véve az Abtv. 26. § (2) bekezdésében szabályozott panasz konkrét ügyben közvetlenül, bírói jogalkalmazói döntés nélkül hatályosuló jogszabály felülvizsgálatára nyújtható be. A vitatott szabály szerint azt a bírót, aki betölti a rá irányadó nyugdíjkorhatárt, fel kell menteni. Megállapítható tehát, hogy ez a szabály a nyugdíjkorhatárt betöltő bírák felmentésében, egyedi ügyben közvetlenül, munkáltatói, illetőleg köztársasági elnöki döntéssel, viszont bírói jogalkalmazói döntés nélkül realizálódik. A felmentésről szóló határozatnak a felmentési döntésre vonatkozó része ebben az esetben formális, mert a törvény e szabálya kógens, kivételt nem engedő szabály. […] Az Abtv. idézett szabálya alapján a panasz benyújtásának feltétele a jogorvoslat kimerítése, illetőleg benyújtható közvetlenül akkor is, ha nincs a „jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslat”. A Bjt. 90. §-a szerint a bíróra irányadó nyugdíjkorhatár betöltése felmentési ok. A Bjt. szabályai nem zárják ki azt, hogy a köztársasági elnök által felmentett bíró, a Bjt. 145. §-a alapján szolgálati jogvitát kezdeményezzen. Mivel azonban a vitatott előírás kógens szabály, a felmentés kérdésében nincs mérlegelési lehetőség, a bírót úgy kell felmenteni, hogy annak szolgálati jogviszonya a Bjt. 230. §-ában meghatározott időpontban megszűnjön. A szolgálati jogvitában a bíróság eljárása ebben a részében formális – csak azt vizsgálhatja, hogy az érintett bíró betöltötte-e a nyugdíjkorhatárt, illetőleg felmentése során betartották-e a törvényben előírt határidőket, eljárási szabályokat –, így az nem tekinthető az érintettek panaszban előadott jogsérelmének hatékony orvoslására szolgáló, arra alkalmas jogorvoslatnak. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem támasztható az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti panasz benyújtásának feltételeként olyan jogorvoslat kimerítésének követelménye, amely – a vonatkozó jogi szabályozásból következően – nem alkalmas arra, hogy a panaszos jogsérelmét orvosolja”. {Indokolás [56]–[59], [60]}.
[13] Eszerint akkor is teljesül az Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pontjának feltétele, ha van jogorvoslat, de nem orvosolja a kifogásolt jogsérelmet. A fent idézett ügyben is ez volt az eset, és ugyanerről van szó itt is. Van jogorvoslat a közigazgatási határozat ellen, de a jogorvoslat nem orvosolja a panaszos alapjogi sérelmét.
[14] Megfordítva, az Alkotmánybíróság 3234/2013. (XII. 21.) AB végzésében a jogorvoslati lehetőség kimerítésének hiánya miatt utasította vissza az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt, mivel „a jogszabály alkalmazásában a hatóságnak mérlegelési lehetősége van, így a jogorvoslat semmiképpen nem tekinthető esélytelennek, mivel a hatóság döntése nem következik egyenesen a jogszabályból”. (Indokolás [17]–[18]).
[15] Szerintem a jelen ügyben biztosított jogorvoslati lehetőség nem alkalmas a panaszos alapjogsérelmének orvoslására, hiszen a közigazgatási ügyben eljáró bíróság az Átv. és a VM rendelet kógens, mérlegelést nem engedő szabályai között vizsgálhatja a hatósági határozatot, miközben ő maga a kijelölt fajtatenyésztő szervezet kijelölését és monopolhelyzetét a jogszabályok szerint nem vitathatja.
[16] Ez egyébként épp elég fontos alkotmányjogi kérdés lenne, hogy az Alkotmánybíróság a panaszt befogadja, és érdemben elbírálja.
Budapest, 2014. június 24.
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró . |