A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 5:178. § (4) bekezdése, valamint a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.27.625/2018/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Egy gazdasági társaság (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője (dr. Nagy József, 4026 Debrecen, Darabos utca 37.) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése, valamint 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó 2017. december 20-i keltezéssel ingatlan adásvételi szerződést kötött egy betéti társasággal (a továbbiakban: vevő). A szerződés tárgya az indítványozó tulajdonában lévő veszprémi, kivett telephely megjelölésű ingatlan volt. A szerződés értelmében a felek megállapodtak abban, hogy az ingatlan tulajdonjoga a teljes vételár kiegyenlítésével egyidejűleg száll át a vevőre. A Veszprémi Járási Hivatal Agrárügyi Főosztályhoz (a továbbiakban: földhivatal) 2017. december 27-én érkezett a vevő tulajdonjog bejegyzése iránti kérelme, majd 2018 januárjában érkezett a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges engedély. A földhivatal 31575/4/2018/2017.12.27. számú határozatával 2018. február 12-én, adásvétel jogcímén bejegyezte a vevő tulajdonjogát. Az indítványozó fellebbezett a földhivatali határozat ellen, és azt kérte, hogy a határozatból tűnjön ki, hogy a tulajdonszerzésre csak a bejegyzési engedély beérkezésével került sor, mert a tulajdonjog átszállásához szükséges okiratok, törvényi feltételek ekkor váltak teljessé. Az indítványozó elsődlegesen azt kérte, hogy a földhivatal saját hatáskörében teljesítse fellebbezési kérelmét, másodlagosan pedig kérte a fellebbezési kérelemnek a másodfokú hatóságként eljáró Veszprém Megyei Kormányhivatalhoz (a továbbiakban: kormányhivatal) történő felterjesztését.
[3] A kormányhivatal az elsőfokú határozatot az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 44. § (1) bekezdése, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:178. § (4) bekezdése alapján helybenhagyta. Az Inytv. 44. § (1) bekezdése értelmében a bejegyzések hatályának kezdetére irányadó időpontnak a bejegyzés, feljegyzés iránt benyújtott kérelem, megkeresés hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ingatlanügyi hatóság általi iktatásának az időpontját kell tekinteni; a Ptk. 5:178. § (4) bekezdése szerint pedig a bejegyzés az elrendelésének alapjául szolgáló kérelem benyújtásának időpontjára visszamenőleges hatályú. E rendelkezésekre tekintettel a bejegyzés hatályának szempontjából az az időpont releváns, amikor a bejegyzés iránti kérelmet a földhivatalhoz benyújtották, ez a dátum pedig a konkrét esetben 2017. december 27. A kormányhivatal utalt arra is, hogy az indítványozó álláspontjával ellentétben a Kúria 18/2010. (XI. 8.) KK véleménye is alátámasztja a felhívott törvényhelyek alapján levonható következtetést.
[4] Az indítványozó a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól (a továbbiakban: bíróság) kérte a másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát. Keresetében elsődlegesen a közigazgatási határozatok megváltoztatását kérte, másodsorban a határozatok megsemmisítését és új eljárás elrendelését. A bíróság az ügyben alkalmazott törvényi előírásokra, valamint a Kúria felhívott kollégiumi véleményére hivatkozva elutasította az indítványozó keresetét. Ítéletében rámutatott arra, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot az iktatás sorrendjében kell rangsorba állítani, és ezt a rangsort az esetleges hiánypótlás sem változtatja meg. Az indítványozó álláspontjával ellentétben nem volt jogszabályi indok arra, hogy a beadvány elbírálását a földhivatal függőben tartsa addig, amíg a bejegyzési engedély benyújtásra nem kerül. A beadvány elintézésének ideje nem azonos azzal, hogy a bejegyzés hatálya mikortól áll be.
[5] 2. Az indítványozó a bíróság ítélete ellen – az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására hiánypótlással kiegészített – alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Panaszát az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére, XIII. cikk (1) bekezdésére, valamint 28. cikkére alapította. Álláspontja szerint jogbizonytalanságot idéz elő az a körülmény, hogy noha a bejegyzés törvényi feltételei csak 2018 januárjában – a bejegyzési engedély benyújtásával – teljesültek maradéktalanul, az már 2017 decemberétől – a kérelem benyújtásától fogva – hatályos, mert a különféle jogi kötelezettségekkel – helyi adó fizetése, könyvelés, bérleti díjigény, bérbeadás, kárviselés – összefüggésben potenciálisan sérülhetnek a jogai. A tulajdonhoz való jogban foglalt rendelkezési jogot sérti az, hogy a hatóságok és a bíróság a felek akaratával ellentétesen határozták meg az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hatályának kezdő időpontját. Az Alaptörvény 28. cikkét pedig azért sérti a támadott ítélet, mert nem vezette le azt, hogy a Ptk. 5:178. § (4) bekezdésének lehetséges értelmezései közül melyik az, amelyik a legkevésbé korlátozza az Alaptörvény által védett jogokat.
[6] Az indítványozó másodlagosan kérte az Alkotmánybíróságtól a Ptk. 5:178. § (4) bekezdésének megsemmisítését, mert álláspontja szerint, ha az Alkotmánybíróság nem tartja lehetségesnek az általa a panaszban javasolt értelmezést, úgy a rendelkezés az Alaptörvény hivatkozott előírásaival ellentétes.
[7] 3. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. §-ok szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket. E vizsgálat elvégzése során az alábbiakat állapította meg.
[8] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése, valamint 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz benyújtására egyaránt akkor van lehetőség, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, illetve az ügy érdemében hozott döntés, vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak, és erre a rendelkezésre csak két esetben alapítható alkotmányjogi panasz: a kellő felkészülési idő hiánya, illetve a visszaható hatály tilalma miatt {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]–[17]}. A panasz a jogbiztonság sérelmén alapszik, azon a körülményen, hogy az indítványozót előadása szerint hátrányok érik a bizonytalan jogi helyzet miatt; a visszaható hatállyal, illetve a felkészülési idővel összefüggésben nem tartalmaz érvelést. Az Alaptörvény 28. cikke az Alaptörvény előírásainak értelmezési keretét meghatározó rendelkezés, amely ezért szintén nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak {3011/2019. (I. 7.) AB végzés, Indokolás [16]}. Az alkotmányjogi panasz mindezek miatt nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pontjának, illetve 27. § a) pontjának.
[9] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[10] Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az „alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni” {20/2014. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [154]}, amiből az következik, hogy – ha egyéb releváns körülmény nem áll fenn – a tulajdon élvezetében jogszerű jogalkalmazói döntés eredményeképpen beálló esetleges korlátozások nem vetnek fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Az indítványban előadottak csak az indítványozók számára hátrányos ítélet tartalmát sérelmezik, ez azonban önmagában nem ad okot az érdemi alkotmányossági vizsgálatra a tulajdonhoz való jog sérelme alapján.
[11] 4. A panaszban támadott ítélet érvelése és a Ptk. 5:178. § (4) bekezdésének tulajdonított értelmezés nem vetettek fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Ebből kifolyólag nem fogadható be a panasznak az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított része sem. A támadott törvényi rendelkezés az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hatályát a kérelem benyújtásának időpontjához köti; ezzel összefüggésben sem a visszaható hatály tilalmának, sem a kellő felkészülési idő követelménynek sérelme nem merül fel. Hasonlóképp nem tartalmaz az Abtv. 29. §-ának megfelelő érvet az indítvány az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti joggal összefüggésben sem. Az ingatlan tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez – a jogcím mellett – a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges [Ptk. 5:38. § (2) bekezdés], a bejegyzési elv értelmében a törvényben meghatározott egyes jogok keletkezése, módosulása és megszűnése az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lapra történő bejegyzéssel megy végbe [Ptk. 5:168. § (1) bekezdés], továbbá ha az ingatlan tulajdonának megszerzéséhez ingatlan-nyilvántartási bejegyzés szükséges, a jogváltozás az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel, a bejegyzés tartalmának megfelelően jön létre [Ptk. 5:178. § (5) bekezdés]. Minderre tekintettel indokolt, hogy a Ptk. 5:178. § (4) bekezdése konkretizálja a bejegyzés hatályának kezdő időpontját, és az, hogy ezt az időpontot a bejegyzési kérelem beérkezéséhez köti, nem veti fel a tulajdonhoz való alapvető jog sérelmének gyanúját, az ilyen konkretizálás ugyanis része az Alkotmánybíróság gyakorlatában megjelölt „mindenkori magánjogi korlátoknak”. Az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz olyan érvet, amely eltérő következtetést indokolna.
[12] 5. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján az indítványt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |