English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00656/2020
Első irat érkezett: 04/01/2020
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.233/2019/5. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (rongálás vétsége; tisztességes eljárás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 07/09/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék 24.Bf.8657/2018/9. számú ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.233/2019/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozóval szemben rongálás vétsége miatt indult büntetőeljárásban az elsőfokú bíróság az indítványozót a vád alól felmentette. Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés nyomán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az indítványozó bűnösséget a vád szerinti rongálás vétségében megállapította. Az ítélet ellen az indítványozó fellebbezett, ennek során a harmadfokú bíróság a másodfokú ítéletet helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett döntések megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát, valamint az eljárás során nem érvényesült az ártatlanság védelméhez fűződő alapjoga, az in dubio pro reo elve és a védelemhez való joga. Állítása szerint a büntetőeljárásban szolgáltatott bizonyítékok alapján nem lehetett imperatív módon, minden kétséget kizáróan levonni azt a következtetést, hogy az indítványozó a vád tárgyává tett bűncselekményt elkövette volna. Sérelmezi továbbá, hogy a nyomozást és a vád képviseletét ugyanaz a személy látta el; hogy bizonyítási indítványait mellőzték, ezáltal megfosztották az objektív valóság foganatosításának lehetőségétől, valamint döntéseiket a bíróságok nem indokolták megfelelő módon..
.
Támadott jogi aktus:
    a Fővárosi Törvényszék 24.Bf.8657/2018/9. számú ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.233/2019/5. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (2) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_656_2_2020_indkieg_egys.szerk_anonim.pdfIV_656_2_2020_indkieg_egys.szerk_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3451/2020. (XII. 9.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 11/24/2020
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2020.11.24 9:00:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3451_2020 AB végzés.pdf3451_2020 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.233/2019/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Kiss D. Csaba ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
      [2] Az indítványozót az egyedi ügyben a bíróság jogerősen bűnösnek találta rongálás vétségében, ezért őt 200 napi tétel pénzbüntetéssel sújtotta. A pénzbüntetés egynapi tételének összegét 1 200 Ft-ban határozta meg. Az így kiszabott pénzbüntetés összege 240 000 Ft.
      [3] A vádirat szerint az indítványozó 2016. április 29-én ismeretlen eszközzel végigkarcolta a sértett személygépkocsiját. Az első fokon eljáró Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság az indítványozót felmentette.
      [4] Az ügyész fellebbezést nyújtott be a vádlott terhére, ennek folytán a Fővárosi Törvényszék másodfokú ítéletében megállapította az indítványozó bűnösségét rongálás vétségében és pénzbüntetéssel sújtotta őt a fentiek szerint. A törvényszék szerint igaz ugyan, hogy a bizonyítási eszközként bemutatott kamerafelvételek alapján az indítványozó nem azonosítható egyértelműen, azonban a parkolóba történő be- és kihajtásának időpontjából, annak tényéből, hogy a sértett mellett parkolt, valamint a terhelti vallomások egy részéből az az egyetlen okszerű ténybeli következtetés vonható le, hogy az elkövetés időpontjában kizárólag az indítványozó közelítette meg a sértetti járművet és ő volt az, aki szándékosan, a szabálytalan parkolás miatti indulattól vezérelve azt megrongálta.
      [5] A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság az indítványozó fellebbezése nyomán végzésével helybenhagyta a másodfokú ítéletet.

      [6] 2. Az indítványozó ezek után nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz hiánypótlással kiegészített alkotmányjogi panaszát, melyben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1)–(3) bekezdéseinek sérelmére történő hivatkozással kérte a Fővárosi Ítélőtábla végzésének megsemmisítését a Fővárosi Törvényszék, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéleteire kiterjedően.
      [7] A panaszban előadottak szerint indokolt a büntetőeljárásban született döntések tartalmának dogmatikai felülvizsgálata, mert az előadott alapjogsérelmek megítéléséhez elengedhetetlen a felhasznált bizonyítékok újraértékelése. Az indítványozó bűnössége, a büntetőeljárás tárgyát képező bűncselekmény indítványozó általi elkövetése nem volt bizonyítható kétséget kizáróan, ennek ellenére őt bűnösnek találta a bíróság, ami az ártatlanság vélelmének sérelmét eredményezte. Az indítványozó sérelmezte, hogy az ítélőtábla nem vizsgálta teljeskörűen a másodfokú ítéletben megállapított tényállást.
      [8] Az indítványozó kifogásolta a vele szemben lefolytatott eljárást illetően, hogy a vádat az az ügyészségi fogalmazó képviselte, aki az ügyészségi nyomozást is vezette. Álláspontja szerint ezzel a vádhatóság nem tartotta be az Alaptörvény 29. cikk (2) bekezdés a)b) pontjait, amelyek külön nevesítik az ügyészség nyomozási és vádképviseleti hatásköreit, amelyből következően azokat a gyakorlatban is élesen el kell különíteni, így nem lett volna megengedhető, hogy e két feladatot egyazon személy lássa el az eljárásban. Ez annak lehetőségétől is elzárta az indítványozót, hogy a nyomozást végző ügyészségi nyomozó tanúkénti kihallgatását kezdeményezze.
      [9] Sérelmezte az indítványozó továbbá, hogy a büntetőeljárás során lefoglalt bizonyítékok tűntek el. Az indítványozó parkolása, amelynek időtartama alatt a Fővárosi Törvényszék megítélése szerint a bűncselekmény történt, nem lett dokumentálva, a rendelkezésre álló felvételek alkalmatlanok az indítványozó bűnösségének alátámasztására. Az eljáró bíróságok a bizonyítékokat önkényesen értelmezték.

      [10] 3. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. E vizsgálat elvégzése során az alábbiakat állapította meg.
      [11] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
      [12] Az Alkotmánybíróság értelmezésében az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott ártatlanság vélelméből az következik, hogy „a büntetőeljárásban a bizonyítási teher nem a terheltre, hanem a büntető ügyekben eljáró hatóságokra hárul. A hatóságok bizonyítási kötelezettsége nem merül ki a bűnösségre vonatkozó tények feltárásában és értékelésében. A büntetőeljárási törvény […] előírja, hogy az eljáró hatóságok a terhelt javára szóló körülményeket is tisztázzák […]. Az ártatlanság vélelmének lényegéből következik végül az a követelmény, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségét (bűnösségét) csak akkor állapíthatja meg jogerős bírói ítélet, ha az kétséget kizáróan bizonyítást nyert.” {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [57]} Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is rögzítette gyakorlatában, hogy annak vizsgálatára, körültekintő és alapos volt-e a nyomozás, illetve megalapozott volt-e a bírósági ítélet, nincs lehetősége, a büntetés kiszabása ugyanis szakjogi kérdés, az eljáró bírónak a bírói függetlenségből fakadó döntési joga {3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [36]–[37]}.
      [13] Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljárással összefüggésben is megfogalmazta, hogy nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}. Az alkotmányjogi panasz „nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}.
      [14] A jelen alkotmányjogi panasz eljárás alapjául szolgáló egyedi ügyben az elsőfokú bíróság felmentő ítéletét a másodfokú bíróság megváltoztatta, az indítványozó bűnösségét a terhére rótt bűncselekmény tekintetében megállapította, ezt az ítéletet pedig a harmadfokú végzés helybenhagyta. A másodfokú ítélet gondolatmenetének lényege az, hogy a rongálás időpontja kétséget kizáróan igazolható, mert az egyik tanú előadta, mely napon kereste meg őt a sértett azzal, hogy autóját aznap megkarcolták, a felvételeken pedig az indítványozó autójának rendszáma a ki- és behajtások során jól látható. A terhelti vallomásnak az a része, mely szerint volt egy eset, amikor az indítványozó kiszállt és körbejárt egy „pofátlanul” parkoló autót, alátámasztja az indítványozó elkövetéskori jelenlétét. A felvételen az indítványozó által a sértetti jármű körül megtett út, valamint látható kéztartása megfelelnek a sérülés jellegének. Az ítélőtábla végzésében osztotta ezt a gondolatmenetet.
      [15] Az eljáró bíróságok a fentiekből kitűnően indokát adták annak, miért látták – az elsőfokú ítélettel szemben – megalapozottnak az indítványozó bűnösségét. A bírói döntések indokolása tartalmazza azokat a körülményeket és indokokat, amelyekre tekintettel a bíróságok a döntéseikben bemutatott történeti tényállást irányadónak tekintették. Ennek a mérlegelésnek a felülbírálata nem képezheti az Alkotmánybíróság eljárásának tárgyát, ezért az Abtv. 29. §-ának alkalmazása szempontjából az ügyben nem merült fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, illetve a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, a panasz pedig nem befogadható.
      [16] A panaszban előadottak nem tartalmaznak alkotmányjogilag releváns indokokat arra nézve, hogy az indítványozó védelemhez való joga milyen módon sérült az eljárás folyamán. Az Alkotmánybíróság értelmezésében „[a] védelemhez való jog alkotmányos büntetőeljárási alapelve az eljárás egész menetében számtalan részletszabályban ölt testet. A védelemhez való jog a büntetőeljárás alá vont személy azon jogaiban, illetve a hatóságok azon kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy a vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje, arról álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni érveit felhozhassa, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá védő segítségét vehesse igénybe. A védelemhez való jog tartalmát képezik a védő azon eljárási jogosítványai, illetve a hatóságok azon kötelezettségei, amelyek részéről a védelem ellátását lehetővé teszik.” {8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [26]} A panasz indokolásából nem állapítható meg, hogy az indítványozó e jogainak csorbulását milyen módon eredményezte az a tény, hogy az ügyészségi nyomozást ugyanaz a személy végezte, aki a vádat képviselte. Ezért a panasz e vonatkozásban sem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt kritériumoknak.

      [17] 4. Tekintettel arra, hogy az indítvány nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, azt az Alkotmánybíróság – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjai alapján visszautasította.

      [18] 5. Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság a jogerős ítélet végrehajtását az alkotmányjogi panasz eljárásának befejezéséig függessze fel. Az Alkotmánybíróság kivételesen, az Abtv. 61. § (1) bekezdésében foglalt körülmények fennállása esetén hívhatja fel a bíróságot a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztésére, jelen ügyben azonban a visszautasításra tekintettel erről nem kellett rendelkeznie.

          Dr. Handó Tünde s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Handó Tünde s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Pokol Béla

          előadó alkotmánybíró helyett

          Dr. Handó Tünde s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szalay Péter

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Handó Tünde s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Schanda Balázs

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Handó Tünde s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szívós Mária

          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          04/01/2020
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. 1.Bhar.233/2019/5 of the Budapest-Capital Regional Court of Appeal (offence of impairment; fair procedure)
          Number of the Decision:
          .
          3451/2020. (XII. 9.)
          Date of the decision:
          .
          11/24/2020
          .
          .