A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.233/2019/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Kiss D. Csaba ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozót az egyedi ügyben a bíróság jogerősen bűnösnek találta rongálás vétségében, ezért őt 200 napi tétel pénzbüntetéssel sújtotta. A pénzbüntetés egynapi tételének összegét 1 200 Ft-ban határozta meg. Az így kiszabott pénzbüntetés összege 240 000 Ft.
[3] A vádirat szerint az indítványozó 2016. április 29-én ismeretlen eszközzel végigkarcolta a sértett személygépkocsiját. Az első fokon eljáró Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság az indítványozót felmentette.
[4] Az ügyész fellebbezést nyújtott be a vádlott terhére, ennek folytán a Fővárosi Törvényszék másodfokú ítéletében megállapította az indítványozó bűnösségét rongálás vétségében és pénzbüntetéssel sújtotta őt a fentiek szerint. A törvényszék szerint igaz ugyan, hogy a bizonyítási eszközként bemutatott kamerafelvételek alapján az indítványozó nem azonosítható egyértelműen, azonban a parkolóba történő be- és kihajtásának időpontjából, annak tényéből, hogy a sértett mellett parkolt, valamint a terhelti vallomások egy részéből az az egyetlen okszerű ténybeli következtetés vonható le, hogy az elkövetés időpontjában kizárólag az indítványozó közelítette meg a sértetti járművet és ő volt az, aki szándékosan, a szabálytalan parkolás miatti indulattól vezérelve azt megrongálta.
[5] A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság az indítványozó fellebbezése nyomán végzésével helybenhagyta a másodfokú ítéletet.
[6] 2. Az indítványozó ezek után nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz hiánypótlással kiegészített alkotmányjogi panaszát, melyben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1)–(3) bekezdéseinek sérelmére történő hivatkozással kérte a Fővárosi Ítélőtábla végzésének megsemmisítését a Fővárosi Törvényszék, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéleteire kiterjedően.
[7] A panaszban előadottak szerint indokolt a büntetőeljárásban született döntések tartalmának dogmatikai felülvizsgálata, mert az előadott alapjogsérelmek megítéléséhez elengedhetetlen a felhasznált bizonyítékok újraértékelése. Az indítványozó bűnössége, a büntetőeljárás tárgyát képező bűncselekmény indítványozó általi elkövetése nem volt bizonyítható kétséget kizáróan, ennek ellenére őt bűnösnek találta a bíróság, ami az ártatlanság vélelmének sérelmét eredményezte. Az indítványozó sérelmezte, hogy az ítélőtábla nem vizsgálta teljeskörűen a másodfokú ítéletben megállapított tényállást.
[8] Az indítványozó kifogásolta a vele szemben lefolytatott eljárást illetően, hogy a vádat az az ügyészségi fogalmazó képviselte, aki az ügyészségi nyomozást is vezette. Álláspontja szerint ezzel a vádhatóság nem tartotta be az Alaptörvény 29. cikk (2) bekezdés a)–b) pontjait, amelyek külön nevesítik az ügyészség nyomozási és vádképviseleti hatásköreit, amelyből következően azokat a gyakorlatban is élesen el kell különíteni, így nem lett volna megengedhető, hogy e két feladatot egyazon személy lássa el az eljárásban. Ez annak lehetőségétől is elzárta az indítványozót, hogy a nyomozást végző ügyészségi nyomozó tanúkénti kihallgatását kezdeményezze.
[9] Sérelmezte az indítványozó továbbá, hogy a büntetőeljárás során lefoglalt bizonyítékok tűntek el. Az indítványozó parkolása, amelynek időtartama alatt a Fővárosi Törvényszék megítélése szerint a bűncselekmény történt, nem lett dokumentálva, a rendelkezésre álló felvételek alkalmatlanok az indítványozó bűnösségének alátámasztására. Az eljáró bíróságok a bizonyítékokat önkényesen értelmezték.
[10] 3. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. E vizsgálat elvégzése során az alábbiakat állapította meg.
[11] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[12] Az Alkotmánybíróság értelmezésében az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott ártatlanság vélelméből az következik, hogy „a büntetőeljárásban a bizonyítási teher nem a terheltre, hanem a büntető ügyekben eljáró hatóságokra hárul. A hatóságok bizonyítási kötelezettsége nem merül ki a bűnösségre vonatkozó tények feltárásában és értékelésében. A büntetőeljárási törvény […] előírja, hogy az eljáró hatóságok a terhelt javára szóló körülményeket is tisztázzák […]. Az ártatlanság vélelmének lényegéből következik végül az a követelmény, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségét (bűnösségét) csak akkor állapíthatja meg jogerős bírói ítélet, ha az kétséget kizáróan bizonyítást nyert.” {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [57]} Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is rögzítette gyakorlatában, hogy annak vizsgálatára, körültekintő és alapos volt-e a nyomozás, illetve megalapozott volt-e a bírósági ítélet, nincs lehetősége, a büntetés kiszabása ugyanis szakjogi kérdés, az eljáró bírónak a bírói függetlenségből fakadó döntési joga {3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [36]–[37]}.
[13] Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljárással összefüggésben is megfogalmazta, hogy nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}. Az alkotmányjogi panasz „nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}.
[14] A jelen alkotmányjogi panasz eljárás alapjául szolgáló egyedi ügyben az elsőfokú bíróság felmentő ítéletét a másodfokú bíróság megváltoztatta, az indítványozó bűnösségét a terhére rótt bűncselekmény tekintetében megállapította, ezt az ítéletet pedig a harmadfokú végzés helybenhagyta. A másodfokú ítélet gondolatmenetének lényege az, hogy a rongálás időpontja kétséget kizáróan igazolható, mert az egyik tanú előadta, mely napon kereste meg őt a sértett azzal, hogy autóját aznap megkarcolták, a felvételeken pedig az indítványozó autójának rendszáma a ki- és behajtások során jól látható. A terhelti vallomásnak az a része, mely szerint volt egy eset, amikor az indítványozó kiszállt és körbejárt egy „pofátlanul” parkoló autót, alátámasztja az indítványozó elkövetéskori jelenlétét. A felvételen az indítványozó által a sértetti jármű körül megtett út, valamint látható kéztartása megfelelnek a sérülés jellegének. Az ítélőtábla végzésében osztotta ezt a gondolatmenetet.
[15] Az eljáró bíróságok a fentiekből kitűnően indokát adták annak, miért látták – az elsőfokú ítélettel szemben – megalapozottnak az indítványozó bűnösségét. A bírói döntések indokolása tartalmazza azokat a körülményeket és indokokat, amelyekre tekintettel a bíróságok a döntéseikben bemutatott történeti tényállást irányadónak tekintették. Ennek a mérlegelésnek a felülbírálata nem képezheti az Alkotmánybíróság eljárásának tárgyát, ezért az Abtv. 29. §-ának alkalmazása szempontjából az ügyben nem merült fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, illetve a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, a panasz pedig nem befogadható.
[16] A panaszban előadottak nem tartalmaznak alkotmányjogilag releváns indokokat arra nézve, hogy az indítványozó védelemhez való joga milyen módon sérült az eljárás folyamán. Az Alkotmánybíróság értelmezésében „[a] védelemhez való jog alkotmányos büntetőeljárási alapelve az eljárás egész menetében számtalan részletszabályban ölt testet. A védelemhez való jog a büntetőeljárás alá vont személy azon jogaiban, illetve a hatóságok azon kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy a vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje, arról álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni érveit felhozhassa, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá védő segítségét vehesse igénybe. A védelemhez való jog tartalmát képezik a védő azon eljárási jogosítványai, illetve a hatóságok azon kötelezettségei, amelyek részéről a védelem ellátását lehetővé teszik.” {8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [26]} A panasz indokolásából nem állapítható meg, hogy az indítványozó e jogainak csorbulását milyen módon eredményezte az a tény, hogy az ügyészségi nyomozást ugyanaz a személy végezte, aki a vádat képviselte. Ezért a panasz e vonatkozásban sem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt kritériumoknak.
[17] 4. Tekintettel arra, hogy az indítvány nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, azt az Alkotmánybíróság – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjai alapján visszautasította.
[18] 5. Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság a jogerős ítélet végrehajtását az alkotmányjogi panasz eljárásának befejezéséig függessze fel. Az Alkotmánybíróság kivételesen, az Abtv. 61. § (1) bekezdésében foglalt körülmények fennállása esetén hívhatja fel a bíróságot a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztésére, jelen ügyben azonban a visszautasításra tekintettel erről nem kellett rendelkeznie.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szalay Péter
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
alkotmánybíró helyett
. |
. |