English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01405/2022
Első irat érkezett: 06/15/2022
.
Az ügy tárgya: A Budapest Környéki Törvényszék 4.Bpkf.333/2022/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (fogvatartási körülmények miatti kártalanítás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 11/04/2022
.
Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése és a 27. §-a alapján - a Budapest Környéki Törvényszék 4.Bpkf.333/2022/2. számú végzése és a Budapest Környéki Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportjának 54.Bv.8611/2020/7. számú végzése, valamint a 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról 75. § (1) bekezdése, a 75/O. § (1)-(5) bekezdései, a 75/P. § (1) bekezdésének c) pontja és a 75/P. § (2), (4) és (5) bekezdései, a 75/R. § (1) bekezdése, a 133. § (4a) bekezdése és a 436/A. § (1) bekezdése, valamint a 436/A. § (3) bekezdésének b) és c) pontjai ellen nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
Az indítványozó szabadságvesztés büntetését tölti. A fogvatartási körülmények miatt kártalanítási igényt terjesztett elő a Budapest Környéki Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja előtt. A kérelmet a bíróság részben alaposnak találta, így kártalanítást ítélt meg számára. A 2020. évi CL. törvénnyel módosított 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról (továbbiakban: Bv.tv.) szerint a kártalanításként megítélt összeget az Állami Büntetés-végrehajtási Intézet számlájára kell utalni, ha a kérelmező még fogvatartásban van. Az indítványozó előadta, hogy a számára megítélt kártalanítási összeget nem tudja felhasználni, mivel ahhoz szabadulásáig a Bv.tv. 133. § (4a) bekezdése szerint nem férhet hozzá. Az indítványozó fellebbezése nyomán a Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta.
Az indítványozó szerint a Budapest Környéki Törvényszék 54.Bv.8611/2020/7 számú végzése, valamint a Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság 4.Bpkf.333/2022/2. számú végzése a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütközik; a visszamenőlegesen alkalmazott jogszabály rá nézve hátrányosabb elbírálást eredményez. A döntések sértik továbbá a tulajdonhoz való jogot, azáltal, hogy megakadályozzák az indítványozót abban, hogy az őt illető kártérítés felett szabadon rendelkezzen. Az indítványozó szerint sérült továbbá a törvény előtti egyenlőséghez való joga, gyermekeinek joga a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz azzal, hogy nem tudja őket az adott kártérítési összeggel támogatni..
.
Indítványozó:
    Kovács Zsolt
Támadott jogi aktus:
    a Budapest Környéki Törvényszék 4.Bpkf.333/2022/2. számú végzése, a Budapest Környéki Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportjának 54.Bv.8611/2020/7. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
Q) cikk (2) bekezdés
Q) cikk (3) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (2) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XVI. cikk (1) bekezdés
XVI. cikk (4) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1405_5_2022_Indkieg_anonim.pdfIV_1405_5_2022_Indkieg_anonim.pdfIV_1405_0_2022_Inditvany_anonim.pdfIV_1405_0_2022_Inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3314/2023. (VI. 21.) AB határozat
    .
    Az ABH 2023 tárgymutatója: jogbiztonság mint visszaható hatályú jogalkotás tilalma; kártalanítás; fogvatartottak elhelyezése; hatályba léptető rendelkezés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 06/06/2023
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    B) cikk (1) bekezdés
    Q) cikk (2) bekezdés
    Q) cikk (3) bekezdés
    XIII. cikk (1) bekezdés
    XIII. cikk (2) bekezdés
    XV. cikk (1) bekezdés
    XV. cikk (2) bekezdés
    XVI. cikk (1) bekezdés
    XVI. cikk (4) bekezdés
    24. cikk (2) bekezdés f) pont

    .
    Összefoglaló a döntésről:
    Összefoglaló a döntésről:
    Az Alkotmánybíróság elutasította a büntetések, az intézkedések, egyes
    kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013.
    évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 436/A. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének
    megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. A támadott
    átmeneti rendelkezés a Bv. tv. módosított rendelkezéseit alkalmazni rendeli a
    folyamatban lévő ügyekben, azaz azok azonnali hatályát mondja ki. Az eljárás
    alapjául szolgáló ügyben az indítványozó szabadságvesztés büntetését tölti. A
    fogvatartási körülmények miatt kártalanítási igényt terjesztett elő; a kérelmet
    a bíróság részben alaposnak találta, így kártalanítást ítélt meg számára. A Bv.
    tv. szerint a kártalanításként megítélt összeget a bv. intézet számlájára kell
    utalni, ha a kérelmező még fogvatartásban van. Az indítványozó előadta, hogy a
    számára megítélt kártalanítási összeget nem tudja felhasználni, mivel ahhoz
    szabadulásáig nem férhet hozzá. Az indítványozó fellebbezése nyomán a Budapest
    Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta.
    Az indítványozó szerint a támadott jogszabályi rendelkezésre alapított bírósági
    döntések a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütköznek; a
    visszamenőlegesen alkalmazott jogszabály rá nézve hátrányosabb elbírálást
    eredményez. A döntések sértik továbbá a tulajdonhoz való jogát azáltal, hogy
    megakadályozzák az indítványozót abban, hogy az őt illető kártérítés felett
    szabadon rendelkezzen. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy
    új szabályozás alkalmazásának elrendelése a folyamatban lévő ügyekben akkor
    sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, amennyiben annak folytán a
    jogalanyok helyzetét elnehezítő jogszabályi változtatásra, illetve
    Alaptörvényben biztosított jog alaptörvény-ellenes módon történő korlátozására
    vagy alanyi jog elvonására kerül sor. A támadott szabály eljárásjogi
    szempontból módosítja az alapjogokat sértő elhelyezési körülmények miatti
    kártalanítás jogintézményét; az anyagi jog érvényre jutásának lehetősége
    változatlan marad. A módosító törvény általános jogalkotói indokolása arra is
    rávilágít, hogy a megváltoztatott eljárási szabályok a kártalanítás kapcsán
    történt visszaéléseket hivatottak meggátolni az igényérvényesítés
    hatékonyságának növelése mellett. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi
    panaszt elutasította.
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2023.06.06 9:00:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3314_2023 AB határozat.pdf3314_2023 AB határozat.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      1. Az Alkotmánybíróság a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 436/A. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

      2. Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 54.Bv.8611/2020/7. számú végzése, valamint a Budapest Környéki 4.Bpkf.333/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s
      I.

      [1] 1. A saját ügyében személyesen indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továb­biak­ban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és a 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.

      [2] 1.1. A panasz alapjául szolgáló ügy tényállása szerint az indítványozó fogvatartott 2020. szeptember 16. napján kártalanítási kérelmet nyújtott be az illetékes büntetés-végrehajtási intézetnél. Kérelmében a 2020. július 8. és 2020. szeptember 16. (a kérelem benyújtásának) napja közötti fogvatartási időszak során tapasztalt alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményeket sérelmezte. Az indítványozó kérelmében hivatkozott többek között a jogszabályban előírt mozgástér, a kellő fény hiányára, valamint kártevők zárkában történő jelenlétére. Nyilatkozott ezen felül arról, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához (a továbbiakban: EJEB) sérelemdíj, illetve kártalanítás megállapítása miatt nem nyújtott be keresetet.
      [3] A Budapest Környéki Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 54.Bv.8611/2020/2. számú végzésével a kérelmet részben alaposnak találta és 2020. július 8. napjától 2020. szeptember 16. napjáig fogvatartásban töltött 71 nap szabadságvesztésből 42 napra, az ezen időszak alatt elszenvedett alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekre tekintettel a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 75/B. § (1) bekezdése alapján 50 400 forint kártalanítást ítélt meg az indítványozó részére.

      [4] 1.2. Az elsőfokú bíróság végzésével szemben az indítványozó fellebbezéssel élt, amelyben többek között – a megállapított kártérítés mértékének vitatása mellett – arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság döntése a fogvatartási körülményekre vonatkozó adatokat hiányosan tartalmazta, így esetében téves döntés született. Mindemellett a döntés törvénysértően, a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütköző módon rendel­kezett a megítélt kártalanítási összegnek a fogvatartó büntetés-végrehajtási intézet letéti számlájára történő ­uta­lásról.
      [5] A fellebbezés folytán eljáró Budapest Környéki Törvényszék az elsőfokú döntést helybenhagyta a 4.Bpkf.333/2022/2. számú végzésével. Indokolásában kitért arra, hogy az elsőfokú bíróság a közhiteles inté­zeti kimutatás alapján kellő részletességgel állapította meg a kártalanításra vonatkozó adatokat, a jogszabályi kereteket betartva számította ki, majd határozott a kártalanítás mértékéről. Megjegyezte továbbá, hogy a Bv. tv. 75/S. § (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontja értelmében, a kifizetés a kártalanítási döntés alapján az elítélt részére – ha fogva van – a büntetés-végrehajtási intézet által kezelt letéti számlájára való átutalással történik. Kitért ezzel kapcsolatosan a bíróság arra, hogy a Bv. tv. 436. § (1) bekezdése értelmében e törvénynek a börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárással összefüggő visszaélések megszüntetése érdekében ­szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi CL. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) 17. §-ával megállapított III/A. fejezetét ezen jogszabályhely a hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.

      [6] 2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben Bv. tv. 75/O. § (1)–(5) bekezdései, a 75/P. § (1) bekezdésének c) pontja továbbá (2), (4) és (5) bekezdései, a 75/R. § (1) bekezdése, a 75/S. § (1) bekezdés a) és aa) pontjai, a 133. § (4a) bekezdése és a 436/A. § (1) bekezdése, valamint a (3) bekezdés b) és c) pontja, továbbá a Budapest Környéki Törvényszék Büntetés-végrehajtási ­Csoportja 54.Bv.7898/2020/2. számú végzése, valamint a Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság 4.Bpkf.333/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését ­kérte, mert véleménye szerint azok sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését; a Q) cikk (2)–(3) bekezdését; a XIII. cikk (1)–(2) bekezdését; a XV. cikk (1)-(2) bekezdését; a XVI. cikk (1) és (4) bekezdését; a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését.

      [7] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében a Bv. tv.-ben szereplő részletszabályok kapcsán észlelt alaptörvény-ellenességgel kapcsolatosan a következőket fejtette ki.
      [8] A Bv. tv. sérelmesnek vélt rendelkezései 2021. január elsejével léptek hatályba és a Mód. tv. hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni rendelnek meghatározott rendelkezéseket. Az alkalmazni rendelt szabályokat az indítványozó hátrányosabb hatásúnak érzi a korábbi szabályozásnál, így a kártalanítás kifizetésének határidejével, a kártalanítás kapcsán foganatosítható végrehajtásokkal és a kártalanítási összeg feletti rendelkezéssel összefüggésben. Lényegileg azt kifogásolja, hogy az ügyében a korábbi – számára kedvezőbb – szabályok helyett az újakat alkalmazták. A folyamatban lévő ügyekben történő visszamenőleges alkalmazás miatt – álláspontja szerint – a rendelkezés sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését az abban foglalt jogállamiság követelményéből levezethető visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát, továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás tilalmát, szerinte ugyanis a szabályok elnehezítik a fogvatartottak igényérvényesítését. Véleménye alapján ezen új szabályozás legsúlyosabb joghátránya, hogy gyakorlatilag nem a sérelmet elszenvedett fél kapja a kártalanítást, hanem amíg fogvatartás folyamatban van, a büntetés-végrehajtási intézet letéti számlájára utalják a megítélt kártalanítást, ahol a rendelkezési joga korlátozottabb annak felhasználásának tekintetében.
      [9] A hivatkozott rendelkezések alaptörvény-ellenességét azért is állította, mert – véleménye alapján – a kártalanítás büntetés-végrehajtási intézeti letéti számlára történő utalása vonatkozásában hátrányosan megkülönböztetik a fogvatartás alapján a tulajdonnal való rendelkezés körében, miután a jogszabály a kifizetés előtt már el­vonásokat tesz lehetővé. Az elítélt számára megítélt összeg letéti számlán történő tartalékolása a szabadulás idejére az indítványozó szerint azért is sértő, mert aránytalan és szükségtelen korlátozást jelent a tulajdonhoz való joga vonatkozásában. Kifejtette, hogy idős életkorára és a szabadulásának lehetséges időpontjára tekintettel a megítélt kártalanításhoz (valószínűsíthetően) már nem fog hozzájutni érdemben. Ezért a támadott jog­szabályhelyek az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot, valamint a XV. cikk (1) és (2) bekezdéseben foglalt törvény előtti egyenlőséget és az egyenlő bánásmód tilalmát sértik.
      [10] Az indítványozó az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéseinek sérelme kapcsán kifejtette továbbá azt, hogy más fogvatartottakra a Bv. tv. korábban hatályos szabályai vonatkoztak a végrehajtás szempontjából, a hátrányos megkülönböztetés az ügy észszerűtlen elhúzódásából fakad. A levonások lehetővé tétele nem állja ki – álláspontja szerint – a szükségesség-arányossági tesztet, a törvényhelyek burkolt jogelvonást tesznek lehetővé. Mindez ellentétben áll a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) rendelkezéseivel is.
      [11] Az Alaptörvény XVI. cikk (1) és (4) bekezdését is sértik a konkrét jogszabályok, ugyanis a megítélt kártalanítást nem tudja gyermekei, illetve nem tudta édesanyja megsegítésére fordítani, holott a vonatkozó cikkek alapján minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi gondoskodásra, valamint a nagykorú gyermek köteles rászoruló szüleiről gondoskodnia.
      [12] Végezetül utalt arra indítványában, hogy a hivatkozott jogszabályok nem felelnek meg az EJEB gyakorlatának és a nemzetközi jog által elismert szabályoknak sem, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményére (a továbbiakban: Egyezmény). Ezáltal sérül az Alaptörvény Q) cikk (1)–(2) bekezdése. E körben hivatkozott az indítványozó korábbi EJEB döntésekre és az Alkotmánybíróság gyakorlatára.
      [13] A fent kifejtettekkel összefüggésben hivatkozott az Alkotmánybíróság több korábbi alkotmánybírósági döntésének számos visszaható hatályú jogalkalmazással kapcsolatos megállapítására. Hangsúlyozta, hogy ezek alapján a Bv. tv. és a Mód. tv. rendelkezései kizárólag jogot megállapító jogszabályoknak minősülnek, amelyek nem hordoznak hátrányos tartalmat és hatálybalépést megelőző időre nem állapítanak és állapíthatnak meg kötelezettséget. Az indítványozónak így mégis olyan körülményt értékeltek a terhére, amelynek – álláspontja alapján – nem tehetett eleget az időbeli eltérések miatt.

      [14] 2.2. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében – az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panaszát lényegileg megismételve – az indítványozó előadta, hogy az eljáró bíróságok az ad malam partem, visszaható hatály tilalmába ütközően alkalmaztak jogszabályokat az eljárásuk során. A kártalanítási eljárás megindulásakor hatályban volt eljárásjogi szabályok a kártalanítás kifizetése kapcsán véleménye szerint sokkal kedvezőbbek voltak, a bíróságoknak így nem lett volna szabad a hátrányosabb újabb rendelkezéseket alkalmazni. Jogszabály hatálybalépését megelőző időre kötelezettséget állapítottak meg ter­hére, ezzel az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményéből levezethető visszaható hatály tilalma mellett megsértették az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot és a tulajdon feletti szabad rendelkezés jogát is, a XV. cikk (1)–(2) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség és hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint több más alapjogát is.
      [15] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljárás megsértésének körében kitért arra, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezésében foglaltakkal egyáltalán nem foglalkozott, azokat figyelmen kívül hagyta, megsértve az indokolási kötelezettség és a kérelemhez kötöttség elvét is, továbbá ugyanezen cikk (7) bekezdésében deklarált megfelelő jogorvoslathoz való jogot.
      [16] A kártalanítás alkotmányos védelmet élvező juttatás álláspontja szerint, amelyet az eljáró bíróságok és a jog­elvonó szabályok kiüresítettek. Az indítványozó a támadott bírósági határozatok kapcsán kifejtette azt is, hogy azok az alkalmazott alaptörvény-ellenes jogszabályok alkalmazása miatt már önmagukban is alaptörvény-­ellenesek.
      [17] Sérelmezte továbbá az indítványozó, hogy amennyiben a bíróságok határidőben bírálták volna el kártalanítási ügyét, nem kellett volna az újabb, álláspontja alapján egyértelműen hátrányosabb szabályokat alkalmazni vele szemben. A megítélt kártalanítást így nem tudja az általa választott célra alkalmazni és felhasználni. Utalt arra is, hogy a bíróságoknak az Alkotmánybírósághoz kellett volna fordulni az alaptörvény-ellenes jogszabályok normakontrollja végett, amelyet azonban nem tettek meg.
      II.

      [18] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett és vizsgált rendelkezése:

      „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”

      [19] 2. A Bv. tv. érintett és rendelkezése:

      „436/A. § (1) E törvénynek a börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárással összefüggő visszaélések megszüntetése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi CL. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) 17. §-ával megállapított III/A. Fejezetét – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a Mód. tv. 17. §-ának a hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.”
      III.

      [20] 1. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
      [21] A befogadhatóság formai feltételeinek vizsgálata alapján az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
      [22] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőn belül terjesztette elő.
      [23] Az Alkotmánybíróság – a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek vizsgálata során – a következő megállapításra jutott.
      [24] Az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján kezdeményezte a Budapest Környéki Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 54.Bv.8611/2020/7. számú végzése, valamint a Budapest Környéki 4.Bpkf.333/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, amelyekben az eljáró bíróságok a Bv. tv. kifogásolt szabályait alkalmazták. Az alkotmányjogi panasz azonban a bírói végzések alaptörvény-­ellenessége tekintetében is csupán a Bv. tv. támadott rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességére és az – indítványozó álláspontja szerint téves – bírói törvényértelmezés hibáira hivatkozik, valamint a megítélt kártalanítás mértékét vitatja.
      [25] Ebből következően az alkotmányjogi panasz ezen része nem felel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglaltaknak, mert a bírói döntés alaptörvény-ellenessége tekintetében különálló indokolást nem ad elő {hasonlóan lásd: 3145/2013. (VII. 16.) AB határozat, Indokolás [24]}. Az Alkotmánybíróság ezen okokból az alkotmányjogi panasznak a bírói döntés megsemmisítésére irányuló részét az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

      [26] 2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasznak az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján történő vizsgálata eredményeként az alábbiakat állapította meg.

      [27] 2.1. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint akkor terjeszthető elő alkotmányjogi panasz, ha a megjelölt jogszabályi rendelkezés alkalmazásra került, és annak révén következett be az alaptörvény-ellenesség. A tárgyi ügyben megállapítható, hogy a Bv. tv. már megítélt kártalanítással összefüggő 75/O. § (2)–(5) bekezdései, valamint a 75/P. § megjelölt bekezdései, ezeken túl a megítélt kártalanítás felhasználásával és kezelésével kapcsolatos 133. § (4a) bekezdése nem került alkalmazásra a sérelmesnek vélt végzésekben, így a támadott rendelkezések az alkotmányjogi panaszban felhozott érvek alapján érdemben nem vizsgálhatóak {lásd hasonlóan: 3291/2019. (XI. 5.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}.
      [28] Megállapította az Alkotmánybíróság az indítvány kapcsán továbbá, hogy az csupán felsorolja a sérelmesnek vélt Bv. tv. által szabályozott és a Mód. tv.-vel beiktatott jogszabályhelyeket, ugyanakkor az alapjogi érvelését lényegében a Bv. tv. 436/A. § (1) bekezdésére, a hatálybaléptető szabályokra alapította, nevezetesen arra, hogy a sérelme amiatt keletkezett, mert a folyamatban lévő ügyére az új szabályokat alkalmazták. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a továbbiakban a Bv. tv. 436/A. § (1) bekezdése alapján folytatta eljárását.
      [29] Az indítványozó a Bv. tv. kifogásolt rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességét több esetben az Egyezmény sérelmére hivatkozással, továbbá a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak megsértését is állította, indítványában hivatkozva az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdéseire is.
      [30] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja alapján (nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata) a jogszabályok vizsgálatát az indítványozók kezdeményezésére, illetve bármely eljárása során hivatalból végzi. Az eljárást az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kormány, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, valamint az alapvető jogok biztosa indítványozhatja. A bíró – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alkotmány­bíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek nemzetközi szerződésbe ütközését észleli [Abtv. 32. § (2) bekezdés]. Az indítványozó nem tartozik a törvényi jogosultak körébe, így ezen indítványi elem arra nem jogosulttól származó. Ezáltal az indítvány ebben a tekintetében érdemben nem bírálható el.

      [31] 2.2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány Abtv. 26. § (1) bekezdés szerinti része – az Alap­törvény B) cikk (1) bekezdése vonatkozásában – a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek – az alábbiak szerint – megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, illetve a sérelmezett bírói döntést, indokolja annak Alaptörvénybe ütközését és kifejezetten kéri a megsemmisítését.
      [32] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás tilalma és a felkészülési idő hiánya esetén lehet alapítani {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]–[17]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]}. Az indítványozó alkotmányjogi panasza a fentiek szerint megjelölt egyik kivételes eset, a visszaható hatályú jogalkotás tekintetében tartalmaz indokolást, és fogalmaz meg sérelmeket. Erre tekintettel az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben nincs elvi akadálya a támadott jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenessége vizsgálatának.
      [33] Az Alkotmánybíróság megállapította ugyanakkor, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdésén alapuló indítványrész az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdésére, XV. cikk (1)–(2) bekezdésének, továbbá a XVI. cikk (1) és (4) bekezdésének, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése sérelmére vonatkozóan alkotmányjogi érvekkel alátámasztott indokolást nem tartalmazott. Az Alaptörvény felsorolt és sérelmesnek vélt cikkei vonatkozásában ­érdemi önálló indokolás valójában nincs, az indítványozó azok vonatkozásában lényegileg a B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményéből levezethető visszaható hatályú jogalkalmazás tilalma körében előadottakat ismételte meg. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdése vonatkozásában pedig az indítvá­nyozó a tulajdonhoz való jog sérelme a kártalanítás – Bv. tv. 436/A. § (1) bekezdésével nem változó – megítélhető összegére vonatkozó szabályozás kapcsán, az összegszerűség mértékének, valamint az összeg feletti rendelkezés kifogásolásán túlmutató – amely jelen bírósági végzéseknek nem tárgya – indokolást nem adott elő, ahogy a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz, valamint megfelelő jogorvoslathoz való jog tekintetében is csupán a számára kedvewzőtlen szabályok alkalmazását és ezáltal a kedvezőtlen döntések tartalmát vitatta, alkotmányjogi érvekkel a vonatkozó indítványi elemeket nem támasztotta alá. Erre figyelemmel az alkotmányjogi panasz – az említett alaptörvényi rendelkezés tekintetében – érdemi elbírálásra nem alkalmas.

      [34] 3. Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így bármelyik kimerítése önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását. A panasz azt az egyedi ügyön túlmutató alkotmányjogi jelentőségű kérdést veti fel, hogy a Bv. tv. 436/A. § (1) bekezdése sérti-e a jogbiztonság elvét a visszaható hatályú jogalkotás vonatkozásában, miután a módosított rendelkezéseket a jogalkotó a folyamatban lévő ­ügyekre is alkalmazni rendeli.

      [35] 4. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a panasz ezen részét – a befogadási eljárás lefolytatásának mellőzésével – az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján érdemben bírálta el.
      IV.

      [36] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

      [37] 1. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogalanyoknak meglegyen a tényleges lehetőségük arra, hogy magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely magatartást visszamenőleges hatállyal ne minősítsenek jogellenesnek {34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [71]}. Ugyanakkor önmagában az, hogy a jogalanyok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna, hogy egy jogszabály miként módosul, nem ad módot a jogbiztonság címén az alaptörvény-ellenesség megállapítására. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmának ilyen kiterjesztő értelmezése alkotmányjogi alapokon nem indokolható {3061/2017. (III. 31.) AB határozat, Indokolás [12]}.
      [38] A visszamenőleges hatály tilalmának kérdése a Bv. tv. 436/A. § (1) bekezdése tekintetében értelmezendő. ­Eszerint a börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárással összefüggő visszaélések megszüntetése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi CL. törvény 17. §-ával megállapított III/A. fejezetét – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a Mód. tv. 17. §-ának a hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.

      [39] 2. A Bv. tv. 436/A. § (1) bekezdéséhez fűzött jogalkotói indokolás szerint a vonatkozó átmeneti szabályok el­járásjogi természetüknél fogva a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába nem ütköznek. Kitér az indokolás emellett arra, hogy a szabályozás célja a folyamatban lévő ügyek jogalkalmazói elbírálásának egyszerűbbé válása mellett az is, hogy ezzel együtt ne váljon terhesebbé az eljárás a (már) benyújtott kérelmek tekintetében. A jogalkotói indokolás nem tér ki minden eshetőségre, hogy hogyan kell eljárni a jogalkalmazónak Bv. tv. egyes módosított rendelkezéseinek hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokkal kapcsolatban. Ilyen esetben a Jat. 2. § (2) bekezdésének rendelkezése általában alkalmazandó, amely szerint a jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely megatartást jogellenessé {lásd hasonlóan: 3326/2022. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [18]–[20]}.

      [40] 3. Az Alkotmánybíróság korábban rögzítette – ahogy arra beadványában az indítványozó is utalt –, hogy az ad malam partem visszaható hatály tilalma elsősorban a normaalkotással szemben megfogalmazott elvárás, hiszen a jogbiztonság elvéből vezethető le a visszaható hatályú jogalkotás tilalma is, amelynek magját a jog­alkotási törvényben is megfogalmazott azon tilalom adja, mely szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [106]; 3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [15], 3326/2022. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [21]}.
      [41] Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint „[k]övetkezetes az alkotmánybírósági gyakorlat a tekintetben, hogy valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a hatálybalépés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell” {3208/2013. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [58]; 16/2014. (V. 22.) AB határozat, Indokolás [32]}. „Ez utóbbi esetben a szabály a hatálybalépését megelőző eseményhez, tényhez fűz új, a korábban hatályos szabályhoz képest eltérő jogkövetkezményt, aminek következtében felmerülhet a visszaható hatály sérelme. Visszaható hatályról beszélünk továbbá akkor is, ha az új szabály a hatálybalépését megelőzően keletkezett, annak időpontjában fennálló tényállás jogkövetkezményét a régitől eltérően határozza meg” {10/2018. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [51]; 6/2019. (III. 20.) AB határozat, Indokolás [49]; 33/2019. (XI. 27.) AB határozat, Indokolás [39]; 8/2020. (V. 13. ) AB határozat, Indokolás [54]}.

      [42] 3.1. Az Alkotmánybíróság az 1/2016. (I. 29.) AB határozatban áttekintette a visszaható hatállyal kapcsolatban konkrét ügyekben korábban kialakított gyakorlatát, és az alábbiakat állapította meg. „A 7/1992. (I. 30.) AB határozatban alkotmányellenesnek ítélte az Alkotmánybíróság az illeték mértékének akként történő felemelését, hogy a szigorító rendelkezést a jogalkotó alkalmazni rendelte az új jogszabály hatálybalépése előtt kötött, a ható­ságok­hoz határidőn belül, de már a szigorító rendelkezés hatálybalépése után benyújtott szerződésekre is (ABH 1992, 45, 48). Szintén alkotmányellenességet állapított meg a testület a 20/2001. (VI. 11.) AB határozatában, amikor is a vizsgált rendelkezéseket tartalmazó jogszabályt a folyamatban lévő hatósági eljárásokban rendelte alkalmazni a jogalkotó (ABH 2001, 612, 619). Nem állapította meg azonban a jogbiztonság sérelmét az Alkotmánybíróság a 349/B/2001. AB határozatban, melyben a vizsgált szabályozást a jogalkotó a jogerős államigazgatási határozattal le nem zárult ügyekre is alkalmazni rendelte (ABH 2002, 1241, 1255). A 3189/2013. (X. 22.) AB határozatában az Alkotmánybíróság nem találta alaptörvény-ellenesnek azt az építésügyi szabályozást, mely magasabb építésügyi bírság kiszabását tette lehetővé a hatálybalépése előtt keletkezett tényállások kapcsán, de csak a hatálybalépése után megindult eljárásokban. […] A fenti esetek alapján megállapítható, hogy a tilalom egyfelől nem abszolút, másfelől, mivel az Alkotmánybíróság által vizsgált jogviszonyok szükségképpen különböznek egymástól – közjogi vagy magánjogi, folyamatban levő vagy már teljesedésbe ment vagy rövid-, hosszú távúak esetleg tartósak stb. – ezért az Alkotmánybíróság esetről esetre vizsgálja meg, hogy megvalósul-e a jogbiztonság sérelme” {8/2016. (IV. 6.) AB határozat, Indokolás [55]–[56]; 3326/2022. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [23]}.
      [43] Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlatát összefoglaló 8/2020. (V. 13.) AB határozatban a testület megállapította, hogy az Alkotmánybíróság „kiterjedt gyakorlatot folytat a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával kapcsolatban abból a szempontból is, hogy ez a tilalom mit jelent a folyamatban lévő eljárásokra nézve. Ennek az is a részét képezi, hogy nem egyeztethető össze a jogállamiság tartalmával egy új szabály oly módon történő hatályba léptetése, hogy az hátrányosan változtatja meg a hatálybalépés időpontjában már fennálló tényállás anyagi jogi jellegű jogkövetkezményét a folyamatban lévő eljárásokban. Azt kell tehát megítélni, hogy a tényállás már létrejött-e az újonnan alkalmazandó szabály hatálybalépése előtt, és ha igen, akkor az utóbb egy új, a régitől eltérő jogkövetkezményt vezet-e be, amely hátrányt, jogvesztést okoz a folyamatban lévő ügyekben” (Indokolás [61]). Az Alkotmánybíróság utal a 6/2020. (III. 3.) AB határozatára, amelyben a büntetőeljárásról ­szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) átmeneti rendelkezése [870. § (3) bekezdése] tekintetében alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként merült fel, hogy a visszaható hatályú jogalkotás tilalma milyen összefüggésben áll a már folyamatban lévő jogérvényesítéssel. A döntésben az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy „a visszaható hatály tilalma szempontjából az elvégzett eljárási cselekmény időpontja a meghatározó”. Ezt juttatja kifejezésre Jat. is, melyre az Alkotmány­bíróság a 3151/2013. (VII. 24.) AB határozatában is hivatkozott. Eszerint: „»A Jat. e körben kimondja, hogy jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. […] Ugyanakkor a Jat. 15. § (1) bekezdés b) pontja szerint a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését követően megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. Ebből következően a Jat. – jogszabály eltérő rendelkezése alapján – lehetővé teszi eljárási cselekmények esetén a módosítás szerinti rendelkezések folyamatban lévő ügyekre történő alkalmazásának kimondását.« (Indokolás [17])” {6/2020. (III. 3.) AB határozat, Indokolás [54]–[55]; 3326/2022. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [24]–[25]}

      [44] 3.2. Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy intézményvédelmi kötelezettsége körében az állam viszonylag tág mérlegelési szabadsággal rendelkezik a megfelelő eljárásjogi keretek meghatározására, azonban nem alkothat olyan szabályokat, amelyek valamely Alaptörvényben biztosított jogot alaptörvény-ellenes módon korlátoznak {hasonlóan: 3086/2016. (IV. 26.) AB határozat, Indokolás [45]}. Mindezek alapján pedig az Alkotmány­bíróság megállapította, hogy a Be. támadott rendelkezése „a visszaható hatályú jogalkotás tilal­mába ütközik, mivel alanyi jogot von el” {6/2020. (III. 3.) AB határozat, Indokolás [78]}.

      [45] 4. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy új szabályozás alkalmazásának elrendelése a folya­matban lévő ügyekben (azonnali hatály) akkor sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, amennyiben a jogalanyok helyzetét elnehezítő jogszabályi változtatásra, illetve Alap­törvényben biztosított jog alaptörvény-ellenes módon történő korlátozására vagy alanyi jog elvonására ­kerül sor.
      [46] Az indítványozó által sérelmezett, a Bv. tv. 436/A. § (1) bekezdése a Bv. tv. összes – módosított – rendelkezését alkalmazni rendeli a folyamatban lévő ügyekben, azaz azok azonnali hatályát mondja ki. Az Alkotmánybíróság felhívja a figyelmet azonban arra, hogy Bv. tv. 436/A. § (1) bekezdése csupán hatályba léptető szabály. Pusztán e rendelkezésnek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt visszaható hatályú jogalkotás tilalmának megsértése nem állapítható meg.
      [47] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Bv. tv. 436/A. § (1) bekezdésében írt szabály eljárásjogi szempontból módosítja az alapjogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás jogintézményét. Az anyagi jog ­érvényre jutásának lehetősége az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás tekintetében változatlan marad. Mindez a jogalkotó indokolásából is egyértelműen kitűnik. A jogszabály a mérvadó változásoknál egyértelmű kivételeket tesz, nem hagyva a folyamatban lévő ügyek meghiúsulását és az igényérvényesítés megnehezülését. A Mód. tv. általános jogalkotói indokolása arra is rávilágít, hogy a megváltoztatott eljárási szabályok a kártalanítás kapcsán történt visszaéléseket hivatottak meggátolni az igényérvényesítés haté­konyságának növelése mellett.
      [48] Utal továbbá az Alkotmánybíróság arra, hogy jelen ügy tekintetében az is megállapítható, hogy az indítványozó a kérelme benyújtásakor és a bírósági döntések meghozatala alatt is fogvatartás alatt állt a Bv. intézet(ek)ben. A Bv. tv. módosult rendelkezései tehát – a folyamatos fogvatartására tekintettel – a szabadságvesztés tartama alatt egyértelműen alkalmazhatóak voltak vele szemben. Az indítványozónak ebből következően ismernie kellett a módosult szabályokat {lásd hasonlóan: 3027/2023. (I. 13.) AB végzés, Indokolás [34]}.
      [49] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Bv. tv. 436/A. § (1) bekezdése a kihirdetését megelőző időre nézve nem állapított meg kötelezettséget, illetőleg magatartást visszamenőleges hatállyal nem minősített jogellenesnek. A támadott jogszabályi rendelkezés visszamenőleges hatályúként nem értelmezhető, mivel a meglévő jogviszonyokat önmagában nem módosítja.

      [50] 5. Az Alkotmánybíróság a kifejtett indokok alapján arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó által kifogásolt szabályozási megoldás nem sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiságból le­vezetett jogbiztonság követelményét. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
          Dr. Márki Zoltán s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Handó Tünde s. k.,
          alkotmánybíró




          . Dr. Schanda Balázs s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Márki Zoltán s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Pokol Béla

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          06/15/2022
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. 4.Bpkf.333/2022/2 of the Budapest Environs Regional Court (compensation due to detention conditions)
          Number of the Decision:
          .
          3314/2023. (VI. 21.)
          Date of the decision:
          .
          06/06/2023
          Summary:
          The Constitutional Court rejected the judicial initiative aimed at establishing the conflict with the Fundamental Law by and the annulment of section 436 (1) of the Act CCXL of 2013 on the Execution of Punishments, Criminal Measures, Certain Coercive Measures and Confinement for Administrative Offences (Penal Enforcement Act). The challenged transitional provision orders the amended provisions of the Penal Enforcement Act to be applied to pending cases, i.e. it declares them to be of immediate effect. In the case underlying the proceedings, the petitioner is serving a prison sentence. He submitted a claim for compensation for the conditions of his detention; the court found the claim to be partly well founded and awarded him compensation. According to the Penal Enforcement Act, the amount awarded as compensation must be paid into the account of the penal institution if the applicant is still in detention. The petitioner submitted that he could not use the compensation amount awarded to him as he would not have access to it until his release. On appeal by the petitioner, the Budapest Environs Regional Court, as the court of second instance, upheld the first instance ruling. According to the petitioner, the court decisions based on the contested provision of the law are contrary to the prohibition of retroactive application of the law; the retroactive application of the law results in a more unfavourable treatment of the petitioner. The decisions also infringe the petitioner's right to property by preventing him from freely disposing of the compensation to which he is entitled. In its decision, the Constitutional Court held that ordering the application of new legislation in pending cases infringes the prohibition on retroactive legislation if it results in a change in the law making the situation of subjects of the law more difficult, or in a restriction of a right guaranteed by the Fundamental Law in a manner contrary to the Fundamental Law, or the withdrawal of a subjective right. From a procedural point of view, the contested rule amends the legal instrument of compensation for detention circumstances infringing fundamental rights; the possibility of enforcing the substantive right remains unchanged. The general legislative justification for the amending Act of Parliament also explains that the procedural rules as amended are intended to prevent abuses in connection with compensation and to increase the effectiveness of the enforcement of claims. The Constitutional Court, therefore, rejected the constitutional complaint.
          .
          .