A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.Kpk.50.022/2015/9. sorszámú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó 2015. május 28. napján – képviselője útján – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.Kpk.50.022/2015/9. sorszámú végzésének, valamint a közigazgatási eljárásban hozott határozatok alkotmányossági felülvizsgálatát, a végzés hatályon kívül helyezését, a perköltség megtérítését, a szabálytalan építők építéskor hatályos jogszabályok betartására kötelezését és építési bírság kivetését kérte. Álláspontja szerint a bíróság nem vett figyelembe meghatározott jogszabályokat, köztük az Alaptörvényt.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló peres eljárásban megállapított tényállás szerint Polgárdi Közös Önkormányzati Hivatal Jegyzője az indítványozóval szomszédos ingatlan tulajdonosai mint építők kerítés fennmaradási engedélyezési ügyében kijelölt elsőfokú hatóságként megismételt eljárása során a 2014. november 7-én kelt Ált–213–14/2014. számú végzésével az építéshatósági engedélyezési eljárást megszüntette.
[3] Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró Fejér Megyei Kormányhivatal a 2015. január 9-én kelt FED/02/22-1/2015. számú végzésével a jogorvoslati eljárás felfüggesztésére irányuló kérelmet elutasította, majd a 2015. január 10-én kelt FED/02/22-2/2015. számú végzésével az elsőfokú hatóság eljárást megszüntető végzését helyben hagyta.
[4] A FED/02/22-1/2015. számú végzés indokolásában a másodfokú hatóság arra hivatkozott, hogy az ügy érdemi elbírálása nem függ az üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntéstől, valamint olyan kérdés előzetes elbírálásától, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik. A FED/02/22-2/2015. számú végzésében a másodfokú hatóság megállapította, hogy az új eljárás lefolytatásakor hatályos helyi építési szabályzat [a Székesfehérvár Megyei Jogú Város külterületének valamint egyes belterületi területrészeinek szabályozási tervéről és helyi építési szabályzatáról szóló 7/2004. (II. 24.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: HÉSZ)] kerítésekre vonatkozó szabályai az építtetők számára kedvezőbbek, mint az eredeti eljárás megindításakor hatályos szabályozás. Így az elsőfokú építésügyi hatóság az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) vonatkozó előírásainak megfelelően, jogszerűen járt el, amikor az új eljárás lefolytatásakor a fennmaradási engedélyezés feltételeinek figyelembe vétele során az építtető számára kedvezőbb, módosított szabályozás alapján megszüntette az eljárást.
[5] Az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a közigazgatási végzések bírósági felülvizsgálata iránti nemperes eljárásban a 9.Kpk.50.022/2015/9. sorszámú végzésével elutasította a kérelmet. A végzés indokolásában rámutatott arra, hogy a másodfokú bíróság a FED/02/22-1/2015. számú jogorvoslati eljárás felfüggesztésére irányuló kérelmet elutasító végzés kapcsán a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 32. § (1) bekezdése tekintetében helyesen hivatkozott arra, hogy nem állt fenn az eljárás felfüggesztésének jogszabályban előírt kötelező esete, illetve a 32. § (3) bekezdésében szabályozott eljárás felfüggesztés engedélyezéséről a hatóság mérlegelési jogkörében eljárva dönt. A bíróság alaptalannak ítélte a kérelmezőnek az ellenérdekű ügyfelek hozzájárulásának hiányára alapított kifogását arra hivatkozással, hogy a Ket. 32. § (3) bekezdésének alkalmazása körében a kérelemre történő felfüggesztés soha nem vezethet az ellenérdekű ügyfelek érdekének sérelmére.
[6] A FED/02/22-2/2015. számú eljárást megszüntető végzést helyben hagyó végzés kapcsán egyrészt rámutatott, hogy önmagában esetlegesen az ügyintézési határidő túllépése nem az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés, és emiatt a közigazgatási hatóság döntését hatályon kívül helyezni nem lehet, másrészt a konkrét ügyben rögzítette, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező megismételt eljárás a 2014. szeptember 30-án kelt FED/02/63-20/2014. számú, az elsőfokú hatóság határozatát megsemmisítő és új eljárás lefolytatására utasító határozat elsőfokú hatósággal való közlésétől indult, és az eljárást megszüntető végzést helybenhagyó másodfokú végzés kiadásával (2015. január 10.) le is zárult. A korábbi eljárás elhúzódásának okait pedig a másodfokú hatóság végzésében részletesen bemutatta. Az előzetes értesítés mellőzése nem tekinthető az elsőfokú hatóság jelentős mulasztásának, mivel az új eljárásra utasítás tényéről a kérelmező mint fellebbező értesült, és az új eljárás során gyakorolhatta az ügyfél jogait. A tényállás tisztázatlanságára alapított kérelmezői hivatkozást alaptalannak ítélte. Megállapította, hogy az eljárás megszüntetése kapcsán a legfontosabb tényállási elem az volt, hogy a jogszabályok időközben az építtetők javára változtak, a vitatott kerítés fennmaradása már nem tartozik az építéshatósági engedélyezési eljárás hatálya alá, így ilyen eljárást lefolytatni nem lehet. A másodfokú hatóság helyesen hivatkozott az Étv. 48/A. § (7) bekezdésére, miszerint a fennmaradási engedélyezés feltételeit új eljárás elrendelése esetén az eredeti eljárás megindításakor hatályos építésügyi szabályok szerint kell figyelembe venni, kivéve, ha az új eljárás lefolytatásakor hatályos szabályok az építtető számára kedvezőbbek.
[7] Az indítványozó kérelme indokolásában elsősorban az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló hatósági eljárást támadta azzal az indokolással, hogy a hatóság nem tárta fel teljes körűen a tényállást és különböző eljárásjogi szabálysértéseket követett el (ügyintézési határidő túllépése, értesítés elmulasztása). Az indítványozó a bírói döntéssel összefüggésben azt kifogásolta, hogy a bíróságnak nem csupán az eljárást lezáró másodfokú végzést kellett volna vizsgálnia, hanem az azt megelőző eljárásokat is, illetve a bíróság – álláspontja szerint – nem válaszolt a tárgyalás tartására és tanúk meghallgatására irányuló kérelmére. Emiatt az Alkotmánybíróságtól kérte nyílt tárgyalás lefolytatását és a panaszosok megidézését. Az indítványozó szerint a fentiek miatt sérült az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése, VI. cikk (2) bekezdése, IX. cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése.
[8] Az indítványozó – az Alkotmánybíróság Hivatalának hiánypótlási felhívását követően – kiegészítette indítványát. Az indítvány kiegészítésben azzal pontosította korábbi indítványát, hogy a kifogásolt bírói döntés megsemmisítését kérte.
[9] 2. Az Abtv. 56. § értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[10] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}.
[11] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}.
[12] Az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben megállapította, hogy az indítvány a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára irányul, az indítványozó ugyanis kizárólag a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó szakjogi kérdéseket kifogásolt.
[13] Az indítványozó hivatkozott ugyan különböző Alaptörvényben foglalt jogokra [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésben biztosított magánszférához való jog, IX. cikk (1) bekezdésében garantált véleménynyilvánításhoz való jog, XXIV. cikkében rögzített tisztességes hatósági eljáráshoz való jog], de ezek sérelme – az indítványban előadottak alapján – az alkotmányjogi panasz tárgyát képező bírói döntéssel összefüggésben nem merült fel.
[14] Tehát az alkotmányjogi panasz a konkrét ügyben a hivatkozott Alaptörvényben biztosított jogokkal összefüggésben nem vet fel sem az egyedi ügyön túlmutató alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló, az alkotmányjogi panasz hatáskörben orvosolható alaptörvény-ellenességet. Ezért azt az Alkotmánybíróság azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |