Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01538/2013
Első irat érkezett: 10/24/2013
.
Az ügy tárgya: Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének 31/2013. (IV. 18.) Ör. elleni alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (2) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók - az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján - a személytaxival végzett személyszállítási szolgáltatás és a személytaxi-szolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat működtetésének feltételeiről, a taxiállomások létesítésének és igénybevételének rendjéről, és a személytaxi-szolgáltatás hatósági áráról szóló Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének 31/2013. (IV. 18.) önkormányzati rendelete (Ör.) alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól.
Álláspontjuk szerint a támadott jogszabály ellentétes az Alaptörvény M. cikke szerinti vállalkozás szabadságának elvével, mivel az Ör. Budapest közigazgatási területén belül valamennyi taxi gépjárműre egységes sárga szín és rögzített hatósági ár alkalmazását írja elő. Ezzel hátrányos gazdasági pozícióba helyezi a más közigazgatási területen működő személytaxi szolgáltatást végzőkkel szemben. Továbbá a támadott Ör. ellentétes a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 5. § (4) bekezdésével, amely szerint a felhatalmazás jogosultja a jogszabályt köteles megalkotni. A személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény 49. § (1) bekezdése alapján a Kormány felhatalmazást kapott arra, hogy megalkossa a személygépkocsival díj ellenében végzett közúti személyszállítás részletes szabályait. A 49. § (3) bekezdése alapján a helyi önkormányzat képviselő-testülete felhatalmazást kapott arra, hogy a Kormány rendeletében meghatározott feltételeken túli részletszabályokra vonatkozó rendeletét megalkossa. Az Ör. 2013. április 18. napján megalkotásra került, a Kormány rendeletét e körben a mai napig nem alkotta meg. Mindezek alapján - az indítványozók véleménye szerint - az Ör. egésze jogszabályba ütköző, ellentétes az Alaptörvény T. cikkével, mivel a kapott felhatalmazás csak a kormányrendeletben meghatározott feltételeken túli szabályozási lehetőséget biztosít, nem a kormány szintű jogszabálytól független rendelet alkotási jogot. Az Ör. sérti továbbá a Jat. 17. §-ában foglaltakat, amely előírja az előzetes hatásvizsgálat elvégzését, amely nem készült el. Az Ör. ellentétes továbbá az Alaptörvény XIII. cikke szerinti tulajdonhoz való joggal, mivel a kötelezően előírt sárga szín korlátozza a magántulajdonhoz kapcsolódó rendelkezési jogot, a szabad használat jogát, tekintettel arra, hogy a taxiként üzemelő gépjárművek döntő többsége magántulajdonban van, így a vállalkozók a magánéletükben is használják. .
.
Támadott jogi aktus:
    a személytaxival végzett személyszállítási szolgáltatás és a személytaxi-szolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat működtetésének feltételeiről, a taxiállomások létesítésének és igénybevételének rendjéről, és a személytaxi-szolgáltatás hatósági áráról szóló Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének 31/2013. (IV. 18.) önkormányzati rendelete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
M. cikk (1-2) bekezdés
T. cikk (1-4) bekezdés
XIII. cikk (1-2) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_01538_2013_inditvany1_anonim.pdfIV_01538_2013_inditvany1_anonim.pdfIV_01538_2013_inditvany_anonim.pdfIV_01538_2013_inditvany_anonim.pdf
.
A határozat száma: 3121/2014. (IV. 24.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2014/1806
.
Az ABH 2014 tárgymutatója: Alaptörvényben biztosított jog sérelme (mint az alkotmányjogi panasz feltétele); alkotmányjogi panasz és a jogsérelem; diszkrimináció tilalom mint egyenlő bánásmód követelménye; egyenlőség mint egyenlő bánásmód követelménye; érintettség (alkotmányjogi panasz eljárásban); hátrányos megkülönböztetés tilalma; közvetlenül hatályosuló norma; tulajdonhoz való jog; vállalkozáshoz való jog
.
A határozat kelte: Budapest, 04/17/2014
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
M) cikk
M) cikk (1) bekezdés
T) cikk
T) cikk (3) bekezdés
XIII. cikk
XIII. cikk (1) bekezdés
XV. cikk
XV. cikk (2) bekezdés

.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2014.04.17 14:00:00 3. öttagú tanács
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    h a t á r o z a t o t:

    1. Az Alkotmánybíróság a személytaxival végzett személyszállítási szolgáltatás és a személytaxi-szolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat működtetésének feltételeiről, a taxiállomások létesítésének és igénybevételének rendjéről és a személytaxi-szolgáltatás hatósági áráról szóló 31/2013. (IV. 18.) Főv. Kgy. rendelet preambulumának „Budapest Főváros Közgyűlése a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény […] 49. § (3) bekezdés b) pontjában […] kapott felhatalmazás alapján” szövegrésze, a 3. § (1) és (4), valamint (13) bekezdése, a 16. §-a és a 2. számú melléklete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

    2. Az Alkotmánybíróság a személytaxival végzett személyszállítási szolgáltatás és a személytaxi-szolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat működtetésének feltételeiről, a taxiállomások létesítésének és igénybevételének rendjéről, és a személytaxi-szolgáltatás hatósági áráról szóló 31/2013. (IV. 18.) Főv. Kgy. rendelete egésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdésére alapított – alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s
    I.

    [1] 1. Az indítványozó és további 9 magánszemély az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz, mely arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a személytaxival végzett személyszállítási szolgáltatás és a személytaxi-szolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat működtetésének feltételeiről, a taxiállomások létesítésének és igénybevételének rendjéről és a személytaxi-szolgáltatás hatósági áráról szóló 31/2013. (IV. 18.) Főv. Kgy. rendelete (a továbbiakban: Ör.) alaptörvény-ellenességét és egészében semmisítse meg azt. Az indítványozók kiegészítő indítványukban az Ör. egészének megsemmisítése mellett, másodlagosan annak bevezető részét, a 3. § (1) és (4), valamint (13) bekezdését, a 16. §-át és az Ör. 2. számú mellékletét kérték megsemmisíteni.
    [2] Az indítványozók szerint az Ör. sérti az Alaptörvény vállalkozás szabadságát biztosító M) cikkét, a jogszabályi hierarchiát megállapító T) cikk (3) bekezdését, valamint a tulajdonhoz való jogot védő XIII. cikket, végül pedig a hátrányos megkülönböztetés tilalmát (XV. cikk).

    [3] 2. Az indítványozók előadták, hogy a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 49. § (1) bekezdés h) pontja alapján a Kormány felhatalmazást kapott arra, hogy a személygépkocsival díj ellenében végzett közúti személyszállítás részletes szabályait rendeletben állapítsa meg.
    [4] Ugyanebben a törvényben, a 49. § (3) bekezdésben a Fővárosi Önkormányzat közgyűlése felhatalmazást kapott a személytaxi és a személygépkocsival végzett személyszállítási szolgáltatás folytatásának, a személyszállítási szolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat működésének – a Kormány rendeletében meghatározott feltételeken túli – műszaki, személyi és pénzügyi alkalmassági feltételeire, valamint a település területén lévő taxiállomások igénybevételének rendjére vonatkozó önkormányzati rendelet megalkotására.
    [5] A Fővárosi Önkormányzat a támadott rendeletet 2013. április 18. napján anélkül alkotta meg, hogy a kormány az e tárgykörben megalkotandó rendeletét elkészítette volna. A kormányrendelet megalkotására egyébként az indítvány benyújtásáig nem került sor, a végrehajtási szintű jogszabálynak ebben a tárgykörben a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet, valamint a személytaxi-szolgáltatás végzésének egyes feltételeiről szóló 21/1992. (X. 27.) KHVM rendelet (a továbbiakban: R.) minősül.
    [6] Az indítványozók azt sérelmezték, hogy az Ör. egésze amiatt ütközik közvetlenül az Alaptörvény T) cikkének (3) bekezdésébe, mert az önkormányzati rendelet megalkotására kapott felhatalmazás alapján a közgyűlés csak a kormányrendeletben meghatározott feltételeken túli tárgykörben alkothatott volna rendeletet, önálló, a kormányzati szintű jogszabálytól független jogalkotási hatásköre azonban nem volt.

    [7] 3. Az Alaptörvény vállalkozás szabadságát biztosító M) cikkének a sérelmét az indítványozók a hátrányos megkülönböztetés tilalmával (XV. cikk) együttesen, azzal szoros összefüggésben állították. A sérelmet az indítványozók abban látták, hogy az R. 2. § (2) bekezdése és a 2. számú melléklete csak az egyes járművek tekintetében írja elő, hogy a karosszéria-elemek egyszínűre festettek (fényezettek) legyenek, ugyanakkor az Ör. az R.-hez képest további korlátozást valósít meg azzal, hogy a sárga szín bevezetésének kötelezettségét valamennyi taxi-gépjárműre egységesen rendeli el. Utaltak arra is, hogy a rendelet csak a Budapest közigazgatási területén taxi-gépjárművet üzemeltetőkre (Budapest közigazgatási területére kiadott tevékenységi engedéllyel rendelkezőkre) terjed ki, az ország más területén működő taxi üzemeltetőket ez a kötelezettség nem érinti. A Budapest területén érvényes viteldíjak rögzítését is diszkriminatívnak értékelték az indítványozók azzal az indokolással, hogy emiatt a szabad árképzés lehetőségével élő többi taxi-gépjárművet üzemeltetőkkel szemben hátrányos helyzetbe kerülnek, mivel a „vidéki” vállalkozók „jóval alacsonyabb összegért” tudnak szolgáltatást nyújtani.

    [8] 4. Az indítványozók végül a tulajdonhoz való jog (Alaptörvény XIII. cikk) sérelmét is állították. Előadták, hogy a sárga szín a „szabad használat jogát korlátozza”, mivel a taxiként üzemelő gépjárműveket a vállalkozók magánéletükben is használják és ennek során egyértelműen kiderül, hogy mi az üzembentartó foglalkozása. Ezt az indítványozók olyan személyes adatnak tekintik, melynek nyilvánosságra hozatalára senki sem kötelezhető. A gépjármű esetleges értékesítése során továbbá az üzemeltető a sárga szín miatt árhátrányba kerül, mert az értékesítés jelentős nehézségekbe ütközik és a magántulajdonnal való rendelkezés jogát sérti.
    II.

    [9] 1. Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései:

    „M) cikk (1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.
    (2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.”

    „T) cikk (2) Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete.
    (3) Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.”

    „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.”

    „XV. cikk (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”

    [10] 2. Az Ör.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezései:

    „Budapest Főváros Közgyűlése a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény […] 49. § (3) bekezdés b) pontjában […] kapott felhatalmazás alapján, és az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el:”

    „3. § (1) Személytaxival személyszállítási szolgáltatást kizárólag olyan járművel lehet végezni, amelyen – a külön jogszabályban előírt tartalmú tájékoztató feliraton kívül – az e rendelet 1. mellékletében meghatározott módon, formátumban és tartalommal a személytaxi-szolgáltató által alkalmazott árak, valamint a panaszok megtételének lehetőségei is feltüntetésre kerülnek.
    […]
    (4) A személytaxi üzemeltetője köteles biztosítani, hogy az általa üzemeltetett jármű külső és belső megjelenése esztétikus és tiszta legyen, továbbá megfeleljen az e rendelet 2. mellékletében meghatározott követelményeknek.
    […]
    (13) Személytaxi-szolgáltatást végezni csak valamennyi vonatkozó jogszabály együttes megtartása mellett lehetséges. Nem végezhet személytaxi-szolgáltatást a vállalkozás, vagy az a személytaxija, amelyre vonatkozóan a tevékenység végzésére irányadó jogszabályok valamely rendelkezését nem, vagy csak részben teljesíti.”

    „16. § (1) Az egységdíjak kötelező mértéke – rögzített hatósági árként – a következő (a díjtételek az általános forgalmi adót tartalmazzák):
    Alapdíj (Ft) Távolsággal arányos egységdíj (Ft/km) Idővel arányos egységdíj (Ft/perc)
    450 280 70
    (2) Budapest közigazgatási területén megkezdett, de a közigazgatási határon kívülre irányuló személytaxi-szolgáltatás teljesítése esetén a Budapest közigazgatási határáig teljesítendő visszaútra a vállalkozó az (1) bekezdés szerint meghatározott viteldíjat alkalmazhatja.”

    „2. melléklet a 31/2013. (IV. 18.) Főv. Kgy. rendelethez
    A személytaxi külső megjelenésére vonatkozó követelmények
    1. Felhasznált színek:
    Sárga: RAL 1023 Traffic Yellow vagy ezzel megegyező szín
    Fekete: RAL 9017 Traffic Black vagy ezzel megegyező szín
    2. Az autó alapszíne:
    Sárga: RAL 1023 Traffic Yellow vagy ezzel megegyező szín”

    III.

    [11] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

    [12] 1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az eljárás alapjául szolgáló alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeknek.
    [13] Az Alkotmánybíróság először a formai feltételeket vizsgálta meg.
    [14] Az Ör. rendelkezései 2013. szeptember 1-jén léptek hatályba, az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2013. október 24-én, az Abtv. 30. § (1) bekezdésében megjelölt határidőben, a vitatott jogszabály hatályba lépésétől számított 180 napon belül nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz.
    [15] Az alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésben foglalt, az indítványokkal szemben támasztott formai feltételeknek, mivel
    – megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [az Abtv. 26. § (2) bekezdését],
    – megjelöli továbbá az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [M) cikk, T) cikk (3) bekezdés, valamint a XIII. cikk (1) bekezdés és XV. cikk (2) bekezdés],
    – megjelöli az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést [Ör. egésze, valamint a bevezető részének a jogszabályok felsorolásánál idézett, kiemelt eleme, a 3. § (1), (4) és (13) bekezdései, a 16. §-a, valamint a 2. számú mellékletének egy része],
    – tartalmazza a kifogásolt rendelkezések alaptörvény-ellenességének indokát,
    – kifejezett kérelmet fogalmaz meg a támadott rendelkezések megsemmisítésére.

    [16] 2. Az indítvánnyal szemben támasztott tartalmi feltételeket megvizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.
    [17] Az Abtv. 56. §-a szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket.

    [18] 2.1. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. Az indítvánnyal összefüggésben megállapítható, hogy az indítványozók jogsérelme az Ör. hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be, és nem áll rendelkezésre a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás.

    [19] 2.2. A panasz érdemi elbírálásának további feltétele a panaszos érintettsége.
    [20] Ebben a tekintetben megállapítható, hogy az indítványozók valamennyien a közlekedési felügyelet által kiadott taxi-engedéllyel rendelkező olyan vállalkozók, akik Budapest területén személytaxi szolgáltatást végezhetnek, azaz az Ör. hatálya alá tartoznak.

    [21] 2.3. Az Alkotmánybíróság ezt követően – az érdemi vizsgálat lefolytatása előtt – azt vizsgálta meg, hogy az indítványozónak az Alaptörvény T) cikkével összefüggő hivatkozása megfelel-e az indítvánnyal szemben támasztott tartalmi követelményeknek.
    [22] Az indítványozó kérelmében az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdésének sérelmével kapcsolatban a jogforrási hierarchia megsértését állította. Arra hivatkozott ugyanis, hogy az Ör. közvetlenül az Alaptörvénnyel ellentétes szabályozást tartalmaz; ezen alaptörvényi rendelkezéssel szoros összefüggésben azonban nem jelölt meg más, az Alaptörvényben biztosított jogának a sérelmét. Az Abtv. 26. §-ának (1) és (2) bekezdései egységesen Alaptörvényben biztosított jog sérelme esetén teszik lehetővé alkotmányjogi panasz benyújtását. A T) cikk (3) bekezdésébe foglalt jogforrási hierarchia, illetve annak sérelme (azaz lényegében a jogbiztonság követelményével összefüggő kérdés) az Alkotmánybíróság eddig folytatott következetes gyakorlata szerint önmagában nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak, illetve ilyen jog sérelmének. Mivel az indítványozó az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdéséhez kapcsolódóan nem állította más, Alaptörvényben biztosított jogának a sérelmét, ezért az alkotmányjogi panasz alapján az indítvány ezen része nem bírálható el érdemben. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

    [23] 3. Ezt követően az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben az alábbiak szerint bírálta el.

    [24] 3.1. Az Alaptörvény vállalkozás szabadságát biztosító M) cikkének a sérelmét az indítványozók a hátrányos megkülönböztetés tilalmával (XV. cikk) együttesen, azzal szoros összefüggésben állították, azaz úgy vélték, hogy az Ör. alapjoggal összefüggésben alkalmaz hátrányos megkülönböztetést. Emellett a vállalkozás szabadságát biztosító M) cikk sérelmére önállóan is hivatkoztak.
    [25] Az Alkotmánybíróság a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben a 3/2014. (I. 21.) AB határozatban az alábbiakat állapította meg.
    „Az Alaptörvény XV. cikke változatlan tartalommal fenntartja az egyenlőség általános, a jogrendszer egészére, nem csak az alapjogokra kiterjedő követelményét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Ezért az általános egyenlőségi szabály alkalmazásának dogmatikájában változtatás nem indokolt, az Alkotmánybíróság az általános egyenlőségi szabállyal kapcsolatos eddigi gyakorlatát továbbra is irányadónak tekintette (Indokolás [22–27]). […]
    Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetés tilos, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. {lásd például: 3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [168]}.
    A hátrányos megkülönböztetés vizsgálatánál tehát az első eldöntendő kérdés, hogy az adott szabályozás tekintetében állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható (homogén csoportba tartozó) alanyi körre vonatkozik-e.” {3/2014. (I. 21.) AB határozat, Indokolás [46]–[48]}.
    [26] A rendelet területi és személyi hatályát az Ör. 2. §-a határozza meg. E rendelkezés szerint Budapest közigazgatási területére kiadott tevékenységi engedéllyel, személytaxival végzett személyszállítási szolgáltatást, továbbá személyszállítási szolgáltatást közvetítő és szervező szolgáltatást a vonatkozó egyéb jogszabályokban előírt feltételeken túl e rendeletben foglaltak szerint lehet folytatni. A tevékenység végzésének tárgyi feltételeit pedig az Ör. 3. §-a határozza meg, részletesen utalva az Ör. 1. számú mellékletében foglaltakra.
    [27] E rendelkezéseket áttekintve az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az Ör. területi hatályán belül a szabályozás egységesen vonatkozik minden taxi-szolgáltatást végző vállalkozóra, a szabályozás nem tesz különbséget egyes személyek, vállalkozók között. Az indítványozóknak a tevékenységük végzésének igazolására benyújtott taxiengedélyein is az szerepel, hogy a tevékenységüket Budapest területén végezhetik, de a közlekedési hatóság az engedély területi érvényességét Pest Megye területére kiterjesztette (illetőleg egyes indítványozók engedélye Pest Megyére szólt, budapesti kiterjesztéssel). Mindegyik indítványozóra egységesen vonatkozik tehát az Ör., mely egyikük számára sem állapít meg többlet-kötelezettséget a többiekhez képest, azaz mindannyiukat azonosan kezeli. Az a tény, hogy a rendelet csak a Budapest közigazgatási területén taxi-­szolgáltatást végzőkre (Budapest közigazgatási területére kiadott, vagy e területre kiterjesztett tevékenységi engedéllyel rendelkezőkre) terjed ki, nem teszi a szabályozást diszkriminatívvá. Mindez abból a körülményből fakad, hogy a fővárosi közgyűlés rendeletalkotási jogköre a jogalkotásról 2010. évi CXXX. törvény 6. §-a szerint csak a főváros közigazgatási területére terjed ki.

    [28] 3.2. A vállalkozás szabadságával összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakra mutat rá. A 3062/2012. (VII. 26.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította: „Az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdése szerint Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik, valamint a XII. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a vállalkozáshoz. Ezzel összhangban az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a vállalkozáshoz való jog alapjog, mely azt jelenti, hogy bárkinek Alaptörvényben biztosított joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. A vállalkozás joga azonban egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének – esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott – biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást” (Indokolás [153]–[154]).
    [29] Az Ör. fent megvizsgált rendelkezéseivel összefüggésben megállapítható, hogy a jogalkotó (jelen esetben az önkormányzat) által kialakított közgazdasági feltételrendszer nem teszi lehetetlenné a vállalkozóvá válást a személytaxi szolgáltatást végzők tekintetében, nem veszi el annak a lehetőségét, hogy a feltételek teljesítése esetén a vállalkozók taxiszolgáltatást végezzenek. A rendelet mindössze annyit tartalmaz, hogy a tevékenység csak bizonyos feltételeknek megfelelő gépjárművel végezhető. Önmagában az a követelmény, hogy a személytaxiknak egységes sárga színűeknek kell lenniük, nem teszi eleve lehetetlenné a taxi-szolgáltatás végzését. Egyetlen vállalkozónak sem tiltja meg a jogszabály, hogy a gépjárművét alkalmassá tegye a jogszabály szerinti tevékenység végzésére. Az pedig, hogy a gépjárműveknek egységesen sárga színűnek kell lenniük – mely nyilvánvalóan többletköltséggel jár –, nem alkotmányossági kérdés. Emellett az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Ör. 18. § (1) és (2) bekezdése számos kérdésben átmeneti szabályozást tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy bizonyos technikai feltételeknek a rendelet hatályba lépéséhez képest későbbi időpontban kell megfelelniük a taxigépkocsiknak. A jogalkotó tehát ezzel a megoldással hosszabb átmeneti időt hagy az üzemeltetőknek a feltételek teljesítésére.
    [30] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt a vállalkozás szabadsága és a hátrányos megkülönböztetés tekintetében elutasította.

    [31] 3.3. Az indítványozók végül a tulajdonhoz való jog (Alaptörvény XIII. cikk) sérelmét is állították. Előadták, hogy a sárga szín a „szabad használat jogát korlátozza”, illetve a gépjármű esetleges értékesítése során az üzemeltető a sárga szín miatt árhátrányba kerül, mert az értékesítés jelentős nehézségekbe ütközik.
    [32] A 3219/2012. (IX. 17.) AB végzés a tulajdonhoz való joggal összefüggésben – utalva a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatra – megállapította: „az alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat, és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével. Az alapjogként védett tulajdonhoz való jog tartalmát a mindenkori közjogi és (alkotmányos) magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A másik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függően az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonjogba más és más”. {3219/2012. (IX. 17.) AB végzés, Indokolás [6]}.
    [33] Az Alkotmánybíróság által kialakított ezen értelmezés nincs közvetlen összefüggésben az indítványozó által felhozott érvekkel és indokokkal. Önmagában az, hogy a gépkocsi színe meghatározó és utal(hat) a tulajdonosának vagy üzemben tartójának a foglalkozására, sem alkotmányos, sem polgári jogi értelemben nem korlátozza sem a gépkocsi használatát, sem az azzal való rendelkezést. A fentiek miatt továbbá az sem hozható a tulajdonhoz való jog alkotmányjogi tartalmával kapcsolatba, hogy a különleges színű jármű értékesítése az indítványozó szerint nehezebb, mint egy átlagos színű gépjármű eladása.
    [34] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt a tulajdonhoz való jog vélt sérelme vonatkozásában is elutasította.
    [35] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdésével összefüggésben visszautasította, az Alaptörvény M) cikkével, a XIII. cikkének (1) bekezdésével és a XV. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben pedig elutasította.
        Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
        tanácsvezető,
        előadó alkotmánybíró
        .
        Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Salamon László s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Lévay Miklós s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szalay Péter s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        10/24/2013
        .
        Number of the Decision:
        .
        3121/2014. (IV. 24.)
        Date of the decision:
        .
        04/17/2014
        .
        .