English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00725/2022
Első irat érkezett: 03/17/2022
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.20.618/2021/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (engedményezési szerződés érvénytelensége)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 04/13/2022
.
Előadó alkotmánybíró: Horváth Attila Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék 31.P.20.331/2020/14/II. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.755/2020/6/II. számú ítélete és a Kúria Pfv.20.618/2021/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó készfizető kezességvállalási és ingatlan zálogszerződést kötött egy gazdasági társasággal (adós). A szerződést az adós és a per I. rendű alperese (pénzintézet) közötti közötti kölcsönszerződésben rögzített kölcsön biztosítékaként kötötték. Az I. rendű alperes a kölcsönszerződést felmondta, a kölcsönszerződésből eredő követeléseit és annak biztosítékait a II. rendű felperesre (pénzintézet) engedményezte. Az indítványozó perben kérte megállapítani az engedményezési szerződés értéktelenségét feltűnő értékaránytalanság, valamint a jogerkölcsbe ütközés tilalma miatt. Az elsőfokú bíróság az indítványozó keresetét elutasította, tekintettel arra, hogy az indítványozó nem tudta bizonyítani, hogy az engedményezési szerződés megkötésével sérelmet szenvedett, a jogosulti oldalon történt alanyváltozás a bíróság álláspontja szerint az indítványozó szerződéses kötelezettségeit nem érintette. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a keresetet helytállóan utasította el az indítványozó jogi érdekeltsége, azaz perbeli legitimációja hiányában. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt ítéletekkel sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti bírósághoz fordulás joga. Azzal, hogy a bíróságok kereshetőségi jogát, aktív perbeli jogképességét kétségbe vonták, megfosztották kérelme érdemi elbírálásától, érveinek és bizonyítékainak érdemi vizsgálatától. Álláspontja szerint a bíróságok a jogszabályoknál szigorúbb, szűkítő jogértelmezése kiüresítette a bírósághoz fordulás alkotmányos jogát, jogérvényesítési jogát legitim cél nélkül korlátozza. Mindez a jogbiztonság követelményével is ellentétes..
.
Támadott jogi aktus:
    a Fővárosi Törvényszék 31.P.20.331/2020/14/II. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.755/2020/6/II. számú ítélete és a Kúria Pfv.20.618/2021/7. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_725_0_2022_indítvány_anonim.pdfIV_725_0_2022_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3480/2022. (XII. 6.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 11/15/2022
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2022.11.15 9:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3480_2022 AB végzés.pdf3480_2022 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.20.618/2021/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján (Szilágyi Aszmann és Társa Ügyvédi Iroda, dr. Szilágyi Zoltán ügyvéd) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
      [2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Pfv.V.20.618/2021/7. számú ítélete, valamint az ennek alapjául szolgáló Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.755/2020/6/II. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 31.P.20.331/2020/14/II. számú ítélete alaptörvény-­ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert azok véleménye szerint sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (1) bekezdését.

      [3] 1.1. A bírósági ítéletekben megállapított tényállás szerint az adós Kft. (2012. november 10 óta felszámolás alatt) és az I. rendű alperes, mint hitelező között 2006. május 15-én közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés jött létre. A több millió forint kölcsön biztosítékaként a felperes az I. rendű alperessel készfizető kezességvállalási szerződést és ingatlan zálogszerződést kötött. Az I. rendű alperes 2010. november 9-én a kölcsönszerződést felmondta. A 2019. február 4-én kötött adásvételi és engedményezési szerződéssel a kölcsönszerződésből ­eredő követelését és annak biztosítékait átruházta a II. rendű alperesre.
      [4] A felperes keresetében kérte megállapítani az alperesek között 2019. február 4-én létrejött adásvételi, engedményezési szerződés érvénytelenségét feltűnő értékaránytalanság, másodlagosan jóerkölcsbe ütközés miatt. Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték, az I. rendű alperes vitatta a felperes aktív perbeli legitimációját is. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
      [5] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helyben­hagyta. A másodfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
      [6] A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a keresetet érdemben utasította el, az elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság eltérő jogi indokolással, a felperes anyagi jogi kereshetőségi joga hiányába hagyta helyben, ezért a felperes által érvényesített érvénytelenségi okokról nem foglalhatott állást. Ebből következően a jogerős ítélet felülvizsgálata is a felperes perbeli legitimációjára korlátozódott, az érvénytelenségi okok érdemi vizsgálatára tartozó kérdésben a Kúria sem foglalhatott állást.
      [7] A szerződést kötő feleken kívülálló harmadik személy számára a semmisségre történő hivatkozás, a más által kötött szerződés megtámadásának a lehetősége a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) alkalmazása során kialakult bírói gyakorlat szerint sem jelentett egyben keresetindítási jogosultságot is. A 2/2010. PK vélemény 10. a) pontja a bírói gyakorlatot erősítette meg: a fél perbeli legitimációja mindkét esetben akkor állapítható meg, ha védendő, a semmisségi keresetindítást megalapozó jogi érdeket igazol, illetve a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalanságára, mint megtámadási okra akkor hivatkozhat, ha a megtámadáshoz törvényes érdeke, vagyis jogi érdeke fűződik. A felperes által a felülvizsgálati kérelmében felhívott eseti döntés – a Kúria Pfv.IX.20.021/2019/9. számú (BH2021.16.), és az abban hivatkozott
      Pfv.VI.21.854/2013/4. számú (BH2015.157.) határozata is az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében meghozott 2/2010. PK vélemény 10. pontjában elvi éllel kifejtett jogértelmezésén alapul. E döntések a felperes keresetét nem támasztották alá, mert a kötelezett nem volt jogosult a vele szemben fennálló követelést engedményező szerződés érvénytelenségének a vitatására. A Kúria hangsúlyozta, hogy a vitás, a 2/2010. PK vélemény 10. pontjában megválaszolt jogalkalmazási kérdés a szerződés érvénytelensége iránt a szerződést kötő feleken kívülálló harmadik személy perindítási lehetősége: a perbeli legitimáció feltétele a védendő jogi érdek fennállásának az igazolása. A felperes jogi érdekeltségét igazoló körülmények azonban generálisan nem határozhatók meg, erre a PK vélemény sem tett kísérletet, ebben a kérdésben a bíróságnak minden ügyben egyedileg kell állást foglalnia [Pfv.I.20.796/2018/4. szám (BH2019.224.)].

      [8] Az engedményezés az eredeti jogviszonyt tekintve a szerződés alanyát érintő módosítás, változás a jogosult személyében: az eredeti jogosult (engedményező) helyébe új jogosult (engedményes) lép. A jogosulti oldalon bekövetkező alanycserén túl a kötelem változatlan formában fennmarad. A felperesnek a perben – az alperesek által kötött engedményezési szerződés érvénytelenségével kapcsolatos perlési jogosultságot biztosító törvényi felhatalmazás hiányában – a perbeli legitimációját megalapozó jogi érdekeltségét kellett volna igazolnia. Az irányadó jogalkalmazási elv szerint az ügyhöz kapcsolódó érdekeltség nem jelenti a jogi érdek fennállását is; a jogi érdek túlmutat az ügyhöz kapcsolódó érdekeltségen, jog által szabályozott érdekeltséget: jogszabályban biztosított jogot, érvényesíthető igényt, azaz jogszabályra hivatkozással bemutatható, a fél jogi helyzetére, jogaira és/vagy kötelezettségeire kiható érdekeltséget jelent [2/2010. PK vélemény 10. pontjához fűzött indokolás, Kúria Pfv.VI.22.630/2017/5., Pfv.VI.20.293/2018/8. (BH2019.169)]. Ahogyan az adós, úgy a helyette teljesítést vállaló személy sem teheti vitássá jogi érdek hiányában a hitelező és a harmadik személy között létrejött szerződés érvényességét (Kúria Pfv.VI.21.083/2014/13.).
      [9] A felperes jogi érdekeltsége fakadhat abból, hogy az érvénytelenségi keresettel támadott engedményezési szerződés tárgyaként megjelölt követelést az ő kezessége és az általa vállalt jelzálogjog biztosítja, hiszen erre tekintettel került az engedményezéssel jogviszonyban. Azonban az engedményezési szerződés, annak esetleges érvénytelensége nem érinti az adós és ebből következően a helyette helytállni köteles kezes, dologi adós fizetési kötelezettségét [Kúria Pfv.IX.20.021/2019/9. (BH2021.16.)]. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek törvényes funkciója az, hogy az adós teljesítésének a hiányában a hitelezőnek megfelelő jogi eszköz álljon a rendelkezésére a hitelszerződésekből eredő követelésének a kielégítése érdekében, az adós fizetésképtelensége esetén pedig – mint biztosított követelés jogosultja – előnyhöz jusson az adós többi hitelezőjével szemben (Kúria Pfv.VI.20.208/2018/5.). A kifejtettekből következően téves a felperes azon álláspontja, hogy az engedményezett követelés kezeseként és dologi adósaként a jogi érdeke nyilvánvaló. A helytállási kötelezettsége az adóssal szemben fennálló követelésnek és az adós teljesítésének a függvénye, azt a követelés engedményezése, a jogosult új személye nem befolyásolja.
      [10] A felperes jogi érdekét nem igazolják a kezes és a dologi adós védelmét szolgálóként hivatkozott jogszabályi rendelkezések sem. A törvényes érdeke az általa vállalt kezességgel és zálogjoggal biztosított kölcsönszerződés megtámadásához fűződik. A jogaira, kötelezettségeire az engedményezési szerződés semmissége, az abban kikötött ellenszolgáltatás mértéke nem hat ki. A régi Ptk. 258. § (3) bekezdésében írt, a zálogtárgy értékesítése esetén a jogosult bevétellel való elszámolási kötelezettsége, a zálogtárgy teljesítő tulajdonosának a 259. § (1) bekezdésében szabályozott megtérítési igénye az adóssal szemben, vagy a 259. § (2) bekezdésében a zálogjog átszállásának szabálya a jogosultat kielégítő személyre mind olyan törvényi rendelkezés, amely nem a követelés jogosultja személyének, hanem csak a követelés kielégítésének tulajdonít jelentőséget. Ugyancsak nem érinti az engedményezés, a követelés jogosultjának a személyében bekövetkező változás a kezes régi Ptk. 273. § (1) bekezdésében szabályozott, az általa vállalt kezesség által meghatározott helyzetét és a teljesítése esetén őt a 276. § (1) bekezdése alapján megillető megtérítési igényt. A perbeli esetben az pedig jogi tény, hogy a követelés nem a jogosult hibájából, hanem az adós fizetésképtelensége miatt vált behajthatatlanná [276. § (2) bekezdés]. A felperes az őt a teljesítése esetén megillető megtérítési igényt is az adóssal szemben érvényesítheti, annak eredményessége független a követelés jogosultjának a személyétől.
      [11] Nem jelent a felperes számára az engedményezési szerződés érvénytelenségi keresettel megtámadására felhatalmazó jogi érdekeltséget az sem, hogy az adós és a kezes által ki nem elégített követelés behajtása érdekében a követelés jogosultja az igényét törvényes úton, őt megillető alanyi jogként az adóssal szemben bíróság előtt felszámolási eljárásban, a kezessel, a dologi adóssal szemben bírósági végrehajtás útján érvényesíti. A kezes tartozása a főkötelezett adós tartozása, a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt [régi Ptk. 273. § (1) bekezdése]. A felperes hivatkozása egy esetleges, számára kedvező felszámolási egyezségre nem jogi, hanem gazdasági érdek. Az a szerződés, amellyel a követelés jogosultja igényének a kielégítési alapját részben vagy egészben elvonják, relatíve, a követelés jogosultjával szemben hatálytalan. A szerződés hatálytalanságából fakadó igényét a követelés – akár az eredeti, akár az engedményes – jogosultja bírói úton érvényesítheti. Ezen anyagi jogon alapuló alanyi jog, a jogszabály által meghatározott, biztosított jogosultság érvényesítése sem teremt jogi érdeket a követelés kötelezettje számára arra, hogy az engedményezési szerződést érvénytelenségi keresettel megtámadja. A felperes a követelés kötelezettjeként a számára ­sérelmes jogkövetkezmények elkerülése érdekében a fedezetelvonás megállapítása iránt indított perben védekezhet. Az adós felszámolási eljárásban a felszámoló által az adós ingatlanainak a hasznosítására kötött szerződés a hitelezői igények kielégítését, ezáltal az adós helyett helytállni köteles kezes és dologi adós felperes érdekét is szolgálja. A felperes által a fellebbezésében hivatkozott, a II. rendű alperes és a perben nem álló fél által kötött engedményezési szerződés sem igazolt jogi érdeket az I. rendű alperessel kötött engedményezési szerződés megtámadására.
      [12] A kifejtettek alapján a Kúria is csak azt állapíthatta meg, hogy a kezes és jelzálogjog kötelezett felperes mint nem szerződő harmadik személy, nem igazolt a perben olyan jogi érdeket, nem állított a jogvédelmi igényét megalapozó tényt, az ügyhöz kapcsolódó érdekeltségén túlmutató, jogaira és/vagy kötelezettségeire kiható érdekeltséget, amely számára biztosítja a jogot arra, hogy érvénytelenségi keresettel támadja a követelés ­jogosultja által kötött engedményezési szerződést. Ebből következően a felperes anyagi jogi érdekeltsége, a kereshetőségi joga nem terjed ki a keresettel érvényesíteni kívánt jogra, a keresetet ítélettel, anyagi jogi kereshetőségi jog, aktív perbeli legitimáció hiányában kellett elutasítani.
      [13] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet, figyelemmel annak helyes indokaira, hatályában fenntartotta.

      [14] 1.2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben az Abtv. 27. §-a alapján a Kúria Pfv.V.20.618/2021/7. számú ítélete, valamint az ennek alapjául szolgáló Fővárosi ­Ítélőtábla 4.Pf.20.755/2020/6/II. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 31.P.20.331/2020/14/II. számú ítélete alaptörvény-­ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert azok véleménye szerint sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (1) bekezdését.
      [15] Az indítványozó szerint sérti a bírósághoz fordulás és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát az, hogy a kifogásolt ítéletek lényegében a kereshetőségi jogát, aktív perbeli legitimációját vonták el. A bíróságok a legitimáció hiányára hivatkozva megfosztották kérelmének érdemi elbírálásától, tényállításainak, érveinek és bizonyítékainak megvizsgálásától. A bíróságok különösen szigorú jogértelmezése szűkítette és jogszerűtlenül, arány­talanul korlátozta fenti jogait.
      [16] Az indítványozó kifejtette, hogy a jogi érdek fogalmára nézve nincsen jogszabályi meghatározás, azt a bíróságok töltik ki tartalommal. A jogi érdek fogalma tehát kerettényállás jelleget ölt, generálklauzulaként viselkedik, a joggyakorlat alakít ki esetcsoportokat. Az engedményezési szerződés érvénytelensége esetkörében a Kúria BH2021.16. eseti döntése értelmében a kötelezett a vele szemben fennálló követelést érintő engedményezési szerződés érvénytelenségére nem hivatkozhat, ha nem jelöl meg olyan speciális körülményt, amelynél fogva számára lényeges, hogy kinek kell teljesítenie.
      [17] Az indítványozó szerint a szerződések érvénytelenségének ügyében eljáró bíróságok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek annak megítélésénél, hogy a keresetindítás feltételét képező jogi érdek a felperes esetében fennáll-e. A bírói értelmezéssel, mérlegeléssel a korlátozás olyan fokúvá válhat, amely lényegesen leszűkíti vagy kiüresíti az adott alanyi jogot és a szerződő feleken kívüli személyeknek a szerződés érvénytelenségére való hivatkozását. Azzal, hogy a jogi érdek megléte egy ilyen széles mérlegelési jogkör alapján kerül megállapításra, ráadásul úgy, hogy arról ítélettel kell döntenie a bíróságoknak, a felperes olyan helyzetbe kerül, hogy adott esetben csak egy hosszadalmas és költséges peres eljárás végén, évek múlva szembesül azzal, hogy a keresetindítás joga nem is áll fenn a védendő jogi érdek hiányában, az érdemi érvénytelenségre vonatkozó hivatkozását pedig a bíróság nem is bírálja el. Álláspontja szerint ez ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével.
      [18] Az indítványozó szerint a kifogásolt határozatokon végigvonul az a bírói szándék, hogy a jogérvényesítéséhez szükséges feltételt, nevezetesen a védett jogi érdeket, rendkívül szigorúan és leszűkítően határozzák meg. Így jutnak el a döntések ahhoz a másodfokú és felülvizsgálati ítéletben megállapított indokoláshoz, hogy téves azon álláspontja, hogy az engedményezett követelés kezeseként és dologi adósaként a jogi érdeke nyilvánvaló. Ez az értelmezés a bírói gyakorlathoz képest is további szűkítette az indítványozó keresetindításhoz és így bírósághoz forduláshoz való jogát. A bíróságok szándékosan szűkítették jogát, hogy a mások által kötött engedményezési szerződés érvénytelenségére ne tudjon hivatkozni.
      [19] Az indítványozó bizonyította, hogy a jog által védett érdeke azon túl, hogy az érvénytelennek állított engedményezési szerződéssel átruházott követelés készfizető kezese és dologi adósa fennáll, mert olyan speciális okok is vannak az ügy tényállásában, amelyek folytán egyáltalán nem volt lényegtelen, hogy kinek kell a jövőben teljesítenie.
      [20] A bíróságok az indítványozó által a speciális körülményekre vonatkozóan előadott tényeket és bizonyítékokat alig vették figyelembe, a keresetindításhoz való jogot megalapozó jogi érdek körében bizonyítást sem ­folytattak le. Perbeli előadását és bizonyítékait, bizonyítási indítványát, amelyek a keresetindítási jogot megalapozó speciális körülmények tekintetében előterjesztésre kerültek nem vizsgálták. Nem lett elvégezve a tények és bizonyítékok teljes körül megvizsgálása, értékelése, mérlegelése a védett érdek fennállása kérdésében sem. Ugyanígy nem állapítható meg az ítéletekből, hogy a Kúria BH2021.16. számú eseti döntéseiben foglalt gyakorlattól, amely alkalmazandó lett volna az indítványozó ügyében, a bíróságok milyen okokból tértek el, azt miért nem alkalmazták.
      [21] Amennyiben a bíróságok a tisztességes eljárás szerint jártak volna el, akkor érdemben is megvizsgálták volna a keresetindítás jog alapjául szolgáló jogi érdeket megalapozó speciális körülményekre vonatkozó tényeket és bizonyítékokat, továbbá az esetjogtól való eltérés érdemibb indokolása esetén az indítványozó számára lehetővé tették volna azt, hogy a jogorvoslati kérelmét ezek figyelembevételével tudja megtenni.

      [22] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben foglalt befogadhatósági feltételeknek.
      [23] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz határidőben érkezett és azt a benyújtásra jogosult és érintett nyújtotta be jogorvoslati jogának kimerítését követően.
      [24] A befogadhatóság további feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.
      [25] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja alapján csak az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény megsértett rendelkezéseként jelölte meg a B) cikk (1) bekezdését. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén – lehet alapítani {3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]}. Mivel jelen esetben az indítvány ilyen irányú indokolást nem tartalmazott, ezért a B) cikk (1) bekezdésének sérelme érdemben nem vizsgálható.
      [26] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
      [27] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a alapján az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben előadott érveivel kapcsolatban a következőket állapította meg.
      [28] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]}. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {3012/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [20]}.
      [29] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza valójában a bírósági eljárás felülbírálatára irányul. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó panasza egészében nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkozik, az eljáró bíróságok tényállás-megállapításának, bizonyítékértékelésének, valamint jogértelmezésének és jogalkalmazásának helytállóságát vitatja és a támadott határozatokban foglalt döntést magát, annak hátrányos voltát tekinti alapjogi sérelemnek a döntés Alkotmány­bíróság általi megváltoztatása érdekében.
      [30] A fentiekre figyelemmel az indítvány nem tartalmaz olyan érvet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését.

      [31] 3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. §-ában és 29. §-ában meghatározott törvényi feltételeknek, ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Czine Ágnes s. k.
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.
          alkotmánybíró
          .
          Dr. Horváth Attila s. k.
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Juhász Miklós s. k.
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          03/17/2022
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. Pfv.20.618/2021/7 of the Curia (invalidity of a contract of assignment)
          Number of the Decision:
          .
          3480/2022. (XII. 6.)
          Date of the decision:
          .
          11/15/2022
          .
          .