English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02609/2022
Első irat érkezett: 11/23/2022
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.V.20.796/2021/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (megbízási díj)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 01/11/2023
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Pfv.V.20.796/2021/6. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 57.Pf.637.438/2020/3. számú ítélete és a Budai Központi Kerületi Bíróság 17.P.24068/2014/74. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az eredetileg fizetési meghagyás kibocsátásával indult, az indítványozó ellentmondása folytán perré alakul eljárásban a felperes keresetében megbízási díj, annak törvényes kamatai és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az indítványozót, mint alperest a köztük létrejött megbízási szerződés alapján.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az indítványozót a módosított kereset szerinti megbízási díj, kamatai, valamint perköltség megfizetésére.
A másodfokú bíróság - újfent megismételt fellebbezési eljárásban hozott ítéletével - az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint az ítéletek sértik a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, ezen belül a törvényes és pártatlan bíróhoz való jogot, és a jogorvoslathoz való jogát. Nézete szerint ugyanis a magyar bíróság nem rendelkezett joghatósággal a jogvita eldöntésére, mert az ügyben a vaduzi székhelyű bíróság járhatott volna el. Az indítványozó előadása szerint a bíróságok rosszul ítéleték meg a tényállást, mert közte és a felperes között nem jött létre érvényes szerződés, és ezen nézetét a perben mindvégig fenntartotta. A tisztességes eljáráshoz való jogát látja sérülni abban, hogy a Kúria ítéletében az indokolási kötelezettséget sértő módon nem indokolta meg, miért jutott arra a megállapításra, hogy a saját korábbi végzésének indokolásától miért nem térhet el, továbbá az eljáró bíróságok számos indokolási szabályt megsértettek a tényállás, a jogszabályok időállapotának megállapítása körében..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Pfv.V.20.796/2021/6. számú ítélete
    Fővárosi Törvényszék 57.Pf.637.438/2020/3. számú ítélete
    Budai Központi Kerületi Bíróság 17.P.24068/2014/74. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2609_0_2022_Inditvany.anonim.pdfIV_2609_0_2022_Inditvany.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3092/2024. (III. 1.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 02/13/2024
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2024.02.13 13:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3092_2024_AB_végzés.pdf3092_2024_AB_végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.20.796/2021/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A személyesen eljáró indítványozó, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Kúria Pfv.V.20.796/2021/6. számú ítélete, valamint azzal összefüggésben a Fővárosi Törvényszék 57.Pf.637.438/2020/3. számú ítélete és a Budai Központi Kerületi Bíróság 17.P.24068/2014/74. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
      [2] Kérelmét az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmére alapította.

      [3] 2. Az Alkotmánybíróság rendelkezésére álló iratok alapján az alkotmányjogi panasz benyújtásának alapjául szolgáló előzményi ügy lényege az alábbiak szerint foglalható össze.
      [4] Az indítványozó (a per alperese) mint megbízó, valamint a Liechtensteinben bejegyzett felperes bizalmi vagyonkezelő vállalkozás, továbbá annak két liechtensteini illetőségű tisztségviselője mint bizalmi vagyonkezelők és megbízottak Vaduzban, 2010. január 29-én megbízási szerződést kötöttek egy Liechtensteinben bejegyzett társaság szervezeti funkcióinak igazgatóság keretében történő átvételére. Az indítványozó a megbízás ellátásáért, a könyvviteli és kontrollingszolgáltatásokért megbízási díj megfizetését, továbbá a felmerült költségek megtérítését vállalta. A szerződés rögzítette, hogy arra a liechtensteini jog az irányadó; a felek a vaduzi székhelyű bíróság eljárásában állapodnak meg azonban azzal a kikötéssel, hogy a megbízottak a szerződés teljesítését a megbízó lakóhelyén is jogosultak követelni.
      [5] Az eredetileg fizetési meghagyás kibocsátásával indult, az indítványozó ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes a módosított keresetében 20 104,958 CHF és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az indítványozót. Előadta, hogy az indítványozó a megbízási szerződés alapján őt terhelő díj- és költségfizetési kötelezettségét nem teljesítette. Az indítványozó érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, tagadta, hogy a szerződés érvényesen létrejött volna és az eljárás során joghatósági kifogást is előterjesztett.
      [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az indítványozót a módosított kereset szerinti megbízási díj, kamatai, valamint perköltség megfizetésére.
      [7] A másodfokú bíróság végzésével a pert megszüntette és az elsőfokú bíróság ítéletét teljes egészében hatályon kívül helyezte, mivel álláspontja szerint a felek közötti megbízási szerződés olyan joghatósági kikötést tartalmazott, amelyben a vaduzi székhelyű, azaz meghatározott liechtensteini bíróság joghatóságát kötötték ki és amely a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmjtvr.) 62/F. § (1) és (2) bekezdéseiben írtaknak megfelel. Mivel a bíróság álláspontja szerint az eredetileg az (illetékességgel nem rendelkező) elsőfokú bírósághoz – még a keresetlevélnek a Budai Központi Kerületi Bírósághoz való áttételt megelőzően – az indítványozó által eljuttatott írásbeli beadvány nem volt az indítványozó részéről az Nmjtvr. 62/H. §-a szerinti perbebocsátkozásnak tekinthető, így a magyar bíróság joghatósága ezen törvényhely alapján nem volt megállapítható.
      [8] A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria a Pfv.V.21.201/2018. számú felülvizsgálati döntésében a másodfokú bíróságtól eltérően értékelte az indítványozó említett beadványát. Megállapította, hogy „[a]z adott esetben az – ügyvéd foglalkozású – alperesnek a pert megelőzően a felperes kérelmére kibocsátott fizetési meghagyással szemben előterjesztett, joghatósági kifogást nem tartalmazó ellentmondása nem minősült az Nmjtvr. 62/H. §-a szerinti perbebocsátkozásnak. Annak minősült ugyanakkor a perré alakult eljárásban a bírósághoz intézett első nyilatkozata. […] Az alperes a bírósághoz 2014. június 2-án benyújtott beadványában bejelentette, hogy az idézést csak 2014. május 30-án vette át, és ezért a tárgyalási időköz hiányára tekintettel kérte a tárgyalás elhalasztását. Nyilatkozott azonban arról is, hogy a halasztás iránti kérelmének elutasítása esetén kéri a tárgyalás távollétében történő megtartását és a kereset elutasítását. […] Minthogy az Nmjtvr. 62/H. §-a értelmében a joghatóság kifogásolása nélkül tett, az ügy érdemére vonatkozó bármilyen nyilatkozatot perbebocsátkozásnak kell tekinteni, az alperes ismertetett nyilatkozata is annak minősült. A perbebocsátkozással pedig a magyar bíróság joghatósága rögzült. Ebből a szempontból eljárásjogi jogkövetkezménye az utólagosan előterjesztett joghatósági kifogásnak, és a keresetlevélnek – az illetékesség hiánya miatti – későbbi áttételének sem volt. Az alperes ugyanis joghatósági kifogást legkésőbb az érdemi nyilatkozatával egyidejűleg tehetett volna, és mivel a Pp. – a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 175. § (2) bekezdésével ellentétben – a felek által az áttételt megelőzően teljesített perbeli cselekmények hatálytalanságáról nem rendelkezik, ezért az áttétel a perbebocsátkozásként értékelendő érdemi nyilatkozat hatályát nem érintette.” {Lásd: Kúria Pfv.V.21.201/2018/8., Indokolás [16]–[17]} Mindezekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
      [9] Ezt követően a másodfokú bíróság – később még egyszer megismételt fellebbezési eljárásban meghozott – jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria a jogerős ítéletet az alkotmányjogi panasszal támadott felülvizsgálati ítéletével hatályában fenntartotta.
      [10] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítéletek sértik a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, ezen belül a törvényes és pártatlan bíróhoz való jogot, és a jogorvoslathoz való jogát. Nézete szerint ugyanis a magyar bíróság nem rendelkezett joghatósággal a jogvita eldöntésére, mert az ügyben a vaduzi székhelyű bíróság járhatott volna el. Amiatt, hogy ezt a kérdést valójában a Kúria első felülvizsgálati döntése (Pfv.V.21.201/2018.) eldöntötte, az indítványozó szerint sérült a jogorvoslathoz való joga is, tekintettel arra, hogy a Kúria – indítványozó által formális szempontból „quasi pervezetőnek” tekintett – végzése ellen jogorvoslat nem állt rendelkezésére. Az indítványozó előadása szerint továbbá a bíróságok érdemben is rosszul ítéleték meg a tényállást, mert közte és a felperes között nem jött létre érvényes szerződés, vitatta továbbá az esetleges tartozása összegszerűségének megállapítását is, amely álláspontjait a perben mindvégig fenntartotta. A tisztességes eljáráshoz való jogát látta sérülni amiatt is, hogy a Kúria a támadott ítéletében szerinte az indokolási kötelezettséget sértő módon nem indokolta meg, miért jutott arra a megállapításra, hogy a saját korábbi végzésének indokolásától nem térhet el; továbbá a többször megismételt eljárás során az eljáró bíróságok számos más indokolási szabályt is megsértettek a tényállás megállapítása és az alkalmazott jogszabályok időállapota rögzítésének hiánya kapcsán. Az indítványozó hivatkozott továbbá a pártatlanság sérelmére is, melyet azzal indokolt, hogy az eljárás során ügye összesen három alkalommal került a Kúria elé, és abban minden alkalommal ugyanaz a bírói tanács járt el, annak ellenére, hogy legutolsó felülvizsgálati kérelmében kérte a korábbiaktól eltérő tanács kijelölését.

      [11] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerint folytatott eljárásában mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi feltételeit vizsgálja. Ennek során megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek [Abtv. 30. § (1) bekezdés, valamint 52. § (1b) bekezdés a)–f) pont] az alábbiak szerint felel meg.

      [12] 3.1. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt a támadott törvényszéki ítélet kézbesítésének időpontjához képest az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőben terjesztette elő.
      [13] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)f) pontjaiban foglalt formai követelményeknek az alábbiak szerint csak részben tesz eleget.
      [14] Az indítvány megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (Abtv. 27. §-a); és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése]. Az indítvány kifejezett kérelmet fogalmaz meg a támadott bírói döntés(ek) alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére is.
      [15] A XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmével összefüggésben az indítványban külön pontként [2.XI. pont] hivatkozott pártatlanság sérelme vonatkozásában az indítványozó alkotmányjogilag értelmezhető érvelést nem adott elő. Az állított alapjogi sérelmét e tekintetben arra alapította, hogy ügyében a legutolsó felülvizsgálat során is a Kúria korábbiakban eljárt tanács járt el, annak ellenére, hogy felülvizsgálati kérelmében más tanács kijelölését kérte. Utal rá, hogy a Kúria ezt a kérelmét – szerinte helyesen – kizárási indítványként értelmezte, és azt elutasította. A pártatlanság sérelmével kapcsolatban azonban azon túlmenően, hogy ezt szerinte nem kellően részletes indokolás mellett tette, továbbá, hogy a Kúria ügyrendje alapján álláspontja szerint „alacsony valószínűségűnek látszik, hogy véletlenül kerüljön ugyanaz az ügy háromszor ugyanahhoz a tanácshoz”, semmilyen konkrét érvet nem hozott fel a pártatlan bíróhoz való joga sérelmével összefüggésben. Az indítványozó mindössze arra utalt beadványa vonatkozó részében, hogy az általa „furcsának” tartott és felsorolt „objektív tények” álláspontja szerint sértik az Alkotmánybíróság gyakorlata által a XXVIII. cikk (1) bekezdése kapcsán megkövetelt tisztességesség látszatát; ezen felül, illetve ennek alátámasztására azonban más konkrét állítást nem fogalmazott meg.
      [16] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint „[a]z Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja értelmében az indítvány akkor tartalmaz határozott kérelmet, ha bemutatja az Alaptörvényben biztosított – és a panaszos állítása szerint megsértett – jog sérelmének lényegét és egyértelmű indokolást ad elő arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés, illetve jogszabály miért és mennyiben ellentétes az Alaptörvénynek az alkotmányjogi panaszban felhívott szabályával. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint tehát az indítvány érdemi elbírálásának akadálya, ha az indokolás hiányosságai miatt a kérelem nem felel meg a határozottság követelményének, illetve nem kapcsolja össze alkotmányjogilag értékelhető módon az Alaptörvény felhívott rendelkezését a sérelmezett bírói döntéssel {3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]; 3102/2015. (V. 26.) AB végzés, Indokolás [24]; 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]}” {legutóbb lásd: 3548/2023. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [19]}. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványozónak a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmével kapcsolatos hivatkozásának a pártatlanság sérelmére vonatkozó elemével kapcsolatban nem folytathatott érdemi vizsgálatot.

      [17] 3.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.
      [18] Az Abtv. 29. §-ában írt alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van az indítvány kapcsán elméletileg vizsgálható alaptörvényi rendelkezések – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései – tartalmát érintően {a tisztességes eljáráshoz való jog kapcsán lásd például: 7/2013. (III. 1.) AB határozat, 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89], 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés; a jogorvoslathoz való jog tekintetében lásd pl. 35/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [16]; 13/2021. (IV. 14.) AB határozat, Indokolás [74], 3233/2016. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [16]; 3221/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [40]}. A jelen alkotmányjogi panasz mindezekhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.
      [19] A másik – a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre vonatkozó – feltételt érintően az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá.
      [20] Az indítványozó a törvényes bíróhoz való jogának megsértéseként hivatkozott a joghatósági kifogása eredménytelenségére, a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét állítva ezzel összefüggésben. Kifejtette, hogy „[a] Kúria egy anyagi jogerőhatással nem rendelkező quasi pervezető végzéssel döntötte el a per egyik alapkérdését, a következetesen kifogásolt joghatóságot. Ez volt az első hatályon kívül helyező pervezető végzés. E döntésével lehatárolta e körben a másodfokú bíróság mérlegelési jogkörét. Súlyosan sérült a tisztességes eljáráshoz való jogom, hiszen az eljárás önmagában is perdöntő kérdése esetében lettem kizárva az érdemi jogorvoslat lehetőségéből. Egyrészt jog alkalmazása által, mert azt a jogszabályok írják elő, hogy a kúria pervezető végzése ellen nincs jogorvoslat, és azt is, hogy tehet kötelező előírást a megismételt eljárás lefolytató bíróság irányában. Másrészt jogsértése révén hiszen a kúriai ítélet a saját korábbi, pervezető végzésben hozott határozatát, a határozatnak nem is a rendelkező részét, hanem az indokolását, önmagára nézve is kötelezőnek tüntette fel. Erre semmilyen jogi alapot nem jelöl meg, meggyőződésem szerint ilyen nincs is.” (Lásd: Indítvány, 2.IV.B.ii. pont)
      [21] Mindezekkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy egyfelől az indítványozó fenti érvelésének második felében kifogásolt azon kúriai megközelítés, amely értelmében a Kúriának egy többször megismételtetett másodfokú eljárást követően meghozott végleges, az eljárást befejező érdemi döntésében az általa korábban az ügyben meghozott más döntésekben (rendelkező rész és indokolás) foglaltaktól nem térhet el, nem veti fel az alaptörvény-ellenes bírói jogértelmezés kételyét. A Kúria az ilyen (ismételt) felülvizsgálati eljárásokban ugyanis nem a saját maga által korábban az ügyben meghozott, hanem a[z ezen döntése(i) alapján született] másodfokú bírói döntések felülvizsgálatát végzi, mégpedig rendkívüli jogorvoslati fórumként. Másfelől a Kúria által felülvizsgálati eljárásban meghozott döntéssel szemben (így akár a másodfokú eljárás megismétlését elrendelő döntésével szemben is), amint arra az indítványozó is utal, az eljárási törvények rendelkezései értelmében (nem pedig a Kúria jogértelmezési döntése következtében) nem áll rendelkezésre további jogorvoslati lehetőség. Az ebből a konkrét eljárásokban az egyik peres fél számára szükségszerűen adódó potenciális érdeksérelem ezáltal nem hozható összefüggésbe az Abtv. 27. §-a alapján kifogásolható bírói jogértelmezéssel.
      [22] Az Alkotmánybíróság az indítványozó fent idézett érvelése, továbbá a szintén a joghatósággal kapcsolatos (korábbi) kúriai döntést érdemében is vitató más, alapvetően szakjogi kérdéseket tartalmazó érvei tekintetében megállapította azt is, hogy azok nem az indítványban támadott (érdemi) kúriai ítéletben, hanem a Kúria által az ügyében elsőként meghozott, a számára kedvező tartalmú (permegszüntető) másodfokú döntést hatályon kívül helyező és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasító, az indítványozó által petitum-szerűen az indítványban ugyanakkor meg nem támadott Pfv.V.21.201/2018. számú döntésben foglaltak vitatását tartalmazzák. Megállapítható, hogy az indítványozó az ezen kúriai döntésben az általa 2014. június 2. napján az elsőfokú bírósághoz benyújtott írásbeli beadványának mikénti értékelésével, annak a magyar bíróág joghatóságát megalapozó jellegével nem ért egyet (erre tekintettel a joghatóság tekintetében képviselt eltérő jogi álláspontját az eljárás minden későbbi szakaszában, mint arra indítványában is kitér, mindvégig fenn is tartotta).
      [23] Tekintettel azonban arra, hogy ezen beadványa mikénti értékeléséről és annak indokairól a Kúria a korábbi felülvizsgálati döntésében részletesen számot adott {lásd fentebb: Kúria Pfv.V.21.201/2018/8., Indokolás [16]–[17]}, ez olyan szakjogi-törvényértelmezési kérdésnek tekintendő, amelyben az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel döntést hozni és az eljáró bíróságok helyébe lépve, mintegy negyedfokú bíróságként felülbírálni a Kúriának a másodfokú eljárás megismétlését elrendelő döntését. Erre még abban az esetben sem lenne lehetőség, ha az indítványozó az alkotmányjogi panaszában ennek a döntésnek a megsemmisítését is kérelmezte volna, az Alkotmánybíróság ugyanis a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja {erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}; vagyis a bírói döntések felülvizsgálata során az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja, ugyanakkor – hatáskör hiányában – nem bocsátkozik szakjogi kérdések ismételt felülbírálatába. Mindezek miatt az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy töretlen gyakorlata szerint a „bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének” {3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]}.
      [24] „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság«” szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}. Mindezek miatt az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatta érdemben az indítványozónak a joghatóság kapcsán az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése sérelme tekintetében előadott érveit.
      [25] Az indítványozó az ügy érdemében hozott – és az indítványban megsemmisíteni is kért – döntés(ek) vonatkozásában is a támadott döntés(ek) alaptörvény-ellenességét is állította, szintén a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseinek sérelme okán. Ebben a tekintetben a vitássá tett szerződés létrejötte, illetve a megállapított tartozás összegszerűsége tárgyában az indítványozó szerint a számára sérelmes bírósági döntés(ek) indokolása a bizonyítékok mikénti értékelése, az eljárás(ok) során vizsgálandó, az ügy megítélése szempontjából lényeges, illetve a bíróság(ok) által figyelmen kívül hagyandó lényegtelen körülmények beazonosítása, továbbá az alkalmazott jogszabályok időállapotának feltüntetése tekintetében olyan mértékben hiányos, hogy az egyrészt önmagában is ellentétes a XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal, másrészt pedig el is lehetetlenítette az ugyanezen cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joga gyakorlását.
      [26] Az Alkotmánybíróság ezen indítványozói érvelések kapcsán azt állapította meg, hogy a támadott döntés(ek) indokolása számot adott a rendelkezésre álló és nemzetközi jogsegély alapján (liechtensteini bíróság által foganatosított tanúmeghallgatások) beszerzett bizonyítékok mikénti értékeléséről, valamint arról, hogy az eljáró bíróság szerint szakjogi szempontból mely tények és érvek vizsgálata volt az ügy eldöntése – így a szerződés létrejötte, annak tartalma, illetve a tartozás megállapítása – szempontjából lényegesnek, illetve jogi relevanciával nem rendelkezőnek tekinthető; továbbá a relevánsnak tartott tények, tanúvallomások mikénti értékeléséről is. A Kúria a támadott döntésében rögzítette azt is, hogy az indítványozó egyes [a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos] felülvizsgálati kérelmei és érvelése tekintetében nem jelölt meg semmilyen megsértett anyagi jogi jogszabályhelyet, így azok nem felelnek meg az eljárásjogi rendelkezések által a felülvizsgálati eljárásban érdemben vizsgálható kérelemre nézve előírt követelményeknek. Az Alaptörvény egyes cikkeinek sérelmére való felülvizsgálati hivatkozások tekintetében pedig azt rögzítette, hogy azok vizsgálatára sem volt lehetősége a felülvizsgálati eljárásban, „tekintettel egyrészről arra, hogy az Alaptörvény-ellenesség vizsgálata az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik, másrészről arra, hogy az Alaptörvény egyes cikkeinek sérelme nem önmagában, hanem valamely konkrét anyagi jogi vagy eljárási szabály megsértésén keresztül értelmezhető.” {Lásd: Kúria Pfv.V.20.796/2021/6., Indokolás [43]}
      [27] Az alkalmazott jogszabályok időállapota tekintetében – amint arra az indítványozó maga is hivatkozik – a támadott kúriai ítélet indokolásának [29] bekezdése ismertette azt az indítványozói felülvizsgálati érvelést, amelyben kifogásolta, hogy a jogerős másodfokú döntés nem szólt külön az alkalmazott (magyar) jogszabályok időállapotáról, és ezen érvelés kapcsán az indokolása [43] bekezdésében {helyesen: [51] bekezdésben} valóban megállapította, hogy „Semmilyen jogi relevanciával nem bírtak az alperesnek az eljárás során alkalmazott jogszabályok időállapotával kapcsolatos hivatkozásai […].” Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza azonban, hogy önmagában az a tény, hogy i) az eljárási törvény egyes rendelkezései egy per folyamatban léte alatt – amint arra az indítványozó is utalt a jelen ügy kapcsán – akár többször és komplex jelleggel is módosulnak és ezen módosítások egy része a törvény szövege alapján folyamatban lévő eljárásokra is alkalmazandó; továbbá, hogy ii) a figyelembe vett időállapotot az eljáró bíróság a döntése indokolásában külön nem tünteti fel – amennyiben a bíróság részéről az alkalmazandó időállapot megválasztása tekintetében hiba nem következik be – önmagában nem veti fel az alaptörvény-ellenesség szintjét elérő indokolási hiányosság kételyét. A rendelkezésre álló okiratok alapján megállapítható volt, hogy az indítványozó kizárólag az időállapot megjelölésének hiányára hivatkozott; sem a felülvizsgálati kérelmében, sem pedig alkotmányjogi panaszában nem állította, hogy a bíróság a konkrét ügyben tévesen választotta volna meg az alkalmazandó jog időállapotát, sőt indítványában maga is arra utal, hogy a kifogásolt indokolási „hiányosságnak” ügye érdemi megítélése szempontjából „különösebb jelentősége nem volt” (lásd: Indítvány 2.IX.B. pont).
      [28] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megítélése szerint a támadott ítélet kapcsán nem volt feltárható olyan, az alkotmányosság szintjére felérő indokolási hiányosság, amely az Alkotmánybíróság beavatkozását, és a támadott döntés(ek) alaptörvény-ellenessége megállapításának és megsemmisítésének szükségességét megalapozottan felvethette volna {hasonlóan lásd: 3336/2023. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [29]–[31]; 3380/2023. (VII. 27.) AB végzés; Indokolás [17]–[19]}. Az Alkotmánybíróság ezért a jelen ügy kapcsán is hivatkozik azon következetes gyakorlatára, miszerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott (és esetleg csak később, az alkotmányjogi panaszban részletezett) minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]; 3107/2016. (V. 24.) AB határozat, Indokolás [38]}. „Az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának nem minden egyes részletre, hanem az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie.” {Lásd: 3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31], megerősítette pl. 18/2018. (VI. 12.) AB határozat}. Önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntést megalapozatlannak, tévesnek, vagy éppen hiányosnak és ezekből kifolyólag magára nézve sérelmesnek tartja, a fentebb idézett állandó gyakorlat szerint nem tekinthető az eljárás tisztességessége [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés], vagy éppen a jogorvoslathoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés] követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek.
      [29] Összefoglalva: az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát megalapozhatná.

      [30] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz befogadására, mivel az nem felel meg az Abtv. 29. §-ában – illetve részben, a pártatlansághoz való joga sérelme tekintetében az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában – írott feltételeknek, nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró

          .
          Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László
          s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          .
          Dr. Patyi András s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szabó Marcel
          s. k.,
          alkotmánybíró

          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          11/23/2022
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. Pfv.V.20.796/2021/6 of the Curia (commission fee)
          Number of the Decision:
          .
          3092/2024. (III. 1.)
          Date of the decision:
          .
          02/13/2024
          .
          .