A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VI.30.216/2021/12. számú közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Pulay Gábor ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján a Kúria Gfv.VI.30.216/2021/12. számú közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és az indítványban foglaltak az alábbiak szerint összegezhetők.
[3] 2.1. Az alapügy felperesei és az indítványozó (az alapügy alperese) között 2006. február 3. napján deviza alapú kölcsönszerződés jött létre lakásvásárlás céljából. A szerződésben a felek rögzítették, hogy a folyósítást követően a kölcsön kizárólag CHF-ben kerül nyilvántartásra, elszámolásra, és a mindenkor esedékessé váló törlesztések is CHF-ben teljesítendők. A szerződés VII. pontja tartalmazza az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatást, az ún. CHF klauzulát. Az alapügy felperesei a szerződés VIII. pontjában tudomásul vették – egyebek mellett – azt a tájékoztatást is, hogy a hitel kamat- és árfolyamkockázatát a THM nem tükrözi.
[4] Az alapügy felperesei keresetükben a fenti kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását és a szerződés érvényessé nyilvánítását kérték a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 209. § (1) bekezdése és 209/A. § (2) bekezdése alapján, mivel álláspontjuk szerint az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatás nem felelt meg az Európai Unió Bírósága vonatkozó ítéleteiben és a Kúria 2/2014. Polgári jogegységi határozat (a továbbiakban: PJE határozat) rendelkező részének 1. pontjában megfogalmazott követelményeknek.
[5] A Fővárosi Törvényszék 2020. szeptember 8-án kelt, 55.G.40.737/2019/32-I. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szerződés VII. pontjában szereplő banki tájékoztatás az átlagos fogyasztónak tekinthető felperesek számára világos és érthető tájékoztatást tartalmazott az árfolyamkockázatról és annak a szerződésre gyakorolt hatásáról, így ezen rendelkezések tisztességtelensége nem vizsgálható.
[6] A felperesek fellebbezése folytán másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla 2021. február 17-én kelt, 20.Gf.40.420/2020/9-II. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felek által kötött kölcsönszerződés érvénytelen. Rámutatott a másodfokú bíróság, hogy a kölcsönszerződés VII. pontja kizárólag az árfolyamkockázat tényére ad tájékoztatást, a megfogalmazás azonban az árfolyamváltozás valós lehetőségét, reális voltát illetően hamis képzetet kelthet a fogyasztóban. A szerződés ezen rendelkezése az árfolyamkockázat valós tartalmára, annak az adóst érintő gazdasági következményeire, a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására vonatkozóan nem tartalmaz információt, így nem alkalmas a tájékoztató funkció betöltésére. Ennek hiányában a fogyasztó (felperesek) nem volt abban a helyzetben, hogy átlássa jövőbeni fizetési kötelezettségének lehetséges alakulását.
[7] A jogerős ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben elsődlegesen a jogerős közbenső ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését, másodlagosan a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, harmadlagosan a jogerős közbenső ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozathozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint ugyanis a jogerős közbenső ítélet a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (1) bekezdés a) pontjába és (2) bekezdés a) pontjába, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 3. § (2) bekezdésébe, 146. § (5) bekezdésébe, 206. § (1) bekezdésébe, 221. § (1) bekezdésébe, valamint a Ptk. szerződéskötéskor hatályos 209/B. § (1) bekezdésébe és 239. §-ába ütköző módon jogszabálysértő.
[8] A Kúria 2022. április 26-án kelt, Gfv.VI.30.216/2021/12. számú közbenső ítéletével a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria rámutatott, hogy a fogyasztói szerződések részleges érvénytelensége esetére a szerződéskötés időpontjában hatályos Ptk. valóban nem tartalmazott speciális szabályozást. Éppen a Ptk. 239. § helyes értelmezése érdekében került sor a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2006. évi III. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 7. §-val speciális szabály [Ptk. 239. § (2) bekezdés] beillesztésére a teljes egyértelműség – és a Tanács 1993. április 5-i 93/13/EGK irányelve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelvben (a továbbiakban: Fogyasztói irányelv) foglaltak érvényre juttatása – érdekében. Mindezekre tekintettel a jogerős közbenső ítéletnek a Ptk. 239. § (2) bekezdésére történő utalása nem eredményezett az ügy érdemére kiható jogszabálysértést, mivel a másodfokon eljáró bíróság a tisztességtelen kikötés joghatását, a kölcsönszerződés részleges, illetve teljes érvénytelenségének a kérdését körültekintően vizsgálta.
[9] 2.2. Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állítva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt a Kúria döntésével szemben.
[10] Az indítványozó pontosított panaszában a B) cikk (1) bekezdésének sérelmét a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmára alapította. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseit idézve hivatkozott arra, hogy a visszaható hatályú jogalkalmazás a visszaható hatályú jogalkotással azonos elbírálás alá esik, így érvelése szerint jogait Alaptörvénybe ütközően korlátozta a Kúria, amikor közbenső ítéletben nem a Ptk. szerződéskötéskor hatályos 209/B. §-ra, hanem a később hatályba lépett 209. § (4) bekezdésére alapította döntését. Érvelése szerint ugyancsak a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütközik a PJE határozatra történő hivatkozás a bíróság részéről.
[11] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelme kapcsán az indítványozó az indokolt bírói döntéshez való jogot nevesítette, mivel álláspontja szerint a Kúria által adott indokolás nem alkalmas arra, hogy a bírói hatalom gyakorlását, annak Alaptörvénynek és jogszabályoknak való megfelelését ellenőrizhetővé tegye. Emellett abban látta a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét, hogy a Kúria a döntés meghozatala szempontjából lényeges kérdést (az árfolyamkockázati tájékoztató hiánya) nem a jogszabályok, hanem a szerződéskötést követően meghozott PJE határozat alapján bírálta el. Érvelése szerint a jogegységi határozat kötelező erejű ugyan, mégsem jogszabály, csupán az alkalmazandó jogszabályok értelmezése kapcsán mutat irányt. Álláspontja szerint a támadott bírói döntés így önkényes, mivel nem jogszabályon, hanem kizárólag a bíróság saját meggyőződésén alapul.
[12] 3. Az Abtv. 56. § (1)–(2) bekezdései alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek.
[13] 3.1. Az indítványozó meghatalmazással eljáró jogi képviselője az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.
[14] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek.
[15] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panasz előterjesztésére kizárólag az ügy érdemében hozott döntéssel vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntéssel szemben van lehetőség. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság közbenső ítélete e követelménynek megfelel.
[16] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerint alkotmányjogi panasz az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának megsértése esetén nyújtható be.
[17] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panasz csak kivételesen, a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén alapítható {lásd például: 3062/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [18]}. Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét a visszaható hatály tilalmával összefüggésben állította, ezért az alkotmányjogi panasz ebben az elemében megfelel az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjából fakadó követelménynek.
[18] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaz, így az indítvány e körben is teljesítette a törvényi feltételt.
[19] 3.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek is megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, illetve a sérelmezett bírói döntést, indokolja annak Alaptörvénybe ütközését, és kifejezetten kéri a megsemmisítését.
[20] 4. Az Abtv. 29. §-a alapján az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét támasztja alá vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[21] 4.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése kapcsán, a visszaható hatályú jogalkalmazás sérelmét állítva a Ptk. érintett rendelkezései és a PJE határozat visszaható hatályú alkalmazását sérelmezte.
[22] A Ptk. alkalmazott rendelkezései kapcsán a Kúria közbenső ítéletének indokolásában az indítványozó érveire is figyelemmel fejtette ki, hogy a Ptk. 239. § (2) bekezdése – amely szerint a fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető – a szerződéskötés időpontjában valóban nem volt hatályban. A Ptk. 239. § (2) bekezdését beiktató Módtv. miniszteri indokolása kifejezetten hangsúlyozta, hogy a módosítás előtti szabályozás helyes, a Fogyasztói irányelvnek megfelelő alkalmazása, annak egyértelművé tétele érdekében került beillesztésre a speciális szabály [Ptk. 239. § (2) bekezdés]. Ennek tükrében nem eredményezett az ügy érdemére kiható jogszabálysértést a jogerős közbenső ítélet Ptk. 239. § (2) bekezdésére utalása, tekintettel arra, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a szerződés részleges ill. teljes érvénytelenségét, a tisztességtelen kikötés joghatását helytállóan vizsgálta.
[23] Az Alkotmánybíróság a 3167/2016. (VII. 22.) AB végzésében (a továbbiakban: Abv.) hasonló ügyben már vizsgálta, hogy egy jogegységi határozat (amely konkrét ügyben is a PJE határozat volt) alkalmazása felveti-e a visszaható hatályú jogalkalmazás kérdését. Az Alkotmánybíróság az Abv.-ben megállapította, hogy „[a] jogegységi határozat intézménye tehát szükségszerűen egy múltban keletkezett jogszabály egységes értelmezését hivatott biztosítani {ezzel összefüggésben lásd például: 2/2016. (II. 8.) AB határozat, Indokolás [48] […]}, amely közzétételét követően valamennyi bíróság által – a folyamatban lévő ügyekben is – alkalmazandó” (lásd: Abv., Indokolás [18]). Ebből következik, hogy a PJE határozatnak az alkalmazása nem sérti – és nem is sértheti – a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát, mivel egyfelől éppen a hasonló ügyekben történő egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében született, másfelől – éppen a joggyakorlat egysége érdekében – a folyamatban lévő ügyekben, így a felülvizsgálati eljárás során is alkalmazandó (lásd: Abv., Indokolás [19]).
[24] Az Abv.-ben az Alkotmánybíróság megerősítette korábbi döntéseiben – így pl. a 11/2015. (V. 14.) AB határozatban és a 2/2016. (II. 8.) AB határozatban – kimunkált gyakorlatát a jogegységi határozat alkotmányos funkcióját illetően, és utalt arra, hogy az Alaptörvény biztosítja a Kúria számára, hogy a jogalkalmazás egységessége érdekében jogegységi határozatban a bíróságokra nézve valamely jogszabály értelmezésére vonatkozóan egységes és kötelező tartalmat adjon. A jogegységi határozat a közzétételét követően a folyamatban lévő ügyekben kötelezően alkalmazandó (Indokolás [18]).
[25] Az Abv. felidézte, hogy az Alkotmánybíróság a PJE határozat kapcsán a 34/2014. (XI. 14.) AB határozatban (Indokolás [96]) már a jelen ügy alapját is képező bírósági eljáráshoz hasonló ügy vizsgálata során kimondta, hogy a PJE határozatot a Kúria éppen ezen deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos egyedi, nagyszámú ügy egységes elbírálása érdekében alkotta meg (Indokolás [19]).
[26] Ennek megfelelően a PJE határozatnak a támadott ítéletben való alkalmazása nem sérti – és nem is sértheti – a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát.
[27] 4.2. Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljárással kapcsolatban korábbi döntéseiben már megfogalmazta, hogy nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon {lásd pl. 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [12]; 3430/2022. (X. 21.) AB végzés, Indokolás [19]}.
[28] A „tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon” {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]}. Ezzel összhangban az Alkotmánybíróság azt nem vizsgálhatja, hogy az indokolásban megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, csak azt értékelheti, hogy a bíróság a döntésében az eljárásban résztvevő feleknek az ügy érdemi, lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálta-e, és értékelő tevékenységéről számot adott-e {lásd hasonlóan: 3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]; 3196/2022. (IV. 29.) AB határozat, Indokolás [36]}.
[29] Az indítványozó panaszában a támadott ítélet indokolását kifogásolva állítja, hogy a Kúria döntése nem felel meg az indokolási kötelezettség alkotmányos tartalmának. Az Alkotmánybíróság ezzel szemben megállapította, hogy a Kúria közbenső ítélete tételesen és részletesen tekinti át a felülvizsgálati kérelemben előadott, már az alapperben is a vizsgálat tárgyát képező indítványozói érveket, jogszabályi hivatkozásokat. A Kúria ítélete összefüggő indokolást tartalmaz a Ptk. érintett rendelkezéseinek helyes értelmezéséről és alkalmazásáról, más kérdés, hogy álláspontja az indítványozóétól eltérő. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Kúria a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog körében értékelhető indokolási kötelezettségének az indítványozó által felvetett szempontok vonatkozásában is eleget tett (lásd: Kúria közbenső ítélet, Indokolás [27]–[30]).
[30] 5. Az Alkotmánybíróság a fentiek szerint arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz sem az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, sem a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos befogadhatósági feltételek egyikét sem, ezért azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében foglaltakra is, visszautasította.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.
alkotmánybíró
. | Dr. Horváth Attila s. k.
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.
előadó alkotmánybíró
. |
. |