A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Székesfehérvári Törvényszék 2.Pf.123/2022/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal élt a Székesfehérvári Törvényszék 2.Pf.123/2022/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt, az ítéletnek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe (tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog), XXVIII. cikk (7) bekezdésébe (jogorvoslathoz való jog) és a XIII. cikk (1) bekezdésébe (tulajdonhoz való jog) ütközésére tekintettel.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a bíróság által megállapított tényállás szerint az indítványozó (I. rendű felperes) nagyszülei a földtulajdonos engedélyével birtokba vettek egy 166 négyzetméter alapterületű lakóházat és használták az ehhez tartozó bekerített, több, 1439 négyzetméter térmértékű udvarrészt. A lakóházat a nagyszülők 1965-ben az államtól megvásárolták. Az épület és az alatta lévő, valamint a hozzá kerített földterület tulajdonjoga – a korabeli polgári jogi szabályoknak megfelelően – ekkor vált el egymástól. A lakóházban a nagyszülők 1991-ig éltek, ezután jogfolytonosan az indítványozó szülei, illetve 1973-tól a perben II. rendű felperes szüleivel együtt a két család közösen használta az ingatlant. Az érintett birtoktestet a kilencvenes években belterületbe vonták, illetve többször is felosztották. A lakóház önálló helyrajzi számon szerepel az ingatlannyilvántartásban, a tulajdonosai a felperesek. Külön helyrajzi számon szerepel egy 956 m2 alapterületű ingatlan, és egy 4908 m2 területű erdő megnevezésű ingatlan, ezeknek más tulajdonosai vannak.
[3] Az indítványozó és a II. rendű felperes elbirtoklás iránt indított pert, az elbirtoklási kérelem az egyik ingatlan teljes egészére, továbbá az erdő megnevezésű ingatlan 401/4908 tulajdoni eszmei hányad részére vonatkozott.
[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Érvelésének lényege szerint az eljárás során bizonyossá vált, hogy a felperesek, illetve jogelődjeik a kérdéses földterületet a kilencvenes évektől kezdődően egészen 2017-ig igyekeztek megvásárolni annak mindenkori tulajdonosától; 1999-2014 között a felperesek állításuk ellenére sem tekintették sajátjuknak a lakóházuk körüli földterületet, a birtokhelyzetüket nem tekintették véglegesnek.
[5] A felperesek fellebbezésére eljáró törvényszék az elsőfokú ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján, mint érdemben helyes ítéletet, helybenhagyta.
[6] 1.2. Az alkotmányjogi panasz – a konkrét ügy, az elsőfokú eljárás kritikája, az ítéletek és az eljárási, anyagi jogi jogszabályok részletes ismertetése, a bírói gyakorlat említése után – az Abtv. 29. §-a szerinti befogadási feltétel teljesülése körében a következőket adja elő a D) pontjában.
[7] „A polgári peres eljárásban megnyilvánuló eljárási alapjogvédelem (eljárási igazságosság) a törvényekben szabályozott alapjogok bíróság előtti érvényesíthetősége együttesen a jogállamisági kritériumrendszer alappilléreit alkotják, és az állami önkény keretek közé szorítását célozzák az egyén szabadságjogai védelme érdekében.” Alkotmánybírósági határozatokat, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkét és a tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványait felhívva azzal érvel, hogy „a tisztességes eljárás elvének érvényesülését a most támadott Székesfehérvári Törvényszék előtti eljárásában a tisztességes eljárás fentebb rögzített részjogosítványain keresztül lehet vizsgálni.”
[8] A panasz szerint „a bíróság a jelen alkotmányjogi panaszindítványom A) pontjában rögzített pertörténet és a tényállás során jelzett eljárási és anyagi jogszabályokat alaptörvény-ellentétesen értelmezte, így azok az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) és (7) bekezdését sértik. Azok az alaptörvény ellenes jogszabály értelmezések az eljárás alkotmányos garanciáit érintik, mint a fair eljárás elve, az eljárás igazságosságának elve, a jogbiztonság, kiszámíthatóság, megbízhatóság elve, átláthatóság elve, az ügyfelek egyenlőségének elve, az önrendelkezés elve, a felek közötti fegyverzet egyenlőségének elve, és a jogorvoslathoz való jog, amelyek a további részjogosítványokra bonthatók. Az elbirtoklás törvényi szabályainak megsértése egyben a tulajdonhoz való jog megsértéséhez is vezetett.”
[9] Vagyis a panasz visszautal az Abtv. 29. §-ára vonatkozó feltételek teljesítése előadása körében a panasz A) pontjára. A panasz A) pontja tartalmazza, hogy az elsőfokú bíróság az alperesek érdemi védekezését, illetve ellenkérelmét – sem a beérkezése után, sem pedig a perfelvételi tárgyaláson – nem vizsgálta abból a szempontból, hogy az a Pp. 199. § (2)–(3) bekezdéseiben foglalt követelményeknek megfelel-e; az elsőfokú bíróság az első perfelvételi tárgyaláson csak az indítványozót hallgatta meg, de idő hiányában sem a II. rendű felperest, sem pedig a II. rendű alperest – aki egyben az I. rendű alperes törvényes képviselője – meghallgatni nem tudta; az elsőfokú bíróság mellőzte a bizonyítási eljárás lefolytatását és a felajánlott tanúk meghallgatását. A panasz A) pontja ezt követően az elsőfokú ítélet indokolása egyes pontjait, ezek között a megállapított tényállást vitatja. A panasz szerint „az egyoldalúan és hiányosan feltárt (beállított) tényállás alapján és bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül az eljárt bíróság sem hozhatott megalapozott ítéletet. Az I. fokú ítélet elleni fellebbezésünkben részletesen indokoltuk az ítélettel kapcsolatos aggályainkat.” A panasz szerint a másodfokú bíróság ítélete téves, iratellenes, állításai és rosszindulatú következtetései minden alapot nélkülöznek. „Mindezeket az állításokat a fellebbezésünkben, és az alperesek fellebbezési ellenkérelmére tett észrevételeinkben részletesen cáfoltuk, és rámutattunk azokra a csúsztatásokra, amelyeket a perben keletkezett iratok nem támasztanak alá. […] [A]z eljárt bíróságok ítélete téves jogértelmezésen alapul, és okszerűtlenek, valamint életszerűtlenek a bíróságok következtetései, melyek bennünket hátrányosan megkülönböztet az alperesekkel szemben, és rosszindulatúak egyben.”
[10] A panasz 22. pontja alkotmánybírósági határozatokat idéz, az elbirtoklás feltételeit, bírói gyakorlatot, majd megismétli a bírói döntések kritikáját.
[11] A panasz szerint a tisztességes eljárás követelményeit sérti az is, hogy a bíróság nem vizsgálta az alperesek igazmondási, eljárás támogatási és együttműködési kötelezettségének teljesítését, így az ítéletet nem a valós tényállásra, és jogállításokra alapozta; nem felel meg az anyagi igazságosság követelményének a bíróság azon eljárása sem, hogy a Ptk. 5:44. §-ában rögzített, eltérő értelmezést kizáró, elbirtoklásra vonatkozó szabályt alkotmányellenesen értelmezve kizárta az indítványozó ingatlan-nyilvántartáson kívül, elbirtoklással szerzett tulajdonszerzését; nem felel meg a fair eljárás követelményének az sem, amikor az idős felpereshez azt a kérdést intézi a bíróság, hogy: ,,A jogelődökkel együtt mikor határozták el a kérdéses területek elbirtoklását.”; sérti a tisztességes eljárás követelményét az is, amikor a bíróság a 15 éves elbirtoklási idő letelte után tett peren kívüli egyezségi ajánlatot az elbirtoklási idő megszakadásaként értékelte, és kizárta ezzel a sajátként történt elbirtoklásra való hivatkozást.
[12] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-a értelmében, tanácsban eljárva megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit.
[13] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) alapján alaptörvény-ellenes bírósági döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó az alapügy tárgyát képező eljárásban felperes volt, így az Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pontja értelmében érintettsége fennáll, az alkotmányjogi panasz tekintetében indítványozói jogosultsággal rendelkezik. A rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette.
[14] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A sérelmezett bírósági ítéletet – az indítványozók tájékoztatása szerint – 2022. október 13-án közölték. Az alkotmányjogi panaszt 2022. december 12. napján – a törvényes határidőn belül – nyújtotta be az indítványozó. Az ügyben rendkívüli jogorvoslati eljárás nincs folyamatban.
[15] 3. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be, míg az Abtv. 52. §-a szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte az Abtv. 27. § (1) bekezdését, amelyek alapján az alkotmányjogi panasz eljárást kezdeményezte, a kifogásolt bírósági ítéletet, valamint az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, ezzel a beadvány eleget tett a határozott kérelem követelményének
[16] 3.1. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {ld. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[17] A beadványban szereplő – az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése, továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében állított – alapjogi sérelmet illetően az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratokból (alkotmányjogi panasz beadvány, bírósági ítéletek) megállapította, hogy az indítványozó valójában nem alkotmányossági problémát tárt fel, hanem azt sérelmezte, ahogyan a bíróságok az elbirtoklás iránti keresetét elbírálták. Ezzel összefüggésben állította az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének (jogorvoslathoz való jog) sérelmét is.
[18] A jelen esetben a panasz a tényállás megállapítását, a bizonyítást, és az ebből – a Ptk. vonatkozó rendelkezései alkalmazásával – levont jogi következtetést vitatja, anélkül, hogy az Abtv. 29. §-a szerinti feltételek bármelyikének fennállását meggyőzően előadná.
[19] Az elsőfokú bíróság indokolta, hogy az elbirtoklás egyik feltétele miért nem áll fenn a konkrét esetben, és miért nem szükséges a jelen esetben további vizsgálódás (lásd: Járásbíróság ítélete [49]–[59]). A törvényszék ítélete ismertette a fellebbezés indokait (Indokolás [3]–[8]), és azokra kitért [11]–[21]).
[20] 3.2. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. és 27. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panasz eljárás keretében az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatra van hatásköre. A bírósági döntések és az alkalmazott jogszabályi rendelkezések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. Ebből következően az Alkotmánybíróság a döntés irányának, a bizonyítékok körének, mérlegelésének és értékelésének felül bírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3300/2018. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [13]; 3369/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [11]; 3448/2021. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [12]; 3367/2022. (VII. 25.) AB végzés, Indokolás [22]}.
[21] 4. Tekintettel arra, hogy jelen ügyben a fentiek szerint nem merült fel olyan, a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján rövidített indokolással ellátott végzésben visszautasította.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
előadó alkotmánybíró
. Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Márki Zoltán s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |