A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.20.462/2021/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé a Kúria Pfv.I.20.462/2021/3. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék 67.Pkf.635.476/2020/6. számú végzése, valamint dr. B. B. közjegyző 11071/Ü/70532/2020/4. számú végzése ellen, azok alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó álláspontja szerint a végzések ellentétesek az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásával, B) cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel, 25. cikk (1) és (3) bekezdéseivel, 26. cikk (1) bekezdésével és 28. cikkével.
[2] 1.1. Az indítványozó mint végrehajtást kérő ügyében eljáró közjegyző végzésében a korábban elrendelt végrehajtási eljárást hivatalból megszüntette, mivel az adós rendkívüli ellentmondást terjesztett elő. A közjegyző felhívására az önálló bírósági végrehajtó igazolta, hogy az adós a végrehajtható okiratot átvette és a végrehajtói iroda részére megfizette az indítványozó által előlegezett költségeket. A fentiek alapján a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) 32. § (2) bekezdése alapján a végrehajtási eljárást hivatalból megszüntette, valamint intézkedett a rendkívüli ellentmondás rögzítéséről és a fizetési meghagyásos ügy perré alakításáról.
[3] A közjegyző végzése ellen az indítványozó terjesztett elő fellebbezést, melyben a közjegyző végzésének megváltoztatásával a végrehajtás megszüntetésének mellőzését kérte. Álláspontja szerint az Fmhtv. 32. § (2) bekezdése alapján a közjegyzőnek az adós ellentmondását vissza kellett volna utasítania, mert az adós nem tett eleget az ott írt feltételeknek. A másodfokú bíróság az indítványozó fellebbezését nem tartotta alaposnak, így a közjegyző végzését helybenhagyta.
[4] Az indítványozó a másodfokú bíróság döntésével szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Kúria elé. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet visszautasította, mivel a másodfokú bíróság végzése ellen felülvizsgálatnak nem volt helye.
[5] 1.2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz.
[6] Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszában előadta, hogy álláspontja szerint a végzések ellentétesek az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásával, B) cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel, 25. cikk (1) és (3) bekezdéseivel, 26. cikk (1) bekezdésével és 28. cikkével.
[7] Az indítványozó álláspontja szerint a másodfokú végzés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. A bíróság köteles alkalmazni az eljárás során az alkalmazandó jogszabályokat, az indokolásában ki kell térnie arra, hogy a nyilvánvalóan alkalmazandó jogszabályokat az adott eljárásban miért nem alkalmazta; ez az indokolás azonban elmaradt. A jelen ügy bírósági végrehajtási ügy, aminek elintézéséhez a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Vht.) nyilvánvalóan alkalmazni kellett volna, amit a másodfokú bíróság az indítványozó hivatkozása ellenére sem tett meg, és ezt nem is indokolta.
[8] Mivel a Kúria nem vizsgálta érdemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmét, ezzel megsértette az indítványozó bírósághoz forduláshoz való jogát.
[9] Az adós nem teljesítette az Fmhtv. 32. § (2) bekezdésének egyértelmű feltételeit, a támadott másodfokú végzés mégis hatályban hagyta az elsőfokú végzést. Ezzel a másodfokú bíróság megsértette az indítványozó hatékony bírói jogvédelemhez való jogát.
[10] Mind az eljáró közjegyző, mind a másodfokú bíróság az indítványozó szerint megsértette a jogorvoslathoz való jogát, mert nem várták meg, hogy a végrehajtó igazolása jogerőssé váljon, azaz már ne lehessen végrehajtási kifogással támadni.
[11] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét jelenti az, hogy a másodfokú bíróság egy teljesen egyértelmű jogszabályi rendelkezéstől oldotta el magát, az indítványozó kifejezett hivatkozása ellenére, indokolás nélkül.
[12] Az eljáró közjegyző, illetve a másodfokú bíróság egyes megállapításai ellenkeznek a józan ésszel, ez a jogértelmezés alaptörvényellenes, és sérti a jogértelmezésnek az Alaptörvényben 28. cikkében lefektetett alkotmányos értelmezési tartományát.
[13] Az indítványozó szerint a másodfokú végzés szembeszegül a hivatkozott jogszabályok egyértelmű rendelkezéseivel, egyáltalán nem tért ki az Fmhtv. 51. §-ával és Vht. 9. §-ával kapcsolatos indítványozói álláspontra, így nyilvánvalóan igazságtalan, ezáltal ellentétes az Alaptörvény nemzeti Hitvallásával, a 25. cikk (1) bekezdésével és a 26. cikk (1) bekezdésével is.
[14] Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésének sérelmével kapcsolatban az indítványozó indokolást nem adott elő, arra pusztán úgy hivatkozott, mint amelyre a bíróságoknak figyelemmel kellett volna lenniük.
[15] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.
[16] Az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz határidőben érkezett. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét és az indítványozó jogosultságát megalapozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [Nemzeti Hitvallás, B) cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés, 25. cikk (1) és (3) bekezdés, 26. cikk (1) bekezdés és 28. cikk], a támadott bírói döntéseket, Kúria Pfv.I.20.462/2021/3. számú végzését, a Fővárosi Törvényszék 67.Pkf.635.476/2020/6. számú végzését, valamint dr. B. B. közjegyző 11071/Ü/70532/2020/4. számú végzését, továbbá kifejezett kérelmet a bírói döntések megsemmisítésére. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, valamint jogosultsága és érintettsége egyértelmű, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.
[17] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget.
[18] Az Alaptörvény Nemzeti Hitvallása és 25. cikke nem tartalmaz ugyanis az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot, így arra alkotmányjogi panaszt alapítani az indítványozónak nincs lehetősége {lásd például: 3337/2019. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [22]; 3258/2020. (VII. 3.) AB végzés, Indokolás [6]; 3248/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [9]}.
[19] Az Alkotmánybíróság joggyakorlata értelmében az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése egyes elemeiben – a bírók státusával összefüggésben – értelmezhető Alaptörvényben biztosított jogként, amelyre a bíró alkotmányjogi panaszban hivatkozhat {vö. 3303/2020. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [36]}. Azonban a jelen ügyben ez nem áll fenn, nem egy bíró állítja az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése sérelmét, az alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatára ebben a vonatkozásban nincs lehetőség.
[20] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában hivatkozott az Alaptörvény 28. cikkének sérelmére is. Ennek kapcsán az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy gyakorlata értelmében az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani {3084/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [6]; 3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]}.
[21] Abban is következetes az Alkotmánybíróság gyakorlata, hogy a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panasz csak kivételesen, a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén alapítható {lásd például: 3371/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [15]}. Az indítványozó ugyanakkor az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét nem a visszaható hatály tilalmával, illetőleg a kellő felkészülési idő követelményével összefüggésben állította. Az alkotmányjogi panasz ezért a fenti elemeiben nem teljesíti az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltételeket.
[22] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így fennállásukat az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[23] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság hangsúlyozza azt a következetes gyakorlatát, hogy az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére, azonban nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára {3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [11]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában „a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket” {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]}.
[24] Az indítványozó panaszában és annak kiegészítésében felvetett kérdések nem alkotmányossági, hanem törvényességi jellegűek. Az indítványozó a bírósági döntéssel szembeni kifogásait fogalmazza meg, illetve a bíróság jogértelmezését, jogalkalmazását vonja kritika alá, és a támadott végzésben foglalt döntést magát, annak hátrányos voltát tekinti alapjogi sérelemnek, a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében. Valójában az indítványozó nem ért egyet azzal, hogy a bíróság mely jogszabályhelyeket alkalmazta.
[25] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépése után is többször vizsgálta a jogorvoslati jog és a felülvizsgálat összefüggését, és megerősítette azt a töretlen gyakorlatát, mely szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jog a rendes (még nem jogerős határozatokkal szemben igénybe vehető) jogorvoslatokra vonatkozik, ezért a felülvizsgálat – mint rendkívüli jogorvoslat – a jogorvoslathoz való joggal nem hozható összefüggésbe {például 3120/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [21]–[23]; 3054/2015. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [9]; 3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [24]}. A rendkívüli jogorvoslatra (felülvizsgálatra) senkinek, így az indítványozónak sincs az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből levezethető alapjoga. A jogorvoslathoz való alapjog az Alkotmánybíróság irányadó fent hivatkozott gyakorlata értelmében nem terjed ki a felülvizsgálati kérelem mint rendkívüli jogorvoslat előterjesztésére, illetve annak eredményességére. A jogorvoslathoz való jog sérelmével kapcsolatban egyebekben az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelme körében előadottakat ismétli, a bírósági döntéssel szembeni hasonló kifogásait fogalmazza meg, illetve a bíróság eljárását vonja kritika alá, és a támadott végzéseket magukat, azok hátrányos voltát tekinti alapjogi sérelemnek. Előbbiekre tekintettel az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével összefüggésben sincs helye a panasz érdemi vizsgálatának.
[26] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseinek állított sérelme vonatkozásában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem, ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz e vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek.
[27] 4. A fentiek alapján az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében, részben az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Imre
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Horváth Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |