A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Szolnoki Törvényszék 6.B.485/2013/24. számú ítélete és a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.331/2014/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó képviseletében eljáró ügyvéd az Abtv. 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben – mások mellett – az indítványozót a Szolnoki Törvényszék 6.B.485/2013/24. számú ítéletében bűnösnek mondta ki egy rendbeli hivatali visszaélés bűntettében, illetve három rendbeli befolyással üzérkedés bűntettében és vele szemben hat év tartamú börtönbüntetést, valamint hat év tartamú közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabott ki. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a Bf.I.331/2014/9. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – a jogi minősítés és egyéb rendelkezések megváltoztatása mellett – lényegét tekintve helybenhagyta.
[3] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében kifejtette, hogy a Szolnoki Törvényszék 6.B.485/2013/24. számú ítélete és a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.331/2014/9. számú ítélete az Alaptörvény XXIV. cikk [helyesen: XXVIII. cikk] (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (3) bekezdését, valamint a VI. cikk (1) bekezdését sérti.
[4] 2.1. Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jogának megsértését abban látta, hogy a Szolnoki Törvényszék az elsőfokú ítéletben a védelem által előterjesztett indítványokat, logikai okfejtést és érvelést egyáltalán nem értékelte, így nem is mérlegelte, megsértve indokolási kötelezettségét. A Szegedi Ítélőtábla másodfokú ítéletében pedig az elsőfokú ítélet indokolási hiányosságait nem pótolta. Előadta továbbá, hogy a Szolnoki Törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének csak részben tett eleget és kétséget kizáróan nem bizonyított tényt is a terhelt terhére értékelt.
[5] 2.2. Az indítványozó álláspontja szerint a védelemhez való jogának a sérelmét okozta, hogy az alapügyben elsőként foganatosított gyanúsítotti kihallgatása során – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX törvény (a továbbiakban: Be.) kötelező védelmet előíró rendelkezései ellenére – védő jelenléte nélkül tett vallomást és ezt az eljárt bíróságok bizonyítékként használták fel ellene.
[6] 2.3. Az indítványozó hivatkozott továbbá arra, hogy az eljárt bíróságok a magán- és családi életének tiszteletben tartásához való jogát sértették, mert az alapügyben az őt eredetileg nem érintő (hanem az ügyben szereplő másik terhelttel szemben engedélyezett) titkos adatszerzés során beszerzett adatokat is felhasználták ellene bizonyítékként, megsértve a Be. rendelkezéseit is.
[7] Mindezekre figyelemmel az indítványozó kérte az említett ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint azt, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel a jogerős döntés végrehajtásának a felfüggesztésére az eljárt bíróságot.
[8] Az indítványozó az alkotmányjogi panasz benyújtásával párhuzamosan felülvizsgálati eljárást is kezdeményezett a Kúriánál, amelynek eredményeként a Kúria a Bfv.I.80/2015/5. számú végzésével a Szolnoki Törvényszék 6.B.485/2013/24. számú ítéletét és a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.331/2014/9. számú ítéletét az indítványozó tekintetében hatályában fenntartotta.
[9] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[10] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőn belül terjesztette elő.
[11] Az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek az alábbiak szerint felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét, az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit és megfelelő indokolást is tartalmaz. Ezen kívül megjelöli a sérelmezett bírói döntéseket és kifejezetten kéri azok megsemmisítését.
[12] 3.2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az Abtv. 27. §-ában, valamint az Abtv. 29–31. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket az alkotmányjogi panasz kimeríti-e. Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügy terheltje volt. Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozatokkal szemben további jogorvoslati lehetősége nem állt fenn.
[13] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeiként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[14] Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy az indítványozó panaszában megjelölt-e olyan alaptörvény-ellenességet, amely a bírói döntést érdemben befolyásolta.
[15] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben elsősorban arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság a büntetőeljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét, illetve törvényességét a bíróságtól eltérő módon értékelje. Az Alkotmánybíróságnak ugyanakkor az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető tehát a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálata eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt és az abban biztosított jogokat védi {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének felülbírálatára sem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.
[16] Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasznak a védő jelenléte nélkül tartott gyanúsítotti kihallgatással kapcsolatos – a védelemhez való alapjog sérelmét állító – kifogásában foglaltak felvetik-e az alaptörvény-ellenesség kételyét {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]} a támadott ítéletekkel szemben. Az alkotmányjogi panaszban állított alapjogsérelemre az indítványozó már az alapügyben is hivatkozott és ezzel kapcsolatban a Szolnoki Törvényszék megállapította, hogy az indítványozó első kihallgatásakor őrizetben nem volt, de a büntetőeljárás önmagában a gyanúsításban szereplő bűncselekmény súlya miatt védőköteles volt a Be. 46. § a) pontja alapján. Mindezekre figyelemmel az indítványozót a kihallgatása megkezdésekor a Be. 179. § (3) bekezdése alapján figyelmeztették arra, hogy ha három munkanapon belül nem hatalmaz meg védőt, vagy nyomban úgy nyilatkozik, hogy nem kíván védőt meghatalmazni, akkor az eljáró ügyész védőt rendel ki a részére. Az indítványozó a figyelmeztetésre úgy válaszolt, hogy három munkanapon belül dönt arról, kíván-e védőt meghatalmazni, vagy védő kirendelését kéri, majd ezt követően történt meg a kihallgatása. Mindez – a Szolnoki Törvényszék támadott ítélete szerint – megfelelt a Be. szabályainak (lásd a Szolnoki Törvényszék 6.B.485/2013/24. számú ítéletének 11. oldalát). A Szegedi Ítélőtábla a támadott ítéletében pedig leszögezte, hogy az általános eljárási szabályok nem írják elő azt, hogy a védőnek már a legelső gyanúsítotti kihallgatáson jelen is kell lennie (lásd a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.331/2014/9. számú ítéletének 8. oldalát). Az eljárt bíróságok általi jogértelmezés összhangban van azzal, ahogy korábban az Alkotmánybíróság alkotmányos vizsgálata során értékelte a Be. kötelező védelem esetén alkalmazandó szabályait: „[n]em jelenti a védelemhez való jog szükségtelen és aránytalan korlátozását, és nem ellentétes a tisztességes eljáráshoz való jog követelményeivel, hogy a törvényalkotó a nyomozási szakaszban még a kötelező védelem eseteiben (Be. 46. §) is csak lehetőségként szabályozza a védő jelenlétét az eljárási cselekményeknél.” [209/B/2003. AB határozat, ABH 2008, 1926, 1942.]
[17] Végül az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az indítványozó már az alapügyben is kifogásolta a titkos adatszerzés során a nyomozó hatóság birtokába került adatok felhasználásának a törvényességét, amellyel kapcsolatban a Szegedi Ítélőtábla megállapította, hogy a Szolnoki Törvényszék a bizonyíték felhasználása során a Be. 206. § (5) bekezdése alapján járt el, hiszen az említett jogszabályi rendelkezés lehetővé teszi, hogy az adatszerzés engedélyezésére okot adó bűncselekmény bizonyítására az adatszerzés eredménye minden elkövetővel szemben felhasználásra kerülhessen (lásd a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.331/2014/9. számú ítéletének 9. oldalát).
[18] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában a védelemhez való jog, illetve a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog tekintetében kifejtettek sem minősülnek a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek.
[19] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó panasza nem tartalmaz semmilyen alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[20] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panaszában a kifogásolt bírósági ítéletekben foglaltakkal kapcsolatosan nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[21] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
[22] Az alkotmányjogi panasz visszautasítása okán okafogyottá vált az indítványozónak az eljárt bíróság felhívására vonatkozó – a támadott határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányuló – kérelme is.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |