A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a bírók jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 145. § (4) bekezdéséből az „és a (3) bekezdés szerinti visszahelyezéskor az a bírósági vezetői tisztség, amelyből felmentették, még nincs betöltve” szövegrész, 232/J. § (3) bekezdéséből az „és a kérelem előterjesztésekor az a bírói vezetői tisztség, amelyből felmentették, még nincs betöltve” szövegrész, illetve a 232/J. § (3) bekezdésének egésze, továbbá a 232/D. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1.1. Az indítványozó az egyik kerületi bíróságunk 2015. október 31. napjáig szóló határozott időre kinevezett elnöke volt. 2012. június 30. napjával a bírók jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 90. §-ának ha) alpontja alapján felmentették bírói szolgálati viszonyából, mert betöltötte a 62. életévét. Ezt követően az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Bjt. indítványozó nyugdíjazását lehetővé tevő 90. § ha) alpontját. 2013. április 2-ai hatálybalépéssel a jogalkotó módosította a Bjt. 145. §-át, továbbá kiegészítette a 232/J. §-al. A Bjt. 145. § (4) bekezdése kimondja, hogy csak azok a bírósági vezetők helyezhetők vissza vezetői beosztásukba, akiknek korábbi pozíciója még nincs betöltve. Ugyanígy rendelkezik a Bjt. 232/J. §-a is. Ennek (1) bekezdése szerint, ha a bíró felmentésére a 3/2012. (VII. 7.) alkotmánybírósági határozattal megsemmisített 90. § ha) alpont alapján került sor, a jogszabályban megállapított határidőn belül nyilatkozhat az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) elnökének arról, hogy kéri-e a bírói tisztségbe való visszahelyezését. A (2) bekezdés kimondja, hogy ha a bíró ezt kéri, akkor a felmentését megelőző szolgálati helyén tovább kell foglalkoztatni.
[2] A (3) bekezdés rendezi a határozott időre kinevezett bírósági vezetők helyzetét. Eszerint, ha a bíró az (1) bekezdés szerint kéri a visszahelyezését, őt kérelmére ebbe a tisztségbe kell visszahelyezni, amennyiben az még nincs betöltve. A törvény nem tartalmaz egyéb rendelkezést arra az esetre nézve, ha a vezetői tisztséget időközben betöltötték. Az indítványozó szerint a Bjt. 232/D. § (3) bekezdése a hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyekben, így az ő esetében is alkalmazni rendelte a Bjt. 145. § (4) bekezdését.
[3] Az ügyében első fokon eljáró munkaügyi bíróság – a Bjt. felmentésekor hatályos szabályait megfelelően alkalmazva – elrendelte az indítványozó elnöki beosztásába történő visszahelyezését. A másodfokon eljárt bíróság azonban – figyelemmel a Bjt. 145. §-ának időközben történt módosítására – az első fokú ítéletet megváltoztatta és a vezető beosztásba történő visszahelyezésre irányuló kérelmét elutasította. A bíróság ezt azzal indokolta, hogy a Bjt. 2013. április 2-án hatályba lépett rendelkezéseit a 232/D. § (3) bekezdése alapján a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Az indítványozó állítása szerint emiatt hátrányosabb helyzetbe került, mint azok a kollégái, akiknek nyitva maradt a vezetői pozíciója, amelybe a megfelelő eljárást követően vissza is kerültek.
[4] 1.2. Az indítványozó kérelmének „anyagi jogi jogalapjaként” az Alaptörvény XV. cikkét (hátrányos megkülönböztetés tilalma) valamint B) cikkét (jogállamiság, ezen belül is a visszaható hatályú, a jogalanyokra nézve hátrányos jogalkotás tilalma) jelölte meg. Az indítvány „Alkalmazandó jogszabályok” elnevezésű részében az indítványozó az alábbi jogszabályhelyeket ismerteti: Alaptörvény B) cikke (jogállamiság), Q) cikke (a nemzetközi jog és a magyar jog összhangja), I. cikke (alapvető jog korlátozhatósága), XV. cikke (a hátrányos megkülönböztetés tilalma), XXIII. cikke (közhivatal viseléséhez való jog), 24. cikk (2) bekezdés c) pontja (alkotmányjogi panasz) és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 41. §-a. Az indítványozó ismerteti (idézi) a Bjt. általa támadott szabályait is.
[5] 1.3. Az indítványozó ezt követően megállapítja, hogy az általa támadott szabályozás és az azon alapuló bírósági ítélet sérti az egyenlő bánásmódhoz való jogát az emberi méltósághoz való joga és a közhivatal viseléséhez való joga szempontjából. Utal arra, hogy jelen esetben olyan alkotmányellenesen felmentett bírákról van szó, akik a jogszabályhely megsemmisítését követően visszakerülhettek vezetői pozíciójukba, ha azt kérték. A homogén csoport tagjai kérték a visszahelyezésüket, ám azt csak a csoport bizonyos tagjai kapták meg: azok, akiknek a pozícióját még nem töltötték be. Erre a csoport tagjainak nem volt ráhatása, ez egy tőlük független, a véletlenen múló tényező, ami beleillik az „egyéb helyzet” kategóriájába, így a különbségtétel fennáll.
[6] Az, hogy bizonyos pozíciókat betöltöttek, míg másokat nem, azon múlt, hogy volt-e megfelelő pályázó az adott munkakörre. A megkülönböztetés ezen a tényezőn alapult, amit az indítványozó szerint semmi esetre sem lehet ésszerűnek mondani.
[7] Az indítványozó részletesen taglalja azt is, hogy a kinevező részéről nem az lett volna az elvárható és ésszerű magatartás, hogy a nyugdíjazásokat lehetővé tevő törvényhely megsemmisítését követően nevez ki vezetőket.
[8] 1.4. Hosszasan elemzi az indítványozó, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének elmozdítására vonatkozó alkotmánybírósági döntés miért nem analóg az ő ügyével, utalva ennek keretében arra is, hogy a bírósági elnökök hatáskörei változatlanok maradtak az új szabályozást követően is.
[9] 1.5. Rámutat arra is az indítványozó, hogy a jogbiztonságból fakadó előreláthatóság követelményével ellentétes, ha stabil, kiszámítható jogviszonyok egyik pillanatról a másikra változnak meg és a hatalmi ágak elválasztását is sérti egy olyan helyzet, amelyben a törvényhozó hatalom hirtelen radikális változást eszközöl az igazságszolgáltatás rendszerében, jogszerű indok nélkül.
[10] 1.6. Végezetül nehezményezi, hogy a törvényszék erre irányuló indítványát elutasította és nem kereste meg ügyében az Alkotmánybíróságot. Pedig – álláspontja szerint – a felmentése időpontjában hatályos jogszabályok utólagos módosítása, majd a módosított szabályok alkalmazásának elrendelése a folyamatban lévő ügyekben a visszamenőleges hatályú jogalkotás „iskolapéldája”. Ezzel véleménye szerint sérült a törvényes bíróhoz való alapjoga is, hiszen így az Alkotmánybíróság képtelen volt ügyében az Alaptörvénnyel összhangban lévő döntés meghozatalára. Bővebben nem kifejtve állítása szerint „a másodfokú bíróság megsértette az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a Bjt.-nek az Alaptörvénnyel összhangban történő értelmezésére vonatkozó kötelezettségét is.”
[11] 2. A IV/1291/2013. számú ügy indítványozója az egyik törvényszék polgári kollégiumának kollégiumvezetője volt, 2014. február 8-ig tartó határozott idejű kinevezéssel. A Bjt. 90. § ha) alpontjának alkalmazásával mentették fel bírói szolgálati jogviszonyából, mert betöltötte a 62. életévét. Bár kérelmezte, nem helyezték vissza vezetői tisztségébe, mert addigra azt már egy másik bíró töltötte be.
[12] Indítványában kezdeményezi a Bjt. 232/J. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, indokolása lényegében megegyezik az 1. pontban ismertetett indítvány indokolásával, azzal a különbséggel, hogy nem hivatkozik a visszamenőleges hatályú jogalkotás sérelmére és nem állítja az Alaptörvény 28. cikkének megsértését sem.
[13] Az Alkotmánybíróság a beadványokat befogadta, majd szoros összefüggésük miatt az Abtv. 58. § (2) bekezdése és az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 34. § (1) bekezdése alapján egyesítette.
[14] 3. Az indítványozók alkotmányjogi panaszaikat az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapították. Az Abtv. 26. § (1) alapján az Alkotmánybírósághoz fordulhat alkotmányjogi panasszal az az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, akinek az ügyében folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati jog nincs számára biztosítva. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz esetében is, mivel az közvetlenül a norma ellen irányul, különös jelentősége van az érintettség vizsgálatának, hiszen a panaszos alapjogában való személyes, közvetlen és aktuális sérelme különbözteti meg ezt a panaszfajtát az utólagos normakontroll korábbi, bárki által kezdeményezhető változatától. „Az aktuális érintettség követelménye azt jelenti, hogy az érintettségnek az alkotmányjogi panasz benyújtásakor fenn kell állnia. Azt hogy az indítványozó aktuális sérelme fennáll-e, csak a konkrét esetben lehet eldönteni.” {3110/2013. (VI. 4.) AB végzés, Indokolás [31]}
[15] 4. Az indítványozók által felvetett sérelmek az érintettségre vonatkozó kritériumoknak az alábbiak miatt nem felelnek meg. Az indítványozók beadványaikban sérelmük lényegét abban jelölték meg, hogy nem kerültek visszahelyezésre korábbi vezető beosztásukba.
[16] A Bjt. 232/J. § (1) bekezdése értelmében, ha a bíró felmentésére a 3/2012. (VII. 7.) alkotmánybírósági határozattal megsemmisített 90. § ha) pontja alapján került sor, a jogszabályban megállapított határidőn belül nyilatkozhat az Országos Bírósági Hivatal elnökének arról, hogy kéri-e bírói tisztségbe való visszahelyezését. A Bjt. 232/J. (3) bekezdése a bírósági vezetők esetében is a visszahelyezés feltételeként kifejezetten megkívánja az érintett vezetők részéről a visszahelyezési szándék egyértelmű kinyilvánítását.
[17] Az Alkotmánybíróság megkeresésére az Országos Bírósági Hivatal elnöke a 2014. augusztus 4-én kelt, 2014.OBH.XX.J.10.3. számú válaszában arról tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy az indítványozók egyike sem kérte eredeti vezetői beosztásába való visszahelyezését, a Hivatal által mellékelt, általuk kitöltött „Nyilatkozat bírói tisztségbe ismételten ki nem nevezett bíró részéről” elnevezésű formanyomtatványon a „kinevezés mellőzése és átalány-kártérítés” rovatot jelölték meg.
[18] 5. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a törvényben előírt nyilatkozatok hiányában jelen ügyben az indítványozók érintettsége nem áll fenn, így nem teljesülnek teljeskörűen az Abtv. 26. § (1) bekezdésében megkívánt kritériumok. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszokat – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva – az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró |
.
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |