A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.l.21.058/2024/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Gerván Dániel ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria Pfv.l.21.058/2024/2. számú végzése (a továbbiakban: a Kúria végzése), valamint a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.631.212/2024/5. számú ítélete (a továbbiakban: törvényszéki ítélet) alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy a rendelkezésre álló iratok alapján az alábbiak szerint foglalható össze.
[3] Az indítványozót (az alapügy felperese) az alapügy alperese (a továbbiakban: megbízó) írásban adásvételi szerződés szerkesztésével és ellenjegyzésével bízta meg. Az írásbeli megbízási szerződésen alapuló jogviszonyon kívül a felek között szóbeli ügyvédi megbízási szerződés nem jött létre. Az indítványozó által a megbízó részére kiállított elektronikus számlát azonban a megbízó nem egyenlítette ki.
[4] Az indítványozó keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze a megbízót 254 000 Ft ügyvédi megbízási díj és annak törvényes késedelmi kamata megfizetésére.
[5] A Budapest XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) ítéletével kötelezte a megbízót, hogy fizessen meg az indítványozónak 254 000 Ft-ot és annak törvényes késedelmi kamatát, valamint perköltséget. Az ítélet jogi indokolása szerint az elsőfokú bíróság – az ügyvédi titoktartás alóli megbízói felmentés
híján bizonyítási szükséghelyzetben lévő – felperes által bizonyítandó tényeket valósnak fogadva el a kereset szerint marasztalta a megbízót.
[6] A törvényszéki ítélet az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
[7] A törvényszéki ítélet ellen az indítványozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Tekintettel arra, hogy a Pp. 408. § (1) bekezdése alapján nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi perben, amelyben a vitatott érték az ötmillió forintot nem haladja meg, felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is csatolt. A felülvizsgálat engedélyezését a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. § (2) bekezdés b) pontjára, azaz a felvetett jogkérdés különleges súlyára, illetve társadalmi jelentőségére, valamint a 409. § (3) bekezdésére, azaz a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással kérte. A Kúria a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet az alkotmányjogi panasszal támadott végzésben visszautasította, mivel azt érdemi elbírálásra alkalmatlannak találta.
[8] A visszautasítás indokaként azt jelölte meg, hogy a kérelem nem felel meg annak az előírásnak, miszerint a kérelemben meg kell jelölni a Kúria közzétett határozatát és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálattal támadott ítéleti rendelkezés jogkérdésben eltér [Pp. 410. § (2) bekezdés c) pont cd) alpontja], valamint annak, miszerint a kérelemben meg kell jelölni a jogkérdést, amelynek különleges súlya vagy társadalmi jelentősége indokolja a befogadás engedélyezését [Pp. 410. § (2) bekezdés c) pont cb) alpontja], ezért azt a Kúria visszautasította, mivel a törvényi feltételeknek nem felelt meg [Pp. 410. § (4) bekezdése].
[9] A visszautasító végzés indokolásában a Kúria arra hivatkozott, hogy a Pp. 410. § (2) bekezdés c) pont cb) és cd) alpontjai alapján a kérelemben meg kell jelölni az engedélyezést megalapozó jogkérdést.
[10] A Kúria végzése kimondja – hivatkozva korábbi közzétett határozatára is –, hogy a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem érdemi elbírálásának lehetőségét kizárja az, hogy az indítványozó a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmét a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre alapítja, míg felülvizsgálati kérelmében ugyan hivatkozott a Kúria határozataitól való eltérésre, de a törvényszéki ítélet felülvizsgálatát nem erre, hanem az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre hivatkozással kérte. Ennek az az oka, hogy ilyen esetben hiányzik a két kérelem közötti tartalmi összefüggés (Kúria végzése, Indokolás [6]). Megállapítja továbbá, hogy az indítványozó nem jelölt meg olyan jogkérdést, amelynek különleges súlya vagy társadalmi jelentősége indokolja a befogadás engedélyezését, az állított jogszabálysértés pedig nem azonos az engedélyezést megalapozó jogkérdéssel (Kúria végzése, Indokolás [7]).
[11] 1.2. Az indítványozó ezt követően nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panaszát, melyben az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdései, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseinek sérelmére történő hivatkozással kérte a törvényszéki ítélet és a Kúria végzésének megsemmisítését.
[12] Az indítványozó álláspontja szerint a törvényszéki ítéletben foglaltak az ügyvédi titok és a Pp. együttes értelmezése kapcsán diszkriminációhoz vezetnek az ügyvédekkel szemben más hivatásbeli titokkal terheltek homogén csoportjához képest, egyúttal elzárják az ügyvédeket a bírósághoz fordulás jogától, lényegében kiüresítik azt, amely ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített bírósághoz fordulás jogával, továbbá az Alaptörvény XV. cikke szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmának a sérelmével is jár.
[13] A Kúria végzése az indítványozó szerint megalapozatlanul rögzíti, hogy az indítványozó felülvizsgálati kérelmében ugyan hivatkozott a Kúria határozataitól való eltérésre, de a törvényszéki ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre – és nem a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre – hivatkozással kérte. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem tartalmazza a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérést, összhangban a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben foglaltakkal, így a Kúria álláspontja okiratellenes. Az indítványozó szerint a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre alapított felülvizsgálati kérelmet a Kúriának érdemben felül kellett volna bírálnia, ehelyett mint érdemi felülbírálatra alkalmatlant visszautasította a beadványt, elzárva ezzel az indítványozót a bírósághoz fordulás és a jogorvoslathoz való alapvető jogától, amelyet az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései deklarálnak.
[14] Kifejti továbbá az indítvány, hogy a Kúria azzal, hogy nem tekintette a kérdéskört elegendően széles társadalmi érintettségűnek, az indítványozó szerint alaptörvény-ellenes törvényszéki ítélet felülvizsgálatát utasította vissza.
[15] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását.
[16] 2.1. Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül nyújtották be. Az indítványozó szabályszerű meghatalmazással rendelkező ügyvéd útján járt el az Alkotmánybíróság előtti eljárásban.
[17] 2.2. Az alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt feltéteknek. Megjelöli azt a törvényi rendelkezést, az Abtv. 27. §-át, amely az Alkotmánybíróság hatáskörét és az indítványozó jogosultságát megalapozzák [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Megjelöli az eljárás megindításának indokait, és az Alaptörvényben biztosított jogok – XV. cikk (1)–(2) bekezdés, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés – sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Megjelöli az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntéseket, azaz a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.631.212/2024/5. számú ítéletét, valamint a Kúria Pfv.I.21.058/2024/2. számú végzését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Tartalmaz kifejezett kérelmet a támadott bírói döntések megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[18] 2.3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint alkotmányjogi panasszal az ügy érdemében hozott döntés vagy a
bírósági eljárást befejező egyéb döntés támadható.
[19] Tekintettel arra, hogy a Kúria a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet visszautasította, a jelen alkotmányjogi panasz megítélése szempontjából az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint a Kúria végzése nem tekinthető az ügy érdemében hozott döntésnek. A Kúria olyan döntése azonban, amelyben megállapítja, hogy felülvizsgálati eljárásra nincs lehetőség, az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti, a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, ezért a Kúria sérelmezett végzése alkotmányjogi panasszal támadható {lásd hasonlóan: 3035/2024.
(I. 24.) AB végzés, Indokolás [20]}.
[20] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az alapügyben hozott törvényszéki ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte. Az Ügyrend 32. § (5) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság a Kúriának a felülvizsgálati eljárásban hozott nem érdemi döntésén keresztül akkor vizsgálja az alapügyben hozott bírói döntés(eke)t, ha a Kúria az alkotmányjogi panaszban sérelmezett, nem érdemi döntését mérlegelési jogkörben hozta meg.
[21] Jelen ügyben a Kúria a törvényben foglalt követelmények nem megfelelő teljesítése alapján – tehát nem mérlegelése folytán – hozta meg a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet visszautasító végzését, így a Kúria végzésén keresztül a törvényszéki ítélet állított alaptörvény-ellenessége nem vizsgálható {1061/2026. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [21]; 3029/2025. (I. 21.) AB végzés, Indokolás [25]}.
[22] 2.4. Az indítvány megfelel annak a feltételnek, mely szerint az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva [Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pont]. Az indítványozó – mint az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy felperese – jogosultnak és érintettnek tekinthető [Abtv. 51. § (1) bekezdés, Abtv. 27. §].
[23] 3. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában foglalt törvényi feltételeket teljesíti-e. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további feltételeként támasztja azt, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét kell felvetnie, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[24] 3.1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt felhívja a figyelmet következetes gyakorlatára, mely szerint az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére, azonban nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára {3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [11]}.
[25] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is kiemeli, hogy nem hagyományos jogorvoslati fórum, „[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. A bírósági joggyakorlat egységének biztosítása sem az Alkotmánybíróság feladata {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy „[ö]nmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására” {3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]}. Valamint az, „hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntést tévesnek tartja, nem tekinthető az eljárás tisztességessége követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek” {3416/2023. (X. 11.) AB végzés, Indokolás [22]}.
[26] 3.2. Jelen esetben az indítványozó a formálisan az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései, valamint a XV. cikk (1) és (2) bekezdései sérelmét állító érvelésében valójában azt kifogásolta, hogy a Kúria a törvényi feltételek fennálltának hiányában nem vizsgálta érdemben sem a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmét, sem felülvizsgálati kérelmét.
[27] Az ügyben azonban a Pp. 408. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben vitatott pertárgyérték alapján felülvizsgálatnak nem volt helye, így arra csak külön engedélyezés alapján kerülhetett volna sor [Pp. 409. § (1) bekezdése]. A Kúriának tehát először ahhoz, hogy kiderüljön, hogy a felülvizsgálati kérelemről egyáltalán dönthet-e, a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemről kellett döntenie. Az indítványozó által támadott végzés erről a kérelemről szól. Ugyanakkor már ezen kérelem érdemi vizsgálata is akadályba ütközött, amely miatt a Kúria visszautasította a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet. A visszautasítás okai a végzésből egyértelműen kiderülnek, a Kúria döntését – ha röviden is, de – megindokolta. Fő okként azt jelölte meg, hogy a két kérelem összevetése alapján a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem, illetve a felülvizsgálati kérelem között nincs közvetlen tartalmi összefüggés, ez pedig az érdemi elbírálás lehetőségét – a törvény rendelkezéseire tekintettel – kizárta. Ezen felül azt is megállapította, hogy az indítványozó nem jelölt meg olyan jogkérdést, amelynek különleges súlya vagy társadalmi jelentősége indokolja a befogadás engedélyezését. Az indítványozó véleménye szerint ellenben a két kérelem összhangban van egymással, és el kellett volna végezni érdemi vizsgálatukat. Mindebből csupán annyi állapítható meg, hogy az indítványozó nem ért egyet a Kúria megindokolt döntésével és annak indokolásával, és ezen álláspontjának szeretne érvényt szerezni az Alkotmánybíróságnál. Ez azonban az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján önmagában nem alkotmányossági kérdés {3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]; 3416/2023. (X. 11.) AB végzés, Indokolás [22]}, elbírálása esetén az Alkotmánybíróság hagyományos jogorvoslati fórumként járna el, amely azonban Alaptörvényben rögzített szerepétől eltérne {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]; 3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [11]}.
[28] 3.3. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza a sérelmezett döntéssel kapcsolatban nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló
alaptörvény-ellenességi kételyt, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel. Erre tekintettel az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ának.
[29] 4. Mivel vizsgálata során a fentiek alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az indítvány tartalma nem felel meg a törvényi feltételeknek, az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.
Dr. Polt Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kozma Ákos s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Hende Csaba s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Patyi András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
. |
Dr. Varga Réka s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |