Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00648/2019
Első irat érkezett: 04/10/2019
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.21.282/2017/13. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (személyiségi jog megsértése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 04/18/2019
.
Előadó alkotmánybíró: Schanda Balázs Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.228/2016/3/II. számú ítélete és a Kúria Pfv.IV.21.282/2017/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó előadta, hogy azon polgári peres eljárás felperese volt, amely eljárásban az elsőfokú bíróság elutasította arra irányuló polgári keresetét, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperesi sajtószerv és egy magánszemély megsértette a jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy róla mint gyanúsítottról - a büntetőeljárásban fellelhető egyetlen bizonyítékra hivatkozással - valótlan tényeket állított, személyét jogerős bírósági büntetőítélet hiányában egy terrorszervezet vezérének titulálta, és azt közvetítette, hogy az indítványozó rendkívül súlyos élet elleni bűncselekményeket követett el, valamint tervezett elkövetni. Az indítványozó előadta, hogy a legtöbb esetben ilyen bűncselekményekkel - az idézett nyomozati bizonyíték ellenére - meg sem gyanúsították.
A másodfokú bíróság a döntést helybenhagyta. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett döntések sértik az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében előírt jó hírnév tiszteletben tartásának követelményét, valamint a XXVIII. cikk (2) bekezdésében biztosított ártatlanság vélelmét.
          .
.
Támadott jogi aktus:
    Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.228/2016/3/II. számú ítélet, Kúria Pfv.IV.21.282/2017/13. számú ítélet
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
I. cikk (3) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_648_0_2019_indítvány_anonim.pdfIV_648_0_2019_indítvány_anonim.pdf
.
A határozat száma: 3209/2019. (VII. 16.) AB végzés
.
A határozat kelte: Budapest, 07/09/2019
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2019.07.09 15:00:00 2. öttagú tanács
.
A határozat szövege (pdf):
3209_2019 AB végzés.pdf3209_2019 AB végzés.pdf
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.21.282/2017/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselőjén (dr. Gaudi-Nagy Tamás, 1095 Budapest Gabona utca 10. II. emelet 1.) keresztül az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria Pfv.IV.21.282/2017/13. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.228/2016/3/II. számú ítélete alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat, mivel a hivatkozott bírósági ítéletek az indítvány szerint sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, I. cikk (3) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdését.

[2] 1.1. A panasz alapjául szolgáló ügy tényállása szerint 2007 decembere és 2009 áprilisa között több országgyűlési képviselő ingatlana, szórakozóhelyek és egy jegyiroda ellen követtek el támadást, 2007. december 11-én pedig a Hír Televízió egy korábbi munkatársát bántalmazták ismeretlenek. Az ügyekben a nyomozást a Nemzeti Nyomozó Iroda (a továbbiakban: NNI), majd a Központi Nyomozó Főügyészség (a továbbiakban: KNYF) folytatta. Az ügyekben először 2009. április 9-én adott ki sajtóközleményt a KNYF, amelyben négy ember őrizetbe vételéről tájékoztatott, akiket többek között terrorcselekmény, emberölés előkészülete, valamint robbanóanyaggal visszaélés és lőszerrel visszaélés bűntette elkövetésével gyanúsítottak. Ezt követően is folyamatosan tájékoztatta a KNYF a közvéleményt a nyomozás állásáról, így pl. 2009. május 15-én „Őrizetben a bombagyáros” címmel jelent meg egy főügyészi sajtóközlemény az újabb őrizetbe vételről – ismertetve abban a gyanúsítás okát és körülményeit. 2009. június 4-én pedig „Ügyészségi eljárás a dr. Szilvási György sérelmére elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban” címmel adott ki közleményt az ügyészség. Az indítványozót 2009. június 17-én tartóztatták le, és a másnap kelt sajtóközlemény azzal a tartalommal jelent meg, hogy „[a] terrorcselekmény bűntette és más bűncselekmények miatt a Központi Nyomozó Főügyészség előtt folyamatban lévő büntető ügyben a főügyészségünk – a rendőrséggel közreműködve – a tegnapi napon őrizetbe vette […]-t, akit gyanúsítottként hallgatott ki.” A sajtóközlemény szerint az indítványozóval szemben megalapozott gyanú áll fenn, hogy az ő utasítására hajtották végre a politikusok elleni merényleteket, amelyeket a gyanú szerint figyelmeztetésnek szántak, azzal a céllal, hogy az érintett képviselők nemmel szavazzanak egy parlamenti vita során. Emellett több – a fentiekben részletezett – bűncselekmény felbujtójaként gyanúsította meg a KNYF az indítványozót. Mindezeket követően 2009. július 14-én is közleményt adott ki a KNYF „Újabb gyanúsítottak a terrorcselekmény bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban lévő eljárásban” címmel, amely három újabb személy őrizetbe vételéről, kihallgatásáról és gyanúsításáról tájékoztatott. E közleményben a KNYF ismételten kiemelte, hogy az indítványozót gyanúsítják a képviselők ellen támadások kivitelezésével terhelt csoport létrehozásával. 2009. július 24-én egy sajtótájékoztató keretében videó-felvételt mutatott be az ügyészség, amelyen látható robbantással is a Magyarok Nyilai szervezetet hozták összefüggésbe. A 2009. augusztus 17-én kelt sajtóközlemény két újabb személy elfogásáról tájékoztatott, megismételve a korábbi gyanúsításokat. Hasonló tartalmú közlemény született 2009. szeptember 3-án, október 15-én – ebben a közleményben arról is tájékoztatást adott a KNYF, hogy az indítványozót több ízben is gyanúsítottként hallgatták ki, és emberölés előkészületével is gyanúsítják –, továbbá november 10-én is. 2010. január 15-én pedig a KNYF arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy az indítványozó továbbra is előzetes letartóztatásban marad, és őt további bűncselekmények elkövetésével gyanúsítják – ugyanis a gyanú szerint a merényleteket az általa létrehozott Hunnia Mozgalom tagjai hajtották végre.
[3] 2009. április 6-án az alkotmányjogi panaszban támadott alapügy II. rendű alperese kihallgatásra jelentkezett a NNI-nél, és arról tájékoztatta a nyomozóhatóságot, hogy tudomással rendelkezik egy csoportról, amely a gyanúsítás tárgyává tett cselekményeket elkövette. Információit arra alapozta, hogy ismer egy személyt a csoportból, akivel sokat beszélgetett, és beszélgetéseiket egy idő után a telefonjával is rögzítette. Ezt követően 2010. január 1-jén postai úton egy ismeretlen feladótól üdvözlőlapot kapott „Boldog újévet kívánnak a bebörtönzött politikai foglyok gyermekei” felirattal. Erről az alapügy II. rendű alperese bejelentést tett, mivel azt fenyegetésnek érezte. 2010. február 8-án a kurucinfo.hu portál személyes adatait is közölte, mint az ügyben a letartóztatottak ellen ténykedő emberét.
[4] A fentiek hatására a www.nepszava.hu (a továbbiakban: Népszava) internetes oldalon 2010. február 25-én „[…] volt a Magyarok Nyilai katonai vezetője?” című írás jelent meg. A cikk beszámolt arról, hogy az RTL Klub televízió birtokába került hangfelvételen az egyik gyanúsított azt mondta, hogy az indítványozó volt a szervezet katonai vezetője. Emellett az egyik gyanúsított – a cikk tanúsága szerint – továbbá azt is állította, hogy az indítványozó két vagy három lövést adott le Hiller István oktatási miniszter házára. A cikk beszámolt arról is, hogy az ügynek 16 gyanúsítottja van, akik közül az indítványozóval együtt 11 előzetes letartóztatásban van. Az írás részletesen közölte azt is, hogy az indítványozót mivel gyanúsítják. Ezt követően több további írás is megjelent a Népszavában az indítványozóról. Így pl. 2010. február 27-én „Miért vállal Morvai szolidaritást […]-val?” címmel, 2010. március 4-én „Lendvai: A Miniszterelnöki Hivatalból lopták ki az öszödi beszédet” címmel – amelyben a cikk azt állította, hogy a Hunnia Mozgalom tervei között szerepelt Lendvai Ildikó bántalmazása is –, 2010. március 5-én (a Népszava nyomtatott változatában) „Az alkotmányos rendre tört volna a Magyarok ­Nyilai” – amelyben ugyancsak Lendvai Ildikó, valamint több más kormánypárti képviselő elleni támadás tervezésére utalt a cikk –, 2010. március 6-án „Kutatná a politikai szálat is az MSZP”, címmel, 2010. március 8-án pedig „Országszerte »sejteket« akartak létrehozni” címmel. A fenti megjelenések mellett 2010. október 30-án „Liftrobbantók” cikkében azt közölte a Népszava, hogy egy másik újság információi szerint az indítványozó gyanúsítása megalapozottnak tekinthető.
[5] Az indítványozó a fentieket követően fordult keresettel a Fővárosi Törvényszékhez (a továbbiakban: Törvényszék) annak érdekében, hogy az állapítsa meg, hogy a Népszava megsértette az indítványozó jó hírnévhez való jogát a fentiekben megnevezett, honlapján és a nyomtatott sajtóban közzétett cikkeivel, azok ugyanis megalapozatlanok voltak és valótlanságokat tartalmaztak – ezért pedig nem vagyoni kártérítést és egyéb jóvátételi lehetőségeket kért. Álláspontja szerint a Népszava akkor tett volna eleget a hiteles tájékoztatási kötelezettségének, ha szigorúan csak a nyomozóhatóság sajtóközleményeiben, illetve a vádiratban foglaltakról tájékoztatja a közvéleményt.
[6] A Népszava – hivatkozva a PK. 14. számú állásfoglalásra – kérte a kereset elutasítását, mivel álláspontja szerint cikkei megfeleltek a korrekt tájékoztatás követelményének.
[7] A Törvényszék első fokon meghozott döntésében az indítványozó keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában a Törvényszék hangsúlyozta, hogy a PK. 12. számú állásfoglalása szerint a sajtóközleményt mindig a maga egészében kell vizsgálni, a PK. 14. számú állásfoglalása szerint pedig a kifogásolt tényállítások valóságát a sajtó­szerv köteles bizonyítani. Ha pedig büntetőeljárásról tudósít, amely végül nem vezet elítélésre, akkor ennek tényéről is köteles beszámolni. A Törvényszék ítéletében azt is kiemelte, hogy az indítványozó ügyéről ebben az időben szinte minden sajtóorgánum beszámolt, a Népszava cikkei pedig mint egyfajta cikksorozat voltak értékelhetőek.
[8] A Törvényszék ítélete szerint az előtte fekvő ügyben kizárólag arról kellett döntenie, hogy az indítványozó által kifogásolt közlések ténylegesen valótlan tényállítások voltak-e, vagy pedig pusztán egy büntetőügy ismerhető állásáról számoltak be – a bűnösség kérdésében azonban értelemszerűen nem kellett és lehetett döntenie. E körben elsőként azt hangsúlyozta a Törvényszék, hogy a II. rendű alperes által készített hangfelvétel a büntetőeljárás részét képezte, ennek értékelése pedig nem tartozik a polgári ügyben eljáró bíróság hatáskörébe. A Törvényszék ítéletében arra a következtetésre jutott, hogy a Népszava által közzétett cikkek az amúgy is elérhető információk, valamint a II. rendű alperes által elmondottakon alapultak. Arra tekintettel pedig, hogy a cikkek egymást követő napon, mint egyfajta cikksorozat jelentek meg, így nem volt indokolt mindegyik előtt hangsúlyozni, hogy a büntetőeljárás még nem zárult le. A cikksorozatban leírtak esetében pedig nem volt jelentősége, hogy azok a vád tárgyát képezik-e, mivel mindegyik közlés visszavezethető volt a közzétett hangfelvételre.
[9] Mindezek alapján a Törvényszék megállapította, hogy a Népszava cikksorozatai nem valósítottak meg jogsértést, azok az irányadó bírósági gyakorlatnak megfelelően számoltak be a történésekről.

[10] 1.2. Az indítványozó ezt követően fellebbezést nyújtott be a Fővárosi Ítélőtáblához (a továbbiakban: Ítélőtábla), amely ítéletében a Törvényszék ítéletét helybenhagyta. A fellebbezésben az indítványozó főképp a keresetének indokait ismételte meg, kiemelte ugyanakkor, hogy fellebbezésében már csak azon valótlan és személyére sértő tényállításokat kifogásolja, amelyeknek egyértelműen nincs valóságalapja, amelyekkel sem meggyanúsítva, sem megvádolva nem lett, és amelyeket a hangfelvétel sem támaszt alá. Véleménye szerint a Törvényszék ítélete figyelmen kívül hagyta az ártatlanság vélelmének elvét, a PK. 14. számú állásfoglalását, valamint az újságírói etika szabályait is.
[11] Az Ítélőtábla az indítványozó fellebbezését nem találta alaposnak. Ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a peradatokból helyes és okszerű következtetéseket vont le. Az Ítélőtábla ítélete szerint a Népszava a valóságnak megfelelően, a PK. 14. számú állásfoglalását betartva tájékoztatott a büntetőeljárás állásáról.

[12] 1.3. Az indítványozó az Ítélőtábla ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amely azonban a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmében elsősorban a pontosított keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte, másodlagosan pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyásával kirívóan okszerűtlen mérlegelést végeztek, és indokolási kötelezettségüknek sem tettek eleget. Úgy véli, hogy téves a Törvényszék és az Ítélőtábla azon érvelése, mely szerint a sajtószerv jogosult lenne a büntetőeljárás minden egyes adatáról beszámolni, azt önkényesen kiragadni. A II. rendű alperes által készített hangfelvételből pedig véleménye szerint nem következtek a Népszava által leírtak.
[13] A Kúria ítéletében kiemelte, hogy a PK. 12. számú állásfoglalása szerint az elbírálásnál a sajtóközleményeket a maga egészében kell vizsgálni, és azokat tartalmuk szerint kell elbírálni. A PK. 14. számú állásfoglalása szerint pedig a sajtóközlemény valóságát is általában a sajtószerv köteles bizonyítani. A kúriai ítélet szerint a PK. 14. számú állásfoglalást a bírósági gyakorlat már hosszú ideje kiterjesztően értelmezi, e szerint pedig a sajtószerv már a vádirat benyújtása előtti időben is beszámolhat egy nem titkosított büntetőügy aktuális állásáról. Ennek korlátja pusztán annyi, hogy a tájékoztatásnak összhangban kell állnia az adott eljárás aktuális állásával, meg kell jelölnie annak aktuális szakaszát, és nem sértheti az ártatlanság vélelmét. A Kúria hangsúlyozta azt is, hogy a felülmérlegelés tilalma miatt a bizonyítékokat csak akkor értékelheti újra, ha azok nyilvánvalóan ellentétesek a logika szabályaival. Ilyen azonban jelen ügyben nem történt. Az eljáró bíróságok ugyanis a bírósági gyakorlattal összhangban értelmezték a rendelkezésükre álló bizonyítékokat. Az indítványozónak továbbra is megmaradt a lehetősége, hogy a büntetőeljárás lezárultával kérje, hogy a sajtó közölje az ő felmentését, vagy épp, hogy miért marasztalták el. A következetes gyakorlat szerint nem kell megvárnia a sajtónak, hogy a vádirat ténylegesen benyújtásra kerüljön. Tekintettel arra, hogy a vita tárgyát képező hanganyag a feljelentéssel esik azonos megítélés alá, így az annak tartalmától függetlenül nem lehet személyiségi jogi per tárgya. A Kúria is kiemelte, hogy az ügy közérdeklődésre számot tartó jellege miatt a sajtónak joga volt az eseményekről való tájékoztatás, és e körben mérlegelhetett, hogy mit tart kiemelkedő fontosságúnak abból. Mindezek alapján a Kúria álláspontja szerint az eljáró bíróságok a bizonyítékokat helytállóan mérlegelték, így a felülmérlegelés alkalmazásának nem volt helye.

[14] 1.4. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy álláspontja szerint a Törvényszék, az Ítélőtábla és a Kúria döntése sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, valamint az I. cikk (3) bekezdését, továbbá a XXIV. cikk (1) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) bekezdését. Álláspontja szerint a bíróságok nem vették figyelembe a hatályos jogszabályi környezetet és ítéletüket kizárólag a PK. 14. számú állásfoglalására alapozták, és azt is egyoldalúan kiterjesztve – az indítványozót vagy annak ügyvédjét ugyanis nem szólították meg a cikkek megírása során, így az elhangzott állítás cáfolatának sem adtak helyt. Az indítványozó szerint erre a támadott ítéletek semmilyen módon nem reagáltak. Mindezek alapján alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekinti, hogy a bíróságok alapozhatják-e döntésüket kizárólag a joggyakorlatra a jogszabályi környezet helyett.
[15] Az indítvány szerint az Alaptörvény B) cikkének sérelme abban áll, hogy az eljáró bíróságok döntésüket – véleménye szerint – csak a PK. 14. számú állásfoglalásának kiterjesztett értelmezésére alapozták, és a hatályos jogszabályi környezetet figyelmen kívül hagyták.
[16] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének és a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét abban látja, hogy véleménye szerint a bíróságok nem indokolták megfelelően ítéleteiket, és nem kérték számon a Népszaván, hogy az indítványozó ellenvéleményének, cáfolatának nem adtak helyt. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy a bíróságok nem mutattak rá ítéleteik indokolásában, hogy a cikksorozat pontosan mely nyomozati anyagok alapján vonta le a következtetéseit. Ennek hiányában azonban úgy kell tekinteni, hogy a Népszava valótlanságot állított, így a személyiségi jogsértést is meg kellett volna állapítani.
[17] Az indítványozó az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésével összefüggésben nem adott elő semmilyen indokot, illetve érvet.

[18] 2. Az Abtv. 56. §-a alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának kérdésében dönt, ennek során mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltételeit. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[19] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el, és az indítványozó panaszának vizsgálata alapján azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz az alábbi okok miatt nem fogadható be.

[20] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz iránti kérelmében a bírósági ítéletek alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény több cikkének a sérelmére alapozta. Az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[21] 2.2. A Kúria ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek, az Abtv. 27. §-a szerinti indítvány tehát e tekintetben megfelel a törvényi feltételeknek.
[22] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztett elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt.
[23] Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő az indítványát.

[24] 2.3. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában hivatkozott többek között az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére is. E tekintetben az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy következetes gyakorlata szerint a testület csak kivételes esetekben, így különösen a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén ismeri el az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvét olyan Alaptörvényben biztosított jogként, amelyre alkotmányjogi panasz is alapítható {elsőként lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14], többek között megerősítette: 3223/2016. (XI. 14.) AB végzés, Indokolás [17]}. Az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben azonban az indítványozó nem adott elő érdemi indokolást a fentiek vonatkozásában, így az Alaptörvény B) cikkére jelen ügyben alkotmányjogi panasz nem alapítható.

[25] 2.4. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában hivatkozott az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének a sérelmére is, azzal összefüggésben azonban semmilyen indokolást nem adott elő. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint azonban az indokolás hiánya {lásd pl. 3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11], 3245/2016. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [10], [13]} az ügy érdemi elbírálásának akadálya.

[26] 2.5. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában hivatkozott az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdésére is. Ez az alaptörvényi rendelkezés azonban a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot deklarálja. Jelen ügyben azonban nem folyt hatósági eljárás, így az Alkotmánybíróság tartalmában, az alkotmányjogi panaszban szintén hivatkozott Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében deklarált tisztességes bírósági eljáráshoz való jog tekintetében bírálta el az indítványt.
[27] Az indítvány a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog tekintetében abban látja a támadott ítéletek alaptörvény-ellenességét, hogy az eljáró bíróságok nem jelölték meg ítéletük indokolásában, hogy a nyomozati anyag mely pontjai alapján vonták le következtéseiket, illetve abban, hogy véleménye szerint a bíróságok nem a jogszabályok alapján hozták meg a döntésüket, hanem kizárólag a bírósági gyakorlat alapján.
[28] Ezzel összefüggésben fontos kiemelni, hogy az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4], megerősítette többek között: 3117/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [16]}. Emellett megállapítható az is, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszának indokolásában tulajdonképpen a felülvizsgálati kérelmének érveit ismételte meg, és érdemi alkotmányjogi érvelést az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében sem adott elő.
[29] A fentiek mellett az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az indítványozó álláspontja szerint jelen ügyben alapvető alkotmányossági kérdésnek minősül, hogy a bíróságok alapozhatják-e döntésüket kizárólag a joggyakorlatra a jogszabályi környezet helyett. ­Jelen ügyben azonban ezen kérdés megválaszolása nem merül fel, ugyanis az eljáró bíróságok mind az alkalmazandó jogszabályok alapján, és az azokból kialakult bírósági gyakorlat alapján hozták meg a döntésüket.

[30] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakra, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.


    Dr. Szívós Mária s. k.,
    tanácsvezető alkotmánybíró
    .
    Dr. Pokol Béla s. k.,
    alkotmánybíró

    Dr. Stumpf István s. k.,
    alkotmánybíró
    Dr. Schanda Balázs s. k.,
    előadó alkotmánybíró

    Dr. Varga Zs. András s. k.,
    alkotmánybíró

    .
    English:
    .
    Petition filed:
    .
    04/10/2019
    .
    Number of the Decision:
    .
    3209/2019. (VII. 16.)
    Date of the decision:
    .
    07/09/2019
    .
    .