A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 51.Pkf.631.487/2022/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A jogi képviselő nélkül eljáró természetes személy indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, és abban kérte a Fővárosi Törvényszék 51.Pkf.631.487/2022/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, a Budai Központi Kerületi Bíróság 21.Pk.40.654/2021/6. számú végzésére is kiterjedő hatállyal.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló jogvita lényege az alábbiak szerint foglalható össze. Az indítványozó és volt házastársa (a továbbiakban: kérelmezett) kapcsolatából két gyermek született (2012-ben és 2014-ben). Az indítványozót a bíróság döntése értelmében a gyermekeivel folyamatos kapcsolattartás illeti meg minden páros héten hétközben két napra, páratlan héten pedig hétköznap egy napra, valamint a hétvégére, a kapcsolattartás nélkül töltött napokon pedig 18:30 és 19:30 között maximum 15 percben, elsősorban kép- és hangkommunikációs eszközön, vagy amennyiben így a kapcsolat nem jön létre, akkor telefonon. Az ítélet rögzítette, hogy az indítványozó a neki fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a következő héten, de legkésőbb hat hónapon belül azonos napokon és időtartamban pótolni jogosult. Az indítványozót 2021. október 14. napján megillette a telekommunikációs kapcsolattartás, melynek időpontjában a kérelmezett és a gyermekek egy 19:00 órától kezdődő iskolai színielőadásra tartottak gépkocsival, amelyben az egyik gyermek is szerepelt. Az indítványozó telefonhívását a gyermekek 18 óra 33 perckor fogadták az autóban, 6 perc 50 másodperc időtartamban megvalósult a kép és hang továbbítására alkalmas eszközön a kapcsolat. A beszélgetésbe a kérelmezett is beleszólt, a szülők között szóváltás alakult ki, amely odavezetett, hogy a kérelmezett a hívást megszakította. A programról az indítványozónak tudomása volt, maga is elment az előadásra, ott találkozott a gyermekeivel, az előadást velük együtt nézte végig.
[3] Ezt követően fordult bírósághoz az indítványozó, és kérelmében kérte a kérelmezett felróhatóságának megállapítását, az ítéletben szabályozott kapcsolattartás elrendelését, valamint az elmaradt kapcsolattartás pótlását. Az első fokon eljáró Budai Központi Kerületi Bíróság 2022. január 17. napján meghozott 21.Pk.40.654/2021/6. számú végzésével elutasította a kérelmet. Végzése indokolása szerint kizárólag azt vizsgálta, hogy a kapcsolattartást rendező határozatban foglaltak maradéktalanul teljesültek-e, amennyiben nem, az a kérelmezett önhibás magatartására vezethető-e vissza. Ennek kapcsán rögzítette, hogy a kapcsolattartásra vonatkozó végrehajtható határozat értelmében a kérelmezőt az adott napon megillette a kapcsolattartás, amellyel élni kívánt. A felek egybehangzó nyilatkozata alapján a kapcsolattartás létrejött 6 perc 50 másodperc időtartamban, az a körülmény pedig, hogy a gyermekek egy színielőadásra készültek, amelyben az egyik gyermeknek szerepe is volt, már izgultak, a helyszínen szerettek volna lenni, megfelelő magyarázatot ad arra a kérelmezett által hivatkozott tényre, hogy a gyermekek a kérelmezővel folytatott beszélgetést a maximálisan biztosított 15 perces kereten belül be akarták fejezni, vagyis részükről a kapcsolattartás folytatása, fenntartása iránti szándék megszűnt. A kérelmező kizárólagos akaratából a kapcsolattartás nem folytatható. Ehhez képest másodlagos körülmény, hogy a felek között szóváltás alakult ki, amely odavezetett, hogy kérelmezett a hívást megszakította, majd a további kapcsolatfelvételre irányuló próbálkozásokat visszautasította. A fentieket figyelembe véve az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kérelmezett terhére a kapcsolattartás kellő indok nélküli akadályozása, illetve a zavartalan kapcsolattartás egyéb módon történő meghiúsítása nem állapítható meg, ezért elutasította a kérelmet.
[4] A végzés ellen az indítványozó élt fellebbezéssel. A fellebbezésében az elsőfokú végzés megváltoztatását kérte, kérelmezte továbbá a kérelmezett felróhatóságának megállapítását, erre tekintettel az ítélettel szabályozott kapcsolattartás végrehajtását, vagyis a kérelmezett felhívását arra, hogy a jövőben esedékes kapcsolattartásokat az ítélet szerint biztosítsa és pótolja. A Fővárosi Törvényszék 2022. április 26. napján hozott 51.Pkf.631.487/2022/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy eljárásjogi szempontból az elsőfokú bíróság szabályszerűen járt el. A törvényszék érdemben is egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével, a végzés szerint az elsőfokú bíróság a feltárt tényeket megfelelően, okszerűen mérlegelte, mérlegelésével a másodfokú bíróság egyetértett. A másodfokú bíróság nem osztotta a kérelmező azon fellebbezési érvelését, mely szerint a kapcsolattartás tekintetében joga van, a kérelmezettnek kötelezettsége. A törvényszék utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:173. §-ára, mely szerint a szülői felügyeletet gyakorló szülőnek és a gyermekétől különélő szülőnek a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében – egymás családi életét, nyugalmát tiszteletben tartva – együtt kell működniük. A Ptk. 4:2. § (1) bekezdése szerint a családi jogviszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek. Ezen rendelkezések alapján az együttműködési kötelezettség mindkét szülőre vonatkozik és ez érvényes a kapcsolattartások megvalósulására is. Ebben a körben a kérelmezőt is terheli az együttműködési kötelezettség. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az adott lehetőségekhez képest megvalósult a kapcsolattartás, és mindkét fél által ismert körülmények között zajlott (Fővárosi Törvényszék végzése, Indokolás [34]–[36]).
[5] 1.2. Ezt követően nyújtotta be az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszát az indítványozó, amelyben a Fővárosi Törvényszék 51.Pkf.631.487/2022/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, a Budai Központi Kerületi Bíróság 21.Pk.40.654/2021/6. számú végzésére is kiterjedő hatállyal. Beadványában a XXVIII. cikk (1)–(7) bekezdéseinek, a VI. cikk (1) bekezdésének, valamint a XVI. cikk (1) és (2) bekezdéseinek sérelmét állította az alábbiak szerint.
[6] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét állította amiatt, hogy véleménye szerint a bíróságok a döntések meghozatala során nem vették figyelembe a Ptk. kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseit, és ezek ezen szabályok mellőzését meg sem indokolták, ráadásul a döntések a kialakult joggyakorlattal is ellentétesek. Mindezek miatt az indítványozó meglátása szerint sérült a magán és családi élethez, és a kapcsolattartáshoz való joga, valamint a gyermekek egészséges fejlődéséhez, valamit fizikai és pszichés egészségéhez való joga is. Az alkotmányjogi panasz az abban megjelölt további alaptörvényi rendelkezések sérelme tekintetében önálló, a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog állított sérelméhez képest elkülönült indokolást nem tartalmaz.
[7] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[8] 2.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó a jogerős végzést 2022. május 30. napján vette át, a beadványt pedig 2022. július 28. napján, határidőben nyújtotta be elektronikus úton.
[9] 2.2. Az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozó, mint az alkotmányjogi panaszra okot adó per felperese, jogosultnak és érintettnek is tekinthető.
[10] Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése, XVI. cikk (1) és (2) bekezdései, valamint a XXVIII. cikk (1)–(7) bekezdései az alkotmányjogi panasz szempontjából Alaptörvényben biztosított jogoknak tekinthetőek, ekként azokra (az egyéb feltételek teljesülése esetén) alapozható alkotmányjogi panasz.
[11] 2.3. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában részben arra hivatkozott, hogy a támadott bírói döntések a gyermekek Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése szerinti jogait is sértik. Figyelemmel arra, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát kizárólag a saját nevében terjesztette elő, ezért az alkotmányjogi panasz ebben az elemében nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételnek, így az érdemben nem bírálható el {lásd például: 3064/2023. (II. 16.) AB határozat, Indokolás [16]}.
[12] 2.4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § szerinti követelményeknek megfelelő alkotmányjogi panaszt – egyéb feltételek megléte mellett – abban az esetben fogadja be, amennyiben az határozott kérelmet tartalmaz. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja értelmében a kérelem akkor határozott, ha megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az e) pont értelmében pedig a kérelemnek egyértelmű indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[13] Az indítvány Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése, a XVI. cikk (2) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (2)–(7) bekezdései sérelmét állító elemei tekintetében az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető érveléssel nem fejtette ki, hogy meglátása szerint mi és mennyiben okozza a fenti alapjogok vélt sérelmét. A megsérteni vélt alaptörvényi rendelkezések sérelmének megjelölése önmagában nem alapozza meg az alkotmányossági vizsgálatot, ehhez az is szükséges, hogy az indítványozó bemutassa a támadott bírói döntés és a megjelölt alaptörvényi rendelkezés tartalma közötti ellentétet, azaz a támadott ítélet által okozott alapjogi sérelmet.
[14] Alkotmányossági összefüggéseket bemutató, érdemi vizsgálatot megalapozó indokolást a hivatkozott alapjogok tekintetében az indítvány ugyanakkor nem tartalmaz, az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint pedig alkotmányjogilag értékelhető indokolás hiányában ezen indítványi elemek nem felelnek meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelménynek, és ekként nem alkalmasak érdemi elbírálásra {lásd például: 3022/2022. (I. 13.) AB végzés, Indokolás [20]}.
[15] Az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti követelményének ugyanakkor a XXVIII. cikk (1) bekezdése állított sérelmével összefüggésben eleget tesz.
[16] 2.5. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[17] Az indítványozó a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét amiatt látta megvalósulni, hogy véleménye szerint a bíróságok a döntések meghozatala során nem vették figyelembe a Ptk. kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseit, és ezen szabályok mellőzését meg sem indokolták, ráadásul a döntések a kialakult joggyakorlattal is ellentétesek.
[18] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel, tekintettel az Alkotmánybíróság tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal kapcsolatos, kimunkált gyakorlatára.
[19] Az indítványozó panaszával összefüggésben, miszerint a bíróságok a döntéseikben indokolás nélkül figyelmen kívül hagyták a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, valamint a bírói gyakorlatot, az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az indítványozó olyan törvényességi, illetve jogszabály-értelmezési kérdéseket kifogásol, amelynek vizsgálata törvényességi és nem alkotmányossági kérdés, ekként az nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.
[20] „Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]} Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható {3352/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}. Önmagában az a tény, hogy az indítványozó valamely kérdésben nem osztja az ügyben eljáró bíróság jogi álláspontját, még nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, függetlenül az indítványozó érveinek helytállóságától vagy azok esetleges helytelenségétől.
[21] A Fővárosi Törvényszék döntése szerint az elsőfokú bíróság a végzés meghozatalához feltárt tényeket megfelelően, okszerűen mérlegelte, és helytállóan állapította meg, hogy az adott lehetőségekhez képest megvalósult a kapcsolattartás. A Törvényszék az álláspontját az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének követelményéből fakadó kellő részletességgel meg is indokolta. Utalt a Ptk. 4:173. §-ára, mely szerint a szülői felügyeletet gyakorló szülőnek és a gyermekétől különélő szülőnek a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében – egymás családi életét, nyugalmát tiszteletben tartva – együtt kell működniük. A Ptk. 4:2. § (1) bekezdése szerint a családi jogviszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek. Ezen rendelkezések alapján az együttműködési kötelezettség mindkét szülőre vonatkozik és ez érvényes a kapcsolattartások megvalósulására is (Fővárosi Törvényszék végzése, Indokolás [34]–[36]). Az Alkotmánybíróság külön is kiemeli, hogy (miként arra a Budai Központi Kerületi Bíróság végzésében rámutatott) a kapcsolattartás nem öncélú, az az indítványozó kizárólagos akaratából nem folytatható, különösen akkor nem, ha a kapcsolattartás időpontjában a gyermeknek objektív módon igazolható, az indítványozó által is nyilvánvalóan tudott egyéb elfoglaltsága van (nevezetesen olyan színi előadás, melyen az indítványozó maga is jelen volt, ott a gyermekeivel ráadásul személyesen is találkozott).
[22] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítvány a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állító elemei sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, sem pedig alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vetnek fel, ezért az indítvány ebben a vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos követelmények egyikének sem.
[23] 3. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapulvételével az alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében foglaltakra is, visszautasította.
Dr. Salamon László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
előadó alkotmánybíró
. | Dr. Salamon László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó
alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |