A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.22.231/2016/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője útján (Dr. Mester Csaba Ügyvédi Iroda, 1082 Budapest, Üllői út 46. II/17.) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria
Pfv.VI.22.231/2016/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] 1.1 A panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó vételi ajánlatot tett bérlőtársával együtt az általuk bérelt ingatlan megvásárlására. A tulajdonos azonban az ingatlan 1/2 részére először a bérlőtárssal kötötte meg a szerződést, az indítványozóval a másik 1/2 tulajdoni hányad vonatkozásában csak pár nappal később. A földhivatal az indítványozó tulajdon bejegyzési kérelmét elutasította arra hivatkozással, hogy a már bejegyzett bérlőtárs tulajdonostársként nem tett az elővásárlásról lemondó nyilatkozatot. Néhány hónappal később a bérlőtárs a másik tulajdoni hányadot is megvásárolta az eladótól.
[3] Az indítványozó kereseti kérelmét arra alapozta, hogy az adásvétel az ajánlat elfogadásával közte és az eladó között létrejött, ráadásul a bérlőtárs által megkötött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan is, mivel egymás között úgy állapodtak meg a bérlőtársak, hogy az elővásárlási jog gyakorlására az indítványozó jogosult.
[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, mert az ajánlat elfogadásával tulajdonjog bejegyzéséhez alkalmas szerződés nem jött létre, míg a bérlőtársak közötti szerződés jogszabályba ütközött és így érvénytelen volt. A másodfokú bíróság az ítéletet részben megváltoztatta és megállapította, hogy az adásvételi szerződés az eladó és az indítványozó között létrejött. A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság döntését hagyta helyben.
[5] 1.2. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria döntése sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát. Előadta, hogy téves a Kúria abbéli álláspontja, hogy jelen ügyben nem elővásárlási jog gyakorlása történt. Ugyanígy abban a tekintetben is megalapozatlan a döntés, hogy ne jött volna létre a szerződés az ajánlat elfogadásával. Ráadásul vitatta a Kúria ún. többszöri eladásra vonatkozó értelmezését is. Az indítványozó szerint a Kúria alaptalanul tulajdonított perdöntő jelentőséget annak, hogy az indítványozót az ingatlan vonatkozásában megillető jog elővásárlási jognak minősül-e, továbbá annak, hogy a felek számára egyértelmű jognyilatkozatok nem összefüggésükben vizsgálva nem egyértelműek, valamint annak is, hogy a vevő tulajdonjoga már bejegyzésre került. Álláspontja szerint emiatt az ítélet sérti a tulajdonhoz való jogát, mivel jog- és szerződésszerűen megszerezett tulajdonától fosztotta meg.
[6] Továbbá előadta azt is, hogy sérült a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való alapjoga is, mivel a Kúria az Alaptörvény 28. cikkében foglalt kötelességét megszegve úgy foglalt állást, hogy az értékesítési ajánlat nem tartalmazta egyértelműen a szerződés tárgyát. Szerinte ugyanis a józan ész csak azt kívánja meg, hogy a jognyilatkozat egyértelműen dekódolható legyen a felek számára, ezen felül minden egyéb követelmény csak járulékos jellegű lehet.
[7] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[8] 2.1. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 27. §-ára alapozza, amely szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[9] 2.2. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó jogi képviselője a Kúria ítéletét 2017. november 21. napján vette át, az alkotmányjogi panaszát pedig 2018. január 22. napján, határidőben nyújtotta be. A jogi képviselővel eljáró indítványozó a jogi képviselő meghatalmazását csatolta. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ra alapított alkotmányjogi panaszát. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés szerinti, a határozott kérelemre vonatkozó formai követelményeknek is.
[10] 2.3. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint e befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[11] Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jogot garantáló XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét és a tulajdonhoz való jogot garantáló XIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét is arra hivatkozással állítja, hogy a bíróság jogértelmezése nem volt helytálló. Számos érvet sorakoztat fel amellett, hogy a bíróság mérlegelése miért észszerűtlen.
[12] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben rámutat, hogy „[a]z alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}. A jogszabályok contra legem értelmezése és alkalmazása legfeljebb abban az esetben lenne alkotmányjogilag értékelhető és alapozhatná meg a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét, ha az eljáró bíróságok döntéseiket a hatályos jogszabályi rendelkezések figyelmen kívül hagyásával hozták volna meg {20/2017. (VII. 18.) AB határozat, különösen Indokolás [21]–[24]}. Az indítványozó által támadott bírói döntések ugyanakkor az indítványozó által sem vitatott módon a hatályos jogszabályokat értelmezték, az indítványozó pedig a tisztességes eljáráshoz való joggal és a tulajdonhoz való joggal összefüggésben valójában az értelmezés eredményét vitatja. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e. Ugyanígy azt sem vizsgálja, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4], az újabb gyakorlatból például: 3137/2017. (VI. 8.) AB végzés, Indokolás [10]}. Ennek megfelelően az indítvány a tisztességes eljáráshoz való joggal és a tulajdonhoz való joggal összefüggésben olyan jogértelmezési kérdéseket kifogásol, melyek törvényességi és nem alkotmányossági kérdések. Az Alkotmánybíróság tanácsa ezért megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ban foglalt feltételnek, mivel az sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem vetett fel.
[13] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |