A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.630.842/2014/4. számú végzése és a Kúria Mfv.I.10.488/ 2014/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó magánszemély 2015. június 24-én – jogi képviselője útján – benyújtott alkotmányjogi panaszában az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.630.842/2014/4. számú végzése és a Kúria Mfv.I.10.488/2014/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] Az indítványozó jogi képviselője a MÜK 2015. július 28-án hatályos nyilvántartása szerint aktív, a meghatalmazását csatolta.
[3] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírósági eljárás előzménye, hogy az indítványozó lelkészként működött a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyháznál, amely 2010-ben megszüntette ezt a jogviszonyát. Az indítványozó pert indított, amely során a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság mint elsőfokú bíróság megállapította, hogy az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg a munkaviszonya, és az egyházat kártérítés megfizetésére kötelezte. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság azonban a pert megszüntette arra hivatkozással, hogy nem a magyar munkajog szerinti jogviszony keletkezett, hanem lelkészi jogviszony, amelyre a kánonjog szabályai irányadók, ezért jogorvoslati lehetőségre a magyar jog szerint nincsen lehetőség, mivel a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény (a továbbiakban: Lvt.) 15. § (2) bekezdése szerint az egyház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható.
[4] A Kúria végzése a másodfokú bíróság végzését hatályában fenntartotta. A döntés hivatkozott a 32/2003. (VI. 4.) AB határozatra (a továbbiakban: Abh.), amelyben az Alkotmánybíróság a bírósághoz fordulás alapjogából, valamint az egyház és az állam elválasztva működésének elvéből eredő alkotmányos követelményként állapította meg, hogy az Lvt. 15. § (1) és (2) bekezdésének alkalmazása során az egyház és vele jogviszonyban álló személyek közötti, állami jogszabályokon alapuló jogviszonyokból eredő jogvitákat az állami bíróságok érdemben bírálják el. A kúriai végzés indokolása ugyanakkor kitért arra is, hogy mivel a felperes a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésre nem hivatkozott, ezért a felülvizsgálati eljárásban is irányadó a másodfokú bíróság által megállapított tényállás. Erre figyelemmel a Kúria – a másodfokú bírósággal egyezően – azt állapította meg, hogy a felek között nem munkaviszony, hanem lelkészi szolgálati jogviszony jött létre, amelyre az egyházi törvények alkalmazandóak, tehát az adott perben érvényesített igény elbírálása nem tartozik az állami bíróság hatáskörébe.
[5] Az eredeti panaszában az indítványozó alkotmányjogi érvelést csak röviden összefoglalva adott elő, nagyrészt a pertörténetet és a tényállást írta le. Az Alkotmánybíróság főtitkára az Abtv. 55. § (3) bekezdése alapján hiánypótlásra hívta fel az indítványozót, aki arra határidőben válaszolt.
[6] 2. Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panasz benyújtására törvényben előírt formai feltételeknek való megfelelést vizsgálta meg.
[7] Az indítvány megjelöli az Abtv. 27. §-át, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, valamint az indítványozó jogosultságát megalapozza. Kérte továbbá, hogy ha az Abtv. 27. §-a nem alkalmazható, akkor az Alkotmánybíróság az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján – arra tekintettel, hogy ebben az esetben a jogsérelme bírói döntés nélkül (bírói eljárás jogosulatlan megszüntetésével) következett be – állapítsa meg az alapjogsérelmét. [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]
[8] Az eljárás megindításának az indítványban szereplő indokai: az indítványozó véleménye szerint a foglalkoztatási jogviszonya létesítésekor a Munka Törvénykönyve alkalmazását kötötték ki és ténylegesen is a magyar munkajog szabályai szerint jártak el. Magyarországon nem működik a bolgár ortodox egyház kánonjogi testülete, tehát az itt lelkészként működő nem fordulhat ilyen testülethez, ezért is vetették magukat alá a magyar jog és a magyar bíróság hatáskörének. Mindezek alapján a bíróságok tévesen ítélték meg a bírósági út hiányát.
[9] Az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényege: a támadott bírói döntések azt állapították meg, hogy az indítványozó ügyében magyar bíróság nem járhat el, ezért megszüntették a munkaviszonyának a jogellenes megszüntetésével kapcsolatos pert. Ezáltal – más jogorvoslati lehetősége nem lévén – a Fővárosi Törvényszék a munkaviszonyának a jogellenes megszüntetésével kapcsolatos egyetlen jogorvoslati lehetőségére vonatkozó eljárást zárta ki. [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]
[10] A vizsgálandó bírói döntések: a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.630.842/2014/4. számú végzése és a Kúria Mfv.I.10.488/2014/6. számú végzése. Az indítványozó másodlagosan az Abtv. 26. § (2) bekezdésére is alapozta indítványát, ugyanakkor nem jelölt meg olyan jogszabályi rendelkezést, amelyet alaptörvény-ellenesnek tartana és amelynek vizsgálatát kérné. [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]
[11] Az indítvány szerint az Alaptörvény megsértett rendelkezései: II. cikk (emberi méltósághoz való jog), XV. cikk (1) bekezdés (törvény előtti egyenlőséghez való jog), XXV. cikk (panaszhoz való jog), XXIV. cikk (1) bekezdés (tisztességes eljáráshoz való jog), a XXVIII. cikk (1) bekezdés (tisztességes bírósági eljáráshoz való jog) és XXVIII. cikk (7) bekezdés (jogorvoslathoz való jog). [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]
[12] Az indítvány indokolása arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével: az Abh. szerint az Lvt. 15. § (1) bekezdés és (2) bekezdésének alkalmazása nem sértheti – az állami semlegességre hivatkozással – a bírósághoz való fordulás alkotmányos jogát. A hivatkozott többi alapvető joggal kapcsolatban az indítvány alkotmányjogi érvelést nem tartalmaz. [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]
[13] Az indítványozó indítványa elején kifejezetten kéri a bírói döntések megsemmisítését. [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont]
[14] Az indítvány, illetve melléklete tartalmazza az indítványozó nevét és lakóhelyét; az indítványozó nyilatkozott arról, hogy saját adatainak nyilvánosságához nem járul hozzá. [Abtv. 52. § (5) bekezdés]
[15] Az indítvány (és kiegészítése) mellékleteként megküldte az indítványozó az Alkotmánybíróság részére azokat a dokumentumokat, amelyek az indítványban foglaltakat igazolják: a Kúria támadott végzését, a bírósági döntésekben is hivatkozott „munkaszerződés” elnevezésű dokumentumot, a Bolgár Ortodox Egyház Nyugat- és Közép-európai Egyházmegyéje tisztségviselőjének nyilatkozatát, valamint a NAV tájékoztatását az indítványozóra vonatkozó 2001. és 2010. év közötti adatszolgáltatásokról [Abtv. 52. § (6) bekezdés].
[16] 3. Az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megvizsgálta a befogadhatóság törvényben előírt tartalmi feltételeit.
[17] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az – Abtv. 27. §-a szerinti – alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
[18] A Kúria végzését 2015. május 27-én vette át az indítványozó jogi képviselője; a panasz 2015. június 24-én, tehát a törvényi határidőn belül érkezett az elsőfokú bíróságra. [Abtv. 30. § (1) bekezdés]
[19] A támadott bírói döntések Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság még nem döntött.
[20] Az indítványozó az Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmére hivatkozik; a sérelem a bírósági eljárást befejező egyéb döntés folytán következett be vele szemben. [Abtv. 27. § a) pont]
[21] Az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, a Kúria felülvizsgálati kérelem folytán meghozott végzése ellen további jogorvoslat nem biztosított. [Abtv. 27. § b) pont]
[22] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[23] Az indítványozói álláspont értelmében a Kúria végzése azért sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt alapvető jogot, mert a bíróság tévesen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, ezáltal tévesen minősítette az indítványozó jogviszonyát, ami kizárta a bírósági igényérvényesítés lehetőségét. Az indítványozó alkotmányjogi panasza tehát lényegében a kifogásolt végzés, és az azt megelőző bírósági eljárás felülbírálatára, és a bizonyítékok újbóli mérlegelésére irányul, ennek alátámasztására mellékelt az indítvány kiegészítéséhez – a perben is hivatkozott, illetve részben új – okiratokat.
[24] Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét az Alaptörvénnyel összhangban kötelesek értelmezni. A bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját a 24. cikk (2) bekezdés d) pontja szerint alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság vizsgálja felül. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény utóbbi rendelkezése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján elsősorban a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenes jogértelmezés kiküszöbölése a feladata. A konkrét magánjogi jogvitában történő döntéshozatal az Alaptörvény 25. cikke alapján a bíróság hatáskörébe tartozik; ezzel összhangban a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás egésze jogszerűségének felülbírálatára az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel. {vö. 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}
[25] Az indítványozó a jelen ügyben sem a Kúria eljárásával, sem az végzésének tartalmával kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[26] 4. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved, illetve részben – a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.630.842/2014/4. számú végzése tekintetében – elkésett. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (3) bekezdése, illetve az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és d) pontja alapján visszautasította.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |