A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 57.Pkf.630.973/2016/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó képviseletében eljáró ügyvéd az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó személyes adatai nyilvánosságához nem járult hozzá.
[2] 1.1. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy az indítványozó mint felperes a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál devizaszerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében kérte az alperest – a kölcsönszerződés semmiségének jogkövetkezményeként – 2 434 521 forint megfizetésére kötelezni. Követelését arra alapította, hogy a szerződésében nincsenek meg azok a tartalmi elemek, amelyeket a régi Hpt. [a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény] 213. § (1) bekezdés e) pontja előír, ezek hiányában maga a jogszabály teszi semmissé az adott szerződést. A bíróság felhívására kereseti kérelmét módosítva kifejtette, hogy a szerződés azért semmis, mert nem tartalmazza a havi törlesztőrészletek számát, összegét, illetve e körben egymásnak teljesen ellentmondó adatokat tüntet fel.
[3] Az elsőfokú bíróság végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította, mert a keresetlevél hiányos volt, és a felperes a hiánypótlásra felhívó végzésben foglaltaknak teljes körűen nem tett eleget, mert keresetében számszakilag levezetett elszámolást nem terjesztett elő.
[4] A végzés ellen a felperes a Fővárosi Törvényszékhez fellebbezett, s kérte az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság utasítását az eljárás folytatására. Szerinte a törvénysértést az okozza, hogy az elsőfokú végzés nem tartalmazza részletesen az elutasítás okát, továbbá az elutasítás alapjául megjelölt jogszabályt tévesen értelmezi.
[5] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Indokolásában rámutatott arra, hogy a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: Elszámolási törvény) hatálya kiterjed az indítványozó által vitatott hitelszerződésre. Emiatt a bíróságnak a szerződés érvénytelenségével és az érvénytelenség jogkövetkezményeivel kapcsolatban, továbbá az elszámolásra előterjeszthető kereseti kérelmek tekintetében az Elszámolási törvény mint speciális jogszabály rendelkezéseit kell alkalmaznia. Az Elszámolási törvény 37. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének megállapítását – az érvénytelenség okától függetlenül – a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek – a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának – alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ennek hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben – eredménytelen hiánypótlási felhívást követően – nem bírálható el. Ha a fél az érvénytelenség vagy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kéri, úgy azt is meg kell jelölnie, hogy a bíróság milyen jogkövetkezményt alkalmazzon. A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie.
[6] Az indítványozó a perben elsődlegesen az eredeti állapot helyreállítását kérte, de erre a fent hivatkozott rendelkezés szerint nincs lehetőség. Másodlagos kereseti kérelme a szerződés határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítására irányult, és csatolta elszámolását. A hivatkozott rendelkezés értelmében azonban a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen megjelölt határozott kérelmet kell előterjesztenie. Az ügyben eljárt bíróságok megállapították, hogy a felperesi elszámolás a rá irányadó törvényi előírásnak nem felelt meg, lényegében az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó számszaki levezetést tartalmazott.
[7] 1.2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszban kifejtett álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék 57.Pkf. 630.973/2016/3. számú végzése alaptörvény-ellenes, mert sérti az Alaptörvény Q) és az R) cikkét, az I. cikk (1)–(3) bekezdéseit, a XIII. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (1) bekezdését és a XXV. cikkét, továbbá ellentétes az európai emberi jogi egyezmény 6. és 18. cikkében foglaltakkal. Az indítványozó nyilatkozott, hogy nincs folyamatban felülvizsgálati eljárás, és perújítást sem kezdeményezett.
[8] Érintettségével kapcsolatban kifejti, hogy az 1.1. pontban részletezett ügy felperese. Hangsúlyozza, hogy kereseti kérelmének semmi köze nem volt a deviza-elszámoláshoz, ennek folytán az Elszámolási törvényhez sem. Vitatja a bírósági jogértelmezés helyességét, ezzel összefüggésben felhívja az Alaptörvény 25. és 28. cikkét. Véleménye szerint a bírósági jogértelmezés révén sérült a tisztességes tárgyaláshoz való joga, továbbá ez a jogértelmezés meggátolta tulajdonjogának védelmét a jogegyenlőség alapelvét is sértve. Úgy véli, hogy ez a jogértelmezés lehetetlen feltételt írt elő az indítványozó számára a kereseti kérelem benyújtásához. Ezzel szemben az indítványozói álláspont értelmében az Elszámolási törvény bíróság által alkalmazott rendelkezése nem zárja ki a fogyasztói kölcsönszerződések érvénytelenségének megállapíthatóságát, és lehetséges visszaállítani az eredeti állapotot. Álláspontjának alátámasztására más törvényeknek a semmisségre vonatkozó rendelkezéseit hívja fel. Mindezek alapján indítványozza a bírósági végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[9] 1.3. Az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra szólította fel az indítványozót, amelyben tájékoztatta, hogy indítványa hiányos, mert nem terjesztett elő alkotmányjogi érvekkel alátámasztott indokolást arra nézve, hogy a támadott bírói döntés miért és mennyiben sérti az Alaptörvényben biztosított és az indítványában hivatkozott jogait.
[10] 2. Az indítványozó válaszában fenntartotta eredeti indítványát, illetve azt az alábbiak szerint kiegészítette. Mindenekelőtt felhívta az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, amely a tisztességes eljáráshoz való jogot biztosítja. Kifejtette, hogy az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdését, a 25. és 28. cikkét és az I. cikk (1) bekezdését érvelése logikai alátámasztására jelölte meg, de nem ezen alaptörvényi rendelkezésekre alapozza panaszát. Alapjogi érvelésként ugyanakkor továbbra is a Q) cikk egészét idézi, hivatkozik továbbá az Alapjogi Charta 47. cikkére, megismétli az utalást az Alaptörvény 25. és 28. cikkére, és új elemként megjelöli a jogbiztonság követelményét [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés], ezen belül külön kitér a normavilágosságra. Megismétli továbbá az eredeti indítványában felhívott alaptörvényi jogokat (tulajdon, jogegyenlőség, peticiós jog). Konklúzióként azt a következtetést vonja le, hogy a „fenti alapjogok sérülnek, ha nem kapnak a bíróságtól védelmet annak okán, hogy az adott eljáró bíró a jogszabályt az Alaptörvénnyel ellentétes módon értelmezi”.
[11] 2.1. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. Ennek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi – formai és tartalmi – feltételeknek. Az eljáró tanács megállapította, hogy az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá az indítványozó jogosultságát megalapozó rendelkezést. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést. Az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz a bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára. Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt hatvan napos határidőn belül nyújtották be.
[12] 2.2. A befogadási eljárás során a tanács megállapította, hogy az indítvány-kiegészítés ellenére az alkotmányjogi panasz továbbra sem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[13] Az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogával összefüggésben a XIII. cikk szerinti tulajdonhoz való jogot, a XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőséget, a XXV. cikkben írt peticiós jogot, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése által biztosított tisztességes eljáráshoz való jogot hívta fel. Az indítványozó meglátása szerint ezek a jogok azért sérültek, mert téves volt a bírói jogértelmezés, aminek következtében ügyében nem indult meg az érdemi eljárás.
[14] Az Alkotmánybíróság több döntésében rámutatott, hogy „nem rendelkezik hatáskörrel arra [...], hogy [...] kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon [...]. Az a tény, hogy az eljárt bíróságok az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezték az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem {3060/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [41], legutóbb idézve: 3208/2016 (X. 17.) AB végzés, Indokolás [18]}. Az idézett alkotmánybírósági gyakorlat egybevetésével az Alkotmánybíróság tehát jelen ügyben is tartózkodik attól, hogy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon.
[15] Az indítványozó számos olyan alaptörvényi rendelkezésre [Q) cikk, R) cikk, I. cikk, 25. cikk és 28. cikk] is hivatkozik, amelyek államcélokat, jogrendszerre vonatkozó alapvetéseket tartalmaznak, illetve a bíróságok szervezetére és működésére vonatkoznak. Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint az olyan alaptörvényi rendelkezés, amelynek címzettje nem az indítványozó, számára jogot nem biztosít, nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak, ezért arra alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. § a) pontja értelmében nem alapítható {lásd. pl.: 3267/2014. (XI. 4.) AB végzés, Indokolás [13], 3039/2015. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [17], legutóbbi hivatkozás: 3163/2016. (VII. 22.), Indokolás [21]}.
[16] Az alkotmányjogi panasznak az Alaptörvény B) cikkében megfogalmazott jogállamiság alkotmányos követelményére alapítottan az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint csak kivételes esetekben – a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében – van helye {3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [171]}. Jelen alkotmányjogi panasz azonban nem a fenti eseteken alapul, így az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére – miután az nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak – nem lehet hivatkozni, ezért arra alkotmányjogi panasz egyébként sem alapítható {legutóbbi hivatkozás: 3191/2016. (X. 4.), Indokolás [28]}.
[17] Az indítványozó által hivatkozott nemzetközi szerződéssel összefüggésben az eljáró tanács utal arra, hogy egyrészt az Abtv. 27. § szerinti panaszeljárásban az ilyen hivatkozás nem értelmezhető, másrészt az Abtv. 32. § (2) bekezdése értelmében alkotmánybírósági eljárás kezdeményezését csak meghatározott személyi kör részére teszi lehetővé, így arra az indítványozó egyébként sem lenne jogosult.
[18] 2.3. Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást, nem vet fel az Abtv. 29. §-ában előírt olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna, illetve az Alkotmánybíróság nem észlelt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem, továbbá a panasz egyes elemeiben nem tesz eleget az Abtv. 27. § a) pontban írt feltételnek. Miután az alkotmányjogi panasz nem felel meg a törvényi előírásoknak, ezért nem fogadható be.
[19] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak szerint eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |