A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.II.10.716/2012/8. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 51.MF.630.762/2012/6. számú ítélete, valamint a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 16.M.5335/2010/19. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján – 2014. január 3-án – alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Kúria Mfv.II.10.716/2012/8. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 51.MF.630.762/2012/6. számú ítélete, valamint a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 16.M.5335/2010/19. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírói döntések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) és (4) bekezdéseit, C) cikk (3) bekezdését, E) cikk (3) bekezdését, Q) cikk (3) bekezdését, R) cikk (2) és (3) bekezdéseit, T) cikk (1) bekezdését, I. cikk (1) bekezdését, II. cikkét, VI. cikk (2) bekezdését, XV. cikk (1) és (2) bekezdéseit, XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (7) bekezdését, 1. cikk (2) bekezdés b) pontját, 4. cikk (1) bekezdését, 5. cikkét, 9. cikk (1) bekezdését, 17. cikk (5) bekezdését, 25. cikk (1) bekezdését, 26. cikk (1) bekezdését, valamint 28. cikkét.
[3] Az Alkotmánybíróság főtitkára 2014. január 19-én kelt levelében felhívta az indítványozót, hogy az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően egészítse ki indítványát, mert részletesen ismertette ugyan az ügyben irányadó jogszabályokat, ám nem fejtette ki kellően, hogy a támadott ítéletek miért és mennyiben sértik az Alaptörvényben biztosított jogait. Arról is tájékoztatta az indítványozót, hogy az Alaptörvény alkotmányjogi panaszban megjelölt B) cikk (4) bekezdése, C) cikk (3) bekezdése, E) cikk (3) bekezdése, Q) cikk (3) bekezdése, R) cikk (2) és (3) bekezdései, T) cikk (1) bekezdése, 1. cikk (2) bekezdés b) pontja, 4. cikk (1) bekezdése, 5. cikke, 9. cikk (1) bekezdése, 17. cikk (5) bekezdése, 25. cikk (1) bekezdése, valamint 26. cikk (1) bekezdése nem Alaptörvényben biztosított jog.
[4] Az indítványozó 2014. március 28-án újabb – hiánypótló – beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben továbbra is kérte a már korábban is támadott ítéletek megsemmisítését, az Alaptörvény B) cikk (1) és (3) bekezdéseinek, C) cikk (1) bekezdésének, T) cikk (2) bekezdésének, I cikk (2) és (3) bekezdésének, II. cikkének, III. cikkének, VI. cikkének, XIII. cikkének, XV. cikk (1)–(2) és (4) bekezdéseinek, XXIV. cikk (1) bekezdésének, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseinek, 25. cikk (4) bekezdésének, valamint 28. cikkének sérelme miatt.
[5] 2014. június 3-án az indítványozó külön beadványban kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az Abtv. 61. § (1) bekezdés a) illetve c) pontjai alapján hívja fel a Kúriát Mfv.II.10.716/2012/8. számú ítéletének járulékos kérdésekben (eljárási illeték) hozott döntése végrehajtása felfüggesztésére. Indítványozó e beadványában arra hivatkozott, hogy az Abtv. 53. § (4) bekezdése értelmében kérte a Kúriától a járulékos kérdésekben hozott döntés felfüggesztését, azonban a bíróság arról nem hozott határozatot.
[6] 2. Az indítványozót a munkáltatója 2010. augusztus 30-án kelt levelében arról tájékoztatta, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Ktjv.) alapján mennyi kormánytisztviselői jogviszonyban töltött idő után válik jubileumi jutalomra jogosulttá; mely időszakok vehetők figyelembe a jubileumi jutalomra jogosító idő megállapításánál, valamint megállapította a jubileumi jutalomra jogosító idő számításának kezdő időpontját. Ennek alapján az indítványozó megállapítási keresetet terjesztett elő a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon, amelyben kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg, hogy a tájékoztató levél jogsértő, lévén, hogy nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származik; nem tartalmaz jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást; valamint a közszolgálati nyilvántartással, okiratokkal, és jogszabályokkal ellentétesen állapítja meg a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idő tartamát. Az elsőfokú munkaügyi bíróság megállapította, hogy a Ktjv. – 2010. július 6-át követően – módosította a jubileumi jutalomra vonatkozó szabályokat, amelynek következtében figyelmen kívül kellett hagynia az indítványozó gazdasági társaságoknál valamint egy szakszervezettel létrejött jogviszonyai időtartamát.
[7] Az elsőfokú bíróság azt is kifejtette ítéletében, hogy a megállapítási kereset törvényi feltételei nem álltak fenn, hiszen az indítványozónak szóló tájékoztató irat nem minősíthető munkáltatói intézkedésnek, nem célozta joghatás kiváltását. Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság azt is, hogy az indítványozó által előterjesztett nem vagyoni kárigény megalapozatlan volt.
[8] A Fővárosi Törvényszék helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét kifejtve: a Ktjv. 23. § (1) és (3) bekezdései együttes értelmezésével a jubileumi jutalomra jogosító időnek nem a Ktjv. hatályba lépésekor kormánytisztviselői jogviszonnyá alakult teljes köztisztviselői jogviszony minősül, hanem csak a Ktjv. (3) bekezdés a)–g) pontjaiban felsorolt időtartamok. Arra is utalt a másodfokú bíróság, hogy a megállapítási kereset a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) által megállapított konjunktív feltételei nem álltak fenn, jogalapja hiányzott, hiszen a másodfokú bíróság nem fogadta el az indítványozó 35 éves jubileumi jutalomra való jogosultságát 2010. augusztus 16. napjával.
[9] Az indítványozó a felülvizsgálati kérelmében kérte a Kúriától a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát. Az eljáró bíróságoknak – a Kúria indokolása alapján – arról kellett dönteniük, hogy a Ktjv. 23. § (1) és (3) bekezdései alapján az indítványozót 2010. augusztus 16-ai esedékességgel illette-e meg a 35 éves jubileumi jutalom. A Kúria hatályában fenntartotta a Fővárosi Törvényszék másodfokú ítéletét, kiemelte továbbá, hogy a jubileumi jutalomra való jogosultságot mindig a hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, tehát a külön juttatás alapját képező különböző jogszerző idők számítása is csak az adott jogviszonyra hatályos jogszabályok alapján történhet. Hangsúlyozta a Kúria: a jogosultság konjunktív feltétele, hogy a kormánytisztviselő ténylegesen a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) hatálya alá tartozó munkáltatónál végezte korábban feladatit, nem elegendő, hogy az indítványozó korábbi köztisztviselői jogviszonyának teljes idejét közszolgálati jogviszonynak minősítették.
[10] Az indítványozó felülvizsgálati kérelmében hivatkozott először arra, hogy korábbi munkaviszonyai beszámításának hiánya miatt egyéb jogsérelmet is szenvedhetett, például a felmentési idő megállapítása szempontjából. Korábban a tájékoztató levélben foglaltakat kizárólag a jubileumi jutalomra jogosultság szempontjából támadta, így a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján az újabb kérdés felülvizsgálati eljárásban nem volt vizsgálható.
[11] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[12] A befogadhatóság feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság tanácsa az alábbiakat állapította meg.
[13] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése alapján az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az (1b) bekezdés szerint a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli:
„a) azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza,
b) az eljárás megindításának indokait, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét,
c) a 38. §-ban meghatározott eljárás kivételével az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést vagy bírói döntést, továbbá a 33. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén az Országgyűlés határozatát, illetve a 34–36. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén az alaptörvény-ellenes működést, magatartást vagy hatáskörgyakorlást,
d) az Alaptörvény, illetve a nemzetközi szerződés megsértett rendelkezéseit,
e) az indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés vagy – a 33. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén – az Országgyűlés határozata miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével vagy a nemzetközi szerződéssel, továbbá a 34–36. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén az indítványban foglalt kérelem részletes indokolását, valamint
f) a kifejezett kérelmet a jogszabály, jogszabályi rendelkezés vagy a bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára”.
[14] Mindezek alapján az indítvány akkor alkalmas érdemi elbírálásra, ha az Abtv. fent idézett 52. § (1b) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelően határozott kérelmet tartalmaz. Ezzel szemben az indítványozó még hiánypótló beadványában is az ügy ténybeli kérdéseit, történeti előzményeit, a bíróságok megállapításait, valamint jogértelmezését, álláspontját ismertette, de nem fejtette ki kellően, hogy az indítványban támadott ítéletek miért és mennyiben sértik az Alaptörvényben biztosított jogait. A főtitkári hiánypótlási felhívást követően is hivatkozik az indítványozó több olyan alaptörvényi rendelkezésre – B) cikk (4) bekezdés, C) cikk (3) bekezdés, E) cikk (3) bekezdés, Q) cikk (3) bekezdés, R) cikk (2) és (3) bekezdései, T) cikk (1) és (2) bekezdései, 1. cikk (2) bekezdés b) pontja, 4. cikk (1) bekezdése, 5. cikk, 9. cikk (1) bekezdése, 17. cikk (5) bekezdése, 25. cikk (1) bekezdése, 26. cikk (1) bekezdése, valamint 28. cikk – amelyek nem Alaptörvényben biztosított jogok. Az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének indokolása hiányzik az indítványból.
[15] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a főtitkári tájékoztatás ellenére továbbra sem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozott kérelem feltételeinek. Az alkotmányjogi panasz és annak kiegészítése sem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, és miben áll a megjelölt, Alaptörvényben biztosított jogok sérelme, így az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b) és e) pontjaiban foglaltaknak.
[16] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapítja, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b) és e) pontjaiban foglaltaknak, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
[17] 4. Az indítványozó 2014. június 3-án beérkezett külön beadványban kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az Abtv. 61. § (1) bekezdés a) illetve c) pontjai alapján hívja fel a Kúriát Mfv.II.10.716/2012/8. számú ítéletének járulékos kérdésekben (eljárási illeték) hozott döntése végrehajtása felfüggesztésére.
[18] Az Abtv. 61. § (1) bekezdése alapján „[a]z Alkotmánybíróság eljárásában kivételesen a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztésére hívja fel a bíróságot, ha az a) az alkotmánybírósági eljárás várható tartamára vagy a várható döntésre tekintettel, b) súlyos és helyrehozhatatlan kár vagy hátrány elkerülése érdekében, vagy c) más fontos okból indokolt, és a bíróság az 53. § (4) bekezdése alapján a döntés végrehajtását nem függesztette fel”.
[19] Az alapügyben eljárt bíróság az Abtv. 53. § (4) bekezdése alapján az alkotmányjogi panaszban támadott döntés végrehajtását az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggesztheti.
[20] Mivel az Alkotmánybíróság a panaszt a fentiek alapján visszautasította, az indítványozó felfüggesztési kérelme okafogyottá vált.
Dr. Kiss László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |