Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00279/2014
Első irat érkezett: 02/11/2014
.
Az ügy tárgya: A Zalaegerszegi Törvényszék 2.Pf.20.652/2013/3. számú végzésével szembeni alkotmányjogi panasz (birtokvédelem)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 04/23/2014
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27.§-a alapján - a Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság perújítás tárgyában hozott 2.Pf.20.652/2013/3.számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, a Zalaegerszegi Járásbíróság 13.P.21.105/2012/10. számú végzésére és a Zalaegerszegi Városi Bíróság 15.P.21.023/2010/7. számú végzésére is kiterjedő hatállyal.
Álláspontja szerint a Zalaegerszegi Törvényszék fenti végzésével megfosztotta a perújítás lehetőségétől, amellyel elérhette volna birtokvédelmi ügyének újratárgyalását, és jogorvoslati jogai gyakorlását. Álláspontja szerint ugyanis a Zalaegerszegi Városi Bíróság 15.P.21.023/2010/7. szám alatt hozott egyezséget lezáró végzése nem jöhetett volna létre, mert sem indítványozónak sem testvérének egyezségkötési szándéka nem volt, az indítványozó nevében álláspontja szerint nem nyilatkozott senki.
Fentiekre tekintettel véleménye szerint sérültek az Alaptörvényben biztosított jogai, többek között az Alaptörvény B. cikkének (1) bekezdése szerinti jogállamiság elve, az Alaptörvény I. cikkének (1) bekezdése szerinti alapvető jogok tiszteletben tartásához való joga, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való joga, és XXIV. cikk (2) bekezdése szerinti a hatóságok által okozott jogellenes kárának megtérítéséhez való joga valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, és (7) bekezdés szerinti jogorvoslathoz való joga. .
.
Támadott jogi aktus:
    Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2.Pf.20.652/2013/3. számú végzése
    Zalaegerszegi Járásbíróság 13.P.21.105/2012/10. számú végzése, Zalaegerszegi Városi Bíróság 15.P.21.023/2010/7. sz. végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
I) cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_279_5_2014_inditvany1_anonim.pdfIV_279_5_2014_inditvany1_anonim.pdfIV_279_0_2014_inditvany_anonim.pdfIV_279_0_2014_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3186/2014. (VI. 27.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/2176
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §)
    .
    A döntés kelte: Budapest, 06/24/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.06.24 15:00:00 2. öttagú tanács
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Zalaegerszegi Törvényszék 2.Pf.20.652/2013/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a Zalaegerszegi Törvényszék 2.Pf.20.652/2013/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, a Zalaegerszegi Városi Bíróság 15.P.21.023/2010/7. számú és a Zalaegerszegi Járásbíróság 13.P.21.105/2012/10/I. számú végzéseire is kiterjedő hatállyal.

      [2] 1.1. A bíróság végzésében megállapított tényállás lényege szerint a peres felek között a birtokháborítási per (alapper) a Zalaegerszegi Városi Bíróságon 2005. június 9. napján indult 15.P.20.720/2005. szám alatt. A perben a másodrendű felperes magát következetesen az elsőrendű felperes meghatalmazott hozzátartozójának tekintette és képviseletében is eljárt. A 2011. február 10. napján megtartott tárgyaláson az elsőrendű felperes képviseletében a másodrendű felperes, mint meghatalmazott képviselő járt el. A tárgyaláson a felek egyezséget kötöttek, amelyet az elsőfokú bíróság végzésével jóváhagyott. A 15.P.21.023/2010/7. számú jegyzőkönyv szerint a jogorvoslati lehetőségről adott tájékoztatást követően a felek akként nyilatkoztak, hogy a végzés elleni fellebbezési jogukról – a végzés tudomásul vétele mellett – lemondtak, így az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a végzés jogerőre emelkedett.
      [3] A másodrendű felperes az elsőfokú bíróságnál 2011. február 28. napján érkeztetett beadványában az elsőrendű felperes nevében eljárva a 2011. február 10. napján megkötött egyezséggel szemben fellebbezést nyújtott be, amelyet az elsőfokú bíróság – arra hivatkozással, hogy a felek fellebbezési jogról történt lemondása folytán a 15.P.21.023/2010/7. számú végzés jogerőre emelkedett – hivatalból elutasított a 11. sorszámú végzésével.
      [4] A másodrendű felperes az elsőrendű felperes képviseletében eljárva fellebbezett ezen elsőfokú végzés ellen, amit a Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2011. május 24. napán kelt 3.Pf.20.633/2011/2. számú végzésével helybenhagyott. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a 2012. május 9. napán meghozott Pfv.I.22.269/2011/5. számú végzésével a másodrendű felperesnek a – fellebbezést hivatalból elutasító végzést helybenhagyó jogerős végzése elleni – felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította.
      [5] A jogerős egyezség ellen a másodrendű felperes 2011. november 16-án az elsőfokú bíróságon 10.P.21.220/2011. szám alatt perújítási eljárást kezdeményezett. A perújítási eljárás során kiemelten hangsúlyozta, hogy az elsőrendű perújító felperes – korábban a per vitelére adott – meghatalmazása 2007. évtől kezdve nem érvényes, mert ajándékozás folytán az ingatlan kizárólagos tulajdonosa a perújító másodrendű felperes lett, újabb meghatalmazást pedig nem adott a részére, enélkül pedig nem nyilatkozhatott volna az elsőrendű perújító felperes nevében. Az elsőfokú bíróság a 2012. január 5. napján kelt 4. sorszámú végzésével a perújítási kérelmet hivatalból elutasította, majd utóbb (2012. március 14. napján jogerőre emelkedett végzéssel) a másodrendű perújító felperes igazolási kérelme is elutasításra került. A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a perújítási kérelmet hivatalból elutasító végzését helybenhagyta, amelyet az elsőrendű perújító felperes 2012. május 30. napján, míg a másodrendű perújító felperes 2012. május 28. napján vett át.
      [6] A perújító felperesek ismételt perújítási kérelme 2012. november 26. napján érkezett az elsőfokú bírósághoz. Ebben arra hivatkoztak, hogy az alapperben nem volt egyezségkötési szándékuk. Sérelmezték, hogy az egyezség nem az akaratuknak megfelelő, és nem szolgálja az érdeküket, a bejelentett tanúk kihallgatása elmaradt, egyéb bizonyítási indítványaikat a bíróság mellőzte, a másodrendű perújító felperes által állított tényeket nem bírálta el. Újabb érvként hivatkoztak arra, hogy amikor az elsőrendű perújító felperes Magyarországra hazaérkezett, akkor szerzett tudomást arról, hogy az általa adott meghatalmazás nem volt érvényes.
      [7] A perújítási kérelem kiegészítéseként – a korábbi perújítási kérelemben hivatkozottakat fenntartva – arra is utaltak, hogy a pártfogó ügyvéd csupán a másodrendű perújító felperes képviseletét látta el, a helyetteseként eljáró ügyvéd nem volt jogosult az egyezség megkötésére.
      [8] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az egyezséget jóváhagyó végzés 2011. február 10-i jogerőre emelkedéséhez képest a 2012. november 26-án előterjesztett ismételt perújítási kérelem a 6 hónapos szubjektív határidőn túl került benyújtásra, emellett nem áll fenn perújítás alapjául szolgáló új tény, új bizonyíték, melynek következtében a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant az elsőfokú bíróság végzésével elutasította. Utalt arra, hogy a perújítási kérelem azon hivatkozása, miszerint az alapperben külföldön tartózkodó elsőrendű perújító felperes által másodrendű perújító felperes mint meghatalmazott hozzátartozó részére adott meghatalmazáson elmaradt a kiállítás helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság hitelesítése, illetőleg felülhitelesítése, nem tekinthető új ténynek, mivel ezen körülményre a korábbi jogorvoslataik során is hivatkoztak. Amennyiben az alapeljárásban adott meghatalmazás érvénytelensége bizonyítást nyerne, az nem szolgálhatna perújítás alapjául, legfeljebb az eljárás szabálytalanságát vetné fel. Megítélése szerint nincs olyan adat, amely azt támasztaná alá, hogy az alapperben megkötött egyezség nem a felek akaratát tükrözte. Az alapperben további bizonyítás foganatosítására azért nem került sor, mert az addig rendelkezésre álló adatok alapján kötötték meg a felek az egyezséget.
      [9] Az elsőfokú bíróság végzését a perújító felperesek támadták fellebbezéssel, melyben – tartalma szerint – az elsőfokú végzés megváltoztatását, a perújítás megengedését kérték.
      [10] A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Zalaegerszegi Járásbíróság 13.P.21.105/2012/10/I. számú végzését a 2.Pf.20.652/2013/3. számú végzésével a perköltség viselése felőli döntés tekintetében megváltoztatta, egyebekben – érdemben – helybenhagyta.

      [11] 1.2. Az elsőrendű perújító felperes ezt követően, 2014. február 11. napján az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Pf.20.652/2013/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, a Zalaegerszegi Városi Bíróság 15.P.21.023/2010/7. számú és a Zalaegerszegi Járásbíróság 13.P.21.105/2012/10/I. számú végzéseire is kiterjedő hatállyal.
      [12] Az indítványozó szerint a támadott bírói döntés sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság elvét azáltal, hogy elsőrendű felperesként nem nyilatkozhatott az általa indított birtokvédelmi perben, ő a tárgyaláson nem vett rész, mert a per idején Németországban élt, ezért ő a per vitelére, képviselete ellátására testvérét hatalmazta meg, de álláspontja szerint a bíróság jogszabálysértő módon vonta be a perbe a testvérét, holott ő csak a képviselője lehetett volna. Előadta, hogy 2007. évben a birtokvita tárgyát képező telket – a használat jogának kikötése mellett – a testvérének ajándékozta. Az indítványozó szerint az eljáró bíróságok az általa indított jogorvoslati eljárások ellenére nem vizsgálták meg azt, hogy a mellőzésével megszületett egyezség megkötése megfelel-e a jogszabályi előírásoknak, az ügyben pedig nem az érdekelt felek kötöttek egyezséget.
      [13] Az indítványozó szerint a panasza alapját képező birtokvédelmi perben létrejött egyezség megalapozatlan volt, hiszen a perben ő maga soha nem nyilatkozhatott, sem személyesen, sem képviselő útján, tehát egyezséget sem köthetett, és ennek hiányában a fellebbezési jogáról sem mondhatott le. Ezáltal pedig megítélése szerint sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga is.
      [14] Az indítványozó hivatkozik továbbá az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdésére – a jogorvoslathoz való jog és a tisztességes eljáráshoz való jogai vonatkozásában, ez utóbbi kapcsán az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését jelölve meg. Indokolásul kifejti, hogy a Zalaegerszegi Városi Bíróságon lefolytatott 15.P.21023/2010. számú eljárásban álláspontja szerint súlyos jogszabálysértések merültek fel, melyek a korrekt, részrehajlás nélküli ügyintézést kérdőjelezik meg. Sérelmezi, hogy a bíróságok a tájékoztatási kötelezettségüknek nem tettek eleget, mert például a testvére nem kapott kioktatást arra, hogy mit jelent az egyezség, milyen következményekkel jár. Nem osztja a bírói döntés azon érvét sem, miszerint nem hozott volna fel új tényt vagy új bizonyítékot a perújítás megengedhetősége kapcsán. A tisztességes eljáráshoz való jogát azáltal is sérülni véli, hogy a perbeli bizonyítékok nem kerültek elbírálásra (pl. a megidézett tanúkat hazaküldték).

      [15] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
      [16] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen végzésben ilyen, az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nincs, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.
      [17] Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére való hivatkozás kapcsán ismételten rámutat arra, hogy az Alaptörvény e rendelkezése a hatósági, s nem a bírósági eljárásokra vonatkozik {3181/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [40]; 3193/2013. (X. 22.) AB végzés; Indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította már, hogy bírósági hatáskörbe tartozó eljárás során az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését érintő jogsérelme az indítványozónak elvileg sem keletkezhet {3181/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [40]}.
      [18] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére is. A B) cikk (1) bekezdésébe foglalt, elvont jogállamiság fogalom az Alkotmánybíróság eddig folytatott következetes gyakorlata szerint önmagában nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak {3031/2014. (III. 3.) AB végzés, Indokolás [26]; 3022/2014. (II. 11.) AB végzés, Indokolás [26]}, ezért az alkotmányjogi panasz ezen kérelem alapján nem fogadható be.
      [19] Az indítványozó alkotmányjogi panasza az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésére alapozott részében lényegében arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság a perújítás megengedhetőségének igazolására benyújtott bizonyítékot (a helyette eljáró és egyezséget kötő testvérének adott meghatalmazás nem szabályszerű voltáról történő későbbi tudomásszerzését) a perújítási eljárásban eljárt bíróságoktól eltérő módon értékelje. Az indítványozó célja, hogy az Alkotmánybíróság tegye lehetővé a perújítást az alapügyben. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a bíróság egy-egy bizonyítási indítványt, bizonyítékot milyen szempontok alapján és miként értékelt) felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel.
      [20] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: „Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja fogalmazza meg, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. A bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe. Ezért fogalmaz úgy az Abtv. 27. §-a, hogy alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A jogalkotó ezzel a 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezéssel teremtette meg a bírói jogalkalmazás és jogértelmezés alkotmányossága vizsgálatának korábban nem ismert lehetőségét. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz azonban nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Miként az Alaptörvény és az Abtv. fent idézett rendelkezéseiből is kitűnik, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]–[14]}. {Hasonlóan: 3241/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [13]}
      [21] Az indítványozó sem a Zalaegerszegi Törvényszék eljárásával, sem a végzésben foglaltakkal kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.
      [22] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 27. §-a, 29. §-a, 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Stumpf István s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Balogh Elemér s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Pokol Béla s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          Dr. Paczolay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          02/11/2014
          .
          Number of the Decision:
          .
          3186/2014. (VI. 27.)
          Date of the decision:
          .
          06/24/2014
          .
          .