A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.811/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A személyesen eljáró ügyvéd indítványozóval szemben a Pécsi Ügyvédi Kamara fegyelmi eljárást folytatott le. A fegyelmi tanács az indítványozót vétkesnek nyilvánította egy rendbeli, szándékosan elkövetett fegyelmi vétségben, és vele szemben pénzbírságot szabott ki. A fegyelmi tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a vizsgált beadványokban tett megállapításaival, nyilatkozataival megsértette az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 3. § (2) bekezdésében, valamint a Magyar Ügyvédi Kamarának az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzata (a továbbiakban: Etikai Szabályzat) 12/1., 15/2. és 15/7. pontjában foglaltakat azzal, hogy az eljáró bíróval szembeni személyes ellenszenvét is kifejezésre juttatva, beadványaiban személyeskedésig menő kijelentésekre ragadtatta magát, és súlyos jogkövetkezményekhez vezető állításokat tett. A fegyelmi tanács álláspontja szerint a bírósággal szemben használt durva és tiszteletlen hangnem nem megengedhető, a jogi képviselő egyéni véleményének az általa szerkesztett beadványban nem adhat hangot, a peres iratot pedig tárgy- és tényszerűen, jogilag pontosan kell megfogalmaznia.
[2] A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
[3] A jogerős fegyelmi határozat felülvizsgálata iránt az indítványozó pert indított, keresetét a Fővárosi Törvényszék 6.K.33.439/2011/10. számú ítéletével elutasította. A bíróság az ítélet indokolásában kiemelte, hogy a fegyelmi eljárás tárgyát – ezen keresztül a bírósági felülvizsgálat kereteit – kizárólag az képezte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a beadványaiban megfogalmazott kijelentésekkel, kifejezésekkel, állításokkal megsértette-e az Etikai Szabályzat egyes pontjait. Rámutatott arra, hogy a bíróság méltóságának tisztelete nem az egyes bírót, hanem az igazságszolgáltatási tevékenységet végző szervezetet illeti meg, ezért az ügyvédnek a bíróság tiszteletét az eljáró bíró személyétől, tevékenységétől függetlenül tanúsítania kell a hivatásrendre vonatkozó szabályok alapján. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog indítványozó által kifogásolt korlátozásával összefüggésben a bíróság – az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) 10. Cikkére, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatára is kiterjedő vizsgálata alapján – arra a következtetésre jutott, hogy az Egyezmény 10. Cikk 2. pontjában szereplő, a korlátozást „törvényben kell szabályozni” feltételnek az Etikai Szabályzat megfelel.
[4] A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.811/2012/6. számú ítéletével hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet. Az elsőfokú bíróság álláspontját megerősítve a Kúria kiemelte, hogy a közigazgatási perben a kamarai határozatok, és nem az Etikai Szabályzat törvényességét kellett vizsgálni, hatáskör hiányában az utóbbira egyébként sem lenne jogosult az eljáró bíróság.
[5] Egyetértett a Kúria az elsőfokú bíróság álláspontjával abban a vonatkozásban is, hogy az Etikai Szabályzat az Ütv. 111. § (2) e) pontja alapján a törvényalkotótól származó felhatalmazáson alapuló norma, amely megfelel a pontosság, hozzáférhetőség követelményének. A Kúria hangsúlyozta, hogy a köztestületként működő kamara tagjaként végzett szakmai tevékenységet jogilag szabályozott keretek között lehet csak gyakorolni, az Etikai Szabályzat által felállított korlátozás a bíróságok tekintélyének fenntartása érdekében korlátozza a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot. A Kúria megállapította, hogy a személyeskedő, az eljáró bírót becsmérlő, a szakmai és jogi érvelést, illetve a perjog által biztosított jogi lehetőségeket háttérbe szorító ügyvédi magatartás sérti az Etikai Szabályzat 12.1., 15/2. és 15/7. pontjait, mert sérti a bíróság méltóságát, ezzel aláássa a bíróságok működésébe vetett közbizalmat. A Kúria szerint az elsőfokú bíróság részletes választ adott a kereseti előadásokra, indokolási kötelezettségének is eleget tett.
[6] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria Kfv.II.37.811/2012/6. számú ítéletének megsemmisítését és annak előírását kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az újabb határozatot az alkotmányos normák megtartásával hozza meg az elsőfokú bíróság. Az indítványozó állítása szerint a bíróság eljárása során megsértette az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében biztosított szabad véleménynyilvánításhoz való jogát, a fegyelmi hatóságok és a bíróságok pedig a XXIV. cikk, illetve a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát.
[7] Az indítványozó szabad véleménynyilvánításhoz való jogával összefüggésben a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatra hivatkozással kifejtette, azzal, hogy belépett az ügyvédi kamarába, nem lett másodrendű állampolgár, nem illetik meg korlátozottabb jogok, mint másokat.
[8] Az indítványozó az Egyezmény 10. Cikk 2. pontjára hivatkozással nem vitatta, hogy a véleménynyilvánítás joga korlátozható, sérelmezte ugyanakkor, hogy az Etikai Szabályzat úgy korlátozza ezen jogát, hogy a korlátozásra a Magyar Ügyvédi Kamarának nem volt a törvényalkotótól származó felhatalmazása. Az indítványozó állítása szerint a tárgy nélküli felhatalmazás nem felhatalmazás, a fegyelmi határozatokban megjelölt etikai szabályok ezért jogérvényesen nem is léteznek, azok megsértéséért így felelősségre sem lett volna vonható.
[9] Az Alkotmánybíróság határozatára utalással hivatkozott az indítványozó arra is, hogy a közhatalom gyakorlásában résztvevő személyek nyilvános bírálhatósága kevesebb korlátozást tesz csak lehetővé, az Etikai Szabályzat rendelkezései miatt azonban bíróságok kevésbé bírálhatóak, mint más személyek. A kamarai szabályozást az indítványozó amiatt is sérelmezte, hogy az nem csak az ügyvéd, de az általa képviselt fél véleménynyilvánítási jogát is korlátozza.
[10] Tisztességes eljáráshoz való jogával összefüggésben az indítványozó azt kifogásolta, hogy sem a fegyelmi, sem a bírósági határozatok nem tartalmaznak vizsgált és kifogásolt kijelentései tekintetében semmilyen indokolást, így például nem indokolják meg, hogy miért sérti a tisztelet követelményét az, ha egy bíróról azt írja: túllépte hatáskörét, jogtalan előnyhöz juttatta az ellenfelet.
[11] 3. Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[12] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdése értelmében a befogadhatóság egyik formai feltétele, hogy az indítvány határozott kérelmet tartalmaz. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az a)–f) pontokban foglaltakat. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ezeknek a feltételeknek csak részben tesz eleget.
[13] 4.1. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján az alkotmányjogi panaszban meg kell jelölni az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Az indítványozó nem vitatta, hogy véleménynyilvánításhoz való joga az igazságszolgáltatás érdekében korlátozható, a korlátozás mértékét illető kifogásokat sem hozott fel. Az indítványozó alapvető alkotmányjogi problémaként kifejezetten a szabályozással kapcsolatban felvetett kérdést fogalmazott meg, az Etikai Szabályzat alaptörvény-ellenességét állította, jogsérelmét a bíróság által alkalmazott szabályozásra vezette vissza. Az indítványozó ugyanakkor az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, a bírói döntést pedig azért támadta, mert az eljáró bíróság alkalmazta az általa kifogásolt szabályozást. A véleménynyilvánításhoz való joggal összefüggésben a bírói döntésből közvetlenül származó alkotmányos jogsérelmet az indítványozó nem állított.
[14] 4.2. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pontja szerint a kérelemben egyértelműen meg kell jelölni az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény XXIV. cikkének sérelmére is, azt állítva, hogy a fegyelmi határozatokat az eljárt fegyelmi tanácsok nem indokolták meg. Az Abtv. 27. §-a alapján bírói döntéssel szemben lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni, az Alaptörvénynek az indítványozó által megsérteni vélt XXIV. cikk (1) bekezdése pedig a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot biztosítja, így bírósági döntés még elvileg sem sértheti a XXIV. cikk (1) bekezdése szerint alapjogot.
[15] 4.3. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjára figyelemmel a kérelemnek indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítványozó az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelynek tárgya csak bírói döntés lehet. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy bár az indítványozó kérelme formálisan a Kúria támadott határozatának megsemmisítésére irányult, az alkotmányjogi panasz nélkülözi a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó, alkotmányjogilag értékelhető indokolást, érvelést. Ugyanerre a megállapításra jutott az Alkotmánybíróság a XXVIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelmére vonatkozóan is: a tisztességes eljáráshoz, ennek részeként a megfelelő indokoláshoz való jog sérelmével kapcsolatban alkotmányossági szempontból értelmezhető előadást, indokolást az indítvány szintén nem tartalmaz.
[16] 5. A fenti hiányosságok miatt az Alkotmánybíróság a befogadhatóság tartalmi feltételeinek vizsgálatát mellőzte, és az alkotmányjogi panaszt – figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |