English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01816/2022
Első irat érkezett: 08/05/2022
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.IV.37.354/2022/2. számú végzése és a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 21/A. §-a, 37/A. §-a és a 37/B. § (2) bekezdése, továbbá a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 80. § (1) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (bányatelek kisajátítása)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 08/30/2022
.
Előadó alkotmánybíró: Szabó Marcel Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók - az Abtv. 27. §-a és 26. § (1) bekezdése alapján - a Kúria Kfv.IV.37.354/2022/2. számú végzése és a Miskolci Törvényszék 102.K.701.425/2020/37. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és a hatósági határozatra kiterjedő megsemmisítését, továbbá a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 21/A. §-a, 37/A. §-a és a 37/B. § (2) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 80. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és a határozat kihirdetése utáni 45 nappal pro futuro megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozók - mint felperesek - tulajdonát képező „szántó” megjelölésű ingatlan tekintetében bánya bővítéséhez szükséges terület megszerzése érdekében, a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 2. § h) pontja alapján kisajátítás iránti kérelmet nyújtott be II. r. alperes a kormányhivatalhoz, mely határozatával az ingatlan egészének kisajátításáról döntött, egyben az indítványozók javára kártalanítást állapított meg. A határozat ellen az indítványozók keresetet terjesztettek elő, elsődlegesen a kisajátítás jogalapját vitatva kérték a határozat megváltoztatását és a II. r. alperes kisajátítási kérelmének az elutasítását. A Miskolci Törvényszék ítéletével az indítványozók keresetét elutasította.
Az indítványozók által előterjesztett felülvizsgálati kérelemre indult eljárásban a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta.
Az indítványozók előadása szerint az ügy tárgyát képező alkotmányossági kérdés alapvető alkotmányjogi jelentőségű, ugyanis a jelen ügy tárgya az indítványozók megélhetését biztosító termőföldek kisajátítása, ami a tulajdonhoz való jog legsúlyosabb közhatalmi korlátozása. Alkotmányjogi relevanciával bír az, hogy az állaggarancia helyébe lépő értékgarancia hogyan érvényesül a Kstv. 21/A. §-a, 37/A. §-a által, hogy a járulékos költségek megtérítése élvez-e tulajdonjogi védelmet, illetve hogy az a teljes kártalanítás elve alá vonható-e. Alkotmányjogi jelentőséggel bír, hogy az ügyben megvalósult-e a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog átfogó sérelme, valamint az előzetesen kirendelt szakértő véleménye a közigazgatási perben elfogadható -e, amikor a bizonyítási indítvány mellett az indítványozók olyan más szakértői véleményt is csatoltak, amely közel kétszeresére értékeli az ingatlan értékét. Ahol ugyanarra az ingatlanra, ugyanazzal a módszerre de a Kstv. és a Kp. korlátai között mindössze egy szakértő véleménye alapján került sor a kártalanítás meghatározására, az azzal jár, hogy a szakvélemény részleges és nem teljes kártalanítást állapít meg sértve az indítványozók tulajdonhoz, teljes, feltétlen és azonnali kártalanításhoz és tisztességes eljáráshoz való alapjogát.
Az indítványozók kifejtik, hogy a Kúria befogadást megtagadó döntése az indokolt bírói döntéshez való alapjogukat sérti..
.
Támadott jogi aktus:
    a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 21/A. §-a, 37/A. §-a és a 37/B. § (2) bekezdése
    a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 80. § (1) bekezdése

    a Kúria Kfv.IV.37.354/2022/2. számú végzése és a Miskolci Törvényszék 102.K.701.425/2020/37. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk (3) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1816_0_2022_indítvány_anonim.pdfIV_1816_0_2022_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3364/2023. (VII. 19.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 06/27/2023
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2023.06.27 13:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3364_2023 AB végzés.pdf3364_2023 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.37.354/2022/2. számú végzése, a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 21/A. §-a, 37/A. §-a, 37/B. § (2) bekezdése, valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 80. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A jogi képviselővel (dr. Karsai Dániel ügyvéd) eljáró természetes személy indítványozók alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján.
      [2] Az indítványozók az Abtv. 27. §-a szerinti panaszukban a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.37.354/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték, a Miskolci Törvényszék 102.K.701.425/2020/37. számú ítéletére és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal BO/05/01947-35/2020. számú határozatára is kiterjedő hatállyal.
      [3] Az indítványozók az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszukban a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 21/A. §-a, 37/A. §-a és 37/B. § (2) bekezdése, valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 80. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és pro futuro hatályú megsemmisítését kérték.

      [4] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárás során megállapított tényállás szerint egy Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei település külterületén található, szántó művelési ágú, bányatelek megjelölésű ingatlan az indítványozók 1/2-1/2 arányú tulajdonában állt. Egy gazdasági társaság (az alapügy II. rendű alperese) kérelmére a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal BO/05/01947-35/2020. számú határozatával az indítványozók tulajdonában álló ingatlan egészét a Magyar Állam javára bányászat jogcímén kisajátította, azzal, hogy a kisajátítást kérő gazdasági társaságot a bányászati jogosultság időtartama alatt megilletik az ingatlan birtoklására és ingyenes használatára vonatkozó jogok, azonban a kisajátítási cél szerinti használatot korlátlan ideig biztosítania kell.
      [5] Az indítványozók a határozattal szemben keresetet terjesztettek elő, melyben egyaránt vitatták a kisajátítás jogalapját és a megállapított kártalanítás összegét. A Miskolci Törvényszék 2020. november 19. napján kihirdetett 102.K.701.425/2020/8. számú közbenső ítéletével megállapította, hogy a kisajátítás jogalapja fennáll, mely közbenső ítéletet a Kúria 2021. május 18. napján kelt Kfv.IV.37.210/2021/8. számú közbenső ítéletével hatályában fenntartotta. Az indítványozók Kúria közbenső ítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszát az Alkotmánybíróság 3288/2022. (VI. 10.) AB végzésével visszautasította.

      [6] 1.2. Az indítványozók a folytatódó eljárásban a kereseti kérelmüket több alkalommal is pontosították, és meghatározott jogcímeken egyebek között többletkártalanításra, az ingatlan földhasználójának járó kártalanításra, és értéknövelő beruházások megtérülésének elmaradása miatti kártalanításra is igényt tartottak. Az indítványozók ezen követelésüket a Kstv. 9. § (3) bekezdés b) pontjára alapították, egyéb jogcímet nem jelöltek meg.
      [7] Az indítványozók a perben vitatták a kártalanítás összegszerűségének megállapítása alapjául szolgáló igazságügyi szakértői véleményben foglaltakat, azt hiányosnak és aggályosnak tartották, és megkérdőjelezték a szak­értő kompetenciáját is. Álláspontjuk szerint a megelőző eljárásban kirendelt szakértő a kisajátított földterület értékét jóval a valós piaci ár alatt határozta meg. Az indítványozók megítélése szerint a szakvélemény nem felel meg a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium Kisajátítási Joggyakorlat-elemző Csoportja összefoglaló véleményének. Az indítványozók arra is hivatkoztak, hogy a kisajátítási eljárást megelőzően az egyik miskolci közjegyző előtt indult nemperes eljárásban beszerzett igazságügyi szakértői vélemény a perbeli ingatlan forgalmi értékét lényegesen magasabb összegben határozta meg, mint a megelőző eljárásban kirendelt szakértő. Az indítványozók kérték a perben újabb szakértő kirendelését is, tekintettel arra, hogy a megelőző eljárásban a szakértői vélemény elkészítése során az eljárásban nem vehettek részt, nyilatkozatot nem tehettek.
      [8] A Miskolci Törvényszék a 102.K.701.425/2020/37. számú, 2022. január 28. napján kelt ítéletével a kártalanítás összegszerűségének kérdésében is határozott, és az indítványozók keresetét elutasította. A Miskolci Törvényszék, figyelemmel a Kp. 80. § (1) bekezdésére, a Kúria 3/2020. (XI. 9.) KK véleményére és az Alkotmánybíróság 5/2020. (I. 20.) AB határozatára, nem új szakértői kirendeléséről döntött, hanem a megelőző eljárásban kirendelt szakértőt (egy gazdasági társaságot) rendelte ki szakértőként, akinek a képviselőjét a bíróság a tárgyaláson személyesen is meghallgatott (Miskolci Törvényszék ítélete, Indokolás [64]). A Miskolci Törvényszék ítéletében nagy részletességgel foglalt állást az indítványozók szakértői vélemény hiányosságával, illetőleg aggályosságával kapcsolatos kérdésekben (Miskolci Törvényszék ítélete, Indokolás [66]–[94]). A Miskolci Törvényszék megítélése szerint azáltal, hogy az indítványozók járulékos költségekkel és értéknövelő beruházásokkal kapcsolatos kártalanítási igénye alaptalan volt, ezeket a szakértőnek érdemben vizsgálnia sem kellett, így a szakértő ezen kérdésekkel kapcsolatos kompetenciájának hiánya a szakvéleményt nem befolyásolta (Miskolci Törvényszék ítélete, Indokolás [96]). A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy miután az indítványozóknak lehetősége volt az általuk jelentősnek ítélt adatokat, bizonyítékokat a szakértő rendelkezésére bocsátani, a hatósági eljárás során pedig a szakértőhöz kérdéseket is intézhettek, észrevételeket tehettek, így a szakértői vélemény elkészítésének körülményeivel kapcsolatos kifogások sem megalapozottak (Miskolci Törvényszék ítélete, Indokolás [97]). A bíróság ítéletében végül arról is számot adott, hogy az indítványozók egyes további kártalanítási igényei (földhasználat, elmaradt haszon) miért nem megalapozottak (Miskolci Törvényszék ítélete, Indo­kolás [98]–[102]).

      [9] 1.3. Az indítványozók felülvizsgálati kérelmének befogadását a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.37.354/2022/2. számú, 2022. május 10. napján kelt végzésével megtagadta. A Kúria végzésében részletesen számot adott arról, hogy a Kp. 118. § (1) bekezdése szerinti, a felülvizsgálati kérelem befogadására vonatkozó okok jelen esetben miért nem állnak fenn, a végzés elvi tartalma szerint pedig „a bizonyítékok elsőfokú bíróság által elvégzett mérlegelését támadó felülvizsgálati kérelem befogadása nem indokolt” (Kúria végzése, Indokolás [29]).

      [10] 1.4. Az indítványozók a felülvizsgálati kérelem előterjesztésével párhuzamosan az Alkotmánybíróság eljárását is kezdeményezték, alkotmányjogi panaszukat azonban az Alkotmánybíróság egyesbíróként eljárva IV/1190-2/2022. számú egyesbírói végzésével (a folyamatban lévő felülvizsgálati eljárásra tekintettel) visszautasította.

      [11] 1.5. Az indítványozók a felülvizsgálati eljárás befejeződését követően ismételten előterjesztették az Abtv. 27. §-ára és 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panaszukat, kiterjesztve azt a Kúria Kfv.IV.37.354/2022/2. számú végzésére is, az alábbiak szerint.
      [12] Az indítványozók álláspontja szerint a támadott bírósági, illetőleg hatósági döntések ellentétesek az Alap­törvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdéseivel, XXIV. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével, az alábbiak ­szerint.
      [13] Az indítványozók álláspontja szerint ténykérdés, hogy a kisajátítási eljárást megelőzően az egyik miskolci közjegyző előtt indult nemperes eljárásban beszerzett igazságügyi szakértői vélemény a perbeli ingatlan forgalmi értékét lényegesen magasabb összegben határozta meg (a két szakértői vélemény szerinti forgalmi érték kö­zötti eltérés mintegy 45%-os mértékű volt), mely szakértői vélemény az indítványozók számára a kisajátítási eljárás megindításakor még nem állt rendelkezésre. Azáltal azonban, hogy a Miskolci Törvényszék a megelőző eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményének alapulvételével határozta meg a kisajátítás összegét, az indítványozók tulajdonhoz való joga aránytalanul sérült [XIII. cikk (1) bekezdése], és nem részesültek teljes kártalanításban [XIII. cikk (2) bekezdése]. E körben az alkotmányjogi panasz arra is utal, hogy a szakvélemény szerinti módszer (a NAV adatszolgáltatásának alapulvétele) szükségképpen torzító jellegű, hiszen a NAV adatbázisa nem teljeskörű, és ezen nem teljeskörű adatbázisból is csak egy leszűrt adatsor áll a szakértő rendelkezésére. A ­tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező indokolási kötelezettség sérelmeként értékeli a panasz, hogy a Miskolci Törvényszék ítéletében nem adott számot arról, hogy a Kúria Joggyakorlat-elemző Csoportja véleményét miért nem vette az eljárása során figyelembe. Ugyancsak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekez­dése sérelmét eredményezte az alkotmányjogi panasz szerint, hogy a Miskolci Törvényszék nem ­vette figyelembe az indítványozók által beszerzett igazságügyi szakértői véleményt, melynek indokairól az ítélet nem rendelkezik.
      [14] Az alkotmányjogi panasz szerint a Kúria végzése önmagában is alaptörvény-ellenes, ugyanis sérti az Alap­törvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, tekintettel arra, hogy a Kúria végzésének indokolása oly mértékben hiányos, hogy nem felel meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó követelményeknek. Az alkotmányjogi panasz szerint a Kúria részben pontatlanul, részben pedig hiányosan idézi az indítványozók felülvizsgálati kérelmét, mely azt eredményezte, hogy a Kúria nem vizsgálta meg az ügy lényegi részét a szükséges alapossággal.
      [15] Az indítványozók az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panaszukban a Kstv. 21/A. §-a, 37/A. §-a, 37/B. § (2) bekezdése, valamint a Kp. 80. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték.
      [16] Az alkotmányjogi panasz szerint a Kstv. 21/A. §-a és 37/A. §-a ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésével, ugyanis azok a kisajátítás teljességének elvével ellentétesen zárt taxációt tartalmaznak [Kstv. 21/A. § (1) bekezdés a) és b) pontja], illetőleg a jogszabály „indokolt és igazolt” költségeket ír elő olyan költségekre is, amelyek csak azért merülnek fel, mert a kisajátítási hatóság a kisajátítási kérelemnek helyt adott [Kstv. 21/A. § (1) bekezdés c) pontja]. Azáltal pedig, hogy ezen költségek megtérítését az indítványozóknak külön kell kér­niük, az azonnali kártalanítás követelménye is sérül.
      [17] A Kstv. 37/B. § (2) bekezdése a Kp. 80. § (1) bekezdésére tekintettel az alkotmányjogi panasz szerint azért alaptörvény-ellenes, mert a kisajátítást elrendelő határozat nyomán az ingatlantulajdonukat elveszítő személyeknek a hatósági határozattal szembeni keresetlevéllel egyidejűleg a már korábban a kisajátítást kérő érdekében kirendelt szakértő szakvéleményében foglaltakat érdemben vitatniuk kell, annak aggályosságát igazolniuk kell, a szabályozás éppen ezért sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot és a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot. Az indítványozók e körben kifogásolják, hogy ők valójában csak elszenvedői a kisajátítási eljárásnak, formailag tehetnek ugyan bizonyítási indítványt, azonban a hatóság jogszerűen jár el, ha mindössze egyetlen szakvélemény alapján hozza meg döntését, ráadásul ez a szakvélemény később a perben is kötelezően felhasználásra kerül. Ráadásul az indít­ványozók ügyében mindez azt is jelenti, hogy a 2019-ben készült előzetes szakvélemény a még 2021-ben folyamatban volt eljárásban is kötelezően felhasználásra került.

      [18] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
      [19] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozók jogi képviselője a Kúria végzését 2022. május 31. napján vette át, az alkotmányjogi panaszt pedig 2022. július 28. napján, határidőben terjesztette elő. Az indítványozók a jogorvoslati lehetőségeiket kimerítették, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozók jogosultnak és érintettnek is tekinthetőek, mivel saját egyedi ügyükkel összefüggésben terjesztették elő alkotmányjogi panaszukat. Az indítványozók jogi képviselője meghatalmazását csatolta. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaz.

      [20] 3. Az Alkotmánybíróság elsőként az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt bírálta el.

      [21] 3.1. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése megfogalmazásából következően az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz feltétele, hogy a támadott jogszabályi rendelkezést a bíróság az alkotmányjogi panaszra okot adó egyedi ügyben alkalmazza {lásd például: 3330/2022. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [20]}. Az alkotmányjogi panaszra okot adó ügy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal kisajátítási eljárásban hozott határozatának bírósági felülvizsgálata volt. A Kstv. 37/A. §-a kifejezetten a kisajátítási határozatban nem rendezett indokolt és igazolt, a Kstv. 21/A. §-a szerinti járulékos költségek megtérítésére vonatkozóan tartalmaz előírást, melyből egyenesen következően a Kstv. 37/A. §-a az alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben nem tekint­hető alkalmazott jogszabályi rendelkezésnek. Figyelemmel arra, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal a BO/05/01947-35/2020. számú határozatában nem rendelkezett a Kstv. 21/A. §-a szerinti járulékos költségek megtérítéséről sem, ekként jelen alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából a Kstv. 21/A. §-a sem tekinthető az alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben alkalmazott jogszabályi rendelkezésnek. Az alkotmányjogi panasz ezért ezekben az elemeiben nem teljesíti az Abtv. 26. § (1) bekezdése törvényi követelményét.
      [22] Az Alkotmánybíróság megjegyzi: az indítványozók állításával ellentétben a Kstv. 21/A. §-a éppen azt teszi lehe­tővé a kisajátítás teljességének biztosítása érdekében, hogy a kisajátítási határozat meghozatalához képest utóbb felmerülő, indokolt és igazolt, a kisajátítással közvetlenül összefüggő járulékos költségek is megtérítésre kerüljenek.

      [23] 3.2. Az Alkotmánybíróság az indítványozók által is hivatkozott 5/2020. (I. 29.) AB határozatában már vizsgálta a Kp. 80. § (1) bekezdése Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével való összhangját, ugyancsak egy kisajá­títási eljárás bírósági felülvizsgálatával összefüggésben. Az Abtv. 31. § (1) bekezdése értelmében ha az Alkotmány­bíróság valamely jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról már döntött, ugyanazon jog­szabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmány­jogi összefüggésre hivatkozással nincs helye az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasznak akkor, ha a körülmények alapvetően nem változtak meg (res iudicata). Az Alkotmánybíróság jelen esetben arra a következtetésre jutott, hogy a Kp. 80. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabályi rendelkezés vizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alaptörvény ugyanazon rendelkezésére [az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére] és azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozással kéri az alaptörvény-ellenesség megállapítását. Azáltal ugyanis, hogy a Kp. 80. § (1) bekezdése értelmében a megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye a bíróság által kirendelt szakértő szakvéleményének minősül, eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában ez a szakvélemény a közigazgatási perben is vitathatóvá válik {lásd különösen: 5/2020. (I. 29.) AB határozat, Indokolás [31]}. Nem a Kp. 80. § (1) bekezdéséből, hanem a közigazgatási per sajátosságaiból adódik, hogy az indítványozóknak a szakvéleményt már a keresetlevélben vitatniuk kell, ekként az alkotmányjogi panasz azon elemében, amelyben az közvetlenül összefüggésbe hozható a Kp. 80. § (1) bekezdésével, az Alkotmánybíróság az Abtv. 31. § (1) bekezdése szerinti törvényi feltétel fennállását állapította meg.

      [24] 3.3. A Kstv. 37/B. § (2) bekezdése vonatkozásában az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz a határozott kérelem követelményét teljesíti.

      [25] 3.4. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadható­sági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
      [26] Az indítványozók a Kstv. 37/B. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességét azért állítják, mert a kisajátítást el­rendelő határozat nyomán az ingatlantulajdonukat elveszítő személyeknek a hatósági határozattal szembeni keresetlevéllel egyidejűleg a már korábban a kisajátítást kérő érdekében kirendelt szakértő szakvéleményében foglaltakat érdemben vitatniuk kell, annak aggályosságát igazolniuk kell, ami sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, illetőleg az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot.
      [27] A Kstv. 37/B. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Kstv. 37/B. § (1) bekezdése szerint kirendelt szakértő előzetes szakvéleménye a kisajátítási eljárásban a kisajátítást kérő kérelmére szakértői véleményként haszná­landó fel. A Kstv. 37/B. § (3) bekezdése ugyanakkor kifejezetten utal arra, hogy az előzetes szakvélemény esetében ugyanazon eljárási szabályok (nevezetesen a Kstv. 26. §-a) az irányadó, mint a kisajátítási eljárás keretében készülő szakvélemények esetén, ekként az megküldésre kerül az ügyfeleknek, akik kérdéseket és észrevételeket fogalmazhatnak meg, és a szakértőt a tárgyalásra is meg kell idézni. Mindez egyben azt is ­jelenti, hogy azáltal, hogy mind a szakvélemény, mind az előzetes szakvélemény megismerése azonos eljárási szabályok mentén (a Kstv. 26. §-ának megfelelően) történik, melynek vitatása pedig a keresetlevélben ugyancsak az általános eljárási szabályok szerint történhet, ezért az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével, illetőleg XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben sem alapvető alkotmányjogi ­jelentőségű kérdést nem fogalmaz meg, sem pedig a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét nem veti fel.

      [28] 4. Az Alkotmánybíróság ezt követően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz befogadhatóságát vizs­gálta meg.

      [29] 4.1. Az indítványozók álláspontja szerint a támadott bírói döntések sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdéseit. Az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdése a kisajátítás, míg a XIII. cikk (1) bekezdése a tulajdonhoz való jog kisajátítást el nem érő mértékű korlátozása esetét szabályozza. Jelen esetben az indítványozók alkotmányjogi panasza egy kisajátítási eljáráshoz (azon belül pedig a kártalanítás összegének meghatározásához) kapcsolódott, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben az elemében tartalma szerint bírálta el, és az indítványozók által előadott érveket a XIII. cikk (2) bekezdése keretei között értékelte.

      [30] 4.2. Az alkotmányjogi panasz {a 4.1. pontban (Indokolás [29]) foglaltakra is figyelemmel} a határozott kérelem követelményét teljesíti.

      [31] 4.3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos követelmények teljesülését az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz keretei között is értékelnie kellett, melynek során az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.
      [32] Az alkotmányjogi panasz sem az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésével, sem pedig a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem fogalmaz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, figyelemmel az alkotmányjogi panasz tartalmára és az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlatára. Az Alkotmánybíróságnak ezért azt kellett értékelnie, hogy az alkotmányjogi panasz felveti-e a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
      [33] Az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésével (a kisajátításhoz kapcsolódó kártalanítás teljessége alaptörvényi követelménye sérelme) összefüggésben az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy a kártalanítás összegének meghatározása alapvetően az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül eső tényállás-megállapítási, bizonyíték-értékelési kérdésnek tekinthető. Az Alkotmánybíróság ebben a körben is vizsgálhatja azonban, hogy az eljáró bíróságok az Alaptörvényből fakadó anyagi jogi és eljárásjogi követelmények figyelembevételével határozták-e meg a kártalanítás összegét. Az indítványozók megítélése szerint az eljáró hatóság és bíróságok által felhasznált szak­vélemény nem megfelelően határozta meg a kártalanítás összegét, ezáltal sértve a kisajátítás esetén fizetendő kártalanítás teljességének Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdéséből fakadó követelményét.
      [34] Az Alkotmánybíróság megjegyzi: az Alkotmánybíróság az 5/2020. (I. 29.) AB határozatában részletesen vizs­gálta a Kp. 80. § (1) bekezdésének a megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményének bírósági eljárásban történő felhasználásának szabályait. A határozat megállapítása szerint nem alaptörvény-­ellenes a Kp. azon előírása, mely „elsősorban a megelőző eljárásban kirendelt” szakértő alkalmazandó a perben, különös figyelemmel arra, hogy a szabályozás nem jelenti annak akadályát, hogy „a bíróság elvégezze a közigazgatási döntés törvényességének teljes körű vizsgálatát, ideértve a támadott szakértői vélemény tartalmát is. A támadott fordulat nem zárja ki új szakértő kirendelésének indítványozását abban az esetben, ha a szakértő által adott kiegészítés, felvilágosítás sem szünteti meg a peres fél kellően alátámasztott aggályait.” (Indokolás [65]) Jelen esetben a Miskolci Törvényszék ítéletében kimerítő részletességgel foglalt állást abban a kérdésben, hogy az igazságügyi szakértő szakvéleményét miért tekinti aggálytalannak (Miskolci Törvényszék ítélete, különösen Indokolás [74]–[94]), továbbá érdemben megindokolta az indítványozók szakértői kompetencia hiányával, illetőleg a szakértői vizsgálat lefolytatásának körülményeivel kapcsolatos előadásaira vonatkozó álláspontját is (Miskolci Törvényszék ítélete, Indokolás [96]–[97]). Mindezen szempontokra figyelemmel az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy önmagában az a tény, hogy az indítványozók a szakértői vélemény megállapításait vitatják, még nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, az ugyanis az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül eső tényállás-megállapítása és bizonyíték-értékelési (és nem pedig alapvető alkotmányjogi jelentőségű) kérdésnek tekinthető {legutóbb hasonlóan például: 3227/2023. (V. 5.) AB végzés, Indokolás [14]}.
      [35] Részben a szakértői vélemény aggályosságával, részben a Miskolci Törvényszék ítéletével, részben pedig a Kúria végzésével összefüggésben az indítványozók hivatkoztak a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére is.
      [36] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező indokolási kötelezettség alkotmányos követelményéből az fakad, hogy a bíróság döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően köteles számot adni, ugyanakkor azonban az indokolási kötelezettségből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, és különösen nem következik az indítványozók szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {lásd például: 3309/2022. (VI. 24.) AB végzés, Indokolás [26]}. Jelen esetben, ahogyan arra az Alkotmánybíróság már jelen végzése [34] bekezdésében utalt, a Miskolci Törvényszék nagy részletességgel foglalt állást abban a kérdésben, hogy miért tekinti az ügyben felhasznált szakvéleményt aggálytalannak. A Kp. 80. § (1) bekezdéséből következően pedig az eljáró bíróságnak elsősorban a megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértőt kellett alkalmaznia.
      [37] E körben az Alkotmánybíróság visszautal az 5/2020. (I. 29.) AB határozat azon megállapítására is, miszerint a bíróság mellőzi a jogvita elbírálásához szükségtelen bizonyítási indítványokat {5/2020. (I. 29.) AB határozat, Indokolás [65]}, a megelőző eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményének aggálytalansága pedig szükségképpen maga után vonja az újabb szakértő kirendelésének szükségtelenségét. Mindez pedig egyben azt is ­jelenti, hogy az indítványozók azon állítása, miszerint az eljáró bíróság nem rendelkezett külön a bizonyítási indítványuk elutasításáról, az alkotmányjogi panaszra okot adó ügy egyedi körülményeire figyelemmel az indítványozók állításainak helytállósága esetén is legfeljebb csak törvénysértésként, és nem pedig alaptörvény-­sértésként lenne értékelhető, melynek vizsgálata az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül esik. Az Alkotmány­bíróság e körben pedig arra is utal, hogy a bíróságok döntéseiket kötelesek a jogszabályokra alapítani, a Kúria Joggyakorlat-elemző Csoportjának állásfoglalása pedig nyilvánvalóan nem tekinthető jogszabálynak, azt a bíróság legfeljebb csak a jogszabályok értelmezésének „segédeszközeként” veheti figyelembe, azonban döntését arra (különösen a jogszabályokkal szemben) nem alapíthatja, ahogyan azt a Miskolci Törvényszék ítéletében meg is állapította (Miskolci Törvényszék ítélete, Indokolás [74]). Abban az esetben, amennyiben a Joggyakorlat-elemző Csoport állásfoglalása eltér a bíróság által valamely jogszabály értelmezése kapcsán képviselt állásponttól, a jogalkalmazás egysége biztosításának szükségessége merülhet fel, mely nem az Alkotmánybíróság, hanem az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdéséből következően a Kúria feladata.
      [38] Az indítványozók a Kúria végzése alaptörvény-ellenességét is állítják a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelme miatt. Az indítványozók ezen állításával összefüggésben az Alkotmánybíróság visszautal azon következetes gyakorlatára, miszerint „annak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e vagy sem, jelen ügyben nem alkotmányossági, hanem szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság a Kúria döntését nem bírálhatja felül.” {3240/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [13], legutóbb hasonlóan például: 3121/2023. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [16]} Jelen esetben a Kúria végzésében részletesen állást foglalt abban a kérdésben, hogy megítélése szerint a felülvizsgálati kérelem befogadásának törvényi feltételei miért nem teljesülnek (lásd különösen a Kúria végzése Indokolásának [19]–[27] bekezdéseit).
      [39] Mindezen szempontokra figyelemmel az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz sem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem fogalmaz meg, ekként nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos befogadhatósági feltételek egyikét sem.

      [40] 5. A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság – az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), b) és h) pontja alapján, az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt pedig az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében foglaltakra is, visszautasította.

          Dr. Salamon László s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szabó Marcel s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          08/05/2022
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint aimed at establishing the lack of conformity with the Fundamental Law and annulling the ruling No. Kfv.IV.37.354/2022/2 of the Curia and sections 21/A, 37/A and 37/B (2) of the Act CXXXIII of 2007 on Expropriation, and section 80 (1) of the Act I of 2017 on the Code of Administrative Court Procedure (expropriation of mining site)
          Number of the Decision:
          .
          3364/2023. (VII. 19.)
          Date of the decision:
          .
          06/27/2023
          .
          .