A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.171/2013/13. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, melyben kérte a Kúria Gfv.VII.30.171/2013/13. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Indítványozta azt is, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján vizsgálja meg a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 20. § (2) bekezdésének első mondata, „az egyezséghez nem járultak hozzá, vagy” szövegrészének, valamint a 21/A. § (3) bekezdése második mondat „Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen perújításnak nincs helye” mondatrészének Alaptörvénnyel való összhangját.
[3] A panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó jogi személy az adós kérelmére 2011. május 11-én elrendelt csődeljárásban hitelezőként járt el. A csődeljárás során az adós és a hitelezők között létrejött csődegyezséget 2012. május 2-án a Fővárosi Törvényszék a 9.Cspk.01-11-000024/64. számú végzésével jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította. Az elsőfokú bíróság végzése ellen előterjesztett fellebbezés eredményeként a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 11.Cspkf.43.626/2013/3. számú végzésében az elsőfokú bíróság 9.Cspk.01-11-000024/64. számú végzését megváltoztatta és a csődeljárást megszüntette. Döntését – többek között – azzal indokolta, hogy a csődegyezség tartalmában nem felelt meg a Cstv. rendelkezéseinek, mivel az a hitelezők igényérvényesítési jogaikról való általános és teljes joglemondását tartalmazta, ezáltal az a végzés meghozatalakor hatályos Polgári törvénykönyvben rögzített joggal való visszaélés tilalmába ütközik. A felülvizsgálati eljárás eredményeként a Kúria a Gfv.VII.30.171/2013/13. számú végzésében a Fővárosi Ítélőtábla végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság 9.Cspk.01-11-000024/64. számú végzését helybenhagyta. A Kúria végzésének indokolásában rámutatott arra, hogy a csődegyezség elfogadása nem minősíthető joggal való visszaélésnek, mert nem az igennel szavazó hitelezők kényszerítették joggal való lemondásra az azzal egyet nem értő kényszeregyezséges hitelezőket, hanem a Cstv. 20. § (2) bekezdése, amely szerint az egyezség kiterjed rájuk is, amennyiben az adós megkapja a hitelezők szavazatának a Cstv. 20. § (1) bekezdésében meghatározott arányát.
[4] 2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Panaszában azt kifogásolta, hogy a Kúria jogértelmezése – és a Cstv. 20. § (1) bekezdése – lehetővé teszi, hogy „a hitelezők lemondjanak jogaikról (eljárási jogérvényesítésről), és ez azokra is kiterjed, akik kisebbségben maradtak (azaz ebbe nem egyeztek bele)”. Ez az értelmezés, valamint a Cstv. támadott rendelkezése meglátása szerint amellett, hogy „jelentős anyagi veszteséget eredményez a kisebbségben maradt hitelezők részére”, több alaptörvényi rendelkezésbe ütközik.
[5] A panaszos a Cstv. 21/A. § (3) bekezdésével összefüggésben azt is kifogásolta, hogy a kisebbségben maradt hitelezők nem élhetnek jogorvoslattal az egyezséget jóváhagyó végzés ellen. Az indítványozó, bár elsődlegesen a Kúria végzésének megsemmisítését kérte, alkotmányjogi panaszában leginkább azt kifogásolta, hogy a Cstv. támadott rendelkezései alaptörvény-ellenesek.
[6] Alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a Kúria sérelmezett végzése, valamint a Cstv. támadott rendelkezései sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, a XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát, a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.
[7] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[8] 3.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ára alapozza, amely szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[9] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, továbbá jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt.
[10] A panaszos az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő az indítványt.
[11] 3.2. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó Abtv. 27. §-át, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a Kúria végzésének megsemmisítésére is.
[12] Az indítványozó ezzel összefüggésben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, a XXIV. cikk (1) bekezdésének, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozott.
[13] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén – lehet alapítani {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, 1657, 1658–1659.; legutóbb megerősítve: 3142/2014. (V. 9.) AB végzés, Indokolás [26]}. Tekintettel arra, hogy az indítványozó a jogbiztonság sérelmét nem e két kivételes esetre való hivatkozással állította, az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésre hivatkozással nem lehetett befogadni.
[14] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelmével összefüggésben az Alkotmánybíróság korábban már rámutatott arra, hogy az Alaptörvény e rendelkezése a hatósági, s nem a bírósági eljárásokra vonatkozik {3181/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [40]; 3193/2013. (X. 22.) AB végzés; Indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította már, hogy bírósági hatáskörbe tartozó eljárás során az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését érintő jogsérelme az indítványozónak elvileg sem keletkezhet {3181/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [40]}. Erre figyelemmel megállapítható, hogy a panasz ezzel az alaptörvényi rendelkezéssel kapcsolatban nem vizsgálható.
[15] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére is. A panaszos indítványa az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlási felhívására küldött kiegészítő indítványában foglaltak ellenére sem felel meg a határozott kérelem minden feltételének. A panaszos nem indokolta az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának megfelelően, hogy a Kúria végzése miért és mennyiben sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, így az alkotmányjogi panasz e tekintetben sem volt befogadható.
[16] 3.3. Az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján az indítványozó kérte a Cstv. 20. § (2) bekezdésének első mondata, „az egyezséghez nem járultak hozzá, vagy” mondatrészének, valamint a 21/A. § (3) bekezdése második mondat „Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen perújításnak nincs helye” mondatrészének megsemmisítését is. Az Alkotmánybíróság korábban rámutatott arra, hogy az Abtv. 28. § (1) bekezdésére való hivatkozás nem minősül önálló indítványi elemnek, így nem dönt külön e kérelem befogadása tárgyában {3161/2014. (V. 23.) AB végzés, indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság így jelen indítvány esetében sem vizsgálta az Abtv. 28. § (1) bekezdésére alapozott másodlagos kérelem befogadási feltételeinek fennállását.
[17] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.
Dr. Stumpf István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |