A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.35.129/2015/2. számú végzése és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 19.K.33.104/2014/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A végrehajtás alatt álló gazdasági társaság (a továbbiakban: indítványozó Kft.) alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria Kfv.III.35.129/2015/2. számú végzése, valamint a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 19.K.33.104/2014/9. számú ítéletével szemben.
[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Ügyek Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) az indítványozó gazdasági társaságnál a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le ÁFA adónemben. A vizsgálat során az adóhatóság megállapította, hogy a cég hiteltelen számlákat fogadott be, az azokban szereplő gazdasági események fiktívek és adókijátszási céllal történtek. Az elsőfokú adóhatóság – a másodfokú szerv által is helybenhagyott – határozatában adóhiányt állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi kamatot számított fel. A hatósági határozat ellen benyújtott keresetet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította, a felperes felülvizsgálati kérelmét pedig a Kúria – mint érdemi elbírálásra alkalmatlant – elutasította.
[3] 2. Az indítványozó Kft. alkotmányjogi panaszában az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a megjelölt bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, az adóhatóság határozatára is kiterjedő hatállyal.
[4] A panaszindítvány és annak kiegészítése szerint a döntésekben mindenekelőtt a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme merül fel, mert a bíróság érdemi indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta azokat az adóhatósági határozatba foglalt anyagi- és eljárásjogi vélt jogszabálysértéseket, amelyeket az indítványozó a keresetlevelében megjelölt. Álláspontja szerint az ítélet sérti az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 97. § (4) és (6) bekezdését, valamint nem vette figyelembe a 7003/2002. (PK. 21.) PM irányelv II. rész 4. pontjában írt rendelkezéseket, illetve e jogszabályok szövegét nem azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte. Az indítványozó panaszában kifejtette, hogy az ítélet „jogértelmezése egyoldalú, csupán a Nemzeti Adó-és Vámhivatal jogi véleményét ismételte meg, és teljes egészében figyelmen kívül hagyta a felperes által előadott tényeket és okirati bizonyítékokat, továbbá jogértelmezésekor a józan ésszel, a közjóval, valamint az erkölcsös és gazdaságos célokkal ellentétesen a felperes keresetét elutasította.”
[5] Az indítványozó megítélése szerint a Kúria törvénysértő módon és alaptörvény-ellenesen utasította el felülvizsgálati kérelmét azon az alapon, hogy az indítványozó abban nem jelölte meg a bíróság eljárásának és ítéletének jogszabálysértő voltát. Érvelése szerint a Kúria tévesen értelmezte a polgári perrendtartás felülvizsgálati eljárásra vonatkozó szabályait és magában a felülvizsgálati kérelemben előadottakat, amely – nézete szerint – tételesen felsorolta a jogszabálysértéseket.
[6] Az indítványozó álláspontja alapján tehát a megjelölt bírói döntések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az R) cikk (1) bekezdését, a 28. cikkét, továbbá az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit.
[7] 3. Az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem befogadható.
[8] 3.1. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai feltételeit vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy a határidőben előterjesztett alkotmányjogi panasz benyújtásra jogosulttól, azaz az alapügy felperesétől származik [Abtv. 51. § (1) bekezdés], és az indítvány határozott kérelmet tartalmaz a megjelölt bírói döntések megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés]. Az eljárás során az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette [Abtv. 27. § b) pont].
[9] 3.2. Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság formai feltételeinek vizsgálatát követően az alkotmányjogi panasznak az Abtv. 27. § a) pontja és 29. §-a szerinti tartalmi követelményeit vizsgálta.
[10] Az Abtv. 27. § a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés, vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti.
[11] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[12] 3.3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt rámutat, hogy az Abtv. 27. §-ából következően nem tekinthető a bírósági szervezetrendszer egyik felülbírálati fórumának, és valójában e hatásköre is – az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül – az Alaptörvény védelmét biztosítja [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés]. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére. Ellenkező esetben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[13] Az Alkotmánybíróság jogköre – a fentiekben hivatkozottak szerint – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Következésképpen a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[14] 4. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az alaptörvény több rendelkezésének sérelmét megjelölte, mindenekelőtt a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét emelte ki, és az Alkotmánybíróság által értékelhető érvelést egyedül ezen alapjog tekintetében adott elő. Összefoglaló álláspontja szerint „jelen ügyben az adóhatóság és a bíróságok mind a tisztességes, mind a méltányos eljárás elvét megsértették azzal, hogy a tényállás tisztázását nem végezték el, megállapításaikat nem kétséget kizáróan bizonyított tényekre, hanem vélelmekre alapozták.” Az Alkotmánybíróság megállapította ugyanakkor, hogy a vélt jogszabálysértésekre irányuló aggályok a bizonyítékok bírói mérlegelésével és szakjogi ténymegállapításaival összefüggésben merültek fel, tehát tartalmilag bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára irányulnak, amelyre az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel.
[15] A fentieken túl az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó az alkotmányjogi panaszában értékelhető alkotmányjogi érvelést nem adott elő és a bírói döntések érdemével kapcsolatosan sem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne figyelembe venni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[16] 5. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági kritériumoknak nem felel meg.
[17] Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján – viszszautasította.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
. |