A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.VI.35.748/2012/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó – jogi képviselője útján – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára hivatkozva 2014. február 18-án alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Kfv.VI.35.748/2012/5. számú ítéletével szemben, annak alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó szerint az ítélet ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdései szerinti törvény előtti egyenlőséggel, illetve diszkriminációtilalommal, továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joggal.
[2] Az indítványozóra, az alkotmányjogi panasszal támadott bírói ítélet alapjául szolgáló per felperesére Budapest XII. kerület Hegyvidék Önkormányzata Polgármesteri Hivatala határozatával a felperes tulajdonában álló ingatlan után 2011. január 1. napjától 410 800 Ft építményadót vetett ki, az építményadóról szóló 23/1996. (XII. 4.) Budapest Főváros XII. Kerületi Önkormányzat rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 2. § (1) bekezdése, 3. § (1) bekezdése, 6. § (2) bekezdése és 7. § (1) bekezdése alapján. A határozat ellen az indítványozó fellebbezett, azt azonban Budapest Főváros Kormányhivatala elutasította. E döntéssel szemben az indítványozó a Fővárosi Törvényszékhez nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amit a törvényszék szintén elutasított, majd az első fokon jogerős bírósági ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amit a Kúria Kfv.VI.35.748/2012/5. számú ítéletével úgyszintén elutasított, és a jogerős bírósági ítéletet hatályában fenntartotta.
[3] Az indítványozó érvelése szerint az Ör.-nek az ügyében alkalmazott rendelkezései a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvénybe (a továbbiakban: Htv.) ütköznek, amelynek 7. §-a szerint az adózó egy adótárgy tekintetében csak egy helyi adó fizetésére kötelezhető; az ún. adótöbbszörözés tilalma konkrétan azért sérül, mert az adózónak az építményadó mellett – ugyanazon helyrajzi szám alatti ingatlanra vonatkozóan – telekadó-fizetési kötelezettsége is van. Az indítványozó ezen érvelését sem a kormányhivatal, sem a törvényszék, sem a Kúria nem fogadta el, megállapítva, hogy az adótöbbszörözés tilalma nem sérül, mivel a telekadó adójából levonásra kerül a telken lévő épület bruttó és hasznos alapterülete, vagyis az építményadó-fizetési kötelezettség alapjául szolgáló építmény, így ugyanarra a területre (négyzetméterre) egyszerre csak egy (a telekadó esetében a beépítetlen, az építményadó esetében a beépített négyzetméterek utáni) adófizetési kötelezettség keletkezik. Az indítványozó mindegyik hatóságnak és bíróságnak indítványozta, hogy kezdeményezzen normakontrollt az Ör. más jogszabályba ütközése miatt a Kúria önkormányzati tanácsánál, ám ezen indítványnak egyik hatóság vagy bíróság sem tett eleget.
[4] Mindezek miatt az indítványozó szerint a Kúria (és ennek alapján a törvényszék) döntése alkotmányos alapjogokat sért, amely miatt az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó kifejezetten hivatkozik arra, hogy véleménye szerint az alapjogi sérelem nem az Ör. Alaptörvénybe ütközése okán áll fenn, hanem részint az Ör. más jogszabályba (a Htv.-be) ütközése, részben a kúriai (és a törvényszéki) jogértelmezés miatt. Utóbbi tekintetében kifejti, hogy véleménye szerint a Kúria ítélete sérti egyrészt az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdését (törvény előtti egyenlőség, illetve diszkriminációtilalom), mivel homogén csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget, és míg a lakás céljára használt ingatlanok természetes személy tulajdonosait mentesíti az adófizetési kötelezettség alól, a nem természetes személy tulajdonosokat nem; másrészt sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogot, mivel sem a törvényszék, sem a Kúria nem kereste meg a Kúria önkormányzati tanácsát az Ör.-nek az ügyében alkalmazott rendelkezései más jogszabályba ütközésének megállapítása és megsemmisítése végett.
[5] 2. Az indítvány nem fogadható be, mivel nem felel meg annak, az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi feltételnek, miszerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Valójában az indítványozó egyrészt a Kúria önkormányzati tanácsának eljárását szeretné elérni, és ezen eljárás kezdeményezésének elmaradását sérelmezi. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy ilyen eljárás kezdeményezését bárki indítványozhatja az eljáró bíróságoknak, azonban arra, hogy indítványa alapján ezt a bíróságok ténylegesen kezdeményezzék is, senkinek nincs alanyi joga. Az indítványozó másrészt a bírósági jogértelmezést kifogásolja, ez azonban (érdemi alkotmányos jogsérelem nélkül) nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, arra kizárólag a rendes bíróságoknak van hatásköre.
[6] Mivel az Abtv. 27. §-a alapján folytatott eljárásban az Alkotmánybíróság normakontrollt nem végezhet és – az állított jogsérelem lényegét érintően – a Kúria önkormányzati tanácsa eljárásának kezdeményezésére az ügyben eljáró bíróságot egyébként sem utasíthatja, továbbá mivel a bírói jogértelmezés körében a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem merült fel, ezért az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.VI.35.748/2012/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Stumpf István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |