A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.II.37.675/2021/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A koszovói állampolgárságú indítványozó jogi képviselője (Czövek és Deme Ügyvédi Iroda) útján terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján, amelyben kérte a Kúria Kfv.II.37.675/2021/6. számú ítélete és a Miskolci Törvényszék 14.K.701.933/2020/19. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és – az ítéletekkel felülvizsgált első-, és másodfokú közigazgatási határozatokra is kiterjedő hatállyal történő – megsemmisítését. Az indítvány szerint a bírói döntés sérti az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdését, a XIV. cikk (5) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) bekezdését, a 26. cikk (1) bekezdését, valamint a 28. cikkét.
[2] A támadott bírósági ítéletek alapján az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye a következőképpen foglalható össze.
[3] 1.1. Az indítványozó 2020. július 20. napján törvényes képviselője útján állandó tartózkodási kártya kiállítása iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet a hatóság elsőfokon a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény (a továbbiakban: Szmtv.) 1. § a) pontjára és a 2. § b) pontjára hivatkozva azzal utasított el, hogy az indítványozó koszovói állampolgárként nem tartozik az Szmtv. személyi hatálya alá. Indítványozói fellebbezést követően az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (a továbbiakban: OIF, vagy alperes) másodfokú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta.
[4] 1.2. Az indítványozónak a másodfokú közigazgatási határozattal szemben benyújtott keresetét a Miskolci Törvényszék elutasította. A bíróság megállapította, hogy a Magyarországon született, koszovói állampolgár kiskorú indítványozó – akinek édesanyja bosznia-hercegovinai állampolgár, és 2021. március 27. napjáig rendelkezett érvényes munkavállalási engedéllyel, édesapja pedig koszovói állampolgár, aki 2025. március 17. napjáig érvényes állandó tartózkodási engedéllyel rendelkezik – nem minősül EGT állampolgár családtagjának, ezért az Szmtv. személyi hatálya alá nem tartozik, így az Szmtv. 16. § (1) bekezdés d) pontja alapján állandó tartózkodási kártyára nem jogosult.
[5] Kimondta a bíróság az ítéletében azt is, hogy az Szmtv. 16. § (1) bekezdés d) pontja valóban nem tartalmazza kitételként az EGT állampolgárságot, de az Szmtv. 1. §-a alapján a személyi hatályból levezetendően az valamennyi kérelem tekintetében alapfeltételként vizsgálandó. Úgyszintén kimondta a bíróság azt is, hogy az indítványozó által hivatkozott, a Fővárosi Törvényszék egy hasonló ügyben korábban hozott ítélete a bíróságot nem köti.
[6] 1.3. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Miskolci Törvényszék ítéletét hatályában fenntartotta.
[7] Ítéletében elsőként hangsúlyozta, hogy jelen üggyel lényegileg azonos tényállású és jogi megítélésű ügyben korábban a Kúria a Kfv.II.37.303/2021/8. számú határozatában már állást foglalt, amely jogi állásponttól a Kúria ezen ügyben eljáró tanácsa sem kíván eltérni. A Kúria a hivatkozott ítéletében hangsúlyozta, hogy a jogalkotó a törvény megalkotásakor az Szmtv. 1. §-ában kifejezetten megjelölte azt a személyi kört, akire nézve a jogszabály rendelkezéseit alkalmazni kell, így az Szmtv. 16. § (1) bekezdés d) pontjának helyes értelmezése csak a személyi hatályt megállapító normaszöveg mellett értelmezhető és alkalmazható.
[8] Ennek alapján a Kúria szerint téves az az indítványozói álláspont, miszerint szülő esetén az EGT-állampolgárság mint alapfeltétel nem szükséges „az állandó tartózkodásra jogosult szülőnek Magyarország területén született gyermekére” vonatkozó feltételnél.
[9] Megállapította továbbá a Kúria azt is, hogy helyes az az alperesi hivatkozás, miszerint az Európai Unió vonatkozó irányelve – amely csak az uniós állampolgárokra és családtagjaikra, illetve az EGT-állampolgárokra és családtagjaikra terjed ki –, valamint az azt, a magyar jogba átültető Szmtv. azonosan határozza meg a személyi hatályt és a családtag fogalmát.
[10] Mindezek alapján a Kúria ítélete szerint az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást arról, hogy az alperes megalapozott döntést hozott, az indítványozó kérelmének elutasítása jogszerű volt, ezért a kereset elutasítása indokolt volt.
[11] 2. Az indítványozó – a főtitkár felhívására kiegészített és egységes szerkezetbe foglalt – alkotmányjogi panaszában állította, hogy a Kúria döntése sérti az R) cikk (2) bekezdését, a XIV. cikk (5) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) bekezdését, a 26. cikk (1) bekezdését, valamint a 28. cikkét.
[12] Az R) cikk (2) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) bekezdését álláspontja szerint azáltal sérti a támadott bírósági határozat, hogy a mindenkire nézve kötelező, a perben alkalmazandó hatályos jogszabály helyes értelmezését a Kúria figyelmen kívül hagyta, illetve az Szmtv. 16. § (1) bekezdés d) pontjához olyan tartalmat rendelt, amelyet az nem tartalmaz.
[13] Ennek kapcsán az indítványozó szó szerint idézte a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság egy másik ügyben 2020. március 3. napján kelt döntését, melyben a bíróság kifejtette, hogy „az Szmtv. 16. § (1) bekezdés d) pontja olyan különös szabályt fogalmaz meg az állandó tartózkodási jogosultságra, melyet sem az Szmtv. 1. §-ában foglalt, a szabad mozgás és tartózkodás jogának gyakorlására vonatkozó általános szabályok, sem pedig a 2. §-ban deklarált fogalommeghatározások nem rontanak le, érdemben nem befolyásolják az Szmtv. 16. § (1) bekezdés d) pontjának önálló alkalmazását.”
[14] Ugyancsak a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog sérelmét eredményezte az indítványozó szerint az, hogy az ügyében eljáró bíróság meg sem indokolta, hogy az adott jogkérdésre irányadó hatályos normákat miért nem alkalmazza, ezért a bíróság döntése ez okból is alaptörvény-ellenes.
[15] Hivatkozott az indítványozó az Alaptörvény 26. cikkének (1) bekezdésére, valamint a 28. cikkére is, amely rendelkezéseket álláspontja szerint azért sértett meg a bíróság, mert a bírák törvény alá rendeltsége nem teszi lehetővé, hogy az alkalmazandó jogszabályi hely adekvát értelmezésén túl, annak olyan értelmet tulajdonítson, amely tartalommal az nem rendelkezik.
[16] 3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[17] Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[18] 3.1. Az indítványozó jogi képviselője a Kúria ítéletét 2022. március 31-én vette át, az alkotmányjogi panaszt 2022. május 20-án terjesztette elő, így a panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül került benyújtásra. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, a sérelmezett bírói döntéseket, az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, valamint – a XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában – az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét és annak indokolását, továbbá kifejezett kérelmet terjesztett elő a bírósági döntés megsemmisítésére.
[19] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban támadott bírói döntés alapjául szolgáló közigazgatási peres eljárásban felperes volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
[20] Megállapította ugyanakkor az Alkotmánybíróság, hogy az Alaptörvény R) cikkének (2) bekezdése, 26. cikkének (1) bekezdése és a 28. cikke nem az indítványozó Alaptörvényben biztosított joga, továbbá az indítványozó az Alaptörvény XIV. cikk (5) bekezdése és a XXIV. cikk (1) bekezdése vonatkozásában alkotmányjogilag releváns indokolást nem terjesztett elő
[21] 3.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[22] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában – a keresetében és a felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal lényegében megegyezően –, azt kifogásolta, hogy az ügyében eljáró első-, és másodfokú közigazgatási szerv, valamint a Miskolci Törvényszék és a Kúria az Szmtv. 16. § (1) bekezdésének értelmezése során miért vette figyelembe az Szmtv.-nek a személyi hatályra vonatkozó rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint azonban nem merült fel az ügyben eljárt bíróságok jogértelmezésének alaptörvény-ellenessége, ahogyan az ügy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel.
[23] Végül megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a jogalkalmazás egységének biztosítása az Alaptörvény 25. cikkének (3) bekezdése alapján a Kúria feladata.
[24] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy a bírói döntéseket kizárólag az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik. Következésképpen az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.
[25] 4. Az Alkotmánybíróság a fentieket figyelembe véve megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg egyrész az Abtv. 27. § (1) bekezdésében, és az 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglaltaknak, másrészt az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételeknek.
[26] Mindezek okán az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.
előadó alkotmánybíró
. | Dr. Horváth Attila s. k.
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.
alkotmánybíró
. |
. |