Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00591/2015
Első irat érkezett: 02/18/2015
.
Az ügy tárgya: a Kúria Gfv.VII.30.293/2014/4. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (csődeljárás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Balsai István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó a Kúria Gfv.VII.30.293/2014/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó hitelezőivel kötött csődegyezségének bírósági jóváhagyását kérte az elsőfokú bíróságtól, amely azt, mint joggal való visszaélés tilalmába ütközőt, nem hagyta jóvá, és a csődeljárás megszüntetéséről határozott. A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú végzést érdemében helybenhagyta, indokolását megváltoztatta. A felülvizsgálati eljárás során a Kúria a másodfokú végzést hatályában fenntartotta, de a felülvizsgálati kérelemben nem érintett és az eljárás során soha szóba nem került indokra hivatkozott, így az indítványozó nézete szerint meglepetés-ítélet született (a bíróság olyan, az eljárás során korábban fel sem merült jogi vagy ténybeli érvre alapozottan döntötte el a jogvitát, amellyel a fél az eljárás addigi menete alapján nem számolhatott). E tekintetben hivatkozik a német alkotmánybíróság gyakorlatára, amely szerint a "meglepetés-ítélet" alkotmányellenes.
Az indítványozó álláspontja szerint ezért sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joga.
A Pp. 359/C. § (2) bekezdése alapján kéri az Alkotmánybíróságot, hogy hívja fel az elsőfokú bíróságot a panasszal támadott határozat végrehajtásának felfüggesztésére - a felülvizsgálati kérelemmel támadott másodfokú végzésre is kiterjedően - az AB eljárás befejezéséig..
.
Támadott jogi aktus:
    a Kúria Gfv.VII.30.293/2014/4. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_591_0_2015_inditvany.pdfIV_591_0_2015_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3149/2015. (VII. 24.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 07/13/2015
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2015.07.13 8:30:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3149_2015_végzés.pdf3149_2015_végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.293/2014/4. sorszámú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó felszámolás alatt álló gazdasági társaság jogi képviselője a Fővárosi Törvényszék útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
      [2] Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján azért nyújtott be alkotmányjogi panaszt, mert álláspontja szerint a Kúria Gfv.VII.30.293/2014/4. sorszámú, felülvizsgálati eljárásban meghozott végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében elismert tisztességes eljárás alapjogából fakadó kellő felkészülési idő követelményét. Az indítványozó ilyen okból kezdeményezte a bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó ezen kívül kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 359/C. § (2) bekezdése alapján hívja fel az elsőfokú bíróságot az alkotmányjogi panaszban támadott határozat végrehajtásának felfüggesztésére.

      [3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló csődeljárásban az indítványozó adósként szerepelt. A csődeljárásban elsőfokú bíróságként eljáró Fővárosi Törvényszék 23.Cspk.01-2013-000085/20. sorszámú végzésében megállapított és az eljárás során irányadó tényállás rövid lényege szerint az adós a csődeljárás elrendelését követően egyezségi tárgyalást tartott, majd a tárgyalás eredményeként megkötött egyezségi megállapodás jóváhagyását kérte az elsőfokú bíróságnál. A csődegyezség értelmében a hitelezők követeléseik egy százalékához jutattok volna hozzá. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor az adós által benyújtott csődegyezség jóváhagyását megtagadta és a csődeljárást megszüntette. Döntésének indokául előadta, hogy a bíróság elé terjesztett csődegyezség a joggal való visszaélés polgári jogi alapelvébe ütközik, mert az adós saját nyilatkozatai szerint fizetésképtelen és a fizetőképesség helyreállítását célzó program tényleges tartalma nem olvasható ki a reorganizációs tervből. Az elsőfokú bíróság ezen túl az indokolásában rámutatott arra, hogy a csődegyezség célja a fizetőképesség helyreállítása, így nem irányulhat olyan kötelezettségek mentesítésére, amelyek egyébként az adós vezető tisztségviselőivel, vagy tulajdonosával szemben érvényesíthetőek (erről lásd: Fővárosi Törvényszék 23.Cspk.01-2013-000085/20. sorszámú végzésének 5–8. oldalait).
      [4] Az indítványozó fellebbezéssel támadta az elsőfokú bíróság döntését. Fellebbezésében vitatta a reorganizációs program színleltségét, álláspontja szerint a program a hitelezők érdekeivel egyezett, így ezért szavazták meg. A fellebbezés alapján eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 15.Cspkf.44.212/2014/3. sorszámú végzésében a tényállás kiegészítése mellett helyben hagyta az elsőfokú bíróság végzését. Egyezően az elsőfokú bíróság érvelésével, döntésének indokaként az ítélőtábla előadta, hogy a benyújtott csődegyezség a polgári jog egyik alapelvét, a joggal való visszaélés tilalmát sérti, minthogy az adós tartozásának 99%-os mérséklése a kisebbségben maradt hitelezők nyilvánvaló jelentős érdekeit csorbítja (erről lásd: Fővárosi Ítélőtábla 15.Cspkf.44.212/2014/3. sorszámú végzésének 4–7. oldalait).
      [5] Az indítványozó a Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzését felülvizsgálati kérelemmel támadta. A felülvizsgálati kérelmében többek között úgy érvelt, hogy a csődegyezség tartalmát, így az egyezségben meghatározott kielégítési mértéket a bíróság nem vizsgálhatja felül, minthogy ez a felek szerződéses akaratához tartozik. A bíróság kizárólag a szerződéses akarat fogyatékossága alapján tagadhatja meg az egyezség jóváhagyását. A felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Kúria a hivatkozott sorszámú, 2014. október 2. napján kelt végzésében a Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzését a tényállás kiegészítése mellett hatályában fenntartotta. Eltérően az alsóbb fokú bíróságok indokaitól, a Kúria a döntését arra alapította, hogy a csődegyezség megkötését megelőzően sem a vagyonfelügyelő, sem az adós nem biztosított lehetőséget arra, hogy a hitelezők megtekinthessék a többi hitelező követelését megalapozó iratokat. Márpedig a Kúria érvelése szerint az iratok megtekintése garantálja a hitelezők számára, hogy a hitelezői igények besorolása tekintetében megalapozott kifogást terjeszthessenek elő. A Kúria értékelése szerint mivel jelen csődeljárásban a csődegyezséget még azt megelőzően kötötték meg, hogy a bíróság a hitelezők iratok megtekintésének jogáról dönthetett volna, így az adós és a vagyonfelügyelő elzárta a hitelezőket attól a lehetőségtől, hogy megalapozott kifogást terjeszthessenek elő a hitelezőtársuk igényének besorolásával összefüggésben. A Kúria következtetése szerint a csődegyezség megkötése így sértette a csődeljárás szabályait (erről lásd: Kúria Gfv.VII.30.293/2014/4. sorszámú végzésének 6–11. oldalait).

      [6] 1.2. Az indítványozó ezt követően terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ra alapítva elsődlegesen azt állítja, hogy a Kúria döntése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás alapvető jogában rejlő kellő felkészülési idő és lehetőség követelményeit, valamint a meghallgatáshoz való jogot. Ennek alapjaként az indítványozó arra hivatkozik, hogy a Kúria döntését az alsóbb fokú bíróságokétól eltérő indokokra alapította. Az indítványozói érvelés szerint a Kúria döntésében olyan megfontolásokra hivatkozik, amelyeket a felek az eljárás korábbi szakaszában nem ismertek, így ebbéli álláspontjuk előadására sem nyílt lehetőségük. Ugyanakkor az indítványozó olvasatában a tisztességes eljárás követelményei közé tartozik, hogy a felek a bíróság döntésének alapjául szolgáló érveket megismerhessék, és ügybéli álláspontjukat előadhassák. Az indítványozó e körben utal a német alkotmánybíróság gyakorlatára, amely szerint sértik a bírósági eljárás tisztességét az úgynevezett meglepetés jellegű ítéletek, vagyis azon ítéletek alapjául szolgáló eljárások, amelyekben olyan tény válik meghatározó jelentőségűvé, melynek ilyetén jelentőségével a felek még a tőlük elvárható gondosság tanúsítása mellett sem számolhattak. Az indítványozói álláspont szerint ezen kívül a Kúria a csődeljárás tekintetében előadott jogértelmezése téves, így az új határozat hozatala és álláspontjának kifejtése során a Kúria az indítványozó adós számára kedvező döntést hozna. Az indítványozó ezzel összefüggő, további álláspontja szerint a Kúria túlterjeszkedett a felülvizsgálati kérelem keretein, mely szintén kihatott az eljárás tisztességének alkotmányjogi követelményére.
      [7] Az indítványozó ilyen okok alapján kezdeményezi a kifogásolt kúriai döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó emellett kezdeményezi, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel az elsőfokú bíróságot a kifogásolt bírói döntés, illetve az annak alapjául szolgáló ítélőtáblai végzés végrehajtásának felfüggesztésére. Ennek indokaként előadja, hogy az időközben megindított felszámolási eljárás helyrehozhatatlan károkat okoz az adósnak.

      [8] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálja meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt formai természetű, valamint az Abtv. 26–27. §§-ban, illetve az Abtv. 29–31. §§-ban előírt tartalmi természetű befogadhatósági feltételeknek.

      [9] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így kimerülésüket az Alkotmány­bíróság minden esetben külön-külön vizsgálja {elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.

      [10] 3.1. Az Alkotmánybíróság elsőként vizsgálja, hogy az alkotmányjogi panasz olyan alkotmányossági kifogást tartalmaz-e, amely a bírói döntést érdemben befolyásolhatta. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében elismert tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelmére elsődlegesen a kellő felkészülési idő és lehetőség hiányával összefüggésben hivatkozik. Alkotmányjogi panaszában ugyanis az indítványozó elsősorban azt sérelmezi, hogy a Kúria olyan érvelés alapján tagadta meg a csődegyezség jóváhagyását, amelyet a felek korábban nem ismerhettek meg, így a Kúria érvelésével összefüggő álláspontjukat sem fejthették ki. Ehhez kapcsolódóan az indítványozó azt is sérelmezi, hogy a Kúria túlterjeszkedett a felülvizsgálati kérelem keretein.
      [11] Ehhez képest megállapítható egyfelől, hogy jelen alkotmányjogi panasz alapját jelentő csődeljárás során eljáró mindhárom bírói fórum egyező irányú döntést hozott. Másfelől már az ügyben eljáró elsőfokú bíróság döntésének indokaiból kitűnően a csődeljárás során volt olyan hitelezői hivatkozás, amely az iratbetekintés lehetőségének elmaradását kifogásolta. Eszerint a hitelezők egy része az iratok megtekintési jogának megsértését olyan rosszhiszemű eljárásnak minősítette, amely sérti a jóhiszemű és tisztességes eljárás alapelvét (erről lásd: Fővárosi Törvényszék 23.Cspk.01-2013-000085/20. sorszámú végzésének 2. és 4. oldalait, illetve a Kúria Gfv.VII.30.293/2014/4. sorszámú végzésének 3. oldalát). Ezzel függ össze az elsőfokú bíróság abbéli döntése is, amely utóbb, a csődegyezség megkötését követően kötelezte a vagyonfelügyelőt a csődeljárási iratok megtekinthetőségének biztosítására (erről lásd: Fővárosi Törvényszék 23.Cspk.01-2013-000085/5. sorszámú végzésének 2–4. oldalait, illetve a Fővárosi Törvényszék 23.Cspk.01-2013-000085/20. sorszámú végzésének 8. oldalát). Ilyen hitelezői kifogásról ad számot a Kúria is a döntésének indokai között. Eszerint már a csődegyezség megkötését követően olyan hitelezői kifogás érkezett, amely szerint a csődeljárás során az iratok megtekintésének lehetőségét megtagadták (erről lásd: Kúria Gfv.VII.30.293/2014/4. sorszámú végzésének 2. és 10. oldalait). Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy a Kúria döntésében hivatkozott jogszabálysértést a hitelezők a csődeljárás során több alkalommal, már a csődegyezség megkötése során is kifogásolták. Ebből pedig az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Kúria nem olyan körülményre, vagy tényre alapította az alkotmányjogi panaszban kifogásolt döntését, amely a felek előtt a csődeljárás során ismeretlen volt. Az alkotmányjogi panasz abbéli kifogásával összefüggésben, hogy a Kúria túlterjeszkedett-e a felülvizsgálati kérelem keretein, az Alkotmánybíróság arra mutat rá, hogy a csődeljárás során eljáró bíróságok előtt a hitelezők egy csoportja visszatérő kifogásként adta elő, hogy az iratokat nem tekinthették meg (erről lásd: Fővárosi Törvényszék 23.Cspk.01-2013-000085/5. sorszámú végzésének 1. oldalát, illetve a Fővárosi Törvényszék 23.Cspk.01-2013-000085/20. sorszámú 8. oldalát és a Kúria Gfv.VII.30.293/2014/4. sorszámú végzésének 3. oldalát). A Kúria előtt az indítványozó felülvizsgálati kérelme nem fogott helyt. A Kúria ugyanis az alsóbb fokú bíróság döntését hatályában fenntartva a csődegyezség jóváhagyását, az alsóbb fokú bíróság döntésével egyezően, jogszabálysértésre alapítva tagadta meg.
      [12] Mindezeknek megfelelően az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem ad elő olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amely érdemben befolyásolhatta a támadott bírói döntést.

      [13] 3.2. Az Abtv. 29. § szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának másik feltétele, hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést tartalmazzon. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében elismert tisztességes eljárás követelményrendszeréből fakadó kellő felkészülési idő és lehetőség sérelmére hivatkozik. Jelen ügyben ugyanakkor megállapítható, hogy az alkotmányjogi panaszban megjelölt körülmény a felek számára nem lehetett ismeretlen. Az Alkotmánybíróság ebből következően megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozással megjelölt alkotmányjogi kérdés a jelen üggyel összefüggésben nem értékelhető alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdésként {hasonlóan lásd: 3015/2015. (I. 27.) AB végzés, Indokolás [17]}.

      [14] 4. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította, így okafogyottá vált az indítványozó abbéli kezdeményezése, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel az első fokon eljáró bíróságot a támadott bírósági határozat végrehajtásának felfüggesztésére {lásd: 3097/2015. (V. 19.) AB végzés, Indokolás [21]}.
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Kiss László s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          02/18/2015
          .
          Number of the Decision:
          .
          3149/2015. (VII. 24.)
          Date of the decision:
          .
          07/13/2015
          .
          .