A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a fiatal mezőgazdasági termelők indulásához a 2009. évtől nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló 113/2009. (VIII. 29.) FVM rendelet 9. § (11) és (12) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a fiatal mezőgazdasági termelők indulásához a 2009. évtől nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló 113/2009. (VIII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet) 9. § (11) és (12) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és az indítványban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.
[3] 2.1. Az indítványozó felperes 2009. október 2. napján a Jogcímrendelet alapján benyújtott támogatási kérelmére az elsőfokú hatóság határozatával 16,08 EUME üzemméret alapján járó támogatást állapított meg. Ezt követően az indítványozó a megítélt támogatás 90 %-os mértékére vonatkozóan kifizetési kérelmet terjesztett elő, melynek a hatóság helyt adott, és a mintegy 9,7 millió Ft kifizetésre került.
[4] Az indítványozó 2016-ban a támogatás fennmaradó 10 %-ának kifizetését is kérelmezte. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal mint elsőfokú hatóság a kifizetési kérelmet határozatával elutasította, egyúttal megszüntette támogatási jogosultságát, valamint megállapította, hogy az általa igénybe vett támogatást jogosulatlanul vette igénybe, és kötelezte annak visszafizetésére. Az első fokon eljáró hivatal döntését a Miniszterelnökséget vezető miniszter jogerős határozatával helybenhagyta.
[5] Az indítványozó ezt követően benyújtott kereseti kérelmében többek között arra hivatkozott, hogy a Jogcímrendelet 9. § (3) bekezdés a) pontjának a támogatási kérelem időpontjában hatályos rendelkezése hatályon kívül helyezésével, a támogatás fennmaradó 10 %-ára vonatkozó jogosultság elvesztésén túl további szankciót nem rendelt alkalmazni a jogalkotó. Esetében kizárólag a Jogcímrendelet 9. § (7) bekezdés a) pontjában foglalt szankció alkalmazására lett volna jogszerű lehetőség.
[6] Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.27.001/2017/20. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította.
[7] A 2016-ban előterjesztett kérelem alapján a 2015. évben realizált üzemméretet vizsgálva a bíróság megállapította, hogy az indítványozó 13,4 EUME üzemméretet teljesített a 4. évre vállalt 16,08 EUME helyett. A támogatás a Jogcímrendelet 9. § (9) bekezdése alapján jogosulatlannak minősül, mert nem teljesítette a 8. § (3) szerinti kérelem benyújtási kötelezettségét. Indokolása szerint a kérelem benyújtásának feltétele, hogy az ügyfél eleget tegyen a 4. § (4) bekezdésében foglalt feltételeknek, amelynek f) és g) pontjai megkövetelik az üzleti tervben vállalt EUME érték elérését. Amennyiben e feltételek nem teljesülnek, úgy az ügyfél támogatási jogosultsága megszűnik, és az igénybe vett támogatás jogosulatlannak minősül. A bíróság megállapította, hogy a Jogcímrendelet 9. § (3) bekezdését az alperes hatóság nem alkalmazta, így a korábban hatályban lévő szabályozás és a visszaható hatály tilalmára vonatkozó aggályokat is megalapozatlannak tartotta.
[8] Az indítványozó felülvizsgálati kérelmére eljáró Kúria Kfv.IV.35.737/2017/6. számon hozott ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúriának abban kellett állást foglalnia, hogy helye volt-e a Jogcímrendelet 9. § (9) bekezdése szerinti jogkövetkezmény alkalmazásának, valamint melyik időállapot az irányadó az alkalmazandó jog tekintetében. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a Jogcímrendelet 9. § (9) bekezdése szerinti jogkövetkezmény mindkét feltétele fennállt, ezért annak alkalmazását objektív jellege miatt az alperes nem mellőzhette.
[9] A Kúria rögzítette, hogy a felperes kifizetési kérelmét 2016. március 23-án nyújtotta be. A Jogcímrendelet 9. § (9) bekezdése ezt megelőző időpontban módosult. A módosító jogszabály nem rendelkezett arról, hogy a módosult rendelkezések a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandók. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (1) bekezdése alapján a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. A kifizetési kérelem benyújtására a módosítás hatálybalépését, 2014. április 4-ét követő időpontban került sor, ezét felperes kérelmére megindult eljárásra a módosítás hatálybalépését követően megkezdett eljárási cselekményre már a kedvezőbb szabályozás alkalmazandó.
[10] Az egyes agrártámogatási tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 30/2014. (IV. 3.) VM rendelet léptette hatályba a Jogcímrendelet 9. § (11) és (12) bekezdéseit, mely szerint, ha az ügyfél nem nyújtja be a kifizetési kérelmét megjelölt határidőig, vagy az elutasításra kerül, de a támogatási kérelmet jóváhagyó határozat kézhezvételét követő 5. naptári évben tejesül az üzleti tervben a 4. évre vállalt üzemméret, akkor csak a 10 %-ra való jogosultságát veszíti el. A módosítást megelőző rendelkezés szerint, ha az ügyfél nem nyújtja be a kifizetési kérelmét a megjelölt határidőig, vagy az elutasításra kerül, akkor az ügyfél támogatási jogosultsága megszűnik, valamint az ügyfelet további 5 évre kizárja az intézkedés keretében nyújtott támogatásból, továbbá az addig igénybe vett támogatás jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősül. Mindezekre tekintettel tehát a Kúria azt állapította meg, hogy az indítványozó alappal nem hivatkozhat arra sem, hogy ügyében a Jogcímrendelet hivatkozott rendelkezései hátrányosabb szankciónak minősülnek.
[11] 2.2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében előadta, hogy a Jogcímrendelet 2014. április 4. napjától hatályos módosítását követően a Jogcímrendelet 9. §-ában foglalt jogkövetkezmények – figyelemmel a támadott (11) és (12) bekezdésre – az ügyében alkalmazva hátrányosabb szankcióknak minősülnek. Álláspontja szerint emiatt a Jogcímrendelet 9. § (11) és (12) bekezdései ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglaltakból levezethető visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmára vonatkozó jogbiztonság követelményével.
[12] 3. Az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem befogadható.
[13] Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. E vizsgálat elvégzése során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz határidőben érkezett és azt a benyújtásra jogosult és érintett nyújtotta be jogorvoslati jogának kimerítését követően. Az indítványozó megjelölte a bíróság által alkalmazott, alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabályi rendelkezéseket és megjelölte az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését.
[14] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be. Ez a feltétel a jelen ügyben benyújtott panasz vonatkozásában nem teljesült.
[15] Az indítványozó érvelése szerint a Jogcímrendelet 2009-ben, a támogatási kérelem benyújtásakor hatályos szabályai a 4. év végére vállalt EUME mérettől történő elmaradást még nem sújtották a súlyosabb szankcióval, ezért a Jogcímrendelet 9. § (11) és (12) bekezdései ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével.
[16] Az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján nem terjesztett elő indítványt a Kúria döntésével szemben, viszont az eljárás során hivatkozott a visszaható hatályú jogalkotás tilalmára. Tekintettel arra, hogy a Kúria döntésének fókuszában állt az a kérdés, hogy melyik időállapot az irányadó az alkalmazandó jog tekintetében, az Alkotmánybíróság figyelemmel volt e döntés indokolására.
[17] A Jogcímrendelet 2014. április 4-én hatályba lépett rendelkezéseinek és módosítást megelőzően hatályos szankciónak a tartalmi összevetése alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó alappal nem hivatkozhat arra, hogy ügyében a Jogcímrendelet megjelölt rendelkezései hátrányosabb szankciónak minősülnek.
[18] A Jogcímrendelet 9. § (9) bekezdése szerint, ha az ügyfél nem teljesíti képzési, valamint a 8. § (3) bekezdése szerinti kérelembenyújtási kötelezettségét, akkor a támogatási jogosultsága megszűnik, és az addig igénybe vett támogatás jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősül. Ezzel szemben – az alkotmányjogi panaszban támadott – 9. § (11) és (12) bekezdései szerint, ha az ügyfél nem nyújtja be a kifizetési kérelmét a megjelölt határidőig, vagy az elutasításra kerül, de a támogatási kérelmet jóváhagyó határozat kézhezvételét követő 5. naptári évben tejesül az üzleti tervben a 4. évre vállalt üzemméret, akkor kizárólag a támogatási összeg fennmaradó 10 %-hoz való jogosultságát veszíti el.
[19] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Jogcímrendelet megsemmisíteni kért rendelkezései tehát épp a 9. § (9) bekezdésben leírt szankciók bizonyos kedvezményszabályait tartalmazzák. Az eljáró bíróságok egybehangzóan állapították meg, hogy a (11) bekezdés kedvezményszabálya az indítványozó esetében azért nem alkalmazható, mert esetében nem teljesültek a (12) bekezdésben leírt feltételek (5. naptári évben nem teljesült az üzleti tervben a 4. évre vállalt üzemméret).
[20] A fentiek értelmében a Jogcímrendelet 9. § (11) és (12) bekezdései tartalmilag nem hozhatók alkotmányjogilag értékelhető összefüggésbe az indítványozó által előadott módon az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, így az indítvány nem tartalmaz olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését.
[21] 4. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen ügyben nem merült fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 26. § (1) bekezdésében és 29. §-ában foglaltaknak nem felelt meg. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
helyettes tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |
. |