English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00020/2020
Első irat érkezett: 01/07/2020
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 29.Bpkf.10048/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (országgyűlési képviselők pótmagánvádas vádindítványa hivatalos személy elleni erőszak miatt)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 02/03/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Varga Zs. András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók - az Abtv. 27. §-a alapján - a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 10.B.594/2019/3. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 29.Bpkf.10048/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozók - országgyűlési képviselők - már a "rabszolgatörvény" néven ismertté vált törvény elfogadását követően spontán szerveződött demonstráción vettek részt, ahol beszédet mondtak, majd a demonstrációval a Médiaszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) épülete felé indultak azzal a céllal, hogy a tiltakozók követeléseit összefoglaló öt pontot a közmédiában beolvassák. Az indítványozók bejutottak az MTVA épületébe, azonban a petíció közzétételében nem jártak sikerrel, sorra akadályozták, majd az épület elhagyására is felszólították őket. A biztonsági őrök végül erőszakkal léptek fel az indítványozókkal szemben. Az MTVA vezérigazgatója birtokvédelmi eljárást kezdeményezett az indítványozókkal szemben, amelyet a jegyző elrendelt és megindította a végrehajtást. Az indítványozók a rendőri intézkedés megkezdése előtt elhagyták az épületet. Ezt követően az indítványozók hivatalos személy elleni erőszak gyanúja miatt feljelentést tettek, feljelentésüket az ügyészség elutasította arra hivatkozva, hogy a cselekmény nem bűncselekmény. A határozat ellen az indítványozók panaszt tettek, amelyet a Legfőbb Ügyészség elutasított. Ezt követően az indítványozók pótmagánvádas eljárás keretében nyújtottak be vádindítványt hivatalos személy elleni erőszak vádjával az MTVA-ban ellenük erőszakosan fellépő biztonsági őrök ellen. Vádindítványukat az elsőfokú bíróság elutasította. Fellebbezésüket a másodfokú bíróság elutasította, az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Az indítványozók álláspontja szerint az eljáró bíróság alaptörvény-ellenesen korlátozta a szólás-és véleménynyilvánítás szabadságához, valamint a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz és jogorvoslathoz való alapjogukat. Nézetük szerint a bíróság a pótmagánvád megengedhetőség körében, a közvetlen jogsérelem meglétének elemzésekor nem vette figyelembe, hogy a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága és az Alaptörvény 4. cikk (1) bekezdése (képviselői jogok) közvetlenül sérültek az alapügyben, így a közvetlen jog- és érdeksérelem megalapozza a pótmagánvádlókénti fellépést. Nézetük szerint e szempontok figyelmen kívül hagyása - tehát az ügy egyedi körülményei részletes vizsgálatának elmulasztása arra vonatkozóan, hogy az indítványozók jogát vagy jogos érdekét a hivatalos személy elleni erőszak kapcsán érte-e érdeksérelem - azt eredményezte, hogy az indítványozókat elzárta a jogérvényesítés lehetőségétől..
.
Indítványozó:
    Dr. Hadházy Ákos Ányos
Támadott jogi aktus:
    a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 10.B.594/2019/3. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 29.Bpkf.10048/2019/2. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
VI. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_20_0_2020_inditvany_anonim.pdfIV_20_0_2020_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3250/2020. (VII. 1.) AB végzés
    .
    Az ABH 2020 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); pótmagánvád
    .
    A döntés kelte: Budapest, 06/09/2020
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2020.06.09 17:00:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3250_2020 AB végzés.pdf3250_2020 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 29.Bpkf.10048/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó országgyűlési képviselők (dr. Szél Bernadett, dr. Hadházy Ákos Ányos, Varju László) jogi képviselő útján (dr. Nehéz-Posony Katinka ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben kérte a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 29.BPkf.10048/2019/2. számú végzése – az annak alapjául szolgáló, a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság mint elsőfokú bíróság 10.B.594/2019/3. számú végzésére kiterjedő – alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

      [2] 1.1. A megelőző bírósági eljárásban megállapított tényállás szerint az indítványozók mint feljelentők feljelentést tettek a Központi Nyomozó Főügyészségen ismeretlen tettesek ellen a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 310. §-ába ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt.
      [3] A feljelentést a Központi Nyomozó Főügyészség az 1.Nyom.671/2018/6-I. sorszámú – 2019. január 21. napján kelt – határozatával 381. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította, mivel megállapította, hogy a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény.
      [4] A határozat ellen az indítványozó jogi képviselője panaszt terjesztett elő, amelyet a Legfőbb Ügyészség a KSB.74/2019/13-23-I. számú – 2019. február 19. napján kelt – határozatával elutasított.
      [5] Az indítványozók 2019. április 16. napján pótmagánvádlóként vádindítványt nyújtottak be megnevezett vádlottak ellen a Btk. 310. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő fegyveresen, csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt.
      [6] A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) a 10.B.594/2019/3. számú – 2019. május 31. napján kelt – végzésével a vádindítványt a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 794. § (1) bekezdés c) pontja alapján – figyelemmel a Be. 787. § (3) bekezdés c) és d) pontjára – elutasította. Végzése indokolásában megállapította, hogy a hivatalos személy elleni erőszak bűntetténél a jogalkotó és a joggyakorlat különválasztja a hivatalos eljárás védelmét és a sértettet ért közvetlen sérelmek védelmét. Az utóbbi tekintetében a közvetlen jogsérelem követelményének értelmezése során az Alkotmánybíróság 3384/2018. (XII. 14.) AB határozatából (a továbbiakban. Abh.) és a 90/2011. BK véleményből (a továbbiakban: BKv.) indult ki, amely szerint a konkrét ügy és a konkrét törvényi tényállás alapján vizsgálandó, hogy pótmagánvádnak helye van-e. Megállapította, hogy az Alkotmánybíróság a hamis vád bűntetténél azt a plusz feltételt (a büntetőeljárás megindulását) értékelte közvetlennek, a sértett érdekét közvetlenül veszélyeztetőnek, amely megnyitotta a pótmagánvád előterjesztésének lehetőségét. Rögzítette, hogy önmagában az a körülmény, hogy egy bűncselekménynek passzív alanya van még nem alapozza meg feltétel nélkül a pótmagánvád előterjesztésének lehetőségét. A konkrét tényállással összefüggésben megállapította, hogy a hivatalos személy elleni erőszak bűncselekményének elkövetése egyéb körülmény (testi sérülés) hiányában nem sérti olyan közvetlen mértékben a sértett jogát vagy jogos érdekét, amely megalapozná a pótmagánvádlói fellépést. A konkrét ügyben az elsőfokú bíróság szerint a sértettek nem hivatkoztak arra, hogy testi sérülést szenvedtek. Végül az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a hivatalos személy elleni erőszak azon esetében, ahol az eljárás védelme a cél, kizárólag az ügyészi vádmonopólium érvényesülhet, mivel a Be. kizárja a sértetti fellépés lehetőségét pótmagánvádas eljárásban az állam vagy közhatalmat gyakorló szerv tekintetében.
      [7] A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság (a továbbiakban: másodfokú bíróság) a 2019. október 8. napján kelt, 29.Bpkf.10048/2019/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helyben hagyta. Indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság – a bírói gyakorlatra és az Abh.-ra, valamint a pótmagánvád funkciójára, miszerint az a sértett általi büntetőigény érvényesítésének korrekciós eszköze figyelemmel – indokoltan jutott arra a következtetésre, hogy bár az országgyűlési képviselők sértettjei a Btk. 310. §-a szerinti közvádra üldözendő bűncselekménynek, de az adott bűncselekmény alapvetően az állami, társadalmi rend zavartalan működését veszélyezteti és a természetes személyek tekintetében a jogsérelem csak közvetett jellegű. Ezért a másodfokú bíróság egyetértett a vádindítványnak – a Be. 794. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel – a Be. 787. § (3) bekezdés c) pontja alapján történő elutasításával.

      [8] 1.2. Az indítványozók álláspontja szerint a kifogásolt bírói döntések sértik az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében garantált szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében garantált tisztességes eljáráshoz való jogát, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó tisztességes eljáráshoz és bírósághoz fordulás jogát. Hivatkoztak továbbá az Alaptörvény 4. cikk (1) bekezdésének a sérelmére is.
      [9] Az indítványozók álláspontja szerint a pótmagánvádlói minőségből fakadó sajátos eljárási pozíciótól történő, jogalap nélküli megfosztás a bírósághoz forduláshoz és a tisztességes bírósági eljáráshoz való joguk sérelmét jelenti. Tekintettel arra, hogy nem tudták érvényesíteni bírósági eljárásban a szólás- és véleménynyilvánítási szabadságukat, továbbá országgyűlési képviselői minőségükből fakadó információszerzéshez és véleménynyilvánításhoz való jogukat, ezek az Alaptörvény által garantált jogaik is sérültek. Az indítványozók előadták, hogy az országgyűlési képviselők nem tekinthetők hagyományos értelemben vett hivatalos személyeknek, mivel az ő esetükben a magánérdek és a közérdek keveréke által vezérelt feladatellátás is megjelenik a jogszerű eljárásuk során. Álláspontjuk szerint a közvetlen érdeksérelmet a tág értelemben vett képviseleti tevékenység ellehetetlenítése is meg kell, hogy alapozza, mivel az Alaptörvény biztosítja a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát és az országgyűlési képviselői jogállásból származó sajátos jogosultságokat.

      [10] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés].
      [11] Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság törvényi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésén alapuló törvényi feltételeinek csak részben tesz eleget.
      [12] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az Alaptörvény 4. cikk (1) bekezdésének és IX. cikkének a megsértését pusztán közvetetten állította, azokra vonatkozóan önálló indokolását nem adott elő, az Alaptörvény XXIV. cikk sérelmét pedig egyáltalán nem indokolta [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem alkalmas az indítvány az érdemi elbírálásra, ha megjelöli ugyan az Alaptörvénynek azt a rendelkezését, amelyet sérülni vél, de nem indokolja meg – nem tartalmaz részletes érvelést arra vonatkozóan –, hogy az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével miért ellentétes a bírói döntés {3075/2016. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [19]; 3231/2016. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [26]}.

      [13] 3. Az Abtv. 29. §-aa befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}.
      [14] A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

      [15] 3.1. Az indítványozó álláspontja szerint alkotmányjogi jelentőségű kérdés az, hogy sérti-e a bírósághoz fordulás jogát és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, ha a hivatalos személy elleni erőszak sértettje csak a bíróság által meghatározott feltételek mellett léphet fel pótmagánvádlóként.
      [16] Az Alkotmánybíróság a 3384/2018. (XII. 14.) AB határozatban megvizsgálta, hogy a bírósághoz fordulás lehetőségének a jogalkotó általi megteremtése a pótmagánvádas eljárásban olyan jogosultságot keletkeztet-e a sértett, vagyis a lehetséges pótmagánvádló oldalán, amely az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogának a védelmi körébe esik. Az Alkotmánybíróság az ügy érdemi vizsgálata során megállapította, hogy „[a] jogalkotó döntése értelmében […] a bírósághoz fordulás joga valamennyi olyan sértettet megillet, akik, illetve amelyek esetében ezen feltételek teljesülnek és kizáró okok sem állnak fenn. A sértetti minőségnek, az egyéb feltételek teljesülésének és a kizáró körülményeknek a vizsgálata az egyedi ügyekben eljáró bíróságok feladata.” (Indokolás [45]) Az Alkotmánybíróság azt is rögzítette, hogy „[k]örültekintően kell vizsgálni az egyes esetekben azt, hogy a sértetti igény alapja csupán egyszerű károsulti, vagyonjogi érdek, avagy a büntetőjogi érdekhez szorosan kötődő, abban gyökerező olyan jog- vagy jogos érdekbeli sérelem, illetve veszélyeztetettség, amely az adott (természetes vagy jogi személy) sértettre konkretizált és közvetlen.” (Indokolás [50])
      [17] Az Alkotmánybíróság a 3030/2020. (II. 24.) AB határozatban megállapította: „Pótmagánvádlóként fellépése nem az Alaptörvényen, hanem a büntető anyagi- és eljárási törvényeken alapul, ezért az Alaptörvényre hivatkozva senki nem tarthat igényt arra, hogy pótmagánvádlóként felléphessen. Vonatkozik ez természetes személyekre, jogi személyekre egyaránt. Az állami közhatalmat gyakorló intézményeket pedig az Alaptörvény zárja ki a lehetséges pótmagánvádlók köréből.” (Indokolás [32])
      [18] Az alkotmányjogi panaszban megjelölt kérdést tehát az Alkotmánybíróság korábbi döntésében már alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként értékelte.
      [19] Mindebből következik, hogy a jelen alkotmányjogi panaszban felvetett elvi jelentőségű alkotmányjogi kérdést az Alkotmánybíróság korábban már eldöntötte, erre tekintettel a konkrét ügyben az indítvány alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel.

      [20] 3.2. Az indítványozók álláspontja szerint a bírói döntés arra alapozva fosztotta meg őket attól a lehetőségtől, hogy az Alaptörvényben foglalt jogaikkal éljenek, illetve az azokon esett sérelmet orvosolni tudják, hogy kizárólag akkor léphetnek fel pótmagánvádlóként, ha testi sérelmet is elszenvedtek a bűncselekmény következtében, ezért az alapjogsérelem a bírói döntést érdemben befolyásolta.
      [21] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e jogági dogmatika elfogadott szabályaihoz {3078/2016. (IV. 18.) AB végzés, Indokolás [19]}. Az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott arra is, hogy a jogszabályok önálló, a konkrét tényállásra vonatkoztatott értelmezése a rendes bíróságok feladata (iura novit curia) {3120/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [21]}.
      [22] Az Alkotmánybíróság a 3211/2019. (VII. 16.) AB végzésben az Abtv. 29. § szerinti befogadási feltételek vizsgálata során megállapította: „Az Alkotmánybíróság azokban az ügyekben, amelyekben a pótmagánvádlói fellépésre való jogosultság bíróságok általi értékelését vizsgálja felül az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel való összhang tekintetében, annak tulajdonít jelentőséget, hogy az eljárt bíróságok eleget tettek-e az említett BKv.-ban kifejtett vizsgálati szempontoknak a konkrét ügy egyedi körülményeire figyelemmel {lásd: 3146/2018. (V. 7.) AB határozat, Indokolás [46]; 3384/2018. (XII. 14.) AB határozat, Indokolás [67]}” (Indokolás [15]).
      [23] A konkrét esetben az eljáró bíróságok döntésüket részletesen megindokolva jutottak arra a következtetésre, hogy a Be. 787. § (3) bekezdés c) pontja alapján a vádindítvány elutasításának van helye, mert a bűncselekmény a sértettek jogát vagy jogos érdekét közvetlenül nem sértette vagy veszélyeztette. Az eljáró bíróságok döntésüket a Bkv.-ban foglalt iránymutatásokra és az Abh.-ra alapították. Az indítványozók alkotmányjogi panaszindítványukban ezen bírósági jogértelmezés helyességét kérdőjelezték meg, és ezzel azt kívánták elérni, hogy a rendes bíróság döntését az Alkotmánybíróság felülmérlegelje, és annak eredményeként az indítványozó számára kedvező döntés hozzon. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában foglaltak a Be. 787. § (3) bekezdés c) pontjának értelmezésével összefüggésben nem vetnek fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet.

      [24] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt követelményeknek, részben pedig az Abtv. 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, visszautasította.
          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Handó Tünde

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Schanda Balázs

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Pokol Béla

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szívós Mária

          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          01/07/2020
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. 29.Bpkf.10048/2019/2 of the Budapest-Capital Regional Court (supplementary private prosecution charges brought by Members of the Parliament because of violence against an official person)
          Number of the Decision:
          .
          3250/2020. (VII. 1.)
          Date of the decision:
          .
          06/09/2020
          .
          .